Kellemes Ünnepeket!!

Boldog, kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak, követőmnek, komizómnak, bekukkantómnak!!

Ui.: Drága aranybogaraim, sajnálattal közlöm, hogy fogalmam sincs mikor hozok új részt..  Ha nem is ebben az évben, de január első hetében már biztos jelentkezni fogok! Addig is legyetek jók!! :))) <3

Pusziii : Tinaa..

36.rész..

Sziasztok!!

Nos mivel tegnap meglett az 1 komi a másik történetemhez: http://kettoselet.blogspot.hu/

Ezért most hoztam ide is egy részt és a másik történetemhez is felteszem majd valamikor délután! :))) Nagyon örülök neki, hogy legalább te Brigi nem felejtetted el a másik blogomat. (Bevallom én magam is elfelejtettem:$) Annyi dolgom volt.. De biztos ti is tudjátok, mit érzek.. :))

Na, nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást!

Puszi: Tinaa..

36. rész

- Mit keresel itt? – néztem rá. Nagyon megijedtem. Lebuktathat. Mi a jó büdös francot keres itt? Anyám miért nem állította, meg hogy idejöjjön?

- Téged.. Beszédem van veled. – nézett rám keményen.

- Maga miért jött ide? Tényleg igaz a hír? – tört össze megint Fernando. Rá kaptam a tekintetemet. Ismét elmélyültek a ráncok az arcán. Nee.. Miért hoztad fel ezt a témát? Kétlem, hogy ő tudna akármiről is.

- Gyere velem. Itt nem beszélhetünk! – Néztem rá halál komolyan apámra. És elkezdtem lökdösni kifelé.

- Milyen hír fiam? – Fordult vissza Fernandohoz.

- Az.. – hullott ki egy könnycsepp a szeméből.. – Hogy a lánya meghalt?! – temette kezeibe az arcát. Még jó, hogy megtette, mert így nem látta apám ijedt rám meredő tekintetét.

- Hogy mit zagyválsz itt össze? – nézett értetlenül hol Fernandóra hol rám.

- Semmit! Részeg! – kiabáltam. – Egy régi szerelmén nem tud túl lépni. És engem hisz annak. Holott az én nevem Lejla Milton. – jelentettem ki magabiztosnak tűnő hangon. De egyáltalán nem voltam az. Meg voltam ijedve. Nem tudtam mitévő legyek. Mit tehetnék? Itt az apám.. Akit rohadtul nem tudom, hogy kerül ide. És, hogy minek jött.. Jajj Harry.. Ő is itt van valahol. Úristen mibe keveredtem?

- Hogy mi van? Ki vagy? – nézett most már végképp értetlenül  Ben.

- Jól hallottad. És igen sejtem, hogy te is összetévesztettél vele. Egyébként Miranda a szállodában van, gondolom, őt keresed. – Vetettem rá egy igen jelentőségteljes pillantást. Amiből úgy látszik értett.

- Ööö.. Igen.. Hoztam hozzá Alexet.

- Itt van Tina öccse? Ugye majd találkozhatok vele? – Nézett Benre hirtelen Fernando. Mintha a fény egy apró csirája csillant volna a szemében. A remény egyetlen kósza szikrája.

- Öö.. Azt hiszem. Igen. Miért ne? – Jött zavarba megint.

- Köszönöm Ben. – Nézett rá Fer hálásan.

- Most már mehetünk? – néztem végül apámra.

- Menjünk. Alex kint vár a kocsiban.

- Itt meg mi folyik? – tért vissza Harry is és végig nézett a négyesünkön.

- Harry! Majd elmesélem. De most mennünk kell. Gyere! – húztam magam után a megszeppent herceget.

Gyorsan kézen fogtam Harryt és kimentünk a szórakozóhelyről. Az utcán állt apám autója. Benne Alex.

-Gyere velem. Vagy gyere utánunk a szállodáig.

Apám csak bólintott.

Visszamentünk a szállodába. Harryvel nem beszéltünk az úton egy szót sem. A szálloda halljában elköszöntem Harrytől és mondtam neki, hogy holnap elmondok neki mindent. Persze nem mindent. De kitalálok valamit. Teljesen nem fogom kiadni magam senkinek. Senkiben sem bízom már meg. De az apámnak joga van tudni a dolgokról. De attól őszintén félek, hogy Alex találkozni fog Fernandoval..

Apámat és testvéremet felkísértem anyához. Beszélgettünk egy pár szót, majd abban egyeztünk meg, hogy feljönnek hozzám, mert az én egyedül vagyok és nálam elférnek. Felmentünk, lefektettük Alexet, majd leültünk beszélgetni a nappaliba.

- Kérsz egy teát? – kérdeztem tőle.

- Azt hiszem, jól esne. Nem értek semmit. Mondd el, hogy mi ez az egész! – mondta nyugtalanul.

Megcsináltam a teát, majd nagy nehezen belekezdtem.

- Nem érem anyám miért hagyta rám ezt a feladatot. Én azt hittem mindent tudsz. Én nem tudtam, hogy te és Alex hol vagytok, vagy, hogy te találtál e magadnak valakit. Egy szóval semmit sem tudtam rólatok.

- Annyit tudok, hogy Fernando ölte meg a húgodat. És, hogy édesanyád, azért vált el, hogy legyen pénze a bosszúhoz.

- Ennél azért bonyolultabb a dolog. – sóhajtottam. – Tönkre tettek engem. Az anyám is és Fernando is. Na meg a két ’legjobb’ barátnőm.. Megkeserítettek. Megsemmisítették a régi Tinát..

Elmeséltem neki az én kis történetem. Elmeséltem neki az egyetlen és egyben utolsó éjszakát. Amiből született egy lányom.

-Tehát van egy unokám? – törölte le a könnyeit és először mosolyodott el a beszélgetésünk alatt..

- Igen. És Elizabeth a neve. Hogy mindig emlékezzek arra, hogy mit tett az apja.. Velem.. Lizával.. Hát nem ironikus? Elizabeth a lánya annak az embernek, aki megölte, megerőszakolta. Azt akarom, hogy egyszer majd megtudja, hogy van egy lánya. Azt akarom, hogy ez legyen számára a kegyelemdöfés. Meg akarom ölni. De előtte kínzom egy kicsit. Tönkreteszem az életét. Úgy ahogy ő az enyémet és még kitudja hány emberét.

- Lányom. Nagyon rossz hallgatni, hogy mennyi gyűlölet van benned. Én már megbocsájtottam Fernandonak. Neked is ezt kellene tenned. Régen történtek már ezek a dolgok. Ne gyűlölködj. Bocsájts meg és élj boldogan. Tudom, hogy szereted, látom rajtad. És ő is téged. Legyetek végre boldogak. – nézett komolyan a szemembe.

- Nem hiszem el. Hogy mondhatsz ilyet? Megölte a testvéremet. A lányodat. Tönkretett engem. Engem is megölt. Megölte mindkét lányod. És te azt mondod megbocsájtottál neki? Azt mondod, ne haragudjak rá? Azt mondod, ne gyűlöljem? – kezdtem el kiabálni. Nem hiszem el. Mi van apámmal?

- Nyugodj meg! Alex alszik. Nyugalom. A harag nem jó tanácsadó édesem. Fernando nem rossz ember. Biztos vagyok benne, hogy nem önszántából ölte meg Lizát. És biztos vagyok benne, hogy nagyon megbánta.

- Mit érdekel engem a megbánása? Miért érdekelne? Ezzel már nem hozzuk vissza Lizát. – sírtam el magam.

- A bosszúval visszahozzuk? Nem. Tudod kislányom, nagyon bánt, hogy egyre jobban hasonlítasz anyádra. Ugyan olyan megkeseredett lettél, mint ő. Anyád nem jó ember. Ne hallgass rá. Ne engedd, hogy megint irányítson. Ne legyél olyan, mint ő.. Kérlek.

- Nem anyám miatt lettem ilyen, amilyen. A múltam és a múltamban élő emberek tettek ilyenné.  Ne beszéljünk erről többet. Egyet kérek, ne mondd el Fernandonak, hogy élek. Inkább semmit se mondj neki. – Erőt vettem magamon, letöröltem a könnyeimet és apámmal is jéghideg hangon beszéltem tovább.

- Én nem szólok. De elmegyek. Nem fogom végignézni, ahogy tönkreteszed magad. Most egy hónapra Alex Mirandánál marad, mert el kell utaznom. Mikor visszajövök, szeretném megnézni majd az unokámat.

- Ez természetes. Majd hívj. – megadtam neki a számom, majd lefeküdtünk aludni. Én befeküdtem Alex mellé az ágyba, Ben pedig a kanapén aludt. (Ami megjegyzem majdnem ugyan akkora, mint az ágy.)

Holnap nehéz nap vár ránk.. Ki kell találnom mit, mondok Harrynek. És, hogy hogy akadályozom meg Fer és Alex találkozását.. 

Alex KellyBell

Ben KellyBell

35.rész..

Sziasztok!

Na, már két napja írom ezt a kis nyúlfarknyi részt! És vééégre készen van!

Sajnos lázas vagyok. Majd meg fulladok, úgy köhögök. Semmi erőm. Nem tudom, mikor tudok új részt hozni, de legkésőbb 1 hét múlva.

Mindenkinek jó olvasást hozzá.

Ezer puszi: Tinaa

35. rész

Hogyan tovább?

Amíg ezen agyaltam megint csengettek.

- Esküszöm, nem hiszem el! Ki a franc az már megint? – ordibáltam. Teljesen kiment a fejemből, hogy éppen Harryt vártam mielőtt megjelent Ő..

- Mi történt? Azt hittem megbeszéltük, hogy hatra érted jövök.. – elég furán nézett rám szerencsétlen ember. Ugyan most mit gondolhat rólam?

- Jajj Harry. Sajnálom, nem tudom, mi van velem mostanában. Az előbb egy részeg ember talált meg. Hol a táskám? – forogtam körbe. – Á itt van. Indulhatunk? – néztem rá zavartan..

- Persze. – odanyújtotta a karját, én pedig belekaroltam. – Gyönyörű vagy. – Elég látványosan végig nézett rajtam.

- Köszönöm. – Úgy csináltam, mint aki zavarba jött. Nem akartam megbántani az érzéketlenségemmel.. Ő még nem érdemli meg.  Erről eszembe jutott, hogy beszélnem kell majd Jensonnel is.. El fogok válni. Ő nem azt érdemli, hogy ilyen ember legyen a felesége, a társa. Egy az érzelmeit viszonzó, társra van szüksége. Megérdemli. Neki is joga van a boldogsághoz. Talán.. Talán nekem is lenne hozzá jogom.. De nekem nem ezt írták meg a nagykönyvben. Sokszor gondolkoztam azon, hogy mégis mit tettem, amivel ezt érdemeltem.. Mivel szolgáltam rá erre a véget nem érő szenvedésre? Mégis mit tettem?!

- Hová viszel? – kérdeztem mikor leértünk az autóhoz és be akarta kötni a szemem egy kendővel.

- Az meglepetés. – nevetett.

- Nem szeretem a meglepetéseket. – De még mennyire nem szeretem.. Útálom a meglepetéseket.. Pedig régen mennyire szerettem.. De ezek a megváltozott körülmények között mennyire megváltoztam.. A körülmények és az emberek, mekkora szinten változtattak meg.. Ha egymás mellé állítanánk a régi és a mostani énemet.. Mennyire borzalmas lenne a változás.. Sokkoló..

- Sajnálom. Akkor hanyagoljuk a kendőt. – Húzta el a száját.

- Nem akartalak megbántani.. De tényleg nem szeretem a meglepetéseket..

- Nem gond. Csak így nem lesz akkora a hatás. – vigyorgott megint. Folyamatosan csak vigyorog. Mi a görcs ad erőt neki ahhoz, hogy mindig mosolyogjon.

Kinyitotta előttem az autó ajtaját, majd beszállt mellém. Egy rövidke út után, megérkeztünk egy csodálatos étteremhez. Olyan helyre vitt, amilyenre számítottam. Fényűzés, csillogás, ragyogás.. Minden, ami szem szájnak ingere..

Egy kellemes vacsora után, felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha elmennénk valahova táncolni, bulizni? Én belementem. Már miért ne mentem volna? Már olyan régen voltam egy olyan igazi ereszd el a hajam partiban.

- Menjünk! – Adtam be a derekam.

- Szereted a pörgősebb helyeket? – kérdezte.

- Régebben szerettem..

- És most?

- Régen nem voltam ilyen helyeken. Lefoglal az üzlet. – Húztam el a számat.

- Akkor éppen itt az ideje, hogy bulizzunk egyet! – nevetett megint.

- Lehet, igazad van. Én meg sem kérdezem, hogy te szereted e a bulikat, mert a bulvár tele van a botrányaiddal. – Csúszott ki a számon.

- El ne higgy mindent, amit írnak. Fele sem igaz. – Mosolyogott még mindig. Látszólag nem hoztam zavarba ezzel a témával.

- Tudom milyen a média. – sóhajtottam egy óriásit.

Nem beszéltünk többet, mert odaértünk az egyik belvárosi discoba.

Elég nagy tömeg volt, így fel sem tűnt, hogy két híresség lépett be. Még a ruhám sem volt túl feltűnő.

- Iszunk valamit? – vetette fel az ötletet.

- Már, hogyne. Aztán táncoljunk. – lelkesedtem be.

Valahogy odataláltunk a bárhoz. Leültünk egy-egy székre.

- Mit kérsz? – kérdezte, miközben odahívta az egyik kiszolgálót.

- Vodkát. – Mosolyogtam angyalian.

- Belevaló csaj vagy. Ezt nagyon bírom. – kacsintott rám. – Két vodkát.

Belevaló? Hogy ez a herceg milyen tud lenni.. Mindenki azt hinné, hogy az udvariasság mintaképe. Ahhoz képest elég lenge tud lenni. De nem baj. Így talán még jobb!

Mikor megkaptuk az italainkat gyorsan meg is ittuk. Ő elnézést kért és megkereste a mosdót. Én meg ültem egyedül a pultnál. Ekkor megpillantottam egy pár ismerős arcot. Lewis és Fernando volt. Ott ültek a pult másik végében. Lewis támogatta Fernandot, hogy le ne essen a székről. Még nem vettek észre. És nem is akarom, hogy észrevegyenek. De Harry itt fog keresni. Nem mehetek el. De akkor mit csináljak? Ó az … verje meg!

Miért ront el mindent? Miért jelenik meg mindig? Miért nem hagy békén csak egy kicsit? Úgy szólt a terv, hogy én kísértem őt, és nem ő engem! Drága jó istenem. Mit tegyek? Megvan! Még alakíthatom a dolgokat a javamra. Odamegyek hozzájuk.

Lassan, kecsesen lépkedtem oda hozzájuk. Felrémlett bennem a régi Tina, aki a kifutókon rohangált és mindenki imádta. Úgy éreztem most magam.

- Sziasztok! – Köszöntem rájuk vidáman.

- Ó hello! Maga hogy-hogy itt? – nézett rám Lewis.

- Néha nekem is kell szórakoznom. Nem gondolják? – mosolyogtam.

Fer ekkor nézett fel rám. A szemében mintha az újra éledt reményt láttam volna felcsillanni. Aztán rögtön el is tűnt.

- Maga az? Mit keres itt? Követ engem? Nem rég zavart el.. Most miért van itt? – fájdalmas volt a hangja. Bele nyilallt a szívembe. A jég szívembe. Alig kaptam levegőt. Majdnem megfojtott ez az érzés. Most éreztem először, hogy nehezemre esik ridegen beszélni. Fáj minden szó.. Belül szétmart.

- Ha így folytatja, el kell, hogy küldjem. Holnap verseny van. Maga pedig pilóta. Menjen haza! Akármilyen jó pilóta is, de ha nem teszi meg, ki fogom rúgni. Már van másik tippem a helyére. – Néztem jelentőségteljesen Lewisra. Ő pedig értetlenül kapkodta a tekintetét köztem és Fer között.

- Mi folyik itt? – csattant a hangja annak a férfinek, akire pont nem számítottam.

- Mit keresel itt? 

34./2.rész

Sziasztok!

Hát igen.. Az ünnepek.. A programok.. Az időtlenség.. Nem kezdem el magyarázni, mert szerintem ti is tudjátok! J Meghoztam a 2.részét a 34.résznek. Remélem tetszeni fog. Jövő héten már hozok egy egész részt! A hétvégétől is függ.. Ugye a Forma1.. :D Na majd kiderül!

Ezer csók nektek: Tinaa..

34./2.

***Tina szemszög***

Olyan régóta vártam erre a pillanatra, hogy lássam a szenvedést Fernando arcán. És lám, megtörtént végre. Ahogy anyám elmondta a megbeszélteket, néztem Őt. A gyötrelem, a fájdalom, a kétségbeesés.. Minden látható volt az rajta. Engem pedig rettenetesen nagy káröröm, gyönyörű érzés töltött el, ahogy néztem. De még is valami, olyan érzelem is társult ehhez a gyönyörhöz, amire nem számítottam. Fájdalom.. Sajnálat.. Pont az a két érzelem, amit nem szabadna éreznem. Még vetettem egy utolsó pillantást anyámra, majd hátat fordítottam és kilépkedtem a parkolóba. Intettem a limó sofőrjének, hogy mehetünk. El kellett mennem..

Amikor megérkeztem a szállodához, felcaflattam a lakosztályomba. Sürgősen el kellett intéznem egy telefont. Ami most akár életbe vágó is lehet..

Hirtelen kívülről látom magam. Mintha nem lenne beleszólásom, a most következőkbe.

Kicsöng..

Nana veszi fel.. Beleordítok a telefonba.. Ezen a beszélgetésen, talán tényleg az életem múlik..

- Mami.. – szól bele végre..

- Édesem! – szólok a telefonba, teljesen megkönnyebbülve.

- Mi a baj mami? Miért sírsz? – ekkor vettem észre, hogy hullnak a könnyeim..

- Nem sírok édesem. A maminak elég rossz napja volt. De nemsokára megyek haza hozzád.

- Veled akarok lenni mami. Hiányzol nagyon. – A kis drágám is elkezdett sírni..

- Jajj Picikém. Nem sokára megyek haza. Egész héten veled leszek. – nyugtatgattam.

- Rendben anyu. Szeretlek. – szipogott.

- Én is édesem, én is!!  Most mennem kell édesem. Majd hívlak este. Szeretlek. Puszi.

- Rendben mami. Szeretlek! Puszi.

Azzal letette..

Feküdtem az ágyamon.. És nem láttam semmit a könnyeimtől. A könnyeimtől, amiket ennyi idő után már nem tudtam megfékezni. Elindultak.. és mint szökőár lezúdultak..

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de már kezdett sötétedni. Gyorsan becsörtettem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, megcsináltam a hajam, sminkeltem. Felvettem a délelőtt kiválasztott ruhát és cipőt. És már kész is voltam. Pont időben, mert kopogtak.

Felvettem a táskámat az ágyról és mentem ajtót nyitni. Ám megint nem az állt előtte, akire számítottam.

- Fernando.. Mit keresel itt? – Nagyon meglepődtem. Akkor pedig még inkább, amikor láttam, hogy könnyes a szeme. Amikor pedig rám nézett, majdnem elájultam. Ráncos volt. Megtört. És ittas. Emlékeim szerint sosem ivott. Csak bulik alkalmával. Egyszeriben mintha, 20évet öregedett volna. De ekkor megint belém nyilallt a káröröm. Hát persze. Ez miattam van.

- Tudom, hogy te vagy Tina. Neked kell lenned. Az nem lehet, hogy meghalt. Az nem lehet. Miattam.. Ne..!! – sírt, mint egy kisfiú.. Először megijedtem, hogy rájött valamire, de aztán rájöttem, hogy csak a kétségbeesettség beszélt belőle.

- Menj el Fernando! Nem vagyok Tina! Ha nem jegyezted volna még meg, Lejla Milton vagyok. Elmondom ezerszer is. A nevem Lejla és nem Tina! – ordítottam vele.

- Ne tedd ezt velem. Ne hagyj el te is. – Belenézett a szemembe, majd leült a küszöbre.

- Te miről beszélsz? – Tényleg nem értettem. Kire gondol? Ugye ezt nem úgy értette, hogy Tina is elhagyta? Ez teljesen megzakkant. Az agyára ment a pia. – Kelj fel onnan!

- Rendben. Elmegyek. De ezt nem hagyom annyiban… - Ködös tekintettem a szemembe nézett és elkóválygott. Még utána néztem, aztán becsuktam az ajtót és nekidőltem. Az ajtónak támaszkodva végigcsúsztam rajta és leültem a földre. Hogyan tovább??

Bepótlós, bocsánatkérős, köszönős dolog! :'$

Sziasztok drága olvasóim! :))

Nos húúúh nem is tudom hol kezdjem annyi minden van, amit most le kellene írnom!..

Először is!! A blog nemrégiben töltötte az első szülinapját! Pontosabban Október 7.én!!! 

Mikor elkezdtem ezt a blogot, a legmerészebb álmaimban sem mertem gondolni, hogy ennyi mindenkinek fog tetszeni ez az oldal. És, hogy ennyi mindenkinek tetszik majd amit és ahogy írok. Nem tudom elégszer megköszönni azt, hogy mellettem voltatok, jóban-rosszban és még a legrosszabb részek után is velem maradtatok és vártátok a folytatást. Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy itt volt és remélem, hogy még itt is marad. 

Milliószor köszönöm annak a 21 rendszeres olvasónak, akik követik a blogom. 

Milliószor köszönöm azoknak akik eddig kommenteltek nekem. 

Milliószor köszönök minden szép, dicsérő szót amit kaptam.

Milliószor köszönöm a sok pipát, amivel értékeltétek az egyes részeket.

Milliószor köszönöm azoknak, akik rendszeresen szavaztak a szavazásoknál. 

Milliószor köszönöm azoknak, akik csak egy percet is szántak rám és az oldalamra. 

Köszönöm nektek! Nélkületek sehol sem lennék! Imádlak titeket!

Másodszor. 

Már régóta körvonalazódik a fejemben egy ötlet, hogy egy kicsit személyesebbé barátságosabbá változtassam a blogom. Kicsit családiasabbá.

Ezért most elhatároztam, hogy megadom a nevem és akinek van kedve megismerkedni velem egy kicsit közelebbről, jelöljön be Facebookon. Szeretnék minnél többőtökkel megismerkedni. Tehát akinek van kedve az keressen meg: Tinaa Viszneki. 

Harmadszor.

Tudom, azt írtam az előző részhez, hogy akkor hozom a következő részt, ha meglesz a 3komi. Nos meglett! Amit szintén köszönök!! Személy szerint: Briginek. Neki akinek már annyi mindent köszönhetek. Velem volt jóban rosszban. Még akkor is írt nekem pár sort, ha éppen neki sem mentek egyszerűen a dolgok! Nagyon köszönöm neked! Imádlak! Szaszának és Forever Youngnak két új kommentelőmnek, két új követőmnek. Köszöntelek titeket az oldalamon! Remélem tetszettek az eddigi részek! Igyekezni fogok, hogy soha ne okozzak nektek csalódást! Imádlak titeket!! 

Viszont most szeretnék kérni pár nap haladékot! Tudjátok, hogy van.. Suli.. Tanulás.. Semmi idő.. Úgyhogy leghamarabb szombat körül tudom hozni a részt. De az is lehet, hogy már pénteken hozom! Nem tudom. :S

Negyedszer.

Egy bizonyos okból szeretném megtudni, hogy ki a történetben a kedvenc karakteretek, szereplőtök. 

Még most nem árulom el miért szeretném tudni, de idővel meg fogjátok tudni. :) 

Nagyon jó volna, ha minnél többen leírnátok nekem, sokat segítenétek a folytatás érdekében. 

Imádlak titeket!

Ezer puszi: Tinaa..

34/1.rész..

Sziasztok!

Szörnyen szomorú vagyok! Egyetlen komit sem kaptam az előző részhez. Ezek szerint nem csak én éreztem borzalmasan rossznak a részt. Viszont most hoztam a 34. rész 1. részét. Így E/3. ban még sosem írtam. Ez nekem teljesen új. De azért remélem tetszeni fog. Hirtelen jutott eszembe, úgyhogy ha nem tetszik, negatív kritikákat is várok.

Most köcsög dög leszek, de csak 3 komi után hozom a kövi részt!

Jó olvasást mindenkinek! Puszi: Tinaa..

34/1. rész

Csak forgolódott az ágyban. Nem tudta mi történt. Miért ennyire nyugtalan? Már két hete nyugtalanította a tudat, hogy az a nő talán Tina. Hogy visszatért és újra elront mindent. Újra belerondít a Fernandoval való kapcsolatába. Legbelül jól tudta, hogy ő még mindig Tinát szereti, de nem érdekelte, amíg az ő férje. Ameddig mellette lehet. Reggel kialvatlanul, fáradtan ébredt. Végig Tinán gondolkozott. És azon, hogy Fernando miért nem jött vissza a szállodába estére. Remélte, hogy nem a jégkirálynő miatt. Valami azt súgta neki, hogy bizony vele van. És ez a gondolat egyáltalán nem dobta fel. Mert ha tényleg úgy van, ahogy ez a nő állítja, hogy egy teljesen más ember, akkor is. Tina kiköpött mása. Mi van, ha az ő férje bele szeret ebbe a nőbe? Csak azért mert hasonlít rá.. Gyűlölte azt a nőt. Gyűlölte és egy szemernyi bűntudata sem volt, amiért tönkretette egykori ’ legjobb barátnőjét ’..

Lassacskán reggel lett. Kikecmergett az ágyból és a reggeli készítésével próbálta elterelni elvándorolt gondolatait. Javában ette a számára legjobban kedvelt és nélkülözhetetlen müzlijét, amikor betoppant a férje. Nyúzott arccal, beesett szemekkel. Úgy nézett ki, mint aki egy nap alatt 40 évet öregedett. Léna alig ismert rá. Rá a saját, tulajdon férjére. Nem tudta mi baja. A férfi könnyezett. Sírt. Összetört a súlytól, attól a hírtől, amit előző délután megtudott. Mi történt? Merült fel a kérdés Lénában. Ugyan mi törhette össze ennyire? Lassan sétált a férje felé, mintha félne valamitől. Talán félt is. Mikor mellé ért, lágyan a vállára tette a kezét. De a férfi egy dühös mozdulattal lesöpörte azt és szabályosan befutott a lakosztály hálójába. Léna nem értette ezt a gesztust, de nem adta fel. Utána ment. Majd halkan megszólalt.

-Fer. Mi történt? – suttogta.

Nem érkezett válasz. Fernando az ágyon feküdt és zokogott. Abban a pillanatban jobban hasonlított egy kisfiúra, akit megfosztottak a kedvenc játékától, mint egy határozott, kemény, markáns férfira. Léna senki iránt nem érzett sajnálatot soha életében, magán kívül. De most élete szerelme iránt – akit nagy nehézségek árán, megszerzett – sajnálatot érzett.

- Mondd el! – nem adta fel. Félt a választól, mégsem hátrált meg.

- Tényleg tudni akarod? – emelte fel a fejét egy hajszálnyira a megtört férfi. Még mindig folytak a könnyei. Megállíthatatlanul, mint a patak vize. Úgy érezte talán örökké ez lesz. Hangja, mint a darabokra tört csésze. Rekedtes keserves éllel.

- Igen! – mondta határozottan Léna.

- Meghalt! Meghalt.. – suttogta, majd újra rettenetes sírásba kezdett. Léna nem értett semmit. Ki halt meg? Kicsoda? Kérdezte folyamatosan magától.

- Fer.. Ki halt meg? – már ő is majdnem meghatódott. De ekkor elhangzott a férfi válasza. És Lénát önfeledt boldogság kerítette hatalmába.

- Tina..

33.rész..

33.rész

Sziasztok!

Szabályosan ég a pofám, hogy csak most hoztam új részt, ráadásul megint ilyen icurka picurkát. De egyszerűen nem bírtam ezt most megírni. Nagyon nem is tetszik ez most. Úgy érzem nem tudtam kifejezni a kellő érzelmeket ehhez a részhez. Nem tudtam érzékeltetni, ezeket a szörnyen mély érzelmeket. Egyre inkább úgy érzem nincs meg bennem az, ami ehhez a dologhoz elengedhetetlen.. Talán nem nekem való az írás?! Nos azért itt van. Remélem nektek tetszeni fog. Nem magyarázkodok miért lett ilyen rövid és azért sem, hogy miért ilyen sokára hoztam. Már úgy is lényegtelen..

Puszi mindenkinek!! Tina..

***Fernando szemszöge ***

Mikor végre vége lett az interjúknak a szabadedzések után, lassan ballagtam vissza a homeba. Teljesen össze voltam zavarodva. Nem tudtam mit gondoljak, mit kellene gondolnom. Ki ez a Lejla? Miért csak most bukkant fel? Így hirtelen? Amióta először találkoztunk vele meggyőződésem volt, hogy ő Tina. De mikor ennyire rideg és fájdalmas ürességgel beszélt, minden reményem elszállt, hogy talán.. talán ő az.. Ez a Lejla Milton egy pökhendi, kegyetlen világgyűlölő nő. Nem is tudom.. Szeret ő egyáltalán valamit, valakit? Nekem úgy tűnik még magát sem. Teljes ellentéte az én Tinámnak. De mégis, ahogy a szemébe néztem, mégis őt láttam benne. Őt megkeseredve. Ez a Lejla utál mindent és mindenkit. Valami történhetett vele a múltban, amitől ennyire megkeményedett. De mi? Nekem úgy sem mondaná el. Valamiért pikkel rám. De miért? Mit tettem én ellene? Tudtommal semmit. Habár a férjét folyamatosan legyőzöm a versenypályán, de hát ez mégsem egy nyomós indok. Kár tagadnom, mióta megláttam csak ő járt a fejemben. Nem tudtam senki másra gondolni. Még a versenyzés sem érdekelt annyira, pedig ez a mindenem, a szenvedélyem mióta Tina elhagyott.. azóta még jobban. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy neki mentem valakinek. Látszólag ő is nagyon el volt gondolkodva mikor összeütköztünk. Ahogy rá kaptam a tekintetem, mintha az előző ütéstől lehullott volna róla az állarc. Ahogy a szemembe nézett most először láttam érzelmeket az arcán. Gyűlölet, fájdalom, csalódottság, rémület.. aztán megint semmi. Valószínűleg észrevette mennyire bámulom és gyorsan rendezte a vonásait. Teljesen megrökönyödtem. Ezek az érzelmek ellenem irányulnak?

-Saj.. sajnálom.. – dadogtam és elkezdtem szedegetni a papírokat, amik nagy valószínűséggel a kezéből estek ki mikor egymásnak ütköztünk.

- Kicsit figyelhetne jobban. – mondta a már megszokott rideg hangján.

- Elnézést. Viszont maga sem figyelt. – jelentettem ki, majd a kezébe nyomtam a papírokat és mivel úgy voltam vele, hogy 2 mondatnál többet még nem beszéltünk ezért hátat fordítottam és elindultam abba az irányba amerről jöttem, de váratlanul megszólalt. Viszont nem azon a hangon, amit megszoktam tőle.

- Sajnálom. Csak mostanában elég szétszórt vagyok.. azt hiszem.. – mondta félénken. Teljesen meglepődtem. Úgy kellett felkaparnom a földről az állam. Most tényleg a jégkirálynő beszélt hozzám ilyen.. Lágyan? Ilyen emberien? Lassan megfordultam. Nem lepleztem a meglepődöttségem. Nem volt értelme. Már a legelső találkozásunk óta úgy érzem, hogy a vesémig lát.. Bármilyen érzelmet is próbálok eltitkolni előle, úgy érzem teljesen fölösleges, hisz úgy is tudja, mit gondolok és érzek. Úgyhogy most nem is akartam leplezni. Most először vett emberszámba. Most először éreztem érzelmet a hangjában.

- Ne nézzen így rám! Mi baja? – lépett egy lépéssel közelebb hozzám. Megremegtem, ahogy éreztem a karomon a puha ujjainak simogatását. Mi ez az érzés? Olyan… ismerős..

- Semmi.. Csak most először éreztem azt, hogy ön észrevesz engem. – adtam ki magamból, ami abban a pillanatban a szívemet nyomta.

- Miért? Mit kellett volna tennem? Ön és a felesége. Jól tudom, hogy a felesége? – Bólintottam. – Az első találkozásunk alkalmával nekem estek, hogy egy számomra ismeretlen ember vagyok.

- Igaza van. De én tényleg azt hittem.. Meg voltam róla győződve, hogy ön az egykori szere… De most már tudom, hogy ez nincs így. – mosolyogtam rá elég vérszegényen. Újra rám törtek az érzelmek. Tina.. édes Tinám.. hol lehetsz most? Adj jelet magadról…

- Egykori kije? – sejtettem, hogy be fog következni ez a pillanat, de belül reméltem, hogy nem ilyen gyorsan. Újra azzal a megszokott jéghideg modorával szólt hozzám. Ettől az amúgy is mínuszba nyüstölt hangulatom még eggyel lentebb fokozódott.

- Nem lényeges. Hova indult? Elkísérhetem? Vagy esetleg.. Nem lenne kedve este velem vacsorázni? – váltottam gyorsan témát.

- Este programom van. Harryvel megyek vacsorázni. – mondta büszkén. Én meg majd elsüllyedtem szégyenemben. Hát persze, hogy nem a kis pilótát választja, ha a közelben van egy herceg is. És úgy látom, jóban lehetnek, ha már tegeződnek. És ahogy kiejtette a nevét, még el is mosolyodott. Ennyire senkinek még nem éreztem magam.

- Hát persze.. – morogtam alig hallhatóan.

- Most viszont elkísérhetsz a sajtókonferenciára. Elvileg Bernieék gyászolnak. – mondta ismét érzelemmentesen, és hogy még jobban meglepjen szembe állt velem, lágyan végigsimított az arcomon és még egy elég fura mosolyt is küldött felém. Teljesen megbabonázva követtem. Igazából le sem esett, amit mondott. Csak később, amikor a színültig feketében lévő teljesen megtört anya nyilatkozott a sajtónak.

- Üdvözlöm önöket! El fogok mondani egy elég magánjellegű hírt. Nagyon nehéz ez nekem. És természetesen a férjemnek is. Kérem ez után a bejelentés után kíméljenek meg minden ehhez kapcsolódó kérdéstől. – A számomra nagyon jól ismert nő szeméből kihullott az első könnycsepp, megvárta, míg lefolyik végig z arcán, majd egy nagy sóhaj után folytatta. – Elhunyt a lányom. Pár éve már Afrikában élt, nehéz helyzetű gyermekeket tanított és segített nekik. Valami járvány viszont elvitte. Nem kívánok többet erről beszélni. Kérem, tiszteljék Tina emlékét. Köszönöm. – Azzal lesétált a mikrofonok özönéből egyenesen Bernie karjaiba. Majd együtt távoztak a teremből.

Csak álltam ott. Hirtelen kiürült a terem. Legalábbis úgy éreztem. Csak én voltam ott. Elveszetten. Forgott velem az üres terem. A fülemben halottam Tina minden egyes szavát, amit mondott nekem. Lepergett előttem az életem azon szakasza, amikor vele voltam. Amikor minden időnket egymásnak szenteltük. Ő volt életem szerelme. És már nincs.. Éreztem a szorítást, éreztem valami eltört bennem ott. Ott a felső testem közepében. Vagy megsemmisült.. Nem tudom megmondani. Iszonyat nagy fájdalmat éreztem. Nem így gondoltam azt, hogy adjon jelet magáról. Neeem.. Miért? Ő volt életem legjobb, legigazabb és legnemesebb része. Miért pont ő? Ennél még az is jobb lett volna, ha soha nem tudom, meg hol van. De ez.. Nem hiszem el. Nem érzékeltem semmit a külvilágból. Csak forogtam forogtam. Teljesen egyedül. Mindent megbántam. Megbántam életem összes bűnét. Még azt a legnagyobbat is. És azt is, hogy feleségül vettem azt a hárpiát. Még mindig forogtam. Majd elvesztem a sötétségben…

32.rész..

Sziasztok!!

Nos ez a rész nem lett túl hosszú.. Sőt rövid lett. Ezer bocsánat érte, de annyi dolgom van, a suli is teljesen lefáraszt. Plusz most, hogy belevágtam még egy történetbe.. Hát nem igazán tudom, hogy fogom bírni. De majd elválik. Igazából, tetszeni sem nagyon tetszik most ez.. de ez van. Igazából, hogy őszinte legyek másfél óra alatt dobtam össze, tehát millió bocsánat, ha nem nyeri el a tetszéseteket. 

A döntésképtelenségemről annyit, hogy mindenkinek iszonyatosan köszönöm a rengeteg tanácsot. Nagyon sokat segítettetek nekem! <3 Viszont úgy döntöttem, hogy túl fontos nekem ez a történet. 

Köszönöm mindenkinek aki kommentelt az előző részhez is <3 

Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást! 

Puszi: Tinaa..

32.rész

- Na akkor mindent megbeszéltünk csajok? – kérdeztem inkább magamat.

- Neked kellene tudnod. – motyogta a papírokba bújva Deby.

- Ha eszembe jut még valami úgy is hívlak titeket. Most pedig a tanácsotokra van szükségem. – mondtam félénken.

- A nagy Lejla Hamilton tanácsot kér tőlünk? – meresztették a szemüket mindketten.

- Ja. Segítsetek kiválasztani a ruhámat estére. Le akarom hengerelni Harryt. – illegtem billegtem előttük viccesen.

- Ó! Hát erről van szó? Tetszik neked a herceg? – kezdtek nevetni már megint.

- Ne nevessetek már mindenen. Mi ez a nagy jókedv? – kezdtem mérges lenni.

- Szerintem vedd fel azt a feketét, amelyiket múltkor együtt vettünk. Az pont illik az alkalomhoz. – váltott komolyra Nicole.

- Vagy azt a színeset?! – kontrázott Deby.

- Akkor legyeeen.. aaa.. fekete. – döntöttem végre. – És most mit vegyek fel? – nézegettem tovább a bőröndöm.

- Ezt! – húzott elő egy sárga fekete ruhát Nicole.

- Ezzel. – mutatott fel egy pár fekete cipőt Deby.

- Köszönöm csajok! Ezúttal is megmentettétek az életem! – öleltem meg őket. De ismét egy pillanat volt az egész. És már vége is szakadt. Most nem én voltam az, aki elváltam tőlük. Ők.. automatikusan.

- N majd talizunk a pályán! Puszi! – köszöntek el, majd távoztak.

Én gyorsan összekaptam magam és elindultam lefelé az aulába. E közben viszont eszembe jutott valami. A bosszúmmal kapcsolatban. A pályán meg kell keresnem anyámat.

Amikor leértem a földszintre, rögtön megpillantottam Harryt és a sok testőrét. Éppen Bernievel és anyámmal beszélgetett.

-Sziasztok! – léptem oda hozzájuk.

- Szia! – köszöntek kórusban.

- Indulhatunk? – érdeklődött anya.

- Miranda. Majd szeretnék veled pár szót váltani a pályán, ha nem gond. – grimaszoltam rá, de szerencsére ezt már senki sem látta, mert elindultak a limuzinok felé.

- Majd a pályán. – nézett rám jelentőségteljesen.

- A szabadedzés után megkereslek. Bernie irodája?

- Igen!

Én és a herceg egy külön limóban utaztunk. Egész végig beszélgettünk. Elmondta például, hogy utálja a sajtót. Hogy az édesanyja is miattuk halt meg. Most pedig az ő magán életét feszegetik. Én is meséltem neki arról, hogy milyen az életem. Persze füllentettem egy kicsit, mikor megkérdezte, hogy mi van a családommal. Azt mondtam neki, hogy meghaltak a szüleim. Nem kell neki tudnia mindenről, még..

- Tehát ez a Ferrari birodalma? Eszméletlen! Itt minden piros! – nevetett Harry.

- Ó igen! Csak én vagyok sárga. – nevettem.

- Te mindenben gyönyörű vagy Lejla. – Nézett végig rajtam.

- Köszönöm. – úgy csináltam, mint aki zavarba jött. Pedig hát..

Körbe vezettem mindenhol, majd leültünk megnézni a szabadedzést. A pilótáink 3. és 5. lettek. Nem is olyan rossz. Miután vége lett, otthagytam Harryt Bernie és a két pilótám társaságában, én pedig elmentem megkeresni anyámat. Benyitottam Bern irodájába ahol anyám a kanapén ülve újságot olvasott.

- Beszélnünk kell! – mondtam flegmán.

- Miről kislányom? – kérdezte kedvesen, persze csak tetette.

- Miért uszítottad rám a herceget? Mit akarsz vele? – érdeklődtem.

- Úgy hiszem, ő a legalkalmasabb ember arra, hogy féltékennyé tedd Fernandot. Látszólag még mindig beléd szerelmes és nem abba a kis szukába. – célzott itt Lénára. – Talán ő az egyetlen ember akihez képest senkinek érezheti magát. – hajtogatta szépen össze az újságot és felállt. Odaállt elém és egyenesen a szemembe nézett. – Ugye tudod mi a dolgod?

- Épp úgy útálom, mint te! Nem kell mindig figyelmeztetned! – mutattam a lényegre keserűen.

- Csak nem akarom, hogy elfelejtsd miért is vagyunk itt. És miért vagy most ilyen. Jég. – mutatott végig rajtam.

- Soha sem fogom elfelejteni. – mondtam elszántan. – Pont ezzel kapcsolatban akartam még mondani valamit.

- Mit? – lett egyszeriben kíváncsi.

- Mi lenne.. ha.. – húztam egy kicsit az időt, na meg az agyát.

- Mi lenne ha?? Nyögd már ki! – lett egy kicsit mérges. Ő sosem tudta palástolni előlem az érzelmeit. Sőt hogy őszinte legyek, előttem senki sem tudta igazán.

- Azt kell mondanod a sajtónak, hogy meghalt az egy szem lányod. Ezzel eloszlatjuk a kétségeket Fernando és a két liba fejéből. Plusz, ha úgy van, ahogy mondod, Fernando szenvedni fog ez miatt. – avattam be a részletekbe, és hiába is tagadnám élveztem a helyzetet. Élveztem, hogy végre elkezdődött a hajsza. Már éreztem a vérszagát.

- Kislányom, mondták már, hogy neked mennyi eszed van? – lelkesedett be Miranda.

- Legyél szomorú, amikor innen kimész. Öltözz szín feketébe. És ha a sajtó odamegy hozzád, sírd el magad. Vagy olyan jó színész, mint én. De még jobb manipulátor. – kacagtam. – Vesd be magad!

- Így lesz! De most menj! Csavard az ujjad köré az összes pasit. Ja és válj el végre Jensontól. Van egy lány, aki tetszik neki. Hagy menjen útjára. – teljesen meglepődtem. Anyám tényleg valaki érdekeit nézi? A sajátján kívül? Aszta.. Hova fejlődik ez a világ.? Kihessegetett az irodából, én pedig visszaindultam a hercegemhez és a drága pilótámhoz…

Döntöttem.

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy belekezdek egy új történetbe. o.o Szeretnéék nagyon sok komit kapni, ugyanis ennek a történetnek a folytatása ezen fog múlni. Ha érdekel titeket folytatom. Ha nem, hát bezárom. :'D 
Kilábaltam a fájdalmas helyzetemből. Úgy döntöttem folytatom ezt a történetemet is. Túlságosan a szívemhez nőtt, ez alatt a lassan 1 év alatt. <3 Rájöttem, bármennyire is fáj ezt a történetet írnom, tripla annyira élvezem is. Nem tudok ezzel mit kezdeni. Talán majd hasznosítom ;) Nos nem is húzom az időt.
Itt az oldal: http://kettoselet.blogspot.hu/
Remélem tetszeni fog és sok komit kapok! :) Ide az új részt holnap hozom. Addig is sok puszi mindenkinek. Kitartás már csak két nap és hétvége. 
Puszi: Tinaa..

Döntésképtelen.

Sziasztok..

Nos arról van szó, hogy egyszerűen már jobban szeretek írni és az álomvilágomban lebegni mint élni. Ez nem igazán tudom mitől lehet. Eléggé el vagyok szontyolodva mostanában és másra sem tudok gondolni csak a történetem folytatására. Ezzel kapcsolatban pedig annyi dolog jutott eszembe. És nem tudok dönteni. Szeretném, ha segítenétek nekem. Szeretnék ihletet meríteni belőletek, hogy hogyan is rakjam össze a dolgokat. Ezek ötlöttek az eszembe, mikor Brigi kommentjéhez válaszoltam.


Először is Jenson alakja a történetben. Ahogy mondtam, Jensnek más lesz innentől a szerepe. Tudjátok alapvetően ennek a történetnek az a lényege, hogy vannak olyan helyzetek amikor teljesen egyedül vagy és, hogy mindenki gonosz.. és csak magadra számíthatsz. Teljesen senkiben sem bízhatsz meg, még akkor sem ha ettől rettenetesen egyedül érzed magad. Itt jön képbe Deby és Nicole. Mi van akkor ha Tina bennük sem tud teljesen megbízni? Mi van akkor, ha ő már sohasem tud senkiben megbízni többé? Szörnyű belegondolni Tina helyzetébe, hogy milyen lehet úgy élni, hogy mindenki elárulta aki az életénél is fontosabb volt számára. Ahogy ebbe belegondolok. Talán.. én sem tudnék már megbízni senkiben. Még akkor sem ha tudom, hogy ők sokat segítettek nekem.
A jogos bosszú,ami viszont nem csak a bűnösöknek, hanem magának Tinának is szörnyen fáj. Szokták mondani, hogy édes bosszú.. De mi van ha ez a bosszú téged is tönkretesz? Mi van ha már annyira belefáradtál a fájdalomba, hogy már nincs erőd megbosszulni? Mi van akkor ha már nincs erőd igazságot tenni? Felhagynál a bosszúval? Inkább élnél úgy tovább, hogy tudod, hogy azok az emberek megölték a húgodat, és ráadásként még téged is tönkretettek, puszta unalomból? Ezek után lenne benned annyi jóindulat, hogy felhagyj a bosszúval? Hagynád, hogy a bűnösök úgy éljenek tovább, mintha mi sem történt volna?
A herceg.. Magam sem tudom, hogy jutott eszembe. Talán abból, hogy kellene valaki akivel hencegni tud Tina? Fogalmam sincs. A herceg talán egy olyan támpont lenneTinának aki mellett végre túlléphet a múlton? Vagy a herceg is csak arra vágyik, hogy ezt a gyönyörű nőt meghódítsa és végül eldobja, mert úgy érzi ő felsőbbrendű? Ha Tina újra elkezdene bízni.. mi garantálná, hogy nem küldenék padlóra újra? Mi garantálná, hogy nem teszik tönkre megint?
És mi van akkor ha Tina hiába áll bosszút? Mi van ha kiállja a keserves próbákat? Tönkretesz mindenkit, de ebben ő is tönkremegy? Mi van ha a bosszú őt jobban megviseli mint a bűnösöket? Mi van ha ő esik el ebben a csatában? Mi van ha belül gyengébb annál amit kimutat? Ha belül még mindig ugyanaz a gyenge naiv kislány, aki bízni akar mindenkiben aki újra feltétel nélkül szeretni akar? De mi van akkor, ha akármennyire is fáj, akár mennyire is tönkre teszi magát.. véghez viszi a tervét? Mert a lánya.. a lány aki Fernandotól van.. Mindig a húgára fogja emlékeztetni, és arra, hogy Fernando ölte meg.. Ráadásul még meg is gyalázta. Mi van akkor ha Tina az letét adja a bosszúért? Mi van ha Tina a végére tényleg az a jégkirálynő Lejla lesz akit senki és semmi sem tud felolvasztani? Mit fog tenni a jégkirálynő ha már elvégezte a dolgát? Mi fog vele történni ha már mindenkin bosszút állt és egyedül marad? A jégszívét feltudja valaha olvasztani valaki? Vagy a titok amiről még nemtud kemény karóként döfi szíven? Talán a jégkirálynő jégszíve ettől a karótól szilánkokra törik és végleg elpusztul.. A szilánkok talán mások szívébe is belefúródnak? Ha a jégkirálynő meghal.. azzal minden rendbe jön? Mi van ha a lánya később miatta akar bosszút állni?
Van ennek a történetnek egyáltalán vége? Be lehet ezt fejezni? Kérdezem én az író..

Ez a történet.. úgy született meg a fejemben, hogy hasonló dolgokat éltem át. Engem is elárultak. Tönkretettek. A szeretteimnek ártottak. Most felteszek egy nagyon fontos kérdést. Megéri ezt a történetet folytatnom? Az ára.. az, hogy teljesen átveszem Lejla jéghideg stílusát. Ezzel a történettel a saját életemet is befolyásolom, hisz felszakítom a régi sebeket, amiket oly nehézségek árán eltemettem.
De kérdezek még egyet. Van úgy siker, ha az ember nem szenved meg érte? Meggyőződésem, hogy nincs. Talán, hogy egyre jobb legyek, át kell élnem a múltamat. Talán ennek így kell lennie..

31. rész - Miért érzek így? Miért van ez? Segítsen valaki.. Nem bírom már sokáig…

Sziasztok!!

Mivel beteg vagyok/voltam..(Szerencsére már jobban vagyok.:) ) Ezért tengernyi időm volt itthon, ezért két nap alatt megírtam nektek egy részt. Annyira nem lett hosszú, mint az előző, de csak ennyi tellett tőlem:\ Remélem tetszeni fog és kapok pár komit! :$ Nagyon örülök akár 1-2 szónak is <3

Sokat segítenének a komik, mivel megint zátonyra futottam. Megint ihlet hiányban szenvedek. Mármint azt tudom, hogy a herceggel mit akarok, de utána passz. (eztmajdcsakavégénértitekmeg>.<) Kérleek segítsetek nekem. Tudnotok kell, ugyanis, hogy rám egy-egy komi nagy inspirációval hat.

Előre is köszönöm nektek! Jó olvasást!

Ezer csók: Tinaa..

31. rész

 Miért érzek így? Miért van ez? Segítsen valaki.. Nem bírom már sokáig…

Sötét volt és Jéghideg. Csak álltam egy helyben és rettegtem. Átfogtam két karommal a felsőtestem, hogy ne fázzak annyira. És talán.. hogy próbáljam védeni magam. Egyszer csak a lábaim felmondták a szolgálatot és térdre rogytam. De még mindig teljes erőmből szorítottam magam.  És akkor jöttek a képek. Körbe körbe forogtak körülöttem. És gúnyosan mutattak rám. Nevettek rajtam. Az ördögi kacajok fülsüketítőek voltak. Hirtelen elengedtem magam és két tenyeremet a füleimre nyomtam.

-NEEE!! Hagyjatok békén! – sírtam.. Üvöltöttem teljesen kikelve magamból. Ám a könnyeim nem folytak le az arcomon, hanem odafagytak.

- Nem menekülhetsz! Még jobban tönkre fogunk tenni! – kacarászott előttem Selena lebegő gúnnyal és kárörömmel teli arca.

- Mi mindenhol megtalálunk! Bárhová is futsz.. – Folytatta Nika amit Léna elkezdett. Ugyan azzal a kárörvendő arccal.

- Miért teszitek ezt velem? – sírtam tovább. – Ti vertetek át engem! Én mindent megtettem értetek! Ti meg tönkre tettetek. Ti változtattatok Jégkirálynővé. – mutattam sírva az arcomon megfagyott könnycseppekre.

- Mindent elértél ebben az életben, amit én akartam! Elvettél tőlem mindent!! – Ordított kikelve magából Léna lebegő hasonmása.

- Nem tettem semmi ilyesmit! – tápászkodtam fel remegve a padlóról. – De ti annál többet! Pokollá változtattatok az életem. Ti tettetek azzá, aki most vagyok. És ezért drágán megfizettek. – ordítottam.

- Lea, Lejla.. Lejla.. Kelj már fel az isten szerelmére. – rázott fel rémálmomból Jenson. – Végre.. – Sóhajtott egy óriásit.

Ahogy ránéztem, láttam a könnyeket a szemében. A sajátomban pedig éreztem.

- Tina.. 4 éve nem láttalak sírni.. Egyetlen könnycseppet sem láttam az óta a szemedben. Mondd el mit álmodtál.

- Én nem sírok! – jelentettem ki határozottan és kitöröltem a szememből azokat a valamiket.

Felálltam az ágyból és becsörtettem a fürdőbe. Megmostam az arcom hidegvízzel és a tükörbe néztem. Egy roncsot láttam. Egy nőt, aki szép, ugyan de a fénye megkopott. Az idő meggyötörte. Arcvonásai megkeményedtek. Egy tönkre tett nő nézett vissza rám a tükörből. El kell tüntetnem ezt a nőt. Azt mondják, a smink ápol és eltakar. Ebben az esetben igazat adtam ezeknek a szavaknak. Levettem a hálóingem, teleengedtem a kádat forró vízzel és beleültem. Fél óra ázás után egy szál törölközőben visszamentem a szobába. Jenson még mindig ugyanúgy ült ott az ágyon ahogy otthagytam.

- Nem fázol? – kérdezte aggódva.

- Nem! – vágtam rá egyszerűen. – Miért ülsz még mindig ott? Lassan indulnunk kellene. – Mondtam semleges hangon és odasétáltam a gardróbomhoz.

 - Tényleg jégkirálynő vált belőled. De figyelj! Csak magadat teszed tönkre. Ne csináld ezt végig. – kérlelt most már előttem állva.

- Te nem élted át azt, amit én.. Te nem mentél keresztül azon a sok szörnyű dolgon, amiken én.. Te nem tudod felfogni, milyen az, amikor a számodra legfontosabbak hátba szúrnak, és a vesztedet kívánják. Ne ítélkezz. Nem én akartam ilyen lenni. Én szerettem naiv és mosolygós kislány lenni, az akkori kis piti problémáimmal. – mondtam a szemébe nézve teljesen érzelemmentesen.

- Ahogy a szemedbe nézek.. Már nem látok semmi féle jóérzést. Nézem és nézem, de csak a rigedséget és a jéghideg gyűlöletet látom benne. Csak a bosszú éltet. Nem látok fényt, ahogy rád nézek. Egy sötét megkeseredett nőt látok. Néha úgy érzem, hogy nem is tudom ki vagy igazából. – csapott egyet a gardróbajtóra dühében és elkeseredettségében. – Mióta visszatértél és elkezdted a bosszúhadjáratodat, másból sem állsz csak a fájdalomból. Tudom, hogy még mindig szereted Fernandot. De ezzel csak magadnak ártasz. Belül felőröl téged az, hogy nem tudod összeegyeztetni az iránta érzett két érzelmed. Mert ő az, akit a világon mindennél jobban gyűlölsz és az is, akit a legigazabb szerelemmel szerettél. Eddig nem szóltam. Sosem kérdeztem. A lányodat is úgy szerettem mintha a sajátom lenne. Mindig láttam a szemedben a fájdalmat. De nem ennyit. Mostanában már szabályosan megijedek, ahogy a szemedbe nézek. Félek tőled. Félek attól, aki lettél, de még jobban félek attól, aki ezek után lesz belőled.  – mondta lesütött szemmel, összetörten.

- Jenson.. Tudtad jól, hogy egy lelkileg sérült embert veszel feleségül. Tudtad jól, hogy ki vagyok és mi áll mögöttem. Sajnálom, ha félsz tőlem.. de nem tudok visszaváltozni. Túl sokat szenvedtem ahhoz, hogy újra olyan legyek, mint régen. Nem megy. Nem akarok újra gyenge lenni. Nem akarom, újra kiszolgáltatni magam a gonosz embereknek, akik csak a vesztemet akarják és azt, figyelik, hogy mikor hibázom, mikor gyengülök el. Túl sok ellenségre tettem szert ahhoz. Azzal, hogy elhatároztam, hogy megszülöm a lányom és tovább élek, megpecsételtem a sorsom. Nem is értem miért beszélünk erről. Azt hittem te jól ismersz. De úgy látszik, mégsem eléggé. – újra felvettem a páncélom. Újra belebújtam a jégkirálynő állarcomba. – Ha félsz.. menj el.. Hiányozni, fogsz, de menj el..

Azzal elfordultam tőle.

 A kiválasztott ruháimmal a kezemben átmentem a lányom szobájába, megsimogattam az édesen alvó pofikáját és bementem az ő fürdőjébe.

smink

Felvettem a kiválasztott ruhát. Megcsináltam az elég vadra sikerült sminkem. Ami megjegyzem tetszett. Megfésültem a szögegyenes hajam, megcsináltam a frufrum és már kész is voltam.

Mikor visszamentem a Lizi szobájába, még mindig édesen aludt. Nyomtam az arcára két puszit, betakargattam és lementem a földszintre. Nana már sürgölődött a konyhában. Megbeszéltem vele, hogy figyeljen Lizire és szóljon, ha bármi van. Felkaptam a tegnap bepakolt bőröndöm és elindultam. Ám az ajtóban nem várt vendég fogadott.

- Raikkönen… Neked nem kéne már Ausztráliában lenned? – néztem rá meglepetten.

- De.. De összevesztem Jennivel és lekéstem azt a fránya gépet. Nem akarsz elvinni magaddal? – kérdezte morcosan.

- Hogy a francba késted le a saját magángépedet? – értetlenkedtem.

- Úgy, hogy nem magángéppel akartam menni, hanem a csapattal.. De lekéstem. – fújtatott.

- Ezért nem kell nyalni a csapatnak. – nevettem rajta, mire csak egy nagyon csúnya nézést kaptam ajándékba. – Gyere, menjünk Jégember.

Mikor odaértünk egyenesen a szállodába fuvaroztak a rám váró limóval. Mint kiderült, a Ferrari egy hotelbe szállt meg a Lotus-al. Nagyon nagy örömömre. A sofőr egyenesen a bejárattal szemben állt meg, ahol 4 debella testőr várt rám. Kinyitották az ajtót, kisegítettek, aztán pedig bekísértek és a közelembe se engedtek egy keselyűt se. Nem adok interjúkat. Hagyjanak békén. Majd a pályán kapnak 1-2-őt, de engem hagyjanak békén. A testőrök felkísértek a lakosztályomhoz, majd bementem és kipakoltam. Mikor végeztem felhívtam Deby-t, hogy elárulja, mikor jön.

- Debora. Itt vagyok Ausztráliában, ti mikor értek ide Nicole-al? Hagytam lent a recepción egy levelet miszerint kísérjenek fel hozzám, ha megérkeztek.

- Most érkeztünk meg. Amint kijutunk a pilótákat váró rajongók gyűrűéből, indulunk oda. Áuuu – kiabált keservesen a telefonba.

- Mi van már? – ijedtem meg.

- Valamelyik őrült szurkoló megdobott egy tollal. Látta, hogy nem pilóta vagyok és ez lett a jutalmam. – zsörtölődött.

- Jajj te szegény. – játszottam el, hogy sajnálom, de közben alig tudtam visszatartani a röhögésem.

- Ne nevess már ki. – háborgott, de halottam a hangján, hogy ő is nevet magán.

- Akkor én addig eszek valamit. Várlak titeket. Puszika.

- Szia, Jégkirálynőnk. Csókszi.

Azzal kinyomta.

Felhívtam a szobaszervizt, hogy hozzanak nekem sürgősen valami kaját. Még jó, hogy tényleg királynőként bánik velem mindenki, ennek köszönhetően 10percen belül kaptam egy egész hadseregre való kaját. Miután végeztem, csengettek, azt hittem a lányok azok ezért siettem ajtót nyitni, ám váratlan vendégek álltak az ajtómban. Bernie és egy fiatalember volt.

- Lejla. Hoztam hozzád valakit. Mióta volt a bejelentésed, azóta találkozni szeretne veled. – mosolygott rám kedvesen Bernie és bentebb tolta az ajtón az idegent.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetem kisasszony. – mosolygott a számomra (viszont a világnak nem) ismeretlen úriember és kezet csókolt.

- Harry Herceg.. Micsoda megtiszteltetés. – sápítoztam. – Lejla Milton vagyok, én is örvendek. – mosolyogtam rá végül.

- Nekem megtiszteltetés, hogy megismerhetek egy ilyen gyönyörű hölgyet. – Kaptam még egy kézcsókot.

- Nos, nekem sok dolgom van mennem, kell. Beszélgessetek csak. – intett Bernie és már el is tűnt.

- Minek köszönhetem ezt a látogatást? – érdeklődtem kedvesen, miután bentebb invitáltam a herceget.

- Szerettem volna önnel megismerkedni. És ha önnek nem okoz, gondot el szeretném vinni este vacsorázni. – mosolygott közvetlenül. – És mindenek előtt szeretném, ha tegeződnénk. Kérem, szólítson Harrynek.

- Köszönöm, Harry. Én pedig szeretném, ha Leának vagy Lejlának hívnál. Hogy is mondhatnék egy ilyen ajánlatra nemet? – mosolyogtam.

- Tudod, nem bírtam kivárni a Brit nagydíjat, hogy találkozhassak veled, ezért ideutaztam. Bernie már nagyon sok jót mesélt rólad.

- Valóban? Remélem, te pedig megengeded, hogy majd körbe vezesselek a Ferrari bokszában.

- Minden féleképpen. Viszont most mennem kell. El kell még intéznem pár dolgot. Mikor indulsz a pályára?

- Dél körül. A második szabad edzést már látni szeretném. – mosolyogtam.

- Akkor örülnék, ha velem tartanál, és együtt mennénk. – Láttam rajta, hogy oda van értem. Én pedig így első találkozásra szimpatikusnak véltem. Ez az ismeretség pedig még később jól is jöhet.

- Benne vagyok! Akkor lent a hallban találkozunk. Kb. mikor is?

- Dél előtt 10 perccel. Ha neked is jó. – aggodalmaskodott.

- Persze, nekem tökéletes. Örülök a találkozásnak. – kísértem ki az ajtóig.

- Én is, elmondhatatlanul. – vigyorgott megint. Majd kezet csókolt és elment.

Az Isten verje meg. Mit akar anyám? Miért állította rá a hercegre Berniet? Most agyalhatok azon, hogy mit vegyek fel este a vacsorához. Biztos nem valami gagyi helyre visz. Ahhh anyaa.. Őt is fel kell hívnom miután végre, megérkeznek Nicoleék is. Amint ezt gondoltam, már csöngettek is, én pedig szaladtam az ajtóhoz, remélve, hogy most már tényleg ők érkeztek meg.

- Na, végre!! – könnyebbültem meg mikor megláttam a lányokat az ajtóban. – Gyertek gyorsan, meg ne lásson senki titeket.

- Ja, én is azt mondom, hogy végre.. Még mindig fáj a fejem, ahol megdobtak azok az őrült rajongók. Nem is értem mit kerestek ott. A pilóták már régen a pályán körözgetnek. Na és miért pont britek.. Áh, nem is érdekel. – zsörtölődött Debora a fejét vakargatva.

- Brit rajongók voltak a reptéren? Atya úr isten! Akkor tudom, kit vártak, helyettetek. – nevettem fel hirtelen. Ők pedig elég furán néztek rám, nem értették miért nevetek. – Tudjátok ki járt nálam az imént? – nevettem tovább.

- Nem, de úgyis elmondod. – mondta vállvonogatva Nicole.

- Akkor már csak azért sem. – Húztam ki magam. – Mondjatok el mindent a céggel kapcso…

- Naa Lea mondjad. Kíváncsiak vagyunk. – Néztek rám kölyökkutya szemekkel. 
- Na, jó. - Adtam be a derekam nevetve. - Őfelsége Walesi Henrik Károly Albert Dávid herceg.- Mondtam komolyan, mintha be akarnám konferálni valami ünnepélyre. Az arcukon először az értetlenség, aztán a döbbenet. majd megint az értetlenség tükröződött. Nekem nevetnem kellett azokon az arckifejezéseken amiket vágtak.

- Kicsodaaa? – szólalt meg végre Nicole először. – Te viccelsz. – mondta fapofával, továbbra is hitetlenkedve.

- Dehogy viccelek. Tényleg itt volt és csak miattam jött ide. Elhívott vacsorázni este. – ahogy kimondtam, még a saját fülemnek is hihetetlen volt.

- Ne nevettess már. – mondta Deby is hitetlenkedve. Legyintett egyet a kezével és lehuppant a kanapéra.

- Most tényleg nem hisztek nekem? – hitetlenkedtem most én komolyan rájuk nézve.

- Hát Lea, te olyan gyönyörű vagy, hogy nem csodálkoznék rajta, hogyha egy herceg csak azért utazott volna el ide, hogy megismerhessen téged. De be kell vallanod, hogy tényleg elég furcsán hangzik. – mondta diplomatikusan Nicole.

- Nem fura ez. A nevelő apám a forma1 ura. A világ egyik leggazdagabb embere. Mindenki ismeri világ szerte. Már miért lenne fura, hogy a forma1 legnagyobb múltú istállójának tulajdonosával meg akar ismerkedni? Abból, amit olvastam róla, úgy tűnt, hogy szereti az autókat és a versenyeket. – húztam ki magam büszkén.

- Nem úgy értettem a furát. Hanem, hogy nem hiszem, hogy az autók miatt keresett meg téged. – Artikulált Nico, miközben eljátszotta Debyvel, hogy a herceg megbámulja a melleimet. Nicole elkezdte rázni magát, illegett billeget, Deby zsebre vágott kézzel lazán elsétált Nico mellett. Mikor viszont egymás melléérnek Nico megemelte a melleit, Deby pedig kikerekedett szemekkel és leesett állal botladozott tovább. Azt hittem bepisilek a röhögéstől.

- Ti hülyék vagytok, esküszöm. – Dőltem rá a kanapéra, de még mindig nem tudtam abba hagyni a nevetést.

- ÉS te pont ezért szeretsz minket. – Fújták kórusban a színjáték után nevetve.

- Meglehet. – Lélegeztem nagyokat, mikor végre abba tudtam hagyni a röhögést. – De kezdjük el megbeszélni a dolgokat, mert délben a herceggel megyek a pályára.

- Khm jó. – kuncogtak még egyet a hátam mögött.

30.rész

Sziasztook!

Hát el sem hiszem. Elérkezett a 30. rész. Mikor belekezdtem ebbe a történetbe, nem gondoltam volna, hogy megérem a 30. részt és, hogy ennyi mindenki olvasni fogja az oldalam. Sok blogom volt már, de egyik sem volt ennyire sikeres. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki eddig olvasta a blogom. Aki kommentelt és szavazgatott annak duplán köszönöm. Minden egyes dicsérő szó elmondhatatlanul jól esett. Simogatta a lelkem és szívem. Ugyanis szívből írtam nektek. Nagyon köszönök mindent! Remélem ez a rész is tetszeni fog! Mindenkinek jó olvasást hozzá.. <3

Csókcsók: Tinaa..

30. rész

***Léna szemszög***

- Hát nem értitek? Ez a nő, Tina! Jött kísérteni minket. Biztos dühös, hogy elvettél feleségül. – mondtam mosolyogva Fernek.

- Nem lehet ő.. Mindig is volt valaki, de egy szál semmibe ment el. Hogy lehetne ekkora befolyású úri nő? És a modora. Tina, mindig befolyásolható volt, naiv. És áldott jó szíve van. Pont ezért tudtuk eltitkolni előle, hogy te szereted Fernandot. Ő kedves volt, mindenkivel. Aranyos. Nem lehet ő.. – pityeredett el Nika mellettem.

- Ez a nő.. Jéghideg. Az egész világot utálja. Undok, és elviselhetetlenül magabiztos. Tina is gyönyörű volt, de ez a Lejla.. A külseje.. Eszméletlen, csodálatos. De ez a nő gyűlöl mindent és mindenkit. Ezért sem lehet ő.. Ahogy mondtad Nika, neki nagyon nagy szíve volt. - suttogta Fer.

- Ne legyetek már ilyen ostobák. Még mindig hiányzik nektek? Ha nem ő ez a Lejla vagy ki a csuda, akkor biztos meghalt. Tök egyedül ment el. Rajtunk kívül senkije sem volt. – Mondtam már dühösebben.

 Én vettem rá Nikát arra, hogy csapjuk be. Nagyon nehéz dolgom volt. Ő és Fer is nagyon szerették, vagyis még szeretik is Tinát. De én mindig is gyűlöltem. Fernandoval mi már régebb óta ismertük egymást, szerelmesek voltunk. De aztán megjelent Tina a gondjaival. Fernando pedig fokozatosan szarta le a fejem. Ezt meg akartam neki bocsájtani, de mikor Svájcban ő lett a legkeresettebb modell.. Minden, amit akartam, elvette. Fernandot, az álom munkám. És ráadásul úgy, hogy közben ő azt hitte milyen jól csinál mindent.

- Szerintem fogadjuk el az ajánlatát. Kizárt, hogy ő lenne, Tina ebben megegyezhetünk. De valljuk be amit ez a Lejla mondott a céggel kapcsolatban, az-az ő szempontjából nagyon is reális. Valahogy meg kell győződnie arról, hogy nem e lopják meg. – mondta nyugodtan Fer a szemembe nézve. Egyenesen nekem mondta, tudta, hogy Nikát nem kell meggyőznie.

- Rendben. Legyen. Én is úgy gondolom, hogy nem ő Tina, de azért akkor is fura nekem ez az orbitális hasonlóság. És a felénk mutatott undor és ridegség is szúrja a szemem. De lehet, hogy már paranoiás vagyok. – mondtam és a végén elmosolyodtam.

- Köszönöm szívem. – mondta Fernando és kaptam egy csókot. – Hívjuk fel, most rögtön.

***Lejla (Tina) szemszög***

- Csörög a telefonod. – mondta Deby.

- Én is hallom, csak nem találom ebben a fránya táskában. – morgolódtam.

- Add már ide. – Elvette a táskát a kezemből, belenyúlt és a kezembe nyomta a telefonom.

- Hello? Itt Lejla Milton.

- Üdvözlöm. Csak azért telefonálok, mert mégis úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk az ajánlatát. Majd hívom, ha megvan a társtulajdonos. – Szólt bele Fernando.

- Valóban? – nevettem egy óriásit.

- Igen. Majd értesítem. Visz hall.

- További szép napot.

Kinyomtam. Nevető görcs tört rám, hogy egy félóra alatt meggondolták magunkat.

- Mi van már? Én is hagy nevessek. – Nézett rám kölyökkutya szemekkel Debora.

- Már most meggondolták magukat. Annyi volt, hogy eljöttem érted a lakásodhoz. – nevettem tovább. Mérhetetlen boldogsággal töltött el, hogy ennyire nem tudnak nekem ellenállni.

- Az ökrök. Ha tudnák, hogy a vesztükbe futnak. – nevetett ő is velem.

- Deby, meg kell keresnetek őket. Mondd majd meg nekik, hogy hármójuk közül, egy embernek lehet a nevén a cég azon része, amelyet ők birtokolnak. A másik részt, amit mi fogunk birtokolni, az-az én nevemen lesz. Persze úgy, hogy ezt ők ne tudják. Tied a haszonélvezeti jog. Te irányítod. Nekem nem kell belőle pénz. Amit kerestek te megtarthatod. Mindenképpen rá kell venned őket, hogy 51% adjanak el neved, mert csak akkor léphet tovább a terv. Ez elengedhetetlen feltétel.

- Mégis miért? – értetlenkedett.

- Nem érted? Akkor többségi résztulajdonos leszek. Tehát bármit megtehetek a céggel.

- Mondjuk tönkre is teheted. – mosolygott cinkosan.

- Vagy bejuthatsz olyan helyekre, ahol a papírjaikat tartják. Egy szóval, bármit megtehetek velük.  – nevettem ördögien.

- De Lea.. – komorodott el. – Kit akarsz először tönkretenni?

- Lénát! – gyűlölettől izzott a hangom.

- Tudtam. De kérlek, mondd, hogy nem Fernando miatt. Rajta is bosszút kell állnod. Nem szabad szeretned. Ő ártott neked és testvérednek a legtöbbet. – suttogta a kemény szavakat.

- Tudom.. – Könnyesedett be a szemem. De időben észbe kaptam és még mielőtt kicsordulhatott volna kitöröltem a szememből.

- Lea. Te is ember vagy. Teljesen normális, ha néha sírsz. Ha ennyi ideig fojtod, magadba belebolondulsz megint. Ne tedd ezt magaddal. – az aggodalom sütött a hangjából. Valaki, végre aggódott értem. Mintha a jégszívem egy icikepicike szilánkja felolvadt volna.

- Debora, én nem lehetek gyenge. Revánsot kell rajtuk vennem. Mindenért bosszút fogok állni rajtuk. Nincs időm pityeregni. A számomra két legfontosabb emberért kell megbűnhődniük. A lányom és az ikertestvéremért. És persze magamért. Ők tettek ilyenné. Ha tudnád, hogy mennyire gyűlölöm őket, hogy nem tudok annyira közel kerülni a lányomhoz, mint kellene. Nem tudok, vele mindig kacagni. És ez a legszörnyűbb. Hisz tudom, milyen mikor az anyád csak van melletted, de nem tud veled nevetni. – megremegett az ajkam, ahogy visszagondoltam a múltra.

- Figyelj, el tudom képzelni, hogy mit érzel. Ezért vagyok itt veled. Ezért segítelek feltételek nélkül. Lejla. Rám mindig számíthatsz. Bármikor. – ahogy megölelt, tudtam ez hiányzott nekem. Debórából felszívom magam. Ő majd segít nekem. Ha ő velem van, nem érzem magam annyira elveszettnek.

- Debora.. Köszönöm. Most menjünk, mert a jégembernek jelenése van nálam, húh két óra múlva. – néztem az órámat.

- Miért jár mindig hozzád? – érdeklődött.

- Gondolom kajálni. Jenni nem csinál neki. Plusz szereti a vodkáimat. – kacsintottam.

- Tehát szeretők vagytok? – nevetett.

- Dehogy. Utáljuk egymást. – mosolyogtam.

- Akkor miért van az, hogy ha róla beszélsz, csillog a szemed? – érdeklődött mindent tudóan.

- Talán mert majdnem sírtam? – tetettem a hülyét.

- Szóval semmi közötök egymáshoz? – nézet rám gyanakvón.

- Max annyi, hogy mindketten bosszút akarunk állni Lénán. Hisz őt az esküvő napján hagyta el. Őt is az a szajha tette Jégemberré. Ő volt a mindene.

- Akkor miért vette el Jennit?

- Kiskoruk óta nagyon jó barátok voltak. Szeretik is egymást, de Kimi még mindig Lénát szereti. – komorodtam el.

- Nincs több kérdésem.

Az út további részében nem beszéltünk többet. Miamiban hazavittem Deborát majd hazafelé vettem az irányt.  

Mikor hazaértem senki sem volt otthon, persze a szolgálókon kívül. Éppen csakhogy levettem a cipőm, csöngettek. Nem tudtam ki lehet az. Kiminek még volt fél órája. Mivel ott álltam még az előtérben én nyitottam ajtót. Meglepődöttségemre mégis ő volt.

- Raikkönen. Ennyire nem tudsz élni nélkülem? – mosolyogtam az ajtófélfának támaszkodó finnre.

- KellyBell. Nincs otthon kaja. Én meg farkas éhes vagyok. – mondta majd anélkül, hogy beengedtem volna, besétált a házba.

- Nem vagyok Ke…- Kezdtem volna dühösen.

- Jól van.. Akkor Milton. Bánom is én. – mondta vállvonogatva.

- Nincs kajám. – undokoskodtam én is.

- Akkor mi az-az asztalon? – nézett csillogó szemekkel az étkező felé. És mint a zombik úgy ment a kaja után.

- Azaz enyém. – nevettem és megpróbáltam visszatartani az asztaltól. Olyan furcsa érzés volt Kimi közelében lenni. Mellette újra szívből tudtam nevetni. Olyankor mikor velem volt a régi önmagamra hajaztam. Kevesebb szívvel és kevesebb naivitással. De mégis kicsit olyan voltam, mint a kis hóbortos, állandóan mosolygós, vicces Tina.

- Te pedig az enyém. – mondta. Magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.

- Raikkönen. Inkább zabálj. – szakítottam meg a csókunkat, ami már kezdett elfajulni.

- De aztán nem menekülsz. – suttogta a fülembe vágytól rekedtes hangon.

- Egyél már. – pufogtam.

- Igenis hölgyem! – vágta magát hab tágba majd meg sem állt az asztalig.

- Én addig lefürdök. – Mondtam nagyot sóhajtva, ahogy felfelé meneteltem a lépcsőn.

Bedobtam a papírokat a dolgozószobába, majd a szobámban levetkőztem.

 Bementem a fürdőbe és engedtem magamra a forró vizet. Eszembe jutott, ahogy Fernando rám nézett. Ugyan az a csillogás volt, amit azon az éjszakán láttam a szemében. Összeszorult tőle a gyomrom. De nem szabad ilyenekre gondolnom. Csak a bosszú járhat a fejemben. Hiszen ő ölte meg a testvéremet. Ő az a szörnyeteg.. És még nekem volt bűntudatom hosszú éveken át. De naiv voltam..

 Nem sikerült befejeznem a gondolatmenetem, ugyanis valaki benyitott a fürdőbe. Ledobálta a ruháit és bemászott mellém a zuhanykabinba.

- Te eszetlen. Tele etted magad és most jössz hozzám? – mondtam flegmán.

- Mondtam, hogy nem menekülsz. – Kezdte el csókolgatni a nyakam. – Mi.. az.. oka.. annak.. hogy..  velem.. feltudsz .. oldódni.. mások előtt.. meg játszod.. a jégkirálynőt..? – kérdezte egy egy csók között.

- Mert te is ugyan olyan, vagy mint én. – Sóhajtottam. – Te is mindig ezt csinálod. – sóhajtottam még egyet majd egy hirtelen mozdulattal szembe fordultam vele és egyenesen jégkék szemeibe néztem.

- Engem tönkre tett az a boszorka. Téged meg Fernando. Egy cipőben járunk. Mindketten elvesztettük életünk legfontosabb személyeit. Talán pont ezért gyűlöljük egymást ennyire. És talán pont ezért kívánlak mindig ennyire. – ahogy ezeket elmondta szenvedélyesen megcsókolt, felkapott és lerakott az ágyra.

- Tudod a gyűlölet és a szerelem rokonok. – Mondtam kéjesen és magamra húztam.

Először csak csókolgatott. Mindenhol, ahol csak ért. Ismerte már a gyenge pontjaimat is. Tudta hol kell belém harapnia, hogy rögtön bevaduljak. Majd a legváratlanabb pillanatban belém hatolt. Áldottam az Istent hogy nincs itthon senki, ugyanis olyan sikoly szakadt ki belőlem, mint akkor azon az éjszakán.. Imádtam Kimi testét. Imádtam, hogy olyan vad, de mégis figyel rám. Ha valami bajunk volt, mindig így nyugodtunk le. Mikor elérkeztünk a végéhez mindketten ívbegörbült háttal mentünk el. Hirtelen fordított rajtunk és ledőltünk az ágyra. Én Kimi mellkasán pihegtem, míg ő simogatta a hajam.

- Kimi.. Minket csak a gyűlölet köt össze? – kérdeztem még mindig rajta fekve.

- Nem tudom Lea. De ha csak az, akkor mindig gyűlölni akarlak. – adott egy csókot.

- Hányóra? – kérdeztem semleges hangon.

- Jól tudod terelni a témát. Amúgy délután 5 van. – sóhajtott.

- Jajj Raikkönen. Tudod, hogy nem szeretek beszélni az érzelmeimről. Egyébként, lassan fel kellene öltöznünk. 6kor jön haza Jenson a lányommal.

- Megvárom őket. Szeretem Lizit. Játszani akarok vele egy kicsit. – mikor Elizabethről beszélt mindig olyan gyerekes volt. Visszament kis Kimibe. Annyira aranyos volt.

- Kimster.. Jennivel nem beszéltetek még a gyerekről? Látom a szemedben, hogy majd meg veszel egy kis tipegőért. – mondtam kedvesen.

- Tudod.. én Lénával képzeltem el a jövőm. Tőle szerettem volna gyerekeket.. Őt képzeltem el a gyerekeim anyjaként.  Most, hogy ő nincs, nem akarok gyereket. Hacsak te nem vagy hajlandó szülni nekem egyet. – csipkelődött.

- Miért pont én? Ezért Jenni a feleséged nem? – folytattam.

- Ő nem akar gyereket. Vigyázni akar az alakjára. – fintorgott.

- Én is szültem.. És még vékonyabb vagyok, mint azelőtt. – mutattam végig magamon, mikor végre lemásztam róla.

- Végre.. Kapok levegőt.. Jól van csak vicceltem. – nevetett. Én pedig megjutalmaztam egy extra csúnya nézéssel.

- Öltözz Raikkönen. Ha Lizi meglát, így többet nem akar majd veled papás mamást játszani. – nevetgéltem.

- Pedig jó apa lennék. – Jött mögém, magához húzott és megint a nyakamat csókolgatta.

- Nekem nem kell több gyerek, na. Minek néz mindenki? Fialós macskának? Hagyjatok már békén. – lettem mérges.

- Jenson megint felhozta a témát? – nézet rám meglepve.

- Igen. És neked is elmondom. Nincs rád se szükségem ott az ajtó és elmehetsz, ha csak a gyerekcsinálásra kellek. – mutattam az ajtóra majd bezárkóztam az előtt elővett ruháimmal a fürdőbe. – Menj másik fürdőbe zuhanyozni. – kiabáltam ki bentről.

Gyorsan letusoltam, majd magamra kaptam egy egyszerű csíkos toppot meg egy rövid farmert és leszáguldottam a konyhába, hogy én is egyek végre valamit. Mikor végre nekiláttam a kajálásnak, akkor vánszorgott le Kimi is.

- Bocsi.. – mondta lehajtott fejjel. – Nem akarlak téged is elveszíteni.

- Én sem Raikkönen. De akkor ne hozd fel ezt a témát állandóan. – mondtam ridegen.

- De látod.. – mutatott rám. – Most velem is olyan vagy.. Olyan, mint az ellenségeiddel.

- Bocs. A megszokás hatalma. – vontam meg a vállam egyszerűen. Majd ettem tovább.

- Megyek, leülök a nappaliba tévézni?! Jó? – kérdezte.

- Mióta kérsz te engedélyt ilyenekre? – néztem rá furán.

- Most óta. – vigyorgott egy erő teljeset. Majd választ nem várva bevágtatott az említett helyiségbe.

- Mi értelme megkérdezni, ha úgysem várja, meg hogy válaszoljak. – dörmögtem magamban miközben végeztem a kajálással.

Ekkor nyitódott az ajtó és végre hallottam a kislányom hangját.

- Mamiiii! – kiabált, amikor meglátott. Odafutott hozzám, én felkaptam és össze-vissza puszilgattam.

- Kicsikém. Hiányoztál már nagyon! – ölelgettem tovább. – És te is. - csókoltam meg Jensont.

- Örülök. – Mosolygott.

- Kimi bácsiii.. – kiabált a kezemben a kislányom mikor Kimi kidugta a fejét.

- Mióta van itt? – kérdezte komoran Jenson.

- Nem rég jött. Lizivel akart játszani. – Mosolyogtam a ’két’ gyerekre.. Eszem ágában sem volt elárulni neki, hogy Kimi a szeretőm.

- Mi a kaja? – kérdezte most már mosolyogva.

- Nézd meg. – mondtam egyszerűen, majd mentem és játszottam a lányommal és Kimivel.

Később Kimi hazament. Megjegyzem, egy utcányira lakik tőlünk. Mi pedig felmentünk és aludtunk.

- Beleegyeztek? – vettem fel izgatottan a telefont.

- Bele..- sikongott Deby a vonal túlsó végén.

- Jajj istenem el sem hiszem. – ujjongtam. – Végre végre.. – kacagtam.

- Egy istennő vagy Deby. – Mosolyogtam. – És persze Nicole is.

- Köszii.. Akkor ma megyünk és egyeztetünk a továbbiakban. Rendben?

- Persze. Még ma várom, hogy hívjanak. Aztán valamelyik nap megírjuk a szerződést. Utána pedig el leszek havazva. Megyek minden versenyre a Ferrarival. Kísértem Fernandot és Lénát. – kacagtam. Mostanában egyre többet nevetek. Lehet, azért mert minden ilyen jól alakul.

- Leteszem. Hívnak a másikon. Puszi.

Nem vártam, meg míg válaszol, mert megismertem a számot, aki a másikon hívott. Fernando.

- Hello. Lejla Milton. – szóltam bele hivatalosan, ahogy mindig.

- Itt Fernando Alonso. Elnézést a zavarásért, de azért hívom, mert megvan az új társtulajdonosunk. – Próbált magabiztos lenni, de pechére úgy ismertem, mint a tenyerem, tudtam, hogy gondterhelt.

- Köszönöm, hogy értesített. Szóval, akkor mikor írjuk meg a szerződést?

- Mindenképpen a héten. Jövő héten már utaznom kell Ausztráliába. Ott lesz az első futam.

- Igen tudom. Én is megyek. Rendben. Ma van Szerda. Legyen mondjuk Szombat. Találkozzunk a cég épületénél, Svájcban.

- Rendben.

- További szép napot. – Helyett további rosszat. Gondolkodtam.

Elegem volt már a képmutatásból. A pofájába akartam ordibálni, hogy mekkora egy utolsó mocskos féreg és hogy a felesége egy utolsó szajha.