Sziasztok!
Sajnálom hogy eddig késett a friss.. De a hétvégén nagyon ramatyul voltam és semmi erőm nem volt gépelni még felkelni se sok.. De a lényeg h most itt van! Remélem tetszeni fog! Szeretnélek megkérni titeket, hogy ha nem túl nagy fáradtság akkor írjatok pár sort.. Kíváncsi vagyok tetszik e..
A 15. részt még a héten felteszem hogy ha lesz rá időm. Most megszállt az ihlet, úgyhogy sűrűbben lesz friss! Nah sok puszi!!
Csókcsók.: Tinaaa^^
14.rész
És minden elsötétült..
Amikor felébredtem egy kórteremben találtam magam.
Rajtam kívül senki sem volt bent, így elkezdtem gondolkozni a történteken. Mondjuk elég nehezen ment hisz iszonyatosan fájt a fejem. Először nem értettem mi történt velem, és hogy mit keresek egy kórházban, de aztán a mellettem csipogó gép észhez térített. Ahogy becsuktam a szemem újra láttam magam előtt az arcát. Ahogy meglepődik, és ahogy elönti gyönyörű arcát a düh és a harag. Ami megjegyzem teljesen jogos volt.
El kell innen mennem, méghozzá most rögtön. Nem találkozhatok vele.. NEM..
Hirtelen hangokat hallottam az ajtón kívül. Nika veszekedett valakivel. Vagyis vele.. Ráadásul nagyon hangosan.
- Nem jöhetsz be! Hagyd őt békén.! Takarodj! Már elfelejtett téged ne tedd tönkre az életét újra.. Nagyon sokat szenvedett miattad, de már rendbe hozta az életét!- Nika hangja vészesen csengett. De egy dologban nem volt igaza.. Nem tettem túl magam rajta.
- Menj az utamból Nicol.. Beszélnem kell vele.. Meg kell magyaráznia, hogy miért ment el egy árva szó nélkül..!! Nem ő volt az egyetlen, aki szenvedett. - Az Ő hangjától melegség áradt szét a testemben, de hamis volt ez az érzés.. Nem hiányoztam neki! Hisz anya megmondta, egyszer sem keresett.
- Tényleg? Ennyit szenvedtél volna? Jajj szegénykém.. – Barátnőm merő gúnnyal a hangjában sajnálkozott. – Aha.. Persze.. Engedd meg, hogy ne sajnáljalak és kezdjelek el vigasztalni. Menj innen!! Nincs miről beszélnetek.. Hagyd őt békén!! Utoljára szóltam..
- Nah jó.. nincs rád időm.. Menj az útból..
Még szerencse hogy csukott szemmel hallgattam végig a „beszélgetést” így mikor benyitott könnyen meg tudtam játszani, hogy alszom.
- Te barom! Alszik! Sokkos állapotban van. Takarodj innen a picsába. - Nika suttogva próbált ordibálni Vele..
- A francba! – Hallottam, ahogy Ő bele rúgott, vagy ütött valamibe és kicsörtetett.
Megkönnyebbültem nyitottam ki a szemem, Nic tudta, hogy végig hallgattam őket..
- Hogy vagy szívem?- Ült le az ágyam mellé egy székre.
- Ramatyul.. Kérlek, ne engedd, hogy idejöjjön, nem akarok vele beszélni. Nika én elmegyek. Ti csináljátok végig a versenyt.. – Motyogtam kérlelőn, nem mertem a szemébe nézni. Nem vall rám, hogy megfutamodok a gondok elől.
- Ne tedd! Kérlek! Nélküled nem tudjuk végig csinálni! Várj meg minket a hotelban. Az evidens hogy versenyezni nem fogsz.
- Nem Nika! El kell mennem.. Itt a hotelban bármikor megtalálna. Elmegyek Hawaii-ra a nyaralónkba és elhívok magammal valakit, hogy ne aggódjatok annyira értem. Ezt a csapást most nekem ki kell hevernem, mert különben belebetegszek. Kérlek.. Meg kell, hogy érts. - Esedeztem neki suttogva erőtlenül.
- Én, megértelek és van benne valami. Menj el a verseny után mi is utánad megyünk. Kiveszünk pár nap szabadságot. Mindannyiunkra ránk fér már.
- Köszönöm! Léna?
- Per pillanat Kimivel van a váróban.
- Óóó.. – Egészen picit meglepődtem. - Akkor behívod ide Kimit? Egyedül.
- Ha szeretnéd..- Láttam, hogy gondolkozik, rajta hogy miért akarok vele beszélni, de nem kérdezte meg.. Úgy is tudta, hogy nem mondanám el majd csak akkor, ha eljött az ideje.
- Meg kell vele valamit beszélnem.
- Akkor megyek és behívom. – Nyomott az arcomra egy puszit és kiment.
Nah ezt most úgy kell kiokoskodnom, hogy Fer még csak véletlenül se jöjjön rá.
Remélem, bízhatok Kimiben. Össze kell jönnie..
Kopogtattak az ajtón.. Ez biztosan Kimi..
-Szabad!
