Merry Xmas!

Minden kedves olvasómnak és látogatómnak boldog békés Karácsonyi ünnepeket  és Boldog Új évet kívánok előre is!! 

Ezek csók.: Tinaa^^ 

(L)

13.rész =)

Sziasztoook! 

Először is nagyon nagyon sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam az új részt. De el volt romolva a laptopom, plusz most volt egy kis időm ugye a szünet által. VÉGREE szünet!!

Ez azt jelenti hogy sűrűbben tudok majd frisst hozni. :))

És arra az elhatározásra jutottam hogy folytatom az oldalt és a történetet is! :))

Remélem tetszeni fog az új rész, és remélem veszi majd 1-2 ember a fáradtságot hogy írjon komit! :)
Plusz lenne még egy közlendőm, hogy sajnos nem tudok visszaírni a kommentekre amit írtok, vagy írtatok. De most itt szeretném megköszönni az összes kommentet amit kaptam! :)) (L)

Köszönöm szépen előre is!

Jó olvasást és Millió puszi.: Tinaaa.. ^^

13. rész

- Szerintem Lénával te megcsinálod a haját és pedig a sminkjét. - Javasolta Nika.

- Ok!

Elkezdtük csinálni, de közben senki sem szólt egy szót sem. Ez nem volt jellemző ránk.

- Mi a baj Tin? Olyan rosszkedvűnek tűnsz.. Miért?

- Nem tudom, semmihez sincs kedvem. Úgy mennék már haza, plusz félek, hogy összefutok a fiúkkal. - Mondtam semleges hangon, kifejezéstelen arccal.

- Szerintem nem! Tegnap mikor Léna beszélt Krisszel azt mondta, hogy mára programjuk van.

- Beszéltetek velük? – Egy pillanatra megtört az állarcom, kétségbe estem, de egy pillanat alatt úrrá lettem vonásaimon és megint kifejezéstelen arccal folytattam. – Mikor?

- Ööö… Este.. Miután bedobtad a szunyát, felhívott Krisz hogy nem-e tudnánk beszélni? Én pedig.. Sajnálom, kérlek, bocsájts meg, de elmentem vele vacsorázni. – Léna nagyon sajnálta, bánta a tegnap történteket és hogy elárult.

- Ááá.. És mit mondott?- A sajnálkozását figyelembe sem vettem miközben rezzenéstelen hangon tovább kérdezősködtem.

- Azt hogy Greg beszélni akar veled.. Én nem mondtam el neki, hogy te elmondtad nekünk hogy ő Jenson. – Mentegetőzött.

- Ühüm..

- Én mondta Krisznek hogy te nem akarsz beszélni Jensonnal és hogy ezt tartsa tiszteletben.

- Értem..

Az eddigi 1%-os életkedvem lement mínuszba. Olyan szívesen beszélnék vele, de nem, nem szabad.. Pedig már kezdtem megkedvelni..

Megráztam a fejem, mintha ettől a mozdulattól el tudnám hessegetni a gondolataimat.

Elkészültünk, és elindultunk a lift felé. Léna megnyomta a gombot, és vártuk, hogy kinyíljon az ajtó.

Kinyílt. Ám nem volt üres. 4 férfi állt benne.

Krisz, Jenson, Ben és egy számomra ismeretlen fiú.

Szőke haja és tengerkék szeme… Elsőre olyan kisfiús benyomást keltett a baba pofijával.

- Sziasztok!- Köszöntek a fiúk.

- Hello!- Köszöntem én is, de belül majdnem elástam magam.. Nemááárr.. Isteneem miért büntetsz??

- Tina beszélhetnénk? – Jenson oda állt mellém.

- Nem! Bocs, de nem! – motyogtam enyhe szemrehányással.

- Miért? Hidd, el nagyon sajnálom, hogy hazudtam, de..

- Nem érdekel, hagyj békén, Kérlek!! – Picit dühös lettem.

- De.. – magyarázkodott volna tovább..

- Nincs de.. – csattantam fel, és ezzel egy időben a lift is kinyílt.

Kiléptem az ajtón, két barátnőm pedig köszönés nélkül jött utánam.

-Remélem nem jönnek utánunk..- Suttogtam dühösen, de nem rá, vagy rájuk voltam dühös hanem saját magamra..

Utáltam a gondolatot is hogy Fernando miatt én sem lehetek boldog. A múltam.. Azt hittem sikeresen eltemettem mindent abból az életemből, de most rájöttem, hogy a múltam az egész mostani életemre is rányomta a pecsétjét.

Bementünk a nekünk kijelölt öltözőbe.

Volt bent egy pár lány köztük Mia is. Mikor beléptünk rám nézett majd szomorú arccal elfordult és kiment a hátsó ajtón.

Mi baja lehet? Nem értettem..

Nem volt sok időm ezen agyalni, mert bejött az egyik szervező és közölte, hogy kinek melyik a sorszáma.

Az enyém a 18 lett, Nicolé a 17 és Lénáé pedig a 19. szerencsére egymás után következtünk.

Nika miután végzett, holtra vált arccal lépett be az öltözőbe és dadogva mondta a nevemet.

Nem értettem miért vágott ilyen képet.. Végig mentem a folyosón egészen a kifutó függönyéig.  Vártam, hogy szólítsanak.

-És következik a 18as sorszámú Tina KellyBell.

Kiléptem a kifutóra, mentem pár lépést, de megtorpantam megláttam Nika aggodalmának okát. 

Elkezdett forogni a világ.

Minden elsötétült.

Hát ez ilyen.. nemtom milyen.. de ez iylen lett nah!^.^ :"DD

Nosss!! Sziasztok mogyszijaim!

Mivel semmi kedvem nem volt az ég világon gépelni, ezért úgy döntöttem hogy írok egy 'pár' soros, köszönet.. bevezetés, ilyen olyan dolgos akármicsodát!

Noshh komolyra fordítva a szót.. Köszönetet szeretnék mondani.. 

Köszönöm mind a 12 rendszeres olvasómnak, hogy szántok időt a történetem elolvasására. Nem gondoltam volna hogy ennyi mindenkinek tetszeni fog. De hátt mégis! =)))

Köszönöm még azoknak akik még az elolvasás után azzal is fáradoztak hogy írjanak pár sor kommentet. Köszönöm szépen még egyszer! Köszönöm szépen még azoknak akik szavaztak, és a szuper értékelést jelölték, és azoknak is köszönöm akik a többit jelölték mivel ez is egy jel hogy tetszik-e amit csinálok! :))

Köszönöm annak a közel 1500 látogatónak aki benézett az oldalamra! Puszi mindenkinek.!!(K)

Ööö.. Szeretnék néhány szót ejteni arról hogy megosztom a véleményeimet.. Nos volt egy-két olyan ember aki szóvá tette azt hogy én miért szidom Vettelt! Nos erről az a véleményem hogy ez az én blogom! Gondolom azt csinálok vele amit akarok, azt írok rá ki amit én szeretnék.. Gondolom.. :$$ ( De ha nem így van tessék nyugodtan szólni!! ) Erről még az a véleményem hogy attól hogy én elmondom (leírom) hogy mi a véleményem róla attól még nem biztos hogy ez a történetemben is látszódni fog. Tehát, ha valakinek nem tetszik a bevezetés nem kötelező elolvasni, sőt az egész blogot sem muszáj. Ízlések és pofonok én erre csak ezt tudom mondani.

A következő dolog. Megint válságban szenvedek megint nincs ötletem a folytatással kapcsolatban, viszont eszembe jutott egy másik történet. Ha akarjátok indíthatok egy új blogot viszont az azzal a következménnyel járna hogy ritkábban lennének új fejezetek, mivel egyre kevesebb az időm, meg minden szar összejön mostanság.. Erről indítok egy szavazást, és majd meglátjuk mi sül ki belőle! =)))

Nah viszont most megyek.. holnap suli.. ki kell aludnom magam, főleg hogy beteg vagyok.. plusz túl vagyok egy rázós dolgon.. amit nem nagyon akarok most itt megosztani!

Nah de jó éjt mindenkinek! Pusziihh *-* Tinaa^^

12.rész =)

Sziasztok! 

Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog. 

Annyit szeretnék még elmondani hogy a következő részt szerintem a héten fel teszem. Viszont utánna 2x meg fogom gondolni hogy folytassam e vagy se..! 

Ennek 2 oka van.. Majd ha lesz kedvem meg írom nektek! 

Jó olvasást!

Puszi: Tinaa^^

12.rész

- Igen higgyétek el nyugodtan! Most berezeltem! Ez van, néha én is ijedhetek meg..- Vontam vállat..


- Tegyük fel, hogy hiszünk neked, akkor most mit teszünk??- Érdeklődtek.

- Semmit! Visszamegyünk, alszunk, holnap vásárolunk és Hétfőn pedig verseny. - Soroltam el a terveimet, amik még igazak is voltak. - Aztán ha Hétfőn tovább jutunk, Kedden is verseny majd pedig irány haza. – Nah ez már nem egészen így szerepelt a tervemben, de nekik így kell tudniuk.

- És mi lesz a fiúkkal? Greggel? Ennyire „megijedtél”? – Kérdezte kétkedve egyik szemöldökét kérdőn felvonva Nika.

- Ő.. Ő.. nem Greg… hanem…Jen.. - Elcsuklott a hangom. – Jenson Button.. egy Forma1-es Világbajnok!

Léna és Nicol szeme elkerekedett a meglepetéstől, erre nem számítottak.. Aztán viszont megértették, hogy ez számomra miért is olyan rossz, egy szót sem kellett mondanom, ahogy rájuk néztem abból is megértettek.

- Sajnálom.. Nem fogom hagyni, hogy miattam ne, jöjjön nektek össze Bennel és Krisszel.

- Szerinted ők is hazudtak nekünk, vagy ők sem tudják, hogy Greg.. azaz Jenson F1es pilóta? Vagy egyáltalán ők azok, akiknek mondták magukat?- Léna eléggé naiv kislány módjára fogta fel a dolgot. Bízott benne hogy nem hazudtak. Szegény lehet, hogy már most szerelmes. Még egy ok hogy egyedül menjek.

- Fogalmam sincs drágáim. De én nem akarok Buttonnal találkozni ebben a pár napban. Remélem nincs jóban vele…:\\\\

- Jajj Tina.. Megértelek. De nekem és Lénának beszélnünk kell Benékkel. Vagy szeretnéd, ha nem tennénk?

- Nem kérhetek tőletek ilyet..- Megint elkezdtek hullani a könnyeim, úgy látszik, már nem tudom úgy irányítani a testem és az érzéseim, mint régen. Mintha valami idegesítő tényező be zavarná a radarjaimat.

- Már miért ne kérhetnél? Tin? – Léna hangja ellágyult és úgy beszélt hozzám. Már megint sajnál… Útálom, rühellem, ki nem állhatom, ha valaki sajnál. Olyankor rohadtul gyengének érzem magam. És ez kib*szottul szar. – Szeretünk téged.. és tény hogy bejönnek a fiúk , de egyetlen pasi sem állhat közénk és pont.

- Szeretlek titeket! De nagyon szépen kérlek, ne sajnáljatok, attól tudjátok jól, hogy kikészülök. – Erre már kiskorom óta allergiás voltam. Mióta Eliza meghalt mindenki csak sajnálkozik nekem.. Váh.. :@ :\\\- Beszéljetek velük nyugodtan.

Könnyes szemmel rájuk mosolyogtam és szoros ölelésbe zártam mind kettőjüket.

-Most menjünk vissza, mert már így is átfáztunk az esőben. - Nika szemügyre vette a ruháját. – Tönkrement. – Elkámpicsorodott egy kicsit, de végül is beletörődött. Beálltam kettejük közé mindketten belém karoltak és nevetve mentünk vissza a hotelba.

A vasárnap elég nyomott hangulatban telt. Próbáltunk felszabadultnak lenni, de a tegnap este rányomta a bélyegét a hangulatunkra. Léna és Nika átérezte a félelmemet, miszerint ha Fer rá jön, erre én nem merek majd elé állni.

A hadműveletem hogy elkerülöm a fiúkat egészen Hétfő reggelig be is jött..

~Hétfő~

Ma nem szabad felkelned. Nem szabad... Ma valami rettenetes fog történni veled... Jegyezd meeg... Ne.. Nem..

- Neeeem! - sikítottam.

- Tina.. Tina.. Kellj már fel az isten szerelmére.. Mi történt? Rosszat álmodtál? – Kinyitottam a szemem. Nika kétségbe esett arcával találtam szembe magam..

- Kelek, kelek már… - Felnyögtem a meg könnyebbüléstől. Csak egy álom volt.. Egy rettenetes álom. Megnyugodtam..

- Végre.. – Sóhajtott, Léna is. Látszólag ők is megnyugodtak, hogy felkeltem.

Nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból. Húzni akartam az időt.. Mi van, ha mégis igaza van az álomnak? Mi van, ha ma tényleg nem szabad fel kelnem..??

- Menj, zuhanyozz le, 2 óra múlva lent kell lennünk a versenyen. – Léna egy szál törölközőben fésülte a frissen megmosott barna haját.

- Oks.. Ti pedig szárítsátok meg a hajatokat, majd ha végeztem megcsinálom..- Sóhajtva beléptem a fürdő ajtaján.

Direkt nem zuhanyoztam, hanem fürödtem, kifésültem a hajam, fel is öltöztem. De még így is olyan lassan akart telni az idő..

Végül életem leghosszabb háromnegyedóráját töltöttem a fürdőben. De nem húztam tovább, ha nem hát nem szembe nézek ezzel a nyamvadt álommal..

-Nah kivel kezdjem? – Érdeklődtem kedvetlenül.