Újabb DÍJ!!

Sziasztok!!!

Először is.. Tudom, tudom szörnyen régen volt már új rész. De dolgozom. El vagyok havazva. Semmi, de semmi időm nincs! (Semmi túlzás!) 1 héten 6 napot végig nyomok 13-14 órában, a maradék 1 napot pedig, akár hiszitek, akár nem, végig alszom. Szörnyű. Igazán szörnyű. Én naiv azt hittem, a nyári szünetben sok időm lesz. Mindenre. Ez helyett nincs időm. SEMMIRE. Viszont holnap szabin leszek. És ha megígérni nem is, de az ötletét felvetem annak, hogy hozzak mindkét történetből 1-1 részt. Remélem nem pártoltok el tőlem, ez miatt. Igazán sajnálom ezeket a hosszú kihagyásokat. Elhihetitek nem így tervezem.


Másodszor... Akár milyen hihetetlen is számomra, de még így is kaptam egyí díjat, hogy nagyon ritkán hozok frisst. Ezt most nagyon nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm Lili-nek. Köszönöm szépen! (Ezer puszim neked.!!)

Szabályok:
1.Linkkel jelöld azt az embert ,aki téged jelölt/nevezett a díjra!
2.Válaszolj a 10 kérdésre ,amit a neveződ kiírt!
3.Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra! (Arra figyelj ,hogy 200 alatti legyen a követőik száma)
4.Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!
5.Jelezd a jelöltjeid blogjain ,hogy jelölted/nevezted őket!



Kérdések:
1. Melyik az általad leginkább kedvelt idegen nyelv?
Spanyol
2. Mi a kínai horoszkópod?
Bivaly
3. Mik voltak azok a foglalkozások, amiket magnak el tudtál képzelni gyerekként?
Mindig is színésznő akartam lenni. Majd rájöttem, hogy túl gátlásos vagyok ehhez a szakmához. :( :))
4. Játszottál valaha függőséget kiváltó játékkal?
Mai napig. :D
5. Mi a véleményed a hímnemű egyedek rózsaszín-viselési szokásairól?
Gusztustalan. Förtelmes. Előnytelen szar.
6. Hova ásnád el a kincsed?
A párnám alá. :'D Ugyanis mai napig a párnám alá dugom el a kisebb nagyobb titkos dolgaimat. :)) :$
7. Sportolsz valamit? Ha igen, mit? Ha nem, akkor mit kezdenél el?
Kosár.. Kézi.. Röpi.. ?? xD
8. Milyen szerepet töltesz be azon a körökben, amelyekben napi szinten mozogsz?
Halvány hupilila gőzöm sincs.
9. Milyen a napi rutinod?
Felkelek. Kávé. Suli.-(Meló) Megérkezek. Megyek mamámhoz. Aztán kereszt anyumhoz. Majd haza. Fürdök. Eszek. Gépezek. Alszok..
10. Mik a terveid a nyárra?
Terveim vannak. Például eljutni Sirokra. Motoros talira. Azon kívül aqnnyi pénzt gyűjteni, hogy ne férjen bele a "buxámba". xd

Kérdéseim:
1. Hány éves vagy?
2. Mi a kedvenc napszakod? Mit csinálsz olyankor?
3. Terv nyárra?
4. Hová jutnál el szívesen a közel jövőben?
5. Kedvenc zeneszám?
6. Mit olvastál utoljára? (könyv, blog.. akármi)
7. Milyen témájú, stílusú könyveket részesítesz előnyben?
8. Mit gondolsz ki lesz 2013 világbajnoka? (F1) (Elfogultság nélkül ^.^)
9. Mik a legfontosabb céljaid amit el szeretnél érni mostanában?
10. Kedvenc szín? :)))


Jelöltjeim:
LyA
Zsömi
Lili
Tina
Brigi
Mercii
Lonzita
Liina


Köszönöm szépen még egyszer!


Puszillak titeket!!! <3

Kettős Élet... 4. rész - Történjen bármi, végre elhatároztam..!!

Sziasztok!

Itt az ígért rész! Fogalmam sincs, mikor jön a kövi rész! Nem ígérek semmit, mert félek, hogy nem tudnám betartani. Dolgozok és élni sincs időm. Ha most elkezdeném, nektek sorolni mennyi dolgom lenne még, el sem hinnétek nekem, úgyhogy jó olvasást!

Puszillak titeket: Tinaa..

Történjen bármi, végre elhatároztam..!!! - 4. rész

Ahogy néztük egymást, mintha megállt volna az idő körülöttünk. Csak néztük egymást, teljesen elvesztem a jég kék szempárban. Gyönyörűek voltak. De nem csak az volt szép. Az  az arc, az az áll, az a  szemöldök, az  az orr, az a haj, mind megbabonázott.  

- Hé!! Hahóóó! Cari! Carina! Rina! Carina Rose! Az isten szerelmére. – térített vissza Chris.

- Ó bocs. Elbambultam. – néztem rá újra Kimire, aki mintha nem történt volna semmi, nyugodtan ült le az asztalhoz. Velem szemben. Miért pont oda? Még sosem hozott zavarba egyetlen pasi sem. De ő olyan gátlástalanul, szemtelenül, megtette, hogy még csak észre sem vette. Ez kész vicc.

 A vacsora nagyon jól telt. Sebastian nagyon aranyos. És ugyan olyan unalmasan, mint Ali. Egymáshoz illenek. Azt mondták, hogy ízlett nekik a kaja, mondjuk szerény véleményem szerint csak udvariaskodtak. Másfél óra alatt dobtuk össze. És megsúgom, nekem nem ízlett. No problem.

Később Ali és Seb felmentek az emeletre így hármasban maradtunk. Chris és Kimi jól megértették egymást. Míg én elpakoltam az asztalról a fiúk nagyon elvoltak. Előkerült egy üveg vodka is.

- Chris eldugtad a vodkámat? – hitetlenkedtem, mikor lehozta a szobájából.

- Te mindig bevedelsz mindent. Kellett egy kis dugi. – kacsintott rám. Majd felbontotta és öntött maguknak.

- És én?? Akkor már önts belőle minimum egy pohárral. Ha már elloptad. – ütöttem rá a vállára.

- Áú.. Jó jó jó. Nyugi. Öntök már. – nevetett. Kimi nem nevetett, csak egy pici félmosolyra húzta a száját.

- Szereted a vodkát? – nézett rám közömbösen.

- Ööö.. Mindent szeretek, amiben alkohol van. – mondtam őszintén. Kínomban a fejemet vakartam.

- Belevaló csaj vagy. – mosolygott rám végül.

- Ilyennek is lenni kell! – Vontam vállat. – Na, kapok? – néztem kölyökkutya szemekkel Tonyra.

- Nyugi csajszibogyó! Hozok egy poharat! – Felállt és odalépett a szekrényhez, ahol a poharakat tartjuk.

- Ne fáradj! Kiszolgálom magam.. – Azzal elvettem az asztalról az üveget és meghúztam.

- Mit csinálsz?? Most megbaciztad az üveget! – háborodott fel.

- Ne háborogj! Nem vagy te tenger.. – kuncogtam rajta sunyin.

- Ez jó volt! – szólalt meg Kimi is.

- Ami igaz az igaz! Poénokért és furfangosságokért nem kell a szomszédba mennie. – Ismerte be nevetve Chris.

- Ezt bóknak veszem! – Besétáltam a nappaliba kezemben az újonnan lopott vodkámmal és belehuppantam az én pihe puha babzsák fotelembe. Kinyújtottam kezem-lábam és elhelyezkedtem. Úgy nézhettem ki, mint valami kinyúlt béka. De nem érdekelt. Csukott szemmel a számhoz akartam emelni az üveget, de ekkor észrevettem, hogy már semmi sincs a kezemben. Felpattant a szemem. Ekkor már hallottam a fiúk kacagását. – Fúj, de utállak Chris. – Durcásan összehúztam a szemöldököm és karba tettem a kezem.

Mivel a fiúk már a földön fetrengtek a rajtam való nevetésen, úgy döntöttem felmegyek a szobámba és hozok le magamnak egy másik üveg szeszt. Méltóságteljesen felálltam. (Már amennyire méltóságteljesen fel lehet állni egy babzsák fotelból.) Felpeckeltem az állam és felrobogtam a lépcsőn.

Volt az ágyam alatt egy kincses ládám. Számkóddal és lakattal ellátva. Ebben a ládában minden benne volt, ami fontos nekem. Többek között egy nyaklánc, ami születésemkor a nyakamban volt. Egy gyönyörű szív alakú gyémántokkal kirakott medál volt rajta. Ki lehetett nyitni. Nyilvánvalóan arra tervezték, hogy képet tegyenek bele, de ebben semmi más nem volt csak egy szó. „Rose”. Úgy éreztem valahogy kötődök ehhez a nyaklánchoz és ehhez a szóhoz. Úgyhogy mikor kikerültünk az árvaházból ezt a nevet vettem fel. Nem tudom honnan került hozzám ez a nyaklánc, azt pedig végképp nem tudok kitől kaptam, de valahogy mégis sokat jelentett nekem.

Sok árvával ellentétben és meg szerettem volna találni a szüleimet. Minden áron meg akartam kérdezni tőlük, hogy miért hagytak el.. Hogy miért nem kellettem nekik.. Marta a torkomat a sav, ahogy belegondoltam. Valahol nekem is vannak szüleim. Vagy nincsenek. De meg fogom őket találni. Felemeltem a nyakláncot és belefektettem a tenyerembe a nyakláncot és a medált. Ökölbe szorítottam a kezem. Megesküdtem, hogy megtalálom őket. Megesküdtem, hogy boldog leszek, bármi történjen.

Volt még a dobozkámban kulcs, néhány irat, a bizonyítványaim, és egy papír cetli. Egy cetli, amin látszott az idő múlása, az időjárási viszonyok, ujjlenyomatok. Emberkéz álltam képzett gyűröttség.

Egy férfi száma. Egy férfié, aki megváltoztathatná az életem. Aki végre elvezethetne a vágyott cél felé. De nem akarok szenvedni. Nem akarom megtenni amit, kér. 5éve már, hogy őrzöm ezt a cetlit. És mégis. Mégis képtelen vagyok megtenni amit, kér… Túl önző vagyok. Ez az igazság. De most vége.

Lehajtott fejjel felállt az ágyról. Arcán könnycsíkok fénylettek. Haja előre bukott, szemét nem lehetett kivenni. Mindkét kezét a teste mellett ökölbe szorítva tartotta. Egyikben a nyakláncot, a másikban a cetlit szorongatta. Eldöntötte. Felkeresi a férfit. Tegyen az bármit vele. Ki fogja bírni. Ő erős! Erősnek kell lennie!!..

Díj!

Sziasztok!
A blogom ismét kapott egy díjat, amit ezúttal Merciinek köszönhetek!!  Szóval köszönöm szépen!! <3

Szabályok:
1., Írj magadról 11 dolgot!
2., A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!
3., Tegyél fel te is 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4., Küld tovább 11 embernek! (Akitől kaptad az alap, hogy nem lehet visszaküldeni)


Magamról:
1. Kedvenc színem a fekete és a kék.
2. 18 a kedvenc számom.
3. Imádom a sajtot! :33
4. Eléggé magas vagyok. És mégis imádom a magassarkúkat. Mikor felveszem őket, mindig beverem valahova a fejem, de imádok magas lenni. :))
5. Félek a sötétben. De csak egyedül. 
6. Érzelmileg nagyon kiegyensúlyozatlan vagyok. Szörnyen befolyásolható. 
7. Sajnos dohányzom. 
8. Nagyon utálok csúnyán beszélni, de van amikor muszáj. (annyira kihoznak a sodromból) :))
9. Imádok aludni. Ennek ellenére elég keveset hódolok eme hobbimnak. :\ :D 
10. Egy nyár alatt megtanultam középszinten Spanyolul. 
11. Rágom a körmöm. Mióta az eszemet tudom. :( Sehogy sem tudok leszokni róla .. 


Mercii kérdései:
1. Van valamilyen háziállatod?
Van egy kutyusom és egy cicusom.
2. Milyen sportokat szeretsz?
Szinte minden sportot szeretek (kivéve a focit és a jéghokit) Játszani játszok: Kézit, kosarat, röplabdát. A magasságom miatt, mindben aránylag jó vagyok, csak szörnyen béna. Nincs olyan meccs ahol ne tanyálnék el a saját lábamban, minimum egyszer. :DD 
3. Mi vett rá arra,hogy blogírásba kezdj?
Imádok olvasni és annyi ötletem támadt egy egy elolvasásával, hogy végül belekezdtem. Ráadásul már mióta írni tudok, azóta vannak kisebb meséből átalakított történeteim. Pont valamelyik nap akadt a kezembe, a 7 évesen írt mesém. Dugig helyesírási hibával. :$
4. Van kabalád?
Nincs.
5. Ha hirtelen egy lakatlan szigetre kerülnél,kit/mit vinnél magaddal?
Laptop, legjobb barátnőm, cipőimet, ruháimat, könyveimet, 100évre elegendő kaja, innivaló, cigi.
6. Hiszel a természetfelettiben? :D
Hiszek :)
7. Mit olvastál utoljára? (Lehet blog vagy egy könyv is)
Danielle Steel - Megváltó szerelem
8. Mi a legkedvesebb nyári emléked?
A házibulik, 2évvel ezelőttről :')))
9. Van testvéred?
van. 4 éves. fiú. szörnyen rossz. ingyen elvihető. azonnal. :DD :))
10. Kedvenc pilótád/színészed/énekesed?
Fernando Alonso. Thalía Sodi, osztálytársam xddd
11. Melyik filmet láttad utoljára?

Halálos iramban 6

Kérdéseim: 

1. Mi a kedvenc színed?

2. Hány éves vagy?

3. Mit tervezel a nyári szünetre?

4. Ki a kedvenc énekesed/színészed?

5. Milyen színű a hajad?

6. A környezeted tudja, hogy írsz?

7. Van szerencseszámod?

8. Kedvenc sorozat?

9. Kedvenc város?

10. Hobbi?

11. Nem tudok többet kérdezni xd..

Akiknek továbbküldöm:

Lili

Lili

Lonzita

Tina

Liina

Brigi

Kettős Élet.. 3.rész - Még egy „dejóhogymegismerhetlek” puszit sem kapok??!

Kettős Élet..  3. rész - Még egy „dejóhogymegismerhetlek” puszit sem kapok??!

- Végre hazaértünk! – sóhajtottam. Becsaptam magam mögött a kocsi ajtaját, majd felcaflattam a lépcsőn egyenesen be a házba.

- Cari.. Mondanom kell valamit.. – szólalt meg Ali hirtelen.

- Mondd! – Letettem a táskámat a fogasra, majd a konyhába siettem, hogy egyek végre valamit. – Tony te éhes vagy? – kiabáltam.

- Várj már meg! – Loholt utánam Ali. – Fordulj ide és nézz szépen a szemembe.

- Hát persze! Csinálj valamit nekem is. Köszi Cari. – Kiabált le az emeletről Chris.

- Mondjad Ali gyorsan, mert éhen halok. – kezdtem el simogatni a lapos hasam.

- Hát az van.. Hogy.. Ma vacsora vendégeink lesznek.. – hajtotta le a fejét.

- Mi van? Ki a franc jön ide? Menni akartam Miamiba. És Tony is jönni akar. Ugye Tony? – fordultam az épp most leérkező férfi felé.

- Tessék? Hova akarok én menni? – nézett ránk furán, majd mit sem törődve velünk odament a hűtőhöz és kivett belőle egy sült csirkecombot.

- Mikor kérdezlek, akkor minimum helyeselj jóember! – dörmögtem. – Na, szóval ki jön ide? – néztem megint Alira.

- Miért ki jön ide? – jött mellénk Tony a csirkét majszolva.

- Ha hagynátok, hogy szóhoz jussak, talán elmondanám. Egyébként meg nem mész sehova! Dalokat kell írnod.. – könyvelte el.

- De anyuu.. – nyafogtam szemforgatások közepette. – Miért csinálod mindig úgy mintha az anyám lennél? Ha el akarok menni, akkor el fogok menni. És már csak azért is. – Makacskodtam. Én is odaléptem a hűtőhöz és kivettem két combot, majd bedobtam a mikroba.  – Na, ki is jön? – fordultam Ali felé.

- Sebastian. És az egyik barátja. – pirult el.

- De édes vagy mikor arról a kis bolháról beszélsz! – nevettem. – Én akkor is elmegyek! – jelentettem ki. – Tony jössz velem?

- Hát persze! Én ne mennék egy eszméletlenül kemény bulinak ígérkező útra? Hah.. – nevetett, majd odajött és adott egy pacsit. Mire én rákacsintottam.

- Ne csináljátok már ezt!! Ez.. Nekem.. nagyon fontos.. – nézett ránk kölyökkutya szemekkel.

- Nekem meg ez az út a nagyon fontos! És ne nézz így, mert nem tudok nemet mondani! Alii! Hallod? –futottam a tekintete elől. De ő kitartóan jött utánam.

- Cariii! Kérlek! Naaa..

- Ó.. A k*rva életbe! Legyen! De én nem főzök!.. – Szögeztem le.

- Majd együtt! – vigyorgott és ugrándozott a nappali közepén.

- Tony!! Akkor te sem maradhatsz ki belőle! – kacagtam, mikor megláttam a fejét. Mintha citromba harapott volna.

- Az egy dolog, hogy megfosztasz attól a lehetőségtől, hogy bulizzak egy oltári nagyot, de hogy még főznöm is kell.. Ez mindennek a teteje. Hagyjatok, ki ebből ti vagytok a nők. Én arra teremtettem, hogy lógassam a lábam és meccset nézzek. Egy jó whisky-vel a kezemben. – csinálta a balhét.

- Nyugi puhányborsószem királyfi. Csak kukta leszel. Most ezt megtesszük ennek a nőszemélynek, mert szeretjük. De utána senki ne merjen az utunkba állni, mert világkörüli bulizásra megyünk. – Öleltem meg Alit, majd hátba veregettem Christ.  

- Na így már jobban hangzik. – Bólogatott, mint azok a bólogatós kutyák, amiket a kocsi szélvédőjére raknak ki. Cuki volt.

- Van még egy kérdésem. Tőled! – Vettem 180fokos fordulatot és mutattam mindent tudóan Alira. – Valamit még elfelejtettél mondani. – Húztam fel a szemöldököm. Ő már tudta mire gondolok.

- 7re jönnek. – húzta össze magát egészen aprócskára.

- MICSODAAAA??? Fél 6 van. Ha most rögtön elkezdünk, főzni se leszünk kész addigra. Miért nem szóltál hamarabb? – akadtam ki teljesen.

- Nyugi hercegnő. Csak valami egyszerűt dobunk össze. És azért nem szóltam, mert dühös voltál. És olyankor nem érdemes veled tárgyalni. – nyugtatgatott.

- Na, ne húzzuk az időt! Kezdjük el! – csapta össze a kezét Tony. Majd megindult a konyha felé.

- Az előbb még kiakadtál a főzés miatt most meg te szólsz ránk? – szóltam utána.

- Jól hangzik az a földkörüli bulit. – vont vállat.

- Á, hogy innen fúj a szél. – nevettem. – Menjünk. – Sóhajtottam egy óriásit.

Gyorsan felvettünk egy egy kötényt és elkezdtünk főzni. Ali parancsolt mi pedig szorgos kukták lévén csináltuk, amit mond. Sütöttünk sült csirkét. Párolt zöldségeket. Két féle salátát. Meg krumpli pürét. Levesre már nem volt idő, így azt kihagytuk. Amúgy se vagyok valami leveses, úgyhogy nem bántam.

Háromnegyed 7 volt mire végeztünk. Gyorsan mindenki ment a saját szobájába átöltözni valami elegánsabba. Én még gyorsan le is zuhanyoztam. Tényleg gyors voltam 10perc alatt megvolt. Felkaptam az első rongyot, ami a gardróbomban a kezembe akadt. És már kész is voltam. A hajammal semmi gáz nem volt. Megfésültem és kiengedtem. Sminket nem akartam rakni. Jó ez így. Felkaptam a csizmát, amit a rucihoz vettem elő és lemeneteltem a lépcsőn, az étkezőbe. Ki gondolta volt? Ali meg Tony már ott volt és terítettek. Ekkor viszont csöngettek. Ali hirtelen elkezdte igazgatni a ruháját, a haját, majd megindult a bejárati ajtó felé.

-Gyorsan vágjatok mindent haptákba. Kérlek. – nézett vissza ránk gyorsan. Komolyan mondom, mint egy őrült tini az első randi előtt. Jajj.. Hajj..

Tonyval megcsináltuk az asztalt, mikor is hallottuk, hogy nagy nevetéssel jönnek befelé a vendégek. Ekkor viszont megpillantottam két égszínkék szempárt. Mind kettő gyönyörű volt és a hozzá tartozó test sem okozott csalódást.

- Seb, Kimi.. Ők itt a legjobb barátaim. Carina Rose és Chris Adams. - Mutatott ránk Ali. – Cari, Chris ők itt Sebastian Vettel és Kimi Raikkönen. – mutatta be a fiúkat is.

- Megtiszteltetés megismerni a világ egyik legsikeresebb énekesnőjét. – csókolt kezet Seb. Kimi pedig csak intett.

- Na nehogy már. Sejtettem, hogy az én drágalátos barátnőmnek, nem lehet csak ilyen ’jó kisfiú’ barátja. Hívjatok csak Carinak. Vagy Rinának tök mindegy. – mosolyogtam.

- Ezt megkaptad öcsi! – veregette vállba Kimi a kis szőkét. Annyira aranyos volt, ahogy nevetett. Eszméletlen volt. A lélegzetem is megállt egy pillanatra. Megengedtem magamnak pár kósza pillantást és végignéztem rajta. Ám ő rajta kapott. És tekintetünk összeláncolódott…

Kettős Élet 2. rész - Nekem ez így nem megy..

Kettős Élet.. 2. rész - Nekem ez így nem megy..

-Chris!! Hazaértünk! – Kiabáltam az előtérből.

Hangos dobogás, majd megláttuk drága barátunkat lerohanni a lépcsőn. Chris is árva, mint én. Kiskorunkban elhagytak minket a szüleink. Egy nevelő otthonban nőttünk föl. Általános suliban találkoztunk Alice-el. Ő volt az egyetlen, aki nem vetett meg minket azért, mert nincsenek szüleink. Mondhatjuk úgy is, hogy mi vagyunk egymás családja. Alice szülei velünk is úgy bántak mintha a sajátjaik lennénk és mi is úgy tekintettünk rájuk, mint a szüleinkre. Mi mindhárman elég zűrös előélettel rendelkezünk. Legbelül talán lázadunk az ellen, hogy nincsenek rokonaink, vagyis nem tudunk róluk. Problémás tinik voltunk, nem tagadjuk, hogy volt mikor még drogoztunk is. De már nagyon megbántuk. Mostanra csak a cigi és a pia, na meg a bulik. Kisebb koromban Ali szülei észrevették, hogy jó hangom van. A nevelő otthonban nem volt ének tanár vagy hasonló, ezért a saját pénzükből beírattak egy zene suliba. Később felfedezett egy lemezkiadó cég és ha mondhatok ilyet azóta sztár vagyok. Minden hétvégén bulizunk. Jó móka. És még dolgozni sem kell, mert bőven elég a fizetésem. Mikor betöltöttük a 18at úgy döntöttünk Chrisel, hogy összeköltözünk. Már lassan 7éve van ez így.

- Végre már! Tudjátok milyen rossz volt, hogy nem mehettem el veletek? – nyafogott.

- Nem vagy te kislány Tony. Ne nyavalyogj! – adtam neki egy cuppanós puszikát.

- Holnap is megyünk bulizni. Tudsz róla? Vissza Miamiba. Találkozni akarok a tegnapi egyéjszakásommal. Hogy több éjszakás legyen. – ezen mindhárman felnevettünk. – Ha lesznek, páran még éneklek is.

- Cari, neked ma be kell menned a stúdióhoz. 3ra. Siess, öltözz át és futás. – Ali egyébként az ilyen mindenesem is, a határidő naplóm, a sajtósom, meg minden ilyesmi. Ja és a legjobb barátnőm.

- Igenis hölgyem! – álltam csatasorba. – Tony te is eljössz velem? – utálja, ha Tonynak hívják, és egyedül nekem engedi meg.

- Mehetek? – nézett rám csillogó szemekkel.

- Hát hogy a francba ne? – nevettem. – Öltözz! Már 1 óra. – sürgettem.

- De te is! Sipirc! – lökdösött a lépcső felé Ali.

- Megyek, már megyek! – sóhajtottam.

Felérve a szobámba egyből a gardróbomhoz léptem. Mit vegyek fel? Valami laza kell.. Végül úgy döntöttem egy sárga ruhát kapok magamra, hozzávaló kiegészítőkkel. Megfésültem a hajam, feldobtam egy sminket és már kész is voltam. Mi az, hogy már? 2 óra alatt készültem el. Basszus már most el vagyunk késve. Lefutottam az emeletről, ahol Ali és Tony már tévét néztek, teljes harci díszben. De mit kéne tennem? A pontosság sosem volt az erősségem.

Gyorsan beültünk a kocsimba és már mentünk is a stúdióhoz. Engem viszont rögtön sikerült kiborítaniuk a drága góréknak. Emília és Robert a drága menedzsereim közölték velem, hogy még a héten meg kellene írnom 3-4 számot, hogy el tudjuk kezdeni felvenni a kislemezemet.

- Hogy gondoltátok ezt? Szerintetek a kisujjamból rázom ki a számokat? Vagy mi van? Miért baj az, ha egy-két héttel később jelenik meg az a tetves lemez? Ez nem így megy… - dühöngtem szerintem teljesen jogosan.

- Nyugodj meg! Profi vagy. Ebben a szakmában ez is benne van. Tudod jól. És azért kell most, mert 2hét múlva karácsony. Úgy lenne a legnagyobb esély a nagy eladásra, ha még előtte kiadnánk a lemezt. – nyugtatgatott Emi.

- És amúgy se reklamálj. Egy héten kb 8 számot megírsz. Most miért esne nehezedre? Nyavalygós kislány vagy. – folytatta Rob.

- Hagyjatok békén! – durciztam be. Kicaflattam a stúdióból, elővettem a cigim és rágyújtottam. Szarok a fejükre. Ők nem érthetik, hogy milyen nekem, aki ezeket a számokat írja. Én ezeket a dalokat szívből írom, és azért, hogy a hallgatóim is átérezzék azokat az érzelmeket, amiket én akkor abban a percben éreztem. De mit értik ők? Ahh..

- Jól vagy? – jött utánam Ali.

- Jól. – sóhajtottam. – Csak dühös vagyok. Ők nem értik meg, hogy ez nem így megy. Érzelmekkel teli dalokat akarok írni és nem csak egy szöveget, ami semmi érzelmet nem takar.

- Tudom édesem, de ez a sztárság. Megmondják, mit kell csinálni és pont. – simogatta a vállamat.

- Nálam nem! Dirigáljanak valami kis újonc kuli pintynek. A rajongóim akkor is meg fogják venni a lemezemet, ha egy héttel, adom ki. – fordultam szembe vele dühösen. – Szarok az egészre! Ha ettől valaki meg utál, hát legyen. Nem érdekel. – vágtam hozzá. Visszavágtattam a stúdióba felkaptam a táskám, intettem Tonynak, hogy jöjjön és kitrappoltam a kocsimhoz. Megvártam, míg megérkeznek Aliék, majd szó nélkül hazahajtottam.

Becsörtettem a házba, ledobtam a cipős szekrényre a kulcsomat, és felmentem a szobámba. Nekem ez így nem megy. Egyre nagyobb rajtam a nyomás. Nem tudom, mit tegyek.. 

Átalakítás?! Kettős Élet 1.rész..

Kettős Élet!!

Sziasztok!!

Úgy döntöttem, hogy nem csinálok egyszerre két blogot, hanem ezt a történetemet is ezen a blogon folytatom. Szóval felteszem az eddigi 3 részt ide. Valószínűleg felváltva fogom hozni a részeket, hol ehhez, hol a másik történethez. Szóval Puszi!

1.rész

- Alice..! Mit akarsz már megint?? – dühöngtem mikor kopogtak a pihenőm ajtaján.

- Carina.. Ki kell menned a színpadra. Ez a rengeteg ember miattad van itt. – mutogatott dühösen.

- De most gyújtottam rá.. Hagyj már. – nyafogtam és nagyot szippantottam cigimből.

- Elég legyen az ivásból.. Lassan felállni sem tudsz, nem még énekelni. – ordibált és kikapta a kezemből a szeszes üveget.

- Miért anyáskodsz rajtam mindig? Hagyj már békén! Mindjárt megyek, csak elszívom ezt a kibaszott szál cigit! – mutogattam hevesen.

- Kapsz öt percet, hogy rendbe hozd magad. Ha nem jön össze, lefújjuk az egész koncertet. – mondta lemondóan majd magamra hagyott.  

A franc essen ebbe az egész kócerájba. Lassan, nagyon lassan feltápászkodtam a bőr ülőgarnitúráról. Imbolyogtam egy kicsit, de tényleg csak egy icipicit. Odaszédelegtem a sminkasztalhoz és belenéztem a tükörbe. Rettenetesen kellett volna kinéznem, de én mégis szexisnek éreztem magam.  Nem láttam mást, csak egy irtó szexi, idegen nőt..

Én lennék az? Minek kérdezek ilyeneket, ha nem is érdekel?

Ideje menni. Odabattyogtam az asztalhoz, amin finomabbnál finomabb kinézetű sütik pihentek, ám engem nem ez érdekelt, hanem az üveg, amit Ali elvett a kezemből az előbb. Felvettem az üveget, lehúztam a maradék italt és megindultam az ajtó felé.

- Mi történt velem már megint? – nyöszörögtem az ágyamban. Hogy a francba kerültem ide? Este koncertem volt nem?

- Jól bepiáltál, megint.. – sóhajtott gondterhelten Alice.

- De én nem is iszok. Hogy kerültem ide? Mi volt a koncerten? – értetlenkedtem és zúdítottam kérdéseimet barátnőmre.

- Megint nem emlékszel igaz? – dühöngött Ali. – Elegem van már ebből. Egy érzelmileg instabil ember vagy. Azt csinálod, ami éppen az eszedbe jut. Nőj már fel! – majdnem elsírta magát, ezért gyorsan kikecmeregtem az ágyból és odasiettem hozzá, hogy megvigasztaljam.

- Nyugi Ali! Semmi bajom. Lassan mennem kell az irodába. – léptem el mellőle hirtelen és kapkodni kezdtem az (gondolom) este szétszórt ruháimat.

- De van bajod Carina! Fogd már fel, hogy beteg vagy! – sírta el magát végül.

- De Ali.. Nem vagyok rosszul, semmi bajom. Miért baj az, ha a mának élek? – simogattam a hátát.

- Nem foglak tudni rá venni igaz? – kérdezte szomorúan.

- Nem. – mosolyogtam rá kedvesen. – Ali.. Mit tettem? – kérdeztem szomorúan. Tudtam, hogy kell lennie valaminek, ha ennyire kibukott.

- Csak a szokásost. Jól bepiáltál. Lehet, hogy szívtál is valamit. Részegen kivánszorogtál a színpadra. A közönség még így is meg akart halni érted. Pedig alig álltál a lábadon. Aztán találtál valami külföldi pasit és leléptél vele. Ide. – mutatott körbe szipogva.

- Helyes volt legalább? – nevettem kacéran.

- Javíthatatlan vagy! – háborgott Alice, de láttam a szája szegletében bujkálni a mosolyt.

- Ali! Holnap te is velem jössz bulizni. Megint találkozni akarok ezzel a… valakivel… spanyol volt asszem.  Mármint szerintem. Annyira emlékszem, hogy be se állt a szája szex közben. Kicsit irritált már a végén. De nagyon jó volt az ágyban. – vontam vállat.

- Már csak az kéne. Engem hagyj ki az ilyenekből. Nekem ott van Sebastian. Tudod jól. – miközben Sebről beszélt belepirult. Annyira cuki volt.

- Jól van! Tudom.. – tettem fel a kezem védekezésképpen. – De úgy hiányzik az a vad Ali, aki voltál. Mindig együtt buliztunk hármasban. Most meg.. Mióta együtt vagy ezzel a babapiskótával, se nem iszol, se nem cigizel. Pedig olyan jók voltak azok a régi vad bulik. Amikor nem csak én és Chris ébredtem úgy, hogy semmire sem emlékszünk, hanem mindhárman. Régi szép idők.. – sóhajtoztam.

- Felnőttem Cari. Neked is fel kéne. Na meg a kis bolondnak is. – mutatott a lényegre.

- Ugyan mi értelme? Abban semmi élvezet. – nyafiztam.

- Majd egyszer remélem, eljön, az idő mikor benő a fejetek lágya. – mondta nevetve és összekócolta a már amúgy eléggé kócos hajam. – Fújj.. Mitől ragad a hajad? – fintorgott.

- Én a helyedben megmosnám. – Kacsintottam rá majd bevonultam a fürdőbe, rendbe szedni magam.

- Fújj… - halottam még a fürdőből Ali kiabálását.

2 órás tusolás, öltözés, sminkelés, szedelődzködés után végre elindultunk, vissza Los Angelesbe. 

42.rész..

Sziasztok!!

Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam már pénteken az új részt, de meglátogattam mamámat, egy faluban a civilizáció teljes hiányában. Nem volt net, így ma tudtam csak feltenni az új részt. Remélem tetszeni fog!!

Ezer puszi nektek! Monaco! Hajrá fiúk mára!!!

Tina…

42. rész

Csak feküdtem a hullámokon.. Feküdtem, lubickoltam, hancúroztam. Élveztem. Felhőtlenül boldog voltam. Úsztam ide, úsztam oda, nem volt semmi gondom.. Nem tudtam mi történt velem, de nem is érdekelt.. Nem tudtam hol vagyok és miért, de ez sem érdekelt. Egészen addig, míg meg nem hallottam pár ismerős hangot. Ahogy feküdtem a hullámokon, rájöttem valamire. Hallgatóztam, figyeltem, próbáltam artikulálni, kiabálni, sikítani, de nem ment. Nem bírtam megszólalni. Hirtelen a gyönyörű álomból rémálom lett. A gyönyörű kék égbolt beborult, ebből villámok alakjában négy kar nyúlt ki és egy puha szúrós földhöz szegezett. Rémületemben próbáltam kapálózni, kiabálni, mozogni, de nem ment. Be akartam fogni a fülem, de nem bírtam felemelni a karjaimat. Mintha két mázsás tömlő lett volna. Teljesen megbénultam. Már a szememet sem tudtam kinyitni. Csak feküdtem egyedül a sötétben, mozdulatlanul, hangtalanul. A kétségbeesett sírást hallgatva. Ami még rosszabb volt, mint a tehetetlenség.

E/3.

- Anyaaaaa!!! Anyaaa!!! – Zokogott kétségbeesetten anyját látva Elizabeth. – Mi van veled anyuciii???

- Virágom! Angyalom! Menjünk innen. Mindjárt jönnek a doktor bácsik és meggyógyítják anyát. – Nana megpróbált mindent, hogy a hangja ne tükrözze valódi érzelmeit, de tudta, hogy ez nem sikerült. Próbálta nyugtatgatni szegény párát, de ő sem volt jobb állapotban, mint a kislány. Imádta Tinát, az életét is neki adta volna, bármit megtett volna érte, még azok után is, ami történt a lánnyal, és ami után gyökeresen megváltozott a személyisége. Nem volt már kedves senkivel, csak a lányával, de ő, Nana mégis imádta. Tudta min ment keresztül és megértette a változását. Ebben a pillanatban, mikor látta a lányának tekintett nőt összeroncsolódva, eszméletlen állapotban, sürgősen ki kellett mennie a szobából, gyorsan a levegőre. Felkapta a kislányt és szaladt, nem érdekelte a fájó lába. Nem érdekelte semmi. Ahogy visszagondolt a látványra elkapta a hányinger.

Ahogy meghallotta Tina sikoltását, azonnal rohant a lépcsőhöz, de Liza gyorsabb volt nála. Amint belépett földbegyökerezett a lába. Látta Tina összezúzódott vékony testét, vérző arcát, élettelen végtagjait. És látta, ahogy a kislány ott gubbaszt az anyja mellett. Bömböl, őrjöng, sikoltozik, kétségbe esve tapogatja és puszilgatja édesanyja vörösen csillogó holtsápadt arcát. A jelenet Nana szívébe hatolt. Majd bele őrült a fájdalomba. Sikoltani akart, ő is kétségbe esve a lányt élesztgetni, de tudta, hogy gyorsan intézkedni kell. A nő élete múlhat ezen..

-Charles!!!! Azonnal!! Siess!! Mentőket! AZONNAL!!! – Ordított magából kikelve. Majd amint az említett megjelent, kiviharzott a szobából a kislánnyal.

Fél perc múlva csengettek, Nana azt hitte ilyen gyorsan ideért a mentő, de nem.

 Az ajtóban Kimi állt. Az arca dühöt és nemtörődömséget tükrözött.

-Nana! Hol van Lejla? Úgy hiszem elfelejtett hívni. Pedig vártam. – Morogta. Majd jobban végignézett az asszony arcán és hirtelen hideg verejték verte ki. Izzadt a tenyere, majdnem megfulladt, alig bírt megszólalni. Szörnyen rossz érzés kerítette hatalmába. – Mi történt? Történt valami Lejlával? Elizabeth-el? Nyögd már ki! – Fulladozott kétségbeesve, de Nana meg sem bírsz szólalni csak a könnyek folytak vörös szemeiből. Ekkor Kimi erőnek erejével arrébb lökte az útból a törékeny kicsi asszonyt és beviharzott a házba.

Nem tudtam mennyi idő telhetett el mióta csodás álmom rettenetté változott. Nem érzékeltem az idő múlását. Csak azt éreztem, hogy bármelyik pillanatban megfulladhatok. Semmi sem változott amióta az egy másodperc vagy tíz év eltelt, amennyit ott feküdtem letaglózva, kifeszítve. Egy különbség volt. A fájdalom. Eddig nem fájt semmim, de egy ideje egyre s egyre jobban tör fel az égető kín tüze. Mardossa a nyelőcsövem, a hallójáratom, a csontjaim, az ereim a végtagjaim. Nincsenek fokozatok. Hisz mikor már azt hiszem, ennél rosszabb nem lehet, még annál is erőteljesebb fájdalom hullám tör rám. Két képzeletbeli tűz formálta kéz szorította a nyakam nem engedte, hogy levegőt vegyek. Fulladoztam. Csöndben, hangtalanul. Hirtelen jeges szél söpört végig, és mint a villám úgy hasított belém a felismerés. Haldoklok. És nem érdekelt. Istenre bíztam a sorsom, aki már oly rég elhagyott. Ellazítottam megfeszült izmaim és nem küzdöttem tovább. Jöjjön, aminek jönnie kell. Átadtam magam a mardosó fájdalomnak. És végül elaludtam.

E/3.

Tíz nap telt el a szörnyű baleset óta. Kimi sosem volt társasági ember, de most még jobban elzárkózott mindenkitől. Lejla a világ legjobb magánklinikáján feküdt. Kómában. És ő minden idejét mellette töltötte. Nem érdekelték a kötelezettségei. Nem érdekelte semmi. Csak ült a nő mellett éjt nappallá téve. És beszélt hozzá. Olvasott neki. És végre valahára elmondta a legbelső érzelmeit. Az orvosok azt mondták a kómában lévő ember hallja, amit mondanak neki. Kimi nem hitt benne, de az élete árán sem hagyta volna egyedül Lejlát. Az orvosok bevallották, nem sok esélyt látnak a felgyógyulásra. Azt mondták, valószínűleg már sosem fog felébredni. De a férfi nem adta fel. Bízott a nő kivételes erejében, küzdőszellemében. Jól tudta, hogy Lejlának miken kellett átmennie és tudta azt is, hogyha mindez vele történt volna meg ő maga sem bírta volna ezt elviselni. De mikor már mindenki azt hitte, teljesen föladja a küzdelmet az életért, Lejla felállt. És mindenki fölé tornyosult. A sebei nagyon szépen gyógyultak. Viszont nagyon beütötte a fejét. És ha valami csoda folytán véletlenül mégis felébredne, nem hisznek benne, hogy újra teljes életet élhetne. De ő ezt nem fogadta el. Végre bevallotta magának, hogy szereti, ezt a kivételes erejű nőt. Végre bevallotta, hogy szerelmes. És nem akarta elveszíteni. Nem akart még egyszer csalódni ebben az érzelemben.

Ám volt még egy gondja. Be kellett adnia a válópert. Ez különösebben érzelmileg nem rázta meg, hisz sosem volt Jennivel igazi férj és feleség. Csak barátok voltak. Viszont bonyolult procedúrával járt a közös vagyon miatt. Tárgyalásról tárgyalásra. Viszont ő nem akart elmozdulni Lea mellől. Soha többet nem akarta magára hagyni. Küzdeni akart. És majd bele őrült a tehetetlenségbe.

Ő állt őrt. Ő vigyázott rá. Senkit sem engedett be hozzá, csak a lányát, Debórát és Nicole-t. Lejla anyját semmiképpen. Félt, hogy olyat tenne a lánnyal, amit örökre megbánna. Ugyanis az anyja belebetegedett, hogy nem tudja véghezvinni a tervét. De nem csak ez bántotta, hanem az is, hogy életében először közel került a lányához. És az igazat megvallva, kezdte érezni azt a feltétlen szeretetet, amit annak idején Elizabeth iránt érzett. Kezdte megérteni az anya-lánya feltétlen kapcsolatot. És most a másik lányát is elveszítheti.

De nem Miranda volt az egyetlen, aki belebetegedett Lejla balesetébe. 

A lánya Liza járt a legrosszabbul. A drága angyalnak mindig a mamája volt a legfontosabb. Ő volt az egyetlen akihez ragaszkodott. Mennyit és mennyit szenvedet ezért a kapcsolatért Lejla.. És most ez semmivé foszlik és csak még nagyobb fájdalmat okoz a kislánynak. Kimi saját lányaként szerette Lizit. És nagyon bántotta, hogy a kislány holt sápadt, nem eszek, nem játszik, nem csinál semmit amit ezelőtt az anyjával együtt csináltak. Tanúja volt annak, ahogy a kislány fogyott, és egyre csak sápadt. Ételt csak azzal tudtak beletukmálni, ha azt mondták neki, hogy az anyukája azt szeretné, hogy egyen, de ekkor sem evett többet egy kismadárnál.

Eközben Deby és Nicole intézkedtek, hogy a sajtóban ne jelenjen meg semmiféle hír. Legfontosabb teendőjüknek érezték, hogy dolgozzanak az ügyön miszerint Léna vállalatát (az ő nevére lett íratva hármójuk közül) tönkretegyék. Ahogy Lejla megkérte rá őket.

Mindenkinek rá kellett jönni, hogy a környezetükben Lejla volt a mozgató rugó. Ő irányított mindent. És most, hogy talán nem lesz, mindenki az utolsó kívánságait, vágyait akarta teljesíteni. Jenson elvállalta Lejla öccsét, hogy majd ő vigyáz rá. A kisfiúnak senki sem árulta el mi történt. Nem akarták, hogy az történjen ami Lizivel.

Jenson értesített pár embert a balesetről, akikről úgy gondolta, fontosak voltak Lejlának. Például a herceget és Sebastiant. Nicole-t kinevezték a Ferrari élére ideiglenes igazgatónak. Hisz Deby a modellcég mellett nem bírta még ezt is elvállalni.

Monoton csöndben teltek a napok.. 10.. 20.. 25.. nap. És csoda történt. Lejla mocorogni kezdett. Kimi azonnal megnyomta az orvos hívó gombot. És ekkor nagyon- nagyon lassan felnyílt Lejla szeme. Felé fordította a fejét. Értetlenség látszott az arcán. És kétségbeesés. És akkor nagyon, nagyon halkan, berozsdásodott hanggal olyat kérdezett, ami halálra rémisztette Kimit.

-Ki vagy te? – nyöszörögte..

41.rész + Képek..!

Sziasztok! 
Nos először is szeretnék elnézést kérni amiért csak ilyen sokára hoztam az új részt, de nem bírtam írni, mert alapvizsgáztam a héten, meg vannak sajnos elég komoly családi problémáim. Nem tudom mikor hozom a következő részt, de valahogy megoldom, hogy egy héten belül megérkezzen az ígéretemhez híven.

Nagyon köszönöm! Meglett a 3komi + még egy díjat is kaptam! Meg sem tudom nektek köszönni! Nagyon örülök és boldogsággal tölt el, hogy mégis tetszik és szeretitek az írásaimat!

Most nem szabok komihatárt, mivel bebizonyítottátok, hogy olvastok. Viszont ettől függetlenül, nagyon örülnék a visszajelzéseknek, mert ez egy amatőr író számára rettentő sokat jelent. Akár rossz az a vélemény, akár jó. 

Hoztam még nektek pár, szerintem baromi jó képet! Remélem tetszeni fognak!

Jó olvasást! Legyetek jók! Puszi mindenkinek! 
Tinaa..

41. rész

Szedtem a lábam a lifthez, majd megnyomtam a földszint gombot. Leértem a hallba, onnan pedig egyenesen a bejárat felé igyekeztem, de egy szorgos kis recepciós utánam futott.

- Asszonyom! Mi történt? Talán nem kapta meg a megfelelő kiszolgálást? Hová siet ennyire? – jött oda fontoskodva.

- Jó estét! Semmi sem történt, csak találkozóm van valakivel. Jó a kiszolgálás. Nem mindegy az magának? – kezdtem ideges lenni, mivel a főbejáratnál megláttam a sajtót. Még mindig rengetegen vártak. Ez azt jelenti, hogy még van pár pilóta, aki nem húzta el a csíkot.

- Elnézést kérek! De segíthetek valamiben? – érdeklődött kedvesen. Nagyon nem vette észre, hogy ideges vagyok. Ő baja. Ennyit a figyelmességről.

- Ami azt illeti igen. Menjen és hagyjon békén. Dolgom van. Mit nem értett meg ezen? – Mondtam neki a leghidegebb hangszínemben. Szegény megdermedt a félelemtől.

A kiscsaj nem lehetett több százötven centiméternél, és negyven kilógrammnál, seszínű volt a vállig érő teljesen átlagosra vágott haja, és vézna kis testén szürke egyenruha állt össze vissza, valószínűleg 2-3 számmal lehetett nagyobb rá a kelleténél. Szája pici, az alsó ajka vékonyabb volt, mint a felső. A szeme kicsi, színe barnásszürke, és ezzel az arca is teljesen jelentéktelenné vált. Összevetve, úgy nézett ki, mint egy kis szürke jelentéktelen csont sovány egér. Az amúgy is kistermetű, vékonyka kislány, mellettem most még kisebbnek és jelentéktelenebbnek tűnt. Az én 180cm-el teljesen fölé tornyosultam és úgy sziszegtem a neki szánt szavakat. – Hát mit nem ért? Miért van még itt? Menjen innét és hagyjon békén! – A recepciós csaj hirtelen észbekapott és sűrű bocsánatkérések között elmenekült.

Tudtam jól, hogy ezt a bánásmódot később meg fogom bánni, de abban a percben nem érdekelt. Minél előbb ki akartam jutni a szálloda elé, méghozzá úgy, hogy egy rohadt képet se lássak viszont magamról az újságokban. Felkaptam a fejemre a bőrkabátom kapucniját, a napszemüveget jobban feltoltam az orromon a kezemet zsebre vágtam. Nagy levegő. Indulás!

Egy öt perc múlva valahogy kikerültem a firkászok, fényképészek, tévések hálójából. Leültem a szálloda előtt álló padra. Keresztbe fontam a lábam és vártam. De persze, nem kellett sokat.

- Lejla! De örülök, hogy látlak! – mosolygott vidáman, testőrei gyűrűjében.

- Én is Harry. – Odamentem hozzá és két puszit nyomtam az arcára. – Csak azért volt ilyen sürgős a találkozónk, mert nem tudtam, hogy te mikor utazol tovább. És mivel személyesen akartam megkérdezni, hogy eljössz-e a születésnapi partimra, sietnem kellett. – Mosolyogtam rá. – Utazz jövő héten Miamiba.

- Megtiszteltetés Lejla! Természetes, hogy ott leszek. Jövő héten melyik napra tervezed? – Érdeklődött kedvesen.

- Még nem tudom. Ez attól függ, hogy tudok egyeztetni a szervezőimmel. – De időben értesíteni foglak. Most viszont már indulnom is kell. – Néztem a karórámra. – Negyed óra múlva indulunk a reptérre. Majd értesítelek az időpontról. Viszlát, Harry. – Intettem neki.

- Üdv Lejla! – Intett ő is mosolyogva.

A hazaút nyugalmas volt. Kimi természetesen késett, de aztán nem volt semmi gond. Odaértünk a magángéphez, felszálltunk és azzal a lendülettel mindenki el is aludt. Kivéve én. Én telefonálgattam. Felhívtam a ruhatervezőmet, hogy legkésőbb szerdára legyen kész álmaim ruhája. Szegény Thea eléggé bezsongott, de bizton állította, hogy igenis kész lesz. Ennek örültem. Egyezettem a parti szervező osztagommal. Kedden jönnek tárgyalni a részletekről. Az út további részében csak néztem kifelé az ablakon és töprengtem. Magam sem tudtam, mikor határoztam el, hogy bulit fogok csinálni. Talán egy még a részletektől mentes terv körvonalazódott a buksimban. Mit tegyek, és hogyan csináljam. Ez volt a fő kérdés. Azt már rég elterveztem, hogy magamba bolondítom Fernandot, csak azt nem tudtam, hogy is csináljam. Nem magamban és a vonzerőmben kételkedtem, hanem abban, hogy valaki megakadályozza és tönkreteszi a tervem. Egy ilyen képlékeny tervet a legjelentéktelenebb ellenség is át tud húzni. Ráadásul, hogyan csináljam, hogy közben én se sérüljek és a lányomra se jöjjön rá..?!  Miközben ezen agyaltam, kértem magamnak egy tequilát és elkortyolgattam.

Már késő este volt, mikorra hazaértünk. Elbúcsúztunk Kimitől, majd felmentünk a szobáinkba aludni. Megkértem Nanát, hogy mutassa meg az egyik vendégszobát Alexnek. Szegénykém olyan kómás volt, mióta leszálltunk. Megviselte az éjszakázás. Kimivel megbeszéltem, hogy holnap találkozunk. Segítenie kell nekem. El kell lazulnom. Ki kell engednem a fáradt gőzt. Miután Alex és Nana fölmentek a vendégszobába, megkértem az ajtónállónkat Charles-t, hogy vigye fel a szobákba a holminkat, amíg én felsétáltam lányom szobájába. A kis drágám édesen aludt az ágyacskáján a maciját ölelgetve. Nagyon nehezemre esett, hogy ne keltsem fel és ne ölelgessem meg. Mióta mindenemet elvesztettem előző életem összes szeretetét rá fordítom. És ő ezt nagyon élvezi és igényli.

Nem bírtam megállni, hogy egy óvatos puszit ne nyomjak az arcára, majd halkan a szobámba meneteltem.

 A héten megint sok dolgom lesz. Átvedlettem a fehér selyemhálóingembe és bedőltem az ágyba. Hiányzott Jenson. Erőszakkal rávettem magam, hogy semmire ne gondoljak és végül elaludtam.

Reggel eléggé kómásan keltem. Rossz kedvel, fejfájással. Remek. Nagy levegőt vettem, fellendítettem a lábam és felültem. Átvetettem a lábam az ágy szélére, beledugtam a szőrpamacsos fehér mamuszomba és elindultam lefelé, hogy egyek valamit. Mondjuk pár szem fájdalomcsillapítót.

Ahogy lassan, óvatosan lépkedtem lefelé a lépcsőn, már hallottam kislányom dallamos kacagását. Zene volt füleimnek. Felgyorsítottam a lépteimet ám megcsúsztam. Már csak arra volt időm, hogy felkiáltsak. Érzékeltem, hogy gurulok, gurulok és gurulok, de fájdalmat nem éreztem. De hosszú ez a fránya lépcső... Gondolkodtam..

 Ahogy végül leértem, még megpillantottam Liza kétségbeesett arcocskáját, aztán elsötétült minden…

DÍJ!!!

DÍJ!

Sziasztok!

 A blog egy új díjat kapott!! Köszönöm szépen Briginek!!! (k)

Szabályok:

1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat!

2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma!

3. Egy- egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról!

Akiknek továbbadom:

Mercii

Helena

Lonzita

Lili

40. rész..

Sziasztok!

Nos, elérkezett a 40. rész! EXTRA hosszú rész!! Nem gondoltam, hogy egyszer eljutok idáig, de lám sikerült. És ezt NEKTEK köszönhetem!! Előre láthatólag körülbelül még 1-2x ennyi részből fog állni ez a történet. Miközben ezt a részt írtam rájöttem, hogy szörnyen lassan haladok vele.. Írok itt a semmiről.. Sok a körítés. De aztán arra is ráébredtem, hogy ilyen részekre szükség van, mert így ismeritek meg a szereplőimet és így érzitek át kellőképpen a helyzetüket. A 40 az egy szép szám és mivel nekem fontos is, ezért ez a rész/részek ismét sorsfordító/k lesz/lesznek.

Úgy érzem mostanában eléggé elpártoltatok tőlem (vagy csak ti is ugyan olyan elfoglaltak vagytok, mint én), ezért még egy dolog miatt lesz ez a rész sorsfordító. Komi határt szabok. Szám: 3

Abban az esetben, ha meglesz, a 3 komi folytatódik a történet és minden héten lesz friss.

Azonban ha nem lesz meg bezárom az oldalt!.. Még mielőtt akárki is félreértené.. Nem zsarolásból hoztam ezt a döntést, hanem mert egy írónak szüksége van visszajelzésekre. Rengeteg ötletem van még mindig, sőt megsúgom nektek, hogy már ennek a történetnek a második évadát is felvázoltam megterveztem. Viszont feltettem magamnak a kérdést, hogy mi értelme ezen agyalnom, ha titeket nem érdekel ez sem..?! Akármilyen fájdalmas is lesz abbahagynom ezt a történetet meg fogom tenni, mivel ez az én szabadidőmből is rengeteg időt vesz el, és ahogy mostanában látom TALÁN hiába. Tudom, hogy nektek sincs több időtök, mint nekem, mégis kérlek, szépen titeket szánjatok rám 1-2 percet. Szörnyen sajnálom és szomorú vagyok. Tudni szeretném mi a véleményetek ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Ötleteket és kritikákat várok.

Remélem senkinek nem okoztam csalódást, ha pedig mégis remélem ti is írtok egy történetet és együtt éreztek velem az írok csalódottságában.

Ezer csók nektek!

Tinaa

40. rész

E/3.

Fernando hullafáradtan sétált a folyosón a szobája felé. A széles helyiség olyan óriásinak tűnt hozzá képest. Annyira kicsinek és szürkének érezte magát, pedig pirosban volt, mint mindig. Lépten, nyomon egy-egy szerelőbe, munkatársba botlott, akik gratuláltak neki és pacsit követeltek. Ő próbált mosolyogni. Jó pofát vágni az egészhez.  Tényleg mindent megpróbált. Ám kívülről mosolygása inkább keserves grimaszra hajazott. Nyert. Mégis az élet vesztesének érezte magát. Elvesztette, ami fontos volt számára. Az egyetlen dolog, ami még biztos volt életében az a család. Ám mikor elvette Lénát őket is elvesztette. Édesanyja csalódott és dühös volt, mikor rájött, hogy titokban vette feleségül. Édesapja a házasság óta nem szólt hozzá. Ő imádta Tinát. Ő volt az ideál, akit elképzelt a fiának. Az egyetlen. Ő unszolta állandóan Fernandót, hogy keresse meg. Találkozzon vele végre. Miatta még férfiúi hiúságát is leküzdötte és felkereste Hawaii-on. Nem mintha ezt nem tette volna meg magától is, mert mindennél jobban szerette Tinát, de az apja segítette ki tanácsokkal. Az apja volt az, aki megmondta mit tegyen, ha már végképp reménytelen volt a helyzet kettőjük között. Ám Lénát ki nem állhatta. Az egész családjából már csak két emberre számíthatott. Miára a húgára és a nagymamájára. Ők sem értették miért vette el Lénát, de támogatták, mellette álltak.

Második házasságára nem szívesen gondolt vissza. Mikor Tinát eltűntnek nyilvánították, Ő Léna és Nika is összezuhantak. Sokkos állapotba kerültek. Főleg Fernando. Léna és Nika a templomi mise után valamin összevesztek, de ő a mai napig nem tudta mi volt az. Nem érdekelte. Akkoriban semmi sem érdekelte. Belesüllyedt a saját sajnálatának tengerében. Már épp belefulladt volna, amikor Léna kiemelte onnan. Felnyitotta a szemét, hogy az élet nem ért véget. Most, hogy mélyebben visszagondol Léna talán túl hamar kiheverte legjobb barátnője eltűnését. De Fernando olyan önző volt, hogy ezt akkor észre sem vette. Csak azt látta, meg amit a szeme elég dugtak és még ezerszer fel is hívták rá a figyelmét. Valaki elmondta neki, hogy Léna már kiskora óta szerelmes belé, ő pedig hálából és önzőségből elvette. Hálából, mert Léna segített kilépni az önmarcangolás mély gödréből, az önsanyargatás hullámvölgyéből. Önzőségből, mert szüksége volt a törődésre, a figyelemre. Soha többet nem akart annyira egyedül lenni, mint akkor ott. Ezért hát elvette. És ekkor Léna 180 fokos fordulatot vett. Kimutatta a foga fehérjét. Nem rejtette véka alá a véleményét semmiről. Hirtelen a kezes bárányból farkas lett. Az irányítása alá vette Fernandot. Rávette, hogy minden félretett és még meg nem szerzett tőkéjét befektesse a modellcégbe. Nagy nehezen ebbe is beleegyezett. Fernando úgy érezte tartozik a nőnek. A nő pedig piszkosul ki is zsigerelte ezt. Lénának ezen felül volt még egy ász a kezében. Fernando az életénél is jobban szeretett volna egy gyereket.  Ám Selenának sehogy sem züllött a foga az elhízásra. Neki ez volt a legfontosabb. Ez volt a harmadik mérgezett tőr a szívében. A családja és Tina elvesztésén kívül. És Léna ezt az aduászt rendszerint lelkiismeret-furdalás nélkül ki is használta. Ha hatalma alá akarta hajtani a férfit. Vagy ha akart valamit. Egyszerűen a fejéhez vágta, hogy sosem lesz gyereke. És Fernando marionett bábbá vált, akit ide-oda taszíthatott.

Ma estére is megígérte neki, hogy gyorsan hazarepülnek Svájcba és eltöltenek együtt egy romantikus éjszakát.

Sietnie kellett. 8 órakor indul a magángépük. Ám ekkor meglátta, hogy Lewis és Mark jön vele szembe nevetgélve.

- Gratulálunk öreg! Baromi nagy voltál! – Fogtak vele kezet mindketten.

- Kösz srácok, de most sietek. Lénával pár óra múlva indulunk haza. – Sóhajtott.

- Ne máár! Nehogy azt mondd, hogy a hárpia miatt meg sem fogod ünnepelni a győzelmed. – Hitetlenkedett Mark.

- De pont így lesz. Megígértem neki. – Nézett Markra fagyosan.

- Pedig Én, Mark, Seb, Romain és Nico úgy döntöttünk pókerezünk este egy jót. Egy pasisat. Sok piával. És egy titokzatos idegennel. Sajnos Jens és Kimi nem tud eljönni. Ugye nem bánod? Jó muri lesz, ne vágj már ilyen pofát. Egy nap 2x is elverhetsz mindannyiunkat. Na, ne kéresd magad. Az asszony várhat. Mint, ahogy vár Nicole, Nika és Kimberly is. – Próbálta győzködni Lewis is.

- Igazatok van. Ez a nap az én napom. Mikor, hol találkozunk? – Éledt fel egy kicsit Fernando.

- 8kor a lenti bárnál. Aztán együtt megyünk a játékterembe. – Fernando csak bólintott, majd ismét a szobája felé vette az irányt, de immár egy jó este reményével.

Eközben Léna és Nika a lakosztályukba zárkózva várták Fernandót, hogy aláírja a papírokat.

 - Hol van már Fernando? – Dühöngött Léna, fel- lejárkálva.

- Mindjárt itt lesz. Nyugalom. Addig megbeszélhetnénk az üzleti ügyeket. Ugye nem akarod elveszíteni az egész modellcéget? – Beszélt hozzá fagyosan Nika aki most ült fel eddigi fekvő állapotából a kanapén.

- Nem. De most nem tudok figyelni. – Fogta a fejét Léna. – Kurvára feszült vagyok, mióta itt van ez a nőszemély és bele akar nyúlkálni a magánügyeinkbe. Ez az én cégem. Mit képzel magáról. Azért mert most egy kis hullámvölgyben vagyunk? Kilábaltunk volna egyedül is. Már bánom, hogy beleegyeztem a fele cég eladásába. De most legalább a pénzzel nincs gond. Találkoztál ma azzal a nővel, aki dirigálni fog? Lejla Milton ügyintézőjével?

- Léna kibaszott nagy tévedésben élsz. Mondtam már? – Állt fel Nika és ment egészen közel Lénához. – Ez rohadtul a hármunk cége. És nem kizárólag a tiéd. Felfognád végre? Sőt, most már négyüké. Törődj bele. Nekem se züllött a fogam a eladásához, hisz én is ebbe öltem az összes pénzem. De mit lehetne tenni? A pénzügyi vállság nem kedvez a szépségiparnak. – Hirtelen hátat fordított Lénának és kecsesen az asztalhoz billegett. – Itt vannak a papírok, amiket alá kell írnunk. Mindhármunknak. Kérsz, egy italt mielőtt felolvasom, mi mindent követel a jégkirálynő?

- Önts. Én leülök. Van egy olyan érzésem, hogy jobban járok így. – Mély levegőt vett.

Nika a kecses nemtörődöm mozdulataival öntött egy-egy pohárba a legjobb minőségű whiskyből tett bele jeget, odaadta Lénának, majd mielőtt felvette volna a papírokat a kristálytiszta üveg ebédlőasztalról, kicsit elgondolkozott. Mióta lett ő ilyen nemtörődöm? Mióta változott meg a jóindulatú, naiv kislány? A kedves mosolygós kislányból mikor vált számító döggé? Ő nem akarta. De Léna mindent megtett. Talán a naivsága mégsem múlt el, hisz ezzel a hárpiával él, dolgozik, vele csinál mindent. Miért hagyta, hogy tönkre tegye az életét, mint Tinának?

Nika a templomi esetre gondolt. Léna teljesen kiborult, hogy mindenkit csak Tina érdekel, hogy mindenki őt siratja. Mindenkit az elvesztése gyötört. Nem bírta elviselni, hogy csak ő csattan ki az örömtől. Hogy ő az egyetlen, aki a hír hallatán széttáncolná a 200 párból álló cipőgyűjteményét. Mikor Nika összetört lélekkel megkérdezte Selenát miért nem ejtett egyetlen könnycseppet sem, szó szerint megmondta.:

-Mert mindig is gyűlöltem. Mindent elvett tőlem. MINDENT. Felfogtad te ezt valaha? Mi ketten legjobb barátnők voltunk. Aztán jött Tina és neked ő lett az első. Mentél utána a gyerekes csodálatoddal. Úgy éreztem egyedül maradtam. Tina törődött velem, de én ki nem állhattam. Csak még jobban meggyűlöltem. Mit gondolsz, hogy esett ez nekem? De te még sosem voltál egyedül. Butaságot kérdeztem. Téged mindig imádtak a szüleid. Engem viszont gyűlöltek. A szeretetüket ők is Tinára irányították. A kis fattyú mindenkit levett a lábáról az elhagyatottságával. Azzal, hogy meghalt az ikertestvére. Mindenki sajnálta, ajnározta. Aztán ott volt Fernando. Először Elizabethet szerette. Mikor meghalt azt hittem végre az enyém lehet. Azóta szeretem. 9 éves korunk óta. Fel tudod ezt fogni? Aztán beleszeretett Tinába. Soha nem nézett rám nőként. Ha Tina ott volt engem meg se látott senki. Senki nem nézett rám emberként. Mindenkinek csak az irigy barátnő voltam. A savanyúképű. Szép voltam. Aranyos voltam. Okos voltam. De mellette labdába se rúghattam. Okosabb, aranyosabb, szebb volt. Vártam a lehetőséget, hogy mikor állhassak bosszút rajta. Közben persze kisebb-nagyobb csínyeket elkövettem. Ez okozta életem apró örömeit. Emlékszel mikor valaki levágta reggelre Tina fenékig érő szőke haját? No, az én voltam. Úgy örültem magamnak, hogy aznap este el se tudtam aludni. Aztán reggel mindenki megcsodálta, hogy így is milyen gyönyörű. Azt hittem elsüllyedek tehetetlenségemben. Majd bele pukkadtam. Aztán jött Tina anyja, hogy költözzünk el Svájcba. Ő adta a repülőjegyeket nekem és neki, hogy kimehessünk megnézni milyen odakint. Nem.. Nem nyereményjátékon nyertem, ahogy mondtam nektek. Miközben éheztetek Svájcban Tina anyja minden hónapban küldött pénzt. Én viszont mind magamra költöttem. Kárörömmel néztem, hogy gürcöl Tina éjjel nappal, hogy kaját juttasson az asztalunkra. Végre megkapta azt, amit egész életében érdemelt volna. De a mázlistának ez is jól sült el. Mikor elmentünk Hawaii-ra én hívtam fel Fernandót, hogy hol találja meg Tinát. Miranda megígérte, hogy a végén jól fogok kijönni ebből. Így is lett Tina eltűnt. Valószínűleg meg is halt. És számomra nincs is ennél szebb nap a világon.

Nika csak állt ott leforrázva. Ki ez a nő? Nem tudta. Ezt az oldalát nem ismerte. Letaglózottságából Selena éles gonosz kacagása zökkentette ki. Lendítette a kezét és arcon ütötte. Majd ráordított, bár fuldoklott a patakokban folyó könnyeitől elszorult a torka mégis ennyire ijesztőnek még sosem érezte a saját hangját.

-Egy szörnyeteg vagy! – Szavai visszhangot vertek a templom óriási falairól. Mindenki őket nézte.

Nika még vetett egy megsemmisítő pillantást Lénára, majd elviharzott.

Akkor ott eldöntötte, hogy új életet kezd, soha nem akar többet találkozni a múltjával. Szakított élete szerelmével Lewis-al. Elköltözött Dél- Amerikába, de sajnos a múltja újra felkereste. Ez alatt a két év alatt Amerikában, csak bolyongott, kereste a helyét. Megtapasztalta milyen teljesen egyedül lenni. Nem voltak barátai, alig volt pénze, csak az volt neki, amit ráhagyott Tina a végrendeletében. És a Svájci ház fele. Ám Léna felkereste. Nika megtapasztalta milyen az egyedül lét. Már értette Léna miért tette azt, amit tett. Még mindig gyűlölte Selenát azért amit tett, de már felfogta az okát. Megbarátkozott a múlttal. És ott azon a ponton, mikor megegyeztek és kezet fogtak Lénával, hogy soha többet nem beszélnek Tináról, akkor vált érdektelenné. Úgy isten igazából már semmi sem érdekelte. Családot alapítani nem akart. A vágyait kielégítette az új világbajnokocskával. Ő is olyan lett, mint Léna. Tudta jól. De már nem volt ereje ezen változtatni. Feladta a harcot. Sodródott az árral.

- Na, mondod már végre? – türelmetlenkedett Léna.

- Mondom. – A visszatekintés mindig fájt Nikának. Bánta, hogy ennyire rossz barátnő volt. Mindkettejüknek.

Nicol elkezdte olvasni a feltételeket, amik körülbelül 1oldalon keresztül voltak felsorolva.

- Mit képzel ez magáról? Minden egyes kiadásunkról számlát pénzügyi kimutatást kér? A büdös francokat. Én nem írom ezt alá. – Dühöngött, nem ok nélkül Léna.

- Nincs más választásod. – Válaszolt Nika nemtörődöm hangnemével és aláírta a papírt. Majd odatolta Selena elé a papírt és a tollat. Lehúzta a maradék whiskyt majd töltött még egyet. – Van egy vigasztaló hírem. Ma ugye találkoztam Lejla Milton intézőjével. És nekem nagyon úgy tűnt, hogy a csaj ki nem állhatja azt a nőt. Van esély rá, hogy tudom manipulálni a csajt. Holnap után van vele egy találkozónk. Muszáj elbűvölőnek lenned. Takard el azt a bájos egyéniségedet légy oly kedves. – Mosolygott rá merő gúnnyal Nika. – Debora a neve. El ne felejtsd.

Fer 2 órával később sétált a bár felé, próbálta kiverni a fejéből hisztis feleségét. A fiúk már ott álltak csak rá vártak. A fiúk mindig megtettek mindent, hogy felvidítsák. Főleg Mark és Lewis. Kétségtelenül ők voltak a legjobb barátai, de persze ott voltak Romain Grosjean, Nico Rosberg, Sebastian Vettel, Kimi és Jenson. Bár Jenson legtöbbször kilóg a sorból. Mindig a feleségével van. Akiről most már tudjuk, hogy kicsoda.

- Sziasztok, fiúk! Na, mehetünk? – Mindenkivel lepacsizott, majd elvonultak a játékterembe. Egy teljese privát szobát alakítottak ki nekik. Póker asztallal és minden egyébbel, amire még szükségük lehet. A szoba nem volt kicsi, de nagynak sem lehetne mondani. A hangulatos szobában az asztalon kívül még egy bőr ülőgarnitúra volt és egy asztal dugig itallak.

- Jó lesz ez! – Hallottam kacagni a hátam mögött Markot.

- Én nem játszok most! Én piálni akarok, lazítani és persze én szolgáltatom ma a beszédtémákat.

A többiek körbeülték az asztalt. Jobbról indulva Fernando, Mark, Nico, Romain és Lewis sorrendben. Mark és Nico között ült az osztó. Régi barátjuk George. Az első pár menet után Seb egy egész érdekes témát hozott fel.

- Ma találkoztam Lejla Miltonnal. Megkért, hogy Miranda fiát barátkoztassam már össze Fabival. Alex esküszöm nektek tiszta adta Tina. Egyébként nem tudom mi bajotok Lejlával, de velem nagyon rendes volt. És aranyos és kedves. – Áradozott, miközben öntött egy kör töményet mindenkinek.

- Öcsi! Máris megártott a pia? Mennyit ittál? – Kérdezte Mark. Hirtelen mindenki Sebre figyelt.

- Felhoztad, hogy mennyire hasonlít Tinára? – Bámult rá gyanakvóan Romain.

- Igen! – Húzta ki magát Sebastian a kanapén.

- Akkor, hogy-hogy még megvan a fejed? – Röhögött Lewis és Nico. Az asztal alatt pacsiztak is egyet.

- Ki kérem magamnak. Nagyon rendes volt. Megkért, hogy meséljek neki Tináról, mert már nagyon kíváncsi ki volt az a nő, akivel mindig összetévesztik. És én meséltem. – Háborgott, mint a tenger.

- Vicces vagy Sebi. – Nevetett rajta Fernando is.

- Nem vagyok Sebi. – Nézett csúnyán az említett. – Viszont miután véget ért a történet, hirtelen elfutott. Nem vagyok valami nagy tekintetből olvasó ember, de mintha fájdalmat és elkeseredést láttam volna benne. – Hajtotta le a fejét.

- Fájdalmat? Érez ez egyáltalán valamit? – Kacagott megvetően Lewis.

- Nekem is úgy rémlik, hogy a jégtömb nem érző lény. – Húzogatta a vállát Nico.

- Seb! Te is láttad? Mit meséltél neki? Én is látta fájdalmat a szemében. – Helyeselt Fernando. Ő volt az egyetlen, aki komolyan vette, amit Sebastian mondott. Mert ő volt az egyetlen, aki meg akarta fejteni a nőt. Ki akarta deríteni mi bántja. És ha ebben Seb tud neki segíteni, hát megkéri rá.

- Akkor nem képzelődtem. – Bólogatott elkomorodva Seb.

- Fernando megint nyertél! – Szólt kissé csalódottan Romain.

- Szerintem ideje, hogy megkapd a nyereményedet. – Nézett cinkosan Mark Lewis-ra.

- Gyere be! – Szólt az ajtó felé fordulva Sebas.

És ekkor belépett egy csodaszép nő. Igaz Fernando még mindig kislánynak látta. Húga Mia volt az.