Rossz Hír! =(

Sziasztok!

Nagyon Sajnálom, de a hétvégén nem leszek itthon el kell mennem a mamámhoz, és miután hazajöttem pedig nagyon el leszek foglalva a bulim szervezésével. Ezért sajnos leghamarabb hétvégén tudom hozni az új részt! :(

De most térjünk valami szebb témára. 

Lilinek nagyon köszönöm az eddigi kommenteket nagyon nagyon jólesett hogy van aki veszi a fáradtságot és ír egy pár sort :)

Zsuuu-nak Mercii-nek és Sebitának is köszönöm :)

Remélem ezek után is veszitek majd a fáradtságot hogy írjatok pár sort!

Köszönöm még egyszer!

Szeretném még azt is elmondani hogy én egy olyan oldalt akarok ami folyamatosan újul, változik. Tehát minden 10 részenként új dizivel fogok szolgálni :) Ez plusz egy ok amiért kések a 10.részel :(

Új szavazást és új idézeteket is fogok kitenni :) 

Remélem tetszeni fog! 

Pusziii: Tinaaa^^

9.rész =)

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, mivel úgy gondoltam hogy az előző résszel sokat késtem ezért hamarabb hozom a 9.et :)

Remélem örültök neki! A következő részt szerintem a hétvégén tudom majd csak hozni! :(

Nah de jó olvasást! 

Pusza: Tinaa..^^

9. rész

„Ám ekkor még nem tudtam, hogy közel sem jött el az igazi meglepetés és bánat..”

Elindultunk az étkezőbe, ott már minden gyönyörűen elő volt készítve. Elég nagy helyiség volt. A terem közepén „U” alakban állt az asztal körülötte pedig a székek. Az asztalokra bézs színű terítő volt terítve. Már meg is volt terítve. A tányérok fehéren csillogtak minden előkészített helyen. Maga a terem is bézsben, aranyban és barnában pompázott. Arany lufik voltak mindenhova kiakasztgatva. Néhány helyen már ültek mikor mi odaértünk. Oda sétáltunk az asztalunkhoz ahol kis névvel díszített kártyák hirdették, hogy hol a helyünk. Leültünk egymás mellé, és vártuk, hogy jöjjenek a többiek.

Nemsokára megérkezett Mia is pár lány kíséretében és leültek ők is az asztalhoz. Fura volt nem nézett felém, szomorú volt az arca mintha sírt volna.. Miután ennek vége beszélnem kell vele.. Szép lassan minden szék foglalttá vált. Kiderült, hogy cseppet sem öltöztünk túl. Mindenki estélyiben volt.

Amíg várakoztunk én nem bírtam másra se gondolni, mint Miára és Fernandóra. Ha Mia itt van neki is itt kell lenni.. Akkor viszont én felkötöm a nyúlcipőt és spurizok. Nem bírnék a szemébe nézni, ráadásul úgy hogy tudom, hogy nem keresett engem.  Egyetlen egyszer sem… Szörnyű érzés. Féltem nagyon féltem attól, hogy keresztülnézne rajtam, hogy nem venne tudomást rólam. Pedig ha tudná, hogy szeretem, hogy mennyire szeretem..

A gondolkodásomból az keltett fel hogy mindenki felállt a székről körülöttem, Nika és Léna két oldalról próbáltak engem is felállítani.

- Állj már fel! – suttogta Nika és csúnyán nézett rám.

- Ne agyalj rajta..! – Lénától ez parancsnak hangzott.

Belépett a terembe a góré és intett, hogy mindenki foglaljon helyet. Azt hiszem Leo a neve.. Nem volt túl magas kis tömzsi ősz hajú, de igazán elegáns ruhában lévő férfi volt. Majd odalépett a középre felállított mikrofonhoz és elkezdett beszélni.

- Üdvözöllek Titeket! Gondolom, mind annyian tudjátok, hogy miért vagyunk itt! Én Leo Alhanze vagyok, az, aki ezt a versenyt rendezi minden évben. - tartott egy kis hatásszünetet, majd folytatta.

- Mint ahogy már eddig megszokhattuk most is nagyon színvonalas a mezőny. Gyönyörű szép lányok vagytok mind. - itt a kezével körbe mutatott rajtunk lányokon. –Ezt a versenyt idén már20.alkalommal rendezzük meg . Így tehát 20.évfordulónk jeléül az első 3 helyezett nem csak dicsőséget és pénzt szerez a a divatházának, hanem maga a nyertes külön díjban fog részesülni. Ezt inkább még egy kicsit titokban tartanám, hogy egészen pontosan mit is takar ez. Köszönöm, hogy végig hallgattatok a holnapotok szabad, Hétfőn elődöntőre, Kedden pedig a döntőre kerül majd sor. Most pedig mindenkinek jó éjt vágyat és Sok sikert kívánok a továbbiakban. – Mindenki elkezdett tapsolni, ő pedig meghajolt és leült a neki kijelölt helyre.

Megvacsoráztunk és indultunk fel vissza a szobánkba. Fönt viszont összefutottunk Krisszel és Greggel.

- Sziasztok! Húúh de szépek vagytok! – Krisznek szinte csillogott a szeme mikor végignézett rajtunk.

- Úgy bizony. Elbűvölő. - Jött közelebb hozzám Greg.

- Nincs kedvetek eljönni velünk vacsorázni holnap? Vagy talán ma valahova bulizni? – Krisz nem bírta levenni a szemét Lénáról.

- Inkább menjünk, ma mert én a holnapot végig akarom aludni. – Mondtam vigyorogva. –Benne vagytok csajok?

- Persze csak hívjátok akkor Benjamint is. –kérte eléggé elpirulva Nika.

- Okés szólunk neki. – Bólintottak a Fiúk.

- Na, akkor ti menjetek, mi pedig átöltözünk és veszünk valami bulisabb rucit. –kuncogtam és meg pörgettem az estélyi ruhámat.

- Rendben. Akkor mondjuk, 9re itt vagyunk.

- Ránéztem a telómra fél 9.

- Oké addigra megpróbálunk elkészülni valahogy. – kacsintottam és beléptünk a szobánkba.

Én egy szürke, fekete foltos farmert és egy fekete húzott pánt nélküli felsőt vettem fel. Nem akartam ennél jobban kiöltözni, hisz bulihoz és iváshoz ez is jó. =) Léna egy szürke toppot és egy fehér csőfarmert kapott magára. Nika pedig egy fekete-fehér egybe részes ruhát egy piros sállal.

9:00-re már mind3an teljes harci díszben álltunk és vártuk, hogy kopogjanak.

- Léna neked tetszik Krisz. Igazam van? Neked pedig Benjamin ugye Nika? – rájuk sandítottam, de gonosz vagyok. Láttam, hogy a közepébe találtam a dolgoknak.

- És neked Greg? Kicsit sem tetszik? Ne ragadj, le annál az ősembernél élj! – Nika nagyon, nagyon utálta Fert amiért nem bírom elfelejteni. Pedig nem ő a hibás csak is én.

- Ööö.. kicsit.. - belepirultam. – De akkor is őt szeretem, nem tudok vele mit csinálni. – Búsan lehajtottam a fejem. De ekkor végre kopogtak.

Kinyitottam.

- Készen vagytok szépségeim? – Mind a három fiú ott állt az ajtóban és tátott szájjal néztek minket. Férfiak.

- Mehetünk! – Léptem ki az ajtón.. Majd elindultunk a lift felé..

Tina bulis ruci =)

Léna bulis ruci =)

Nika bulis rucija =)

8.rész =)

Sziasztok!

Bocsánat a késésért, de nagyon kevés időm volt, és nem tudtam a gépeléssel foglalkozni! Viszont most volt egy szabad órám és megcsináltam!  ^^ Remélem tetszeni fog!

Nagyon nagyon köszönöm a komikat! :) Nagyon örültem neki! Remélem legközelebb is gondoltok majd rám! =)

Viszont most megyek! Jó olvasást!

Ezer pusza: Tinaa!^^

8. rész

"Előkotortam a bőrömből egy törcsit meg a tusfürdőmet és olyan gyorsasággal száguldottam be a fürdőbe hogy egy autóversenyző is megirigyelte volna. "

Mikor kijöttem két barátnőm dühösen várt rám.

- Héj.. Tinaa mennyi ideig fürdesz te?? Mit csináltál bent ilyen sokáig? Hm?? - Kérdezte Léna.. Majd röhögött egyet.

.

- Nah most én jövök!- sipította Nika. - Tina ugye utána megcsinálod a hajamat? - kérdezte már a fürdő ajtajában.

- Enyémet is! - Rikkantott Léna a szekrényből kikukucskálva, ahova korábban a ruháit hajtogatta.

- Persze, persze csak siess nyuszikám! – rávágtam az ajtót.

Míg Nika fürdött én és Selena kiválasztottuk, hogy milyen ruhát vegyünk fel. Kicsit lehet, hogy jobban kiöltözünk a kelleténél, de nem baj mivel most találkozunk az ellenfeleinkkel és azzal az emberrel, aki ezt az egész modell versenyt finanszírozza, a fő góréval.

Miután mindketten készen lettek gyorsan felöltöztünk, aztán pedig leültek, hogy megcsináljam a hajukat.

Selenának begöndörítettem és a frufruját pedig felcsatoltam. Nikának kivasaltam és egy a ruhához illő hajpántot tettem bele hajkoronájába. A sajátomat csak kivasaltam semmi extrát nem csináltam vele.

Az órámra néztem fél hetet mutatott.

-Lányok gyertek! Induljunk lefelé! – Gyorsan felkaptuk a cipőinket a lábunkra, a táskáinkat pedig a vállunkra.

Bezártuk az ajtót és a lifthez siettünk, már amennyire lehet egy 11cm tűsarkúban sietni.

Ahogy felért a lift és kinyílt láttuk, hogy rengetek sok lány áll benne.

Mi már alig fértünk bele, nah de nagy nehezen bepréseltük magunkat.

- Héj lányok miért nem mentünk inkább a lépcsőn? – kérdeztem a fülükbe suttogva.

- Mert akkor addigra lekopott volna, a lábam mire ebben a cipőben leérek. - mondta Léna, aki felemelte hátra a lábát, hogy ezzel nyomatékot adva rámutasson a cipőjére.

Ám véletlenül e közben a mozdulatsor közben megrúgott egy szőke hajú lányt aki felsikított.

Nekem nagyon ismerős volt, valahonnan de nem tudtam rájönni, hogy honnan.

- Áuuu..- szorongatta a térdét a fájdalomtól.

- Jajj nagyoon nagyon sajnálom! Nagyon fáj?? –sajnálkozott ügyetlen barátosném.

- Áúh.. annyira nem, de ahogy felemelem, áhhw..- próbálta mozgatni a lábát.

- Jajj, tényleg nagyon sajnálom.. várj, megnézem, hogy sérült a valami..- Léna leguggolt a lány lábával szembe, és elkezdte tapogatni ott ahol fájlalta.

- Itt fáj? – a lány hevesen bólogatott. –És itt??- nemleges választ adott. - Nincs komolyabb bajod. Majd este borogasd, és ha feldagadna az is el fog reggelre múlni.

- Te orvos vagy? - kérdezte a csajszi felegyenesedve.

- Igen a nevem Selena Lawson sportorvos. –ránk mutatott..- ők itt a legjobb barátnőim Nicol Blacket és Tina KellyBell. A modell versenyre jöttünk.

- Sziasztok! Az én nevem.. Mia.. Mia Alonso! Én is azért vagyok itt.

- Várjunk csak! Mia te vagy az? Fernando húga? –néztem rá kikerekedett szemekkel. Mit keres ő itt? Ugye nincs vele a Bátya is.. Szorító érzés nyilallt belém.

- Tina! De igen én vagyok! – egymás karjaiba borultunk.

- Jajj de régen láttalak már! Nagyon megváltoztál.. Kész felnőtt nő lett belőled! Nagyon hiányoztál!- még egész kicsi 15 éves volt mikor utoljára láttam. Mindig én voltam a példaképe.

- Én is téged! Te is sokat változtál, még szebb lettél.. De te mentél el! Miért?? Miért mentél el?- rögtön a közepébe.. csodás..

- Nagyon sajnálom, majd még beszélünk… máskor…- lehajtottam a fejem. Szégyelltem magam. –De most megyünk az étkezőbe Ott lesz a vacsora nem? –Kérdeztem Nika és Léna felé fordulva. Ők teljesen le voltak blokkolva, sokkolta őket a felismerés.

- I-Igen.. mintha azt mondták volna..- mondta távolba révedő szemmel Nika.

- Menjünk akkor! - kézen fogtam két barátnőmet és elsiettem velük.

- Jajj nee..- suttogtam lehajtott fejjel, szúrták a szememet a kitörni készülő könnycseppek. De nem sírhatok, pont most, most itt! Nem szabad!

- Szívem ne most! Kérlek! Itt vagyunk neked! - Nika és Léna próbáltak mindent meg tenni, hogy jobb kedvre derítsenek. Nem nagyon sikerült, de erőt vettem magamon és erőltetetten rájuk mosolyogtam. Minden tőlem telhetőt megtettem mégsem volt hasonló egy mosolyhoz.

Ám ekkor még nem tudtam, hogy közel sem jött el az igazi meglepetés és bánat..

Tina Ruhája :)

Léna ruhája :)

Nika ruhája :)

7.rész =)

Sziasztok!

Bocsii hogy ilyen későn hoztam az új részt, de semmi kedvem nem volt gépelni..meg gondjaim is voltak bőven.. 

Nos a kövi rész kb. Kedd Szerda körülre várható. Ha lesz kedvem gépelni.

Jó olvasást az új részhez!

Sziasztok sok pusza: Tinaa!

7. rész

- Nah lányok szombaton repülünk, Vasárnap szabadok vagyunk és Hétfő Kedden pedig munka. - mondtam szigorúan.

- Addig is menjünk el vásárolni. - kuncogta Léna.

- Egy csomó dolgot el kell intéznünk. - morogtam, de ezt már senki sem hallotta hisz futottak a saját szobájukba pakolni…

~Szombat~

Mindent elrendeztünk ez alatt a két nap alatt. Bevásároltunk vettem fel 1 házvezető nőt, Mártát, hogy amíg távol leszünk, vigyázzon a házra.

Dél körül elindultunk a reptérre. Mikor oda értünk be csekkoltunk és felszálltunk a gépre. A gépen végig hülyültük az időt. Nem is mi lennénk, akit megláttunk mindenkit kicikiztünk.

Mikor meg érkeztünk meg kerestük a csomagjainkat.

Hívtunk egy egy taxit és elmentünk a szállodába, ahová szobát béreltek nekünk Adamék.

Mikor odaértünk a szálloda elé megláttam, hogy forgó ajtón lehet bemenni. Egyszer még Ben mesélte nekem, hogy az ilyen ajtók, ha neki megy, valaki megállnak. Mindig ki akartam próbálni. Most jött el az az alkalom. >.<

Kifizettem a taxisofőrt és mi elindultunk a csomagjainkkal. Mikor belépek, gyorsan oda megyek a forgó ajtó egyik falához és erősebben neki dőlök. Hallottam, hogy valami nagyot puffan.

Léna volt az pont bámészkodott mikor én szórakoztam az ajtóval, és bamm, neki ment. Léna seggre csüccsent ahogy nekivágódott a csomagjai pedig szanaszét szóródtak. Mind hárman hangos kacagásban törtünk ki. A közelben futott három napszemüveges pasi, akinek kapucni volt a fején.

Kacagva odasprinteltek hozzánk.

- Uhh Mi történt itt csajszik? – kérdezte a szőkeség, aki lehúzta a fejéről a süsüt.

- Hát nem látod? Seggre ültem. .- mutatott magára Selena mi pedig Nikával újra elkezdtünk röhögni.

- Nah széép segíteni bezzeg egyik se tud, te se állj, itt fölöttem segíts felállni!- bökte meg a szőkét.

- Gyere te durcimurci.- A csávó felsegítette Lénát.

Míg barátnőm magából söpörte le a seggre csüccsenés nyomait, én és Nika felszedegettük Selena ruháit. A fiúk is segítettek.

- Jujj de szexi!- a fekete kapucnis felmutatta Léna egyik fehérnemű alsóját, egy irtó szexi fehér csipkés tangát. Most vettel csak észre hogy a barátosném fehérneműs tatyója is felborult.

- Add csak azt ide! - Léna pipacs piros arccal kikapta a bugyit a pasas kezéből is belegyömöszölte a hozzá legközelebb lévő bőröndjébe.

- Egyébként mi a nevetek?- kérdezte a harmadik.

- Én Tina- magamra mutatok- ő itt Nika és persze a seggre esős barátosném Léna.

- Nektek? - Nika, a kis kíváncsi.

- Én vagyok.. khm.. Krisz… Ő itt Benjamin a másik haverom pedig Greg. - mutatta be magukat a szőke ezek szerint Krisz.

Rájuk mosolyogtam.

Mikorra az összes ruhát és egyéb tárgyakat összeszedtük tök jóba lettünk a fiúkkal.

- Ti mi járatban vagytok itt? - kérdezte tőlem Krisz..

- A modell versenyen indulunk.. de lassan már mennünk kellene…

- Hmm, nekünk is.. gyertek, menjünk a recepciós pulthoz.

Oda mentünk természetesen Barbie barátnőim velem egy szobába kerültek. Meglepetésünkre a fiúk is azon az emeleten laktak.

Lifttel felmentünk a 6. emeletre és megkerestük a szobánkat.

- Nah sziasztok! Remélem, találkozunk még! - mosolyogtam egyet és azzal a lendülettel bevágtam előttük az ajtót.

- Csajok! Pakolás! Aztán öltözzünk, megyünk vacsorázni!

- Már ennyi az idő?? - Nika nagy szemeket meresztett a karórájára.

- Bizony, úgyhogy megyek és lezuhanyozok. Addig ti megteszitek nekem, hogy kipakoljátok a ruciijaimat? Köccee..

Előkotortam a bőrömből egy törcsit meg a tusfürdőmet és olyan gyorsasággal száguldottam be a fürdőbe hogy egy autóversenyző is megirigyelte volna. 

6.rész =)

Sziasztok!

Végre, végree készen vagyok begépeltem.. El sem hiszem.. xD

Nos itt a 6.rész :) Jó olvasást hozzá. 

Nagyon örülnék viszont vissza jelzéseknek. Nagyon örülnék komiknak. :)

Nah de sok puszi : Tinaa :) ^^

6.rész

"A gondolkodásomból az ajtóból kukucskáló Léna és Nicol keltett fel…"

- Zavarunk? - kérdezték félénken mindketten.

- Jajj nem dehogy, ti sosem! Gyertek ide!  

Váltottunk egy nagy ölelést.

- Szeretlek titeket! - Őszintén rájuk mosolygok!

- Mi is téged! De mond csak miről gondolkodtál ennyire? - Kérdezi aggódva Selena.

- Elizabethről és Fernandoról. - Kinézek az ablakon, csak hogy ne kelljen barátnőim szemeibe néznem.

- Nővérkém, nagyon sajnálom, ami vele történt, tudom, hogy nagyon fájnak Miranda szavai, de ne vedd őket magadra. Ostobaságokat beszél. – próbált vigasztalni Nika és a nyomatékosság kedvéért megsimogatta az arcomat és megölelt.

- Fernandoról meg ne is beszéljünk! Nem is keresett téged!- Honnan veszi ezt Léna?

- Ezt miből gondolod? Hisz eldobtam a mobilom, és a szüleim sem tudták eddig, hogy hol élek. Lehet, hogy keresett..

- Nem. Nem keresett. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom. - lehajtotta a fejét, mintha szégyelné magát valami miatt.

- Ezt.. Ezt honnan veszed?- fájtak a szavai.

- Mikor kísértem ki a családodat, kérlek, ne haragudj rám.. Azt hittem.. Nem erre a válaszra számítottam… - Léna szemében látszott az elkeseredés és a sajnálat.

- Bökd már ki! Mit csináltál? – most már tényleg nem tudtam hova rakni a dolgokat! Összezavarodtam.

- Megkérdeztem Mirandát hogy Fer járt e náluk, és hogy keresett-e téged. Azt mondta, hogy nem. Egyetlen egyszer sem keresett téged, telefonon sem. – Selena elsírta magát. – Még mindig szereted ugye?  – rám nézett könnyes szemekkel.

- Azt hiszem. De már nem hiányzik annyira, mint pár éve. – Sok mindent túléltem már ezt is túlfogom..

Selena aki az ölembe hajtotta a fejét és úgy sírt, nagyot sóhajtott.

-Drágám ne sírj! Ezzel nem tettél semmi rosszat az égvilágon. – felemeltem a fejét letöröltem a könnyeit és adtam egy puszit a homlokára.

Léna felült és megölelt Nika pedig kettőnket.

Elkezdett rezegni a telefonom a zsebemben. Megnéztem ki is keres. A főnököm volt az Adam. Felveszem.

- Igen? Mondd! – szóltam bele a kütyübe.

- Ciao bébi! Munkám lenne neked és Nikának. Holnap után el kellene utaznotok Németországba. Ott lesz egy modellválogatás. Neveznetek kellene. Ezt a versenyt minden évben megrendezik, minden valamire való divatház nevez erre a versenyre és eddig még sosem tudott nyerni a divatházam.. Segítenetek kell, ti vagytok a reménységeim. Ja és míg el nem felejtem beszélni, szeretnék Selenával.

(Selena sokat jár velem a munkahelyemre, ha nincs más dolga. Tehát jól ismerik egymást Adammel.)

- Szerintem benne vagyunk a dologban, de majd megbeszéljük. Szia szia!

Elvettem a telefont a fülemtől.

- Léna veled akar beszélni.

- Velem? – Barátnőm furán nézett rám, de aztán elvette a felé nyújtott telefont.

- Hallo? Miben segíthetek Adam?

- Énn??- kikerekedtek a szemei. Elég vickes volt. xD

- Te bolond vagy! Sült marha..- röhögött. - ugye csak viccelsz?- váltott komolyra.

- ööö.. Rendben megfontolom. Köszi, szia!- Kinyomta a telefont.

- Mit mondott?- kíváncsi voltam.. Sokat mondták már nekem, hogy aki kíváncsi az hamar megöregszik.. De hát mit is érdekel engem? O_o  XD

- Nem fogjátok elhinni.. azt mondta, hogy szeretné, ha én is a modellképző szakra járnék. És szeretné, hogy veletek menjek Németországba. Mert minket-mutatott rám és Nikára - hármunkat akar nevezni a modell versenyen.

- Tessék? –Nika szemei is kikerekedtek meglepetésében. Én is meg lepődtem nem tagadom, de hát e semmi meglepő sincsen Léna gyönyörű. :)

- áááá gratuláálook! – öleltük meg egymást hárman. 

5.rész =)

Sziasztok!

Ezt nagy gyorsban írtam, tehát ha találtok benne hibát akkor ezer bocsi =) 

Pusza : Tina ^^

5.rész

„Én próbáltam jó fej lenni…”

Fent a szobámban lefekszem az ágyra és elkezdek gondolkodni. Miért ilyenek a szüleim? Annyira keserű volt az életem mielőtt ide jöttem.

Tudni kell rólam hogy volt egy ikertestvérem, aki meghalt. Anyám az óta utál az alapnál is jobban.

Behunytam a szemem és engedtem, hogy átjárjon az a keserű és fájdalmas emlék.

13 éves koromban történt, azon a rettenetes estén.

Mindig sétálva tettük meg az utat az iskoláig nem laktunk messze, tehát nem kellett iskolabusszal járnunk.

Azon a napon tovább kellett maradnom a suliban, és mivel elválaszthatatlanok voltunk megkértem Lizát hogy maradjon ő is velem, hogy ne kelljen egyedül este hazamennem. Vége lett a plusz óráimnak és mi elindultunk haza. Ám félúton szembejött velünk 2 pasas. Ahogy közeledtek hozzánk egyre félelmetesebbnek tűntek. Rossz előérzetem volt… Nagyon rossz..

-Liza siessünk egy kicsit jobban. –suttogtam a füléhez hajolva.

Bólintott, majd sietősebbre vettük a dolgot! Talán ez volt a vesztünk, mert a két alak felnevetett és utánunk jött.

-Hova mentek cicuskák? Ne siessetek annyira! – nevetett az egyik.

A másik elkapta Liza karját, ő felkiáltott. Ijedtemben nem tudtam mit csinálni. El fogják vinni. Tudtam, hogy csinálnom kellene valamit, de teljesen leblokkoltam. Nagyon meg voltam rémülve.

-Ááá Tina! Segíts! Kérlek! Hívj segítséget! Fuss! Fuss már!

Vetettem egy utolsó pillantást Elizabethre, és elkezdtem futni a házunk felé. Otthon gyorsan mindent elmondtam. A szüleim egész este keresték Lizát, de sehol sem találták. Reggel viszont a rendőrség tájékoztatott, hogy megtalálták. Már halott volt. Megerőszakolták és otthagyták egy árokban. A perverz állatokat még az nap elkapták és megkapták a méltó büntetésüket.

Miranda engem sosem szeretett igazán, úgy, mint Lizát. Mindig ő volt a kedvenc, az elkényeztetett, a jó kislány.

 Ezek után viszont még annyira sem érdekelte anyámat, hogy mi van velem, mint addig. 

Az egész családomból csak Elizabeth szeretett, de ő nem volt többé…

Kinyitottam a szemem…

Igazán sosem bocsátotta meg magamnak, hogy akkor otthagytam. De ez már a múlt. Legnagyobb sajnálatomra nem bírom megmásítani.

Léna és Nika is ismerték Lizát, négyen elválaszthatatlanok voltunk. Ők is tudtak mindent, de ők sosem hibáztattak engem egyetlen szóval sem. Az életemben az volt az egyik legsötétebb időszak.. Rászoktam a cigire… Sokat ittam a haverokkal. Akkoriban még Nicolt és Selenát is hanyagoltam. Nagyon nehezen tettem magam túl a történteken. Sosem fogom teljesen kiverni és elfelejteni sem az utolsó képeket Elizabeth halálra rémült arcát. Mindig a lelkemben fog égni a segítségtől esdeklő Eliza.

Azon a nyáron ismerkedtem meg a „megmentőmmel” Fernandoval.

Az otthonomhoz közeli gimibe járt. Ő segített ki a depressziómból. Sokat köszönhetek neki… Igaz barátom volt, mikor a legnagyobb szükségem volt egy segítő kézre. Aztán mikor elszöktem ide Svájcba nem búcsúztam el tőle. Semmit sem szóltam neki arról, hogy elmegyek, és itt hagyom a családomat. Azóta nem beszéltem vele. Fer azóta híres autóversenyző. Mikor utoljára láttam GP2-es Világbajnok lett. Ám az óta már kétszeres Forma1es VB! Én tudtam, hogy nagyon tehetséges, ám sajnálom, hogy nem lehettem vele az élete legszebb perceiben.

Azon a nyáron, amikor Liza meghalt, elvesztettem valakit, aki nagyon sokat jelentett nekem, de kaptam is egyet.

Azon a nyáron tettünk egy fogadalmat, hogy sohasem hagyjuk el egymást..

Ezt az ígéretet egészen az elszökésemig betartottuk. Ám utána nem akartam belefolynia dolgaiba.. Teljesen kiléptem az életéből. Meg hát magam miatt is, ő is a múltam volt és azt a telefonommal együtt kidobtam a reptéri szemetesbe.

Azóta már sokszor gondoltam arra, hogy felkeresem, de félek a szemébe nézni. 2 dolog miatt.:

Egyrészt megszegtem a neki tett ígértemet, hogy mindig ott leszünk egymásnak.

Másrészt 13 évesen visszavonhatatlanul beleszerettem.. És az óta sem tudom kiverni a fejemből. Azóta sok egyéjszakás kapcsolatom volt, és pasim is volt jó néhány, de sosem tudtam senki iránt úgy érezni, mint iránta.

A gondolkodásomból az ajtóból kukucskáló? Léna és Nika keltett fel...