Sziasztok!
Nos.. Szomorú vagyok, amiért nem kaptam egy komit sem. De,
mind1. Itt a friss. Jó olvasást!
Tinaa..
(E/3.)
38. rész
Sietős léptekkel haladt a box felé és azon igyekezett nehogy
neki ne menjen a rengeteg elfoglalt különböző csapatokból rohangáló embereknek.
Pár évvel ezelőtt mindent megadott volna azért, ha itt lehet.. Ebben a
nyüzsgésben. Ebben a nagycsaládban. Fernandoval. De az óta minden megváltozott
körülötte. Megváltozott az eszköz, a cél, és az őt körül vevő emberek is. Más a
cél, más a lényeg, más a fontos. A cél Fernando és az egész múltjában
résztvevők tönkretétele. A fontos a kislánya. És, hogy ikertestvére akit
Fernando ölt meg, megkapja a végtisztességet. Ő, ő Tina KellyBell az életét
áldozta ezért a célért. Az egész életét ez oltárára fektette. Készen állt
bármit bevetni a cél elérése érdekében. Bármit..
Csak ment, ment, szlalomozott, kikerült. Próbált semmire nem
gondolni. Ám ez nehéz volt. Próbálta könnyeit visszafojtani, ám pont a
legkellemetlenebb pillanatban hullott ki egy könnycsepp a szeméből. Végig folyt
gyönyörű, ám teljesen kifejezéstelen arcán, egészen le az állán. Egyetlen baj,
hogy ennek tanúja Fernando volt.
Tátott szájjal figyelte a nőt. Aki mindenki előtt
könyörtelennek akart mutatkozni. Akit nem látott még a világ gyengének. Egy
könnycsepp cikázott végig arca gyönyörű vonásain. Fernandot hirtelen elöntötte
a tehetetlen ember érzése. Annyira segíteni akart. Át akarta ölelni. Csókolni,
vigasztalni. Mindent megtenni, csak soha többet ne lásson ilyesmi sós cuccot a
nő arcán. Ám Lejla, ahogy meglátta őt, megsemmisítő pillantást vetett rá, majd egy
gyors mozdulattal letörölte a könnycseppet és elviharzott.
Hányszor átfutott már Fernando agyán, hogy Lejla ugyan csak
vele ilyen rideg, elutasító vagy mindenkivel. Látszólag a férjével is ilyen. De
ennek nem tudhatja mi áll a hátterében. Viszont egy dologban biztos volt. Ki
akarta deríteni mi történt ezzel a nővel, miért lett ilyen megkeseredett már
ilyen fiatalon? Mi a csuda sarkall egy ennyire gyönyörű teremtést arra, hogy
ilyen kegyetlen és távolságtartó legyen mindenkivel? Mert abban biztos volt,
hogy valami történt vele, ugyanis nem.. Ő nem lehet születése óta ilyen. Annak
ellenére, hogy mindenkivel úgy bánik, mintha egy utolsó semmire kellő söpredék
lenne, mégis valami jó, valami ártatlan sugárzik a lényéből. Mintha egy
megkeseredett angyal lenne.
De nem. Engem nem fog megtéveszteni ezzel a rideg
állruhával, gondolta Fernando. Ki fogja deríteni. Azzal egy halvány mosolyra
húzta a száját.
***Tina szemszög***
Ez nem kellett volna. Hogy lehettem már megint ennyire
gyenge? Mit tesz velem ez az ember? Miért érzem azt, hogy elakad a lélegzetem,
ha a közelében vagyok? Miért nem tudok vele olyan hideg lenni, mint akármelyik
másik emberrel? Talán.. talán.. Még mindig szeretem? Dehogy! Lejla! Erre
gondolnod sem szabad! – Utasítottam magam. De talán mégis volt valami ebben az
állításban. És ha valóban így van, még egy okkal több, hogy tönkretegyem. Minél
hamarabb el kell intéznem a dolgokat. Debynek és Nicinek minél hamarabb
cselekedniük kell. Erre a napra már nem akartam több meglepetést. A kezembe
kellett vennem a dolgokat. Az első dolog, amit el kellett intéznem, az a Jenson
és köztem lévő házasság volt. Viszont ezzel várnom kellett a futam végéig.
Annyi dolgom volt a délelőtt folyamán, hogy észre sem vettem, hogy már lassan a
futamnak is vége. Seb vezetett, Fernando volt a második és szorosan mögötte
Jenson. A fiúk mindent megtettek, sőt az egész csapat megtett mindent, de
„csak” a második és harmadik helyre futotta. A díjátadó után rögtön Jenson
keresésére indultam. A férjem éppen interjúkat adott. Mikor meglátott lehervadt
a mosoly az arcáról. A házasságunk mindig szép volt. Általában ha vitáztunk,
akkor azt csak a gyerek téma miatt, de ettől eltekintve jól megvoltunk. Ő
mindent eltűrt nekem. Egy szava sem volt, akármit tettem. Tiszta szívéből
szeret. És a kislányomat is, már a születése előtt is a sajátjának tekintette.
Nem volt semmi kétségem a felől, hogy bármit meg tenne értem. Ám egy ideje, már
nem olyan türelmes velem, már nem bólogat, ha arra kérem. Ha úgy van kedve,
akár hetekre nem jön haza. Eddig vele szemben mindig csak magamra gondoltam. És
anyám figyelmeztetése ébresztett rá, hogy Jensont bezártam a saját börtönömbe,
kisajátítottam, ám nem adtam neki érte semmit. Nem adtam meg számára a
boldogságot, és a lehetőséget is elvettem tőle, hogy boldog lehessen. Ő is ártott
nekem, mert az anyámnak dolgozott. De ő már megbűnhődött érte. Elvettem az
életéből 5évet. Most jött el az ideje, hogy felszabadítsam. Mennyen útjára.
Bátorítóan rámosolyogtam, majd intettem neki, hogy jöjjön utánam. Gyorsan
lezárta az interjút és már jött is.
- Mennyünk az irodámba! – Szóltam hátra.
- Mit akarsz? – Állt meg.
- Majd ott elmondom. – Néztem rá határozottan.
Mikor odaértünk kulcsra zártam magunk után az ajtót.
- Nos, miről akarsz beszélni? – hunyorított gyanakodva. –
Mit akarsz, mit tegyek? Mit derítsek ki? – gúnyolódott.
- Vége Jenson. Pontot kell tennünk mindennek a végére.
Tudom, hogy megcsalsz. – Lágy simogató hangon beszéltem. Megnyugtatóan.
Higgadtan. Ám ő ijedten nézett rám. – Kérsz egy italt? – meg sem vártam a
választ, odamentem a mini bárhoz és két pohárba tequilát öntöttem. Az egyik
poharat a kezébe nyomtam a másikat pedig magamba zúdítottam. Könnyítenem
kellett ezen a beszélgetésen egy kicsit. És most az italt láttam a
legegyszerűbb megoldásnak.
- Én.. nem.. Én.. nem akartam… Kérlek.. Bocsájts meg.. –
Habogott megdermedve.
- Nem fejeztem be. Én is megcsaltalak. Tudom, hogy félsz a
haragomtól Jenson. – Egyenesen a szemébe fúrtam égszínkék szemeim. – Nincs
mitől félned. Nekem kell bocsánatot
kérnem. Én fosztottalak meg a boldogságtól, a gyerekektől, a szeretettől. Köszönetet
kell mondanom, amiért ilyen jó apja voltál az én kis Elizámnak. Azt is tudom,
hogy már egy ideje mást szeretsz, és ha nem tévedek azt a lányt, akinek reggel
az ágyában ébredtél. – Láttam a szemében, hogy fejen találtam a szöget.
Bágyadtan rámosolyogtam. – Jenson. Édesem. – Gyengéden végigsimítottam az
arcán. – A legjobbakat kívánom neked. Kapd meg végre a megérdemelt boldogságod.
Én.. Nagyon sajnálom, hogy soha sem tudtalak szeretni, de tudod, hogy soha
senkit nem is fogok már szeretni. Nincs mivel. Menj, légy boldog. – Tenyerembe fogtam
az arcát, lehajtottam a fejét és csókot leheltem a homlokára. – Kérlek, ha nem okoz,
neked gondot néha látogasd meg Lizát, ő nagyon szeret téged. – Ahogy ezt
kimondtam összeszorult a torkom. Szúrt a szemem. Fájt a veszteségem. Sosem
szerettem Jensont azzal a szenvedélyes szerelemmel, de igen is szerettem egy
kicsit. Biztonságot teremtett. De vége az önzőségnek Tina. Végre megtetted.. Elengedted..
Elengedtem az arcát és újra odasétáltam a bárhoz. Megint öntöttem egy pohár
italt, majd megint lehúztam.
- Tina.. – Odajött mellém, letette az asztalra érintetlen
poharát és maga felé fordított. – Drágám.. Te egy angyal vagy.. Te mindent
tudsz és mindent látsz. A legtisztább lélek vagy, akit valaha is ismertem.
Sajnálom, hogy nem tudtam veled elfeledtetni a téged ért traumákat. Csődöt mondtam,
mint férj. De mint apa soha sem fogok. Liza örökre a legfontosabb nő lesz az
életemben. Ő az enyém. Tudom jól, ha akarnék, sem tudnék neked hazudni. Tényleg
mást szeretek egy ideje. Kérlek, ne váljunk el haraggal. Szeretném, hogy ha
elválunk, attól még gondolj néha rám. Bármit megteszek érted. Csak kérned kell.
Hűséges barátod, segítőd leszek, életed céljában, a bosszúban.– Az ő szeme is
gyanúsan csillogott, ahogy ezeket a szavakat mondta. – Viszont pár dologban
tévedsz. Nem vetted el tőlem a boldogságot. Nekem mérhetetlen boldogságot
jelentett, csupán az, hogy szerethettelek. És tudom, hogy te is szeretsz egy
kicsit, különben most nem sírnál, hogy elengedsz. Viszont, valakit, valaki mást
teljes szívedből szeretsz. Csak még lehet, te sem vallod be magamnak. Lehet,
még most nem látod. És nem.. Nem Fernandót..
