Képek...

Sziasztok!
Hoztam pár képet, amelyek nekem roppant mód tetszenek.
Puszi.

Ennyi. Puszi.

39. rész...

39. rész

Hirtelen felé fordultam és a szemeimet a szemeibe fúrtam. Próbáltam kivenni, hogy kire gondol.

- Kire gondolsz? Én nem szeretek senkit. Se Fernandot, se senkit. Nem értem miért mondod ezt. – néztem rá értetlenül, mert az arca csak sajnálatot tükrözött. Irántam érzett sajnálatot. Ez feldühített.  – Miért sajnálsz? Engem ne sajnálj! – Emeltem fel a hangom.

- Tudod, miért sajnállak? Azért, mert eldobod a boldogságod a múlt miatt, amit semmiképpen nem tudsz megváltoztatni. Itt vagy mindjárt 29 éves és elszalad melletted az idő. Észre sem veszed. A bosszúdra pazarolod a drága idődet. Ki tudja meddig élünk? Meddig élsz? Lehet, holnap kiderül, hogy halálos beteg vagy. És nem vagy boldog. Eddig, nem voltál boldog. Mit tennél Tina? Őszintén?

- Lejla. Továbbra is Lejla a nevem. Tudod, hogy sohasem érdekelt a véleményed ebben a dologban. Most sem érdekel. – Újra odasétáltam a bárpulthoz, de most már nem pepecseltem azzal, hogy öntsek magamnak pohárba. Az üvegből ittam. – Agyő Jenson. – Intettem neki hátat fordítva.

- Szia, Lejla! – Azzal kimet és becsukta maga mögött az ajtót.

Amint hallottam az ajtócsukódást lehanyatlottam a székemre. Igaza van. De nem érdekel. Ahogy mondtam. Feltettem a célom elérésére az életem. Megint meghúztam az üveget. Már csak félig volt. Mit akart mondani azzal, hogy valaki mást szeretek? Nem értem. Egyszerűen nem tudom most megérteni. Fel kell hívnom valakit aki, segít ellazulnom. ÁÁ Megkérem Kimit, hogy jöjjön velünk haza. Előkaptam a telefonom, amit majdnem elejtettem és tárcsáztam.

- Mi van már?- suttogott.

- Miért suttogsz? – gyanakodtam.

- Szerinted? Bujkálok Jó tündér. – Gúnyolódott.

- Bujkálsz? Áhá, a sajtótól mi? Ejnye bejnye. Futam után interjút kell adni. Ügyes, okos fiú szalad, megcsinálja aztán lép velünk haza. És segít nekem. Amúgy miért vagyok én Jó tündér?

- Seb volt nálam még futam előtt. Mesélte, hogy mesélt neked magadról. Elcsiripelte, hogy szerinte Tina egy angyal volt. Számomra elég vicces volt, hogy ezt pont neked mondta.

- Van 3 teljes órád, hogy a szállodai szobám elé érj a cuccaiddal, ha velem akarsz jönni. Bemutatnám a tesómat is. Te vagy az egyik kedvence. – Nevettem. – Tényleg siess Kimi. Jó? Hamar haza akarok érni a lányomhoz. Annyira hiányzik.

- Csak 3 óra? – Háborgott. – És csak az egyik kedvence vagyok? Sietek. – Azzal letette.

Még egyszer meghúztam az üveget, majd megpróbáltam felállni, de visszahanyatlottam a székbe. Becsíptem? Ennyit ittam volna? Harmadik próbálkozásra csak sikerült feltápászkodni, imbolyogva elindultam, hogy megkeressem Alexet és még valakit, aki hazafuvaroz minket.. Ugyanis ilyen állapotban nem szerencsés volán mögé ülni. Bevallom részegen tűsarkúban galoppolni nem túl kellemes érzés. Mázlimra félúton találkoztam Sebbel amint maga előtt terelgeti a két kisbárányt. Elég bűnbánó arcuk volt, valami rosszat csináltak.

-Á Seb! Köszi, hogy elém hoztad Alexet. Mit csináltatok? Elég bűnbánó képet vágtok. – Fintorogtam.

- Ne is mondd. De Fabi a hibás. Hisz ő már gyerek kora óta itt van. Tudhatta volna, hogy nem szabad célba lövöldözni a bokszutca kijáratnál.

- Ne fogd Fabira! Szerintem Alex is ugyan úgy benne volt!! Úgyhogy ezért a következő futamra nem jöhetsz el! Seb! Látogassatok el jövő héten Miamiba! Szervezek egy kisebb összejövetelt. Születésnapom lesz. Szeretném, ha ti is ott lennétek. – mosolyogtam kedvesen. – Hozd el Fabit is. És a barátnődet..

- Ez megtiszteltetés számunkra! Nagyon szívesen elmennénk. Köszönjük a meghívást. – Mosolygott boldogan.

- Örültem. Majd megmondom Kiminek, hogy értesítsen a konkrét időpontról. Sziasztok! Gyere Alex. Szerzünk valami kocsit, ami hazavisz.

- Tényleg nem jöhetek a következő futamra? Amúgy miért mész ilyen imbolyogva?  – Nézett rám furán.

- Nem tudom még. Majd elválik. Úgyis két hét múlva lesz a következő. Addig még van időm eldönteni. Ne foglalkozz azzal kiskrapek. – kacsintottam rá huncutul.

Kerestünk a limót és elvitettük magunkat a szállodáig. Fellifteztünk az emeletünkre és elkezdtünk összepakolni. (Vagyis megkérni a személyzetet, hogy pakolják össze helyettünk.) Én még előtte lezuhanyoztam, hogy józanodjak. Kivasaltam a hajam, másik ruhát vettem fel. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel és már kész is voltam.

Már este 7 volt, de még Kimi érkezéséig 1 óra. Gondoltam addig leviszem Alexet vacsorázni az étterembe, de nem volt kedve. Talált valami roppant izgalmas filmet a tévében. Ezért hozattam fel neki a szobába. Jajaaj ha apu meglátná, hogy hogy elkényeztetem.. Végem lenne, mint a botnak.

- Ízlik? – Ültem le mellé az óriási kanapéra.

- A rántott sajt? Hát persze. Hisz tudod, hogy a kedvencem. – Nevetett vidáman. Annyira jó volt nézni, hogy gyorsan magamhoz húztam és nyomtam egy cuppanósat az arcára.

- Hé, azért ha ilyeneket csinálsz, előtte figyelmeztess!! – Dorgált a mutató ujjával tetetett sértődöttséggel, de amint újra a tányérjára nézett már ismét nevetett.

- Öcsi! Tudsz vigyázni magadra 10 percig? Beszélnem kell valakivel. El kell rendeznem pár anyagi ügyet.

- Hogyne?!

Magamra kaptam egy kabátkát, felkaptam a táskámat és kisiettem a folyosóra. Amint kiértem hangos csörgéssel keresni kezdtem a táskámban a telefonom. Tárcsáztam.

- Haló?

- Harry? Kérlek, gyere a szálloda elé. A főbejárathoz. 5perc múlva várlak. Szia.

Azzal kinyomtam.