Kettős Élet... 4. rész - Történjen bármi, végre elhatároztam..!!

Sziasztok!

Itt az ígért rész! Fogalmam sincs, mikor jön a kövi rész! Nem ígérek semmit, mert félek, hogy nem tudnám betartani. Dolgozok és élni sincs időm. Ha most elkezdeném, nektek sorolni mennyi dolgom lenne még, el sem hinnétek nekem, úgyhogy jó olvasást!

Puszillak titeket: Tinaa..

Történjen bármi, végre elhatároztam..!!! - 4. rész

Ahogy néztük egymást, mintha megállt volna az idő körülöttünk. Csak néztük egymást, teljesen elvesztem a jég kék szempárban. Gyönyörűek voltak. De nem csak az volt szép. Az  az arc, az az áll, az a  szemöldök, az  az orr, az a haj, mind megbabonázott.  

- Hé!! Hahóóó! Cari! Carina! Rina! Carina Rose! Az isten szerelmére. – térített vissza Chris.

- Ó bocs. Elbambultam. – néztem rá újra Kimire, aki mintha nem történt volna semmi, nyugodtan ült le az asztalhoz. Velem szemben. Miért pont oda? Még sosem hozott zavarba egyetlen pasi sem. De ő olyan gátlástalanul, szemtelenül, megtette, hogy még csak észre sem vette. Ez kész vicc.

 A vacsora nagyon jól telt. Sebastian nagyon aranyos. És ugyan olyan unalmasan, mint Ali. Egymáshoz illenek. Azt mondták, hogy ízlett nekik a kaja, mondjuk szerény véleményem szerint csak udvariaskodtak. Másfél óra alatt dobtuk össze. És megsúgom, nekem nem ízlett. No problem.

Később Ali és Seb felmentek az emeletre így hármasban maradtunk. Chris és Kimi jól megértették egymást. Míg én elpakoltam az asztalról a fiúk nagyon elvoltak. Előkerült egy üveg vodka is.

- Chris eldugtad a vodkámat? – hitetlenkedtem, mikor lehozta a szobájából.

- Te mindig bevedelsz mindent. Kellett egy kis dugi. – kacsintott rám. Majd felbontotta és öntött maguknak.

- És én?? Akkor már önts belőle minimum egy pohárral. Ha már elloptad. – ütöttem rá a vállára.

- Áú.. Jó jó jó. Nyugi. Öntök már. – nevetett. Kimi nem nevetett, csak egy pici félmosolyra húzta a száját.

- Szereted a vodkát? – nézett rám közömbösen.

- Ööö.. Mindent szeretek, amiben alkohol van. – mondtam őszintén. Kínomban a fejemet vakartam.

- Belevaló csaj vagy. – mosolygott rám végül.

- Ilyennek is lenni kell! – Vontam vállat. – Na, kapok? – néztem kölyökkutya szemekkel Tonyra.

- Nyugi csajszibogyó! Hozok egy poharat! – Felállt és odalépett a szekrényhez, ahol a poharakat tartjuk.

- Ne fáradj! Kiszolgálom magam.. – Azzal elvettem az asztalról az üveget és meghúztam.

- Mit csinálsz?? Most megbaciztad az üveget! – háborodott fel.

- Ne háborogj! Nem vagy te tenger.. – kuncogtam rajta sunyin.

- Ez jó volt! – szólalt meg Kimi is.

- Ami igaz az igaz! Poénokért és furfangosságokért nem kell a szomszédba mennie. – Ismerte be nevetve Chris.

- Ezt bóknak veszem! – Besétáltam a nappaliba kezemben az újonnan lopott vodkámmal és belehuppantam az én pihe puha babzsák fotelembe. Kinyújtottam kezem-lábam és elhelyezkedtem. Úgy nézhettem ki, mint valami kinyúlt béka. De nem érdekelt. Csukott szemmel a számhoz akartam emelni az üveget, de ekkor észrevettem, hogy már semmi sincs a kezemben. Felpattant a szemem. Ekkor már hallottam a fiúk kacagását. – Fúj, de utállak Chris. – Durcásan összehúztam a szemöldököm és karba tettem a kezem.

Mivel a fiúk már a földön fetrengtek a rajtam való nevetésen, úgy döntöttem felmegyek a szobámba és hozok le magamnak egy másik üveg szeszt. Méltóságteljesen felálltam. (Már amennyire méltóságteljesen fel lehet állni egy babzsák fotelból.) Felpeckeltem az állam és felrobogtam a lépcsőn.

Volt az ágyam alatt egy kincses ládám. Számkóddal és lakattal ellátva. Ebben a ládában minden benne volt, ami fontos nekem. Többek között egy nyaklánc, ami születésemkor a nyakamban volt. Egy gyönyörű szív alakú gyémántokkal kirakott medál volt rajta. Ki lehetett nyitni. Nyilvánvalóan arra tervezték, hogy képet tegyenek bele, de ebben semmi más nem volt csak egy szó. „Rose”. Úgy éreztem valahogy kötődök ehhez a nyaklánchoz és ehhez a szóhoz. Úgyhogy mikor kikerültünk az árvaházból ezt a nevet vettem fel. Nem tudom honnan került hozzám ez a nyaklánc, azt pedig végképp nem tudok kitől kaptam, de valahogy mégis sokat jelentett nekem.

Sok árvával ellentétben és meg szerettem volna találni a szüleimet. Minden áron meg akartam kérdezni tőlük, hogy miért hagytak el.. Hogy miért nem kellettem nekik.. Marta a torkomat a sav, ahogy belegondoltam. Valahol nekem is vannak szüleim. Vagy nincsenek. De meg fogom őket találni. Felemeltem a nyakláncot és belefektettem a tenyerembe a nyakláncot és a medált. Ökölbe szorítottam a kezem. Megesküdtem, hogy megtalálom őket. Megesküdtem, hogy boldog leszek, bármi történjen.

Volt még a dobozkámban kulcs, néhány irat, a bizonyítványaim, és egy papír cetli. Egy cetli, amin látszott az idő múlása, az időjárási viszonyok, ujjlenyomatok. Emberkéz álltam képzett gyűröttség.

Egy férfi száma. Egy férfié, aki megváltoztathatná az életem. Aki végre elvezethetne a vágyott cél felé. De nem akarok szenvedni. Nem akarom megtenni amit, kér. 5éve már, hogy őrzöm ezt a cetlit. És mégis. Mégis képtelen vagyok megtenni amit, kér… Túl önző vagyok. Ez az igazság. De most vége.

Lehajtott fejjel felállt az ágyról. Arcán könnycsíkok fénylettek. Haja előre bukott, szemét nem lehetett kivenni. Mindkét kezét a teste mellett ökölbe szorítva tartotta. Egyikben a nyakláncot, a másikban a cetlit szorongatta. Eldöntötte. Felkeresi a férfit. Tegyen az bármit vele. Ki fogja bírni. Ő erős! Erősnek kell lennie!!..

Díj!

Sziasztok!
A blogom ismét kapott egy díjat, amit ezúttal Merciinek köszönhetek!!  Szóval köszönöm szépen!! <3

Szabályok:
1., Írj magadról 11 dolgot!
2., A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!
3., Tegyél fel te is 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4., Küld tovább 11 embernek! (Akitől kaptad az alap, hogy nem lehet visszaküldeni)


Magamról:
1. Kedvenc színem a fekete és a kék.
2. 18 a kedvenc számom.
3. Imádom a sajtot! :33
4. Eléggé magas vagyok. És mégis imádom a magassarkúkat. Mikor felveszem őket, mindig beverem valahova a fejem, de imádok magas lenni. :))
5. Félek a sötétben. De csak egyedül. 
6. Érzelmileg nagyon kiegyensúlyozatlan vagyok. Szörnyen befolyásolható. 
7. Sajnos dohányzom. 
8. Nagyon utálok csúnyán beszélni, de van amikor muszáj. (annyira kihoznak a sodromból) :))
9. Imádok aludni. Ennek ellenére elég keveset hódolok eme hobbimnak. :\ :D 
10. Egy nyár alatt megtanultam középszinten Spanyolul. 
11. Rágom a körmöm. Mióta az eszemet tudom. :( Sehogy sem tudok leszokni róla .. 


Mercii kérdései:
1. Van valamilyen háziállatod?
Van egy kutyusom és egy cicusom.
2. Milyen sportokat szeretsz?
Szinte minden sportot szeretek (kivéve a focit és a jéghokit) Játszani játszok: Kézit, kosarat, röplabdát. A magasságom miatt, mindben aránylag jó vagyok, csak szörnyen béna. Nincs olyan meccs ahol ne tanyálnék el a saját lábamban, minimum egyszer. :DD 
3. Mi vett rá arra,hogy blogírásba kezdj?
Imádok olvasni és annyi ötletem támadt egy egy elolvasásával, hogy végül belekezdtem. Ráadásul már mióta írni tudok, azóta vannak kisebb meséből átalakított történeteim. Pont valamelyik nap akadt a kezembe, a 7 évesen írt mesém. Dugig helyesírási hibával. :$
4. Van kabalád?
Nincs.
5. Ha hirtelen egy lakatlan szigetre kerülnél,kit/mit vinnél magaddal?
Laptop, legjobb barátnőm, cipőimet, ruháimat, könyveimet, 100évre elegendő kaja, innivaló, cigi.
6. Hiszel a természetfelettiben? :D
Hiszek :)
7. Mit olvastál utoljára? (Lehet blog vagy egy könyv is)
Danielle Steel - Megváltó szerelem
8. Mi a legkedvesebb nyári emléked?
A házibulik, 2évvel ezelőttről :')))
9. Van testvéred?
van. 4 éves. fiú. szörnyen rossz. ingyen elvihető. azonnal. :DD :))
10. Kedvenc pilótád/színészed/énekesed?
Fernando Alonso. Thalía Sodi, osztálytársam xddd
11. Melyik filmet láttad utoljára?

Halálos iramban 6

Kérdéseim: 

1. Mi a kedvenc színed?

2. Hány éves vagy?

3. Mit tervezel a nyári szünetre?

4. Ki a kedvenc énekesed/színészed?

5. Milyen színű a hajad?

6. A környezeted tudja, hogy írsz?

7. Van szerencseszámod?

8. Kedvenc sorozat?

9. Kedvenc város?

10. Hobbi?

11. Nem tudok többet kérdezni xd..

Akiknek továbbküldöm:

Lili

Lili

Lonzita

Tina

Liina

Brigi

Kettős Élet.. 3.rész - Még egy „dejóhogymegismerhetlek” puszit sem kapok??!

Kettős Élet..  3. rész - Még egy „dejóhogymegismerhetlek” puszit sem kapok??!

- Végre hazaértünk! – sóhajtottam. Becsaptam magam mögött a kocsi ajtaját, majd felcaflattam a lépcsőn egyenesen be a házba.

- Cari.. Mondanom kell valamit.. – szólalt meg Ali hirtelen.

- Mondd! – Letettem a táskámat a fogasra, majd a konyhába siettem, hogy egyek végre valamit. – Tony te éhes vagy? – kiabáltam.

- Várj már meg! – Loholt utánam Ali. – Fordulj ide és nézz szépen a szemembe.

- Hát persze! Csinálj valamit nekem is. Köszi Cari. – Kiabált le az emeletről Chris.

- Mondjad Ali gyorsan, mert éhen halok. – kezdtem el simogatni a lapos hasam.

- Hát az van.. Hogy.. Ma vacsora vendégeink lesznek.. – hajtotta le a fejét.

- Mi van? Ki a franc jön ide? Menni akartam Miamiba. És Tony is jönni akar. Ugye Tony? – fordultam az épp most leérkező férfi felé.

- Tessék? Hova akarok én menni? – nézett ránk furán, majd mit sem törődve velünk odament a hűtőhöz és kivett belőle egy sült csirkecombot.

- Mikor kérdezlek, akkor minimum helyeselj jóember! – dörmögtem. – Na, szóval ki jön ide? – néztem megint Alira.

- Miért ki jön ide? – jött mellénk Tony a csirkét majszolva.

- Ha hagynátok, hogy szóhoz jussak, talán elmondanám. Egyébként meg nem mész sehova! Dalokat kell írnod.. – könyvelte el.

- De anyuu.. – nyafogtam szemforgatások közepette. – Miért csinálod mindig úgy mintha az anyám lennél? Ha el akarok menni, akkor el fogok menni. És már csak azért is. – Makacskodtam. Én is odaléptem a hűtőhöz és kivettem két combot, majd bedobtam a mikroba.  – Na, ki is jön? – fordultam Ali felé.

- Sebastian. És az egyik barátja. – pirult el.

- De édes vagy mikor arról a kis bolháról beszélsz! – nevettem. – Én akkor is elmegyek! – jelentettem ki. – Tony jössz velem?

- Hát persze! Én ne mennék egy eszméletlenül kemény bulinak ígérkező útra? Hah.. – nevetett, majd odajött és adott egy pacsit. Mire én rákacsintottam.

- Ne csináljátok már ezt!! Ez.. Nekem.. nagyon fontos.. – nézett ránk kölyökkutya szemekkel.

- Nekem meg ez az út a nagyon fontos! És ne nézz így, mert nem tudok nemet mondani! Alii! Hallod? –futottam a tekintete elől. De ő kitartóan jött utánam.

- Cariii! Kérlek! Naaa..

- Ó.. A k*rva életbe! Legyen! De én nem főzök!.. – Szögeztem le.

- Majd együtt! – vigyorgott és ugrándozott a nappali közepén.

- Tony!! Akkor te sem maradhatsz ki belőle! – kacagtam, mikor megláttam a fejét. Mintha citromba harapott volna.

- Az egy dolog, hogy megfosztasz attól a lehetőségtől, hogy bulizzak egy oltári nagyot, de hogy még főznöm is kell.. Ez mindennek a teteje. Hagyjatok, ki ebből ti vagytok a nők. Én arra teremtettem, hogy lógassam a lábam és meccset nézzek. Egy jó whisky-vel a kezemben. – csinálta a balhét.

- Nyugi puhányborsószem királyfi. Csak kukta leszel. Most ezt megtesszük ennek a nőszemélynek, mert szeretjük. De utána senki ne merjen az utunkba állni, mert világkörüli bulizásra megyünk. – Öleltem meg Alit, majd hátba veregettem Christ.  

- Na így már jobban hangzik. – Bólogatott, mint azok a bólogatós kutyák, amiket a kocsi szélvédőjére raknak ki. Cuki volt.

- Van még egy kérdésem. Tőled! – Vettem 180fokos fordulatot és mutattam mindent tudóan Alira. – Valamit még elfelejtettél mondani. – Húztam fel a szemöldököm. Ő már tudta mire gondolok.

- 7re jönnek. – húzta össze magát egészen aprócskára.

- MICSODAAAA??? Fél 6 van. Ha most rögtön elkezdünk, főzni se leszünk kész addigra. Miért nem szóltál hamarabb? – akadtam ki teljesen.

- Nyugi hercegnő. Csak valami egyszerűt dobunk össze. És azért nem szóltam, mert dühös voltál. És olyankor nem érdemes veled tárgyalni. – nyugtatgatott.

- Na, ne húzzuk az időt! Kezdjük el! – csapta össze a kezét Tony. Majd megindult a konyha felé.

- Az előbb még kiakadtál a főzés miatt most meg te szólsz ránk? – szóltam utána.

- Jól hangzik az a földkörüli bulit. – vont vállat.

- Á, hogy innen fúj a szél. – nevettem. – Menjünk. – Sóhajtottam egy óriásit.

Gyorsan felvettünk egy egy kötényt és elkezdtünk főzni. Ali parancsolt mi pedig szorgos kukták lévén csináltuk, amit mond. Sütöttünk sült csirkét. Párolt zöldségeket. Két féle salátát. Meg krumpli pürét. Levesre már nem volt idő, így azt kihagytuk. Amúgy se vagyok valami leveses, úgyhogy nem bántam.

Háromnegyed 7 volt mire végeztünk. Gyorsan mindenki ment a saját szobájába átöltözni valami elegánsabba. Én még gyorsan le is zuhanyoztam. Tényleg gyors voltam 10perc alatt megvolt. Felkaptam az első rongyot, ami a gardróbomban a kezembe akadt. És már kész is voltam. A hajammal semmi gáz nem volt. Megfésültem és kiengedtem. Sminket nem akartam rakni. Jó ez így. Felkaptam a csizmát, amit a rucihoz vettem elő és lemeneteltem a lépcsőn, az étkezőbe. Ki gondolta volt? Ali meg Tony már ott volt és terítettek. Ekkor viszont csöngettek. Ali hirtelen elkezdte igazgatni a ruháját, a haját, majd megindult a bejárati ajtó felé.

-Gyorsan vágjatok mindent haptákba. Kérlek. – nézett vissza ránk gyorsan. Komolyan mondom, mint egy őrült tini az első randi előtt. Jajj.. Hajj..

Tonyval megcsináltuk az asztalt, mikor is hallottuk, hogy nagy nevetéssel jönnek befelé a vendégek. Ekkor viszont megpillantottam két égszínkék szempárt. Mind kettő gyönyörű volt és a hozzá tartozó test sem okozott csalódást.

- Seb, Kimi.. Ők itt a legjobb barátaim. Carina Rose és Chris Adams. - Mutatott ránk Ali. – Cari, Chris ők itt Sebastian Vettel és Kimi Raikkönen. – mutatta be a fiúkat is.

- Megtiszteltetés megismerni a világ egyik legsikeresebb énekesnőjét. – csókolt kezet Seb. Kimi pedig csak intett.

- Na nehogy már. Sejtettem, hogy az én drágalátos barátnőmnek, nem lehet csak ilyen ’jó kisfiú’ barátja. Hívjatok csak Carinak. Vagy Rinának tök mindegy. – mosolyogtam.

- Ezt megkaptad öcsi! – veregette vállba Kimi a kis szőkét. Annyira aranyos volt, ahogy nevetett. Eszméletlen volt. A lélegzetem is megállt egy pillanatra. Megengedtem magamnak pár kósza pillantást és végignéztem rajta. Ám ő rajta kapott. És tekintetünk összeláncolódott…

Kettős Élet 2. rész - Nekem ez így nem megy..

Kettős Élet.. 2. rész - Nekem ez így nem megy..

-Chris!! Hazaértünk! – Kiabáltam az előtérből.

Hangos dobogás, majd megláttuk drága barátunkat lerohanni a lépcsőn. Chris is árva, mint én. Kiskorunkban elhagytak minket a szüleink. Egy nevelő otthonban nőttünk föl. Általános suliban találkoztunk Alice-el. Ő volt az egyetlen, aki nem vetett meg minket azért, mert nincsenek szüleink. Mondhatjuk úgy is, hogy mi vagyunk egymás családja. Alice szülei velünk is úgy bántak mintha a sajátjaik lennénk és mi is úgy tekintettünk rájuk, mint a szüleinkre. Mi mindhárman elég zűrös előélettel rendelkezünk. Legbelül talán lázadunk az ellen, hogy nincsenek rokonaink, vagyis nem tudunk róluk. Problémás tinik voltunk, nem tagadjuk, hogy volt mikor még drogoztunk is. De már nagyon megbántuk. Mostanra csak a cigi és a pia, na meg a bulik. Kisebb koromban Ali szülei észrevették, hogy jó hangom van. A nevelő otthonban nem volt ének tanár vagy hasonló, ezért a saját pénzükből beírattak egy zene suliba. Később felfedezett egy lemezkiadó cég és ha mondhatok ilyet azóta sztár vagyok. Minden hétvégén bulizunk. Jó móka. És még dolgozni sem kell, mert bőven elég a fizetésem. Mikor betöltöttük a 18at úgy döntöttünk Chrisel, hogy összeköltözünk. Már lassan 7éve van ez így.

- Végre már! Tudjátok milyen rossz volt, hogy nem mehettem el veletek? – nyafogott.

- Nem vagy te kislány Tony. Ne nyavalyogj! – adtam neki egy cuppanós puszikát.

- Holnap is megyünk bulizni. Tudsz róla? Vissza Miamiba. Találkozni akarok a tegnapi egyéjszakásommal. Hogy több éjszakás legyen. – ezen mindhárman felnevettünk. – Ha lesznek, páran még éneklek is.

- Cari, neked ma be kell menned a stúdióhoz. 3ra. Siess, öltözz át és futás. – Ali egyébként az ilyen mindenesem is, a határidő naplóm, a sajtósom, meg minden ilyesmi. Ja és a legjobb barátnőm.

- Igenis hölgyem! – álltam csatasorba. – Tony te is eljössz velem? – utálja, ha Tonynak hívják, és egyedül nekem engedi meg.

- Mehetek? – nézett rám csillogó szemekkel.

- Hát hogy a francba ne? – nevettem. – Öltözz! Már 1 óra. – sürgettem.

- De te is! Sipirc! – lökdösött a lépcső felé Ali.

- Megyek, már megyek! – sóhajtottam.

Felérve a szobámba egyből a gardróbomhoz léptem. Mit vegyek fel? Valami laza kell.. Végül úgy döntöttem egy sárga ruhát kapok magamra, hozzávaló kiegészítőkkel. Megfésültem a hajam, feldobtam egy sminket és már kész is voltam. Mi az, hogy már? 2 óra alatt készültem el. Basszus már most el vagyunk késve. Lefutottam az emeletről, ahol Ali és Tony már tévét néztek, teljes harci díszben. De mit kéne tennem? A pontosság sosem volt az erősségem.

Gyorsan beültünk a kocsimba és már mentünk is a stúdióhoz. Engem viszont rögtön sikerült kiborítaniuk a drága góréknak. Emília és Robert a drága menedzsereim közölték velem, hogy még a héten meg kellene írnom 3-4 számot, hogy el tudjuk kezdeni felvenni a kislemezemet.

- Hogy gondoltátok ezt? Szerintetek a kisujjamból rázom ki a számokat? Vagy mi van? Miért baj az, ha egy-két héttel később jelenik meg az a tetves lemez? Ez nem így megy… - dühöngtem szerintem teljesen jogosan.

- Nyugodj meg! Profi vagy. Ebben a szakmában ez is benne van. Tudod jól. És azért kell most, mert 2hét múlva karácsony. Úgy lenne a legnagyobb esély a nagy eladásra, ha még előtte kiadnánk a lemezt. – nyugtatgatott Emi.

- És amúgy se reklamálj. Egy héten kb 8 számot megírsz. Most miért esne nehezedre? Nyavalygós kislány vagy. – folytatta Rob.

- Hagyjatok békén! – durciztam be. Kicaflattam a stúdióból, elővettem a cigim és rágyújtottam. Szarok a fejükre. Ők nem érthetik, hogy milyen nekem, aki ezeket a számokat írja. Én ezeket a dalokat szívből írom, és azért, hogy a hallgatóim is átérezzék azokat az érzelmeket, amiket én akkor abban a percben éreztem. De mit értik ők? Ahh..

- Jól vagy? – jött utánam Ali.

- Jól. – sóhajtottam. – Csak dühös vagyok. Ők nem értik meg, hogy ez nem így megy. Érzelmekkel teli dalokat akarok írni és nem csak egy szöveget, ami semmi érzelmet nem takar.

- Tudom édesem, de ez a sztárság. Megmondják, mit kell csinálni és pont. – simogatta a vállamat.

- Nálam nem! Dirigáljanak valami kis újonc kuli pintynek. A rajongóim akkor is meg fogják venni a lemezemet, ha egy héttel, adom ki. – fordultam szembe vele dühösen. – Szarok az egészre! Ha ettől valaki meg utál, hát legyen. Nem érdekel. – vágtam hozzá. Visszavágtattam a stúdióba felkaptam a táskám, intettem Tonynak, hogy jöjjön és kitrappoltam a kocsimhoz. Megvártam, míg megérkeznek Aliék, majd szó nélkül hazahajtottam.

Becsörtettem a házba, ledobtam a cipős szekrényre a kulcsomat, és felmentem a szobámba. Nekem ez így nem megy. Egyre nagyobb rajtam a nyomás. Nem tudom, mit tegyek.. 

Átalakítás?! Kettős Élet 1.rész..

Kettős Élet!!

Sziasztok!!

Úgy döntöttem, hogy nem csinálok egyszerre két blogot, hanem ezt a történetemet is ezen a blogon folytatom. Szóval felteszem az eddigi 3 részt ide. Valószínűleg felváltva fogom hozni a részeket, hol ehhez, hol a másik történethez. Szóval Puszi!

1.rész

- Alice..! Mit akarsz már megint?? – dühöngtem mikor kopogtak a pihenőm ajtaján.

- Carina.. Ki kell menned a színpadra. Ez a rengeteg ember miattad van itt. – mutogatott dühösen.

- De most gyújtottam rá.. Hagyj már. – nyafogtam és nagyot szippantottam cigimből.

- Elég legyen az ivásból.. Lassan felállni sem tudsz, nem még énekelni. – ordibált és kikapta a kezemből a szeszes üveget.

- Miért anyáskodsz rajtam mindig? Hagyj már békén! Mindjárt megyek, csak elszívom ezt a kibaszott szál cigit! – mutogattam hevesen.

- Kapsz öt percet, hogy rendbe hozd magad. Ha nem jön össze, lefújjuk az egész koncertet. – mondta lemondóan majd magamra hagyott.  

A franc essen ebbe az egész kócerájba. Lassan, nagyon lassan feltápászkodtam a bőr ülőgarnitúráról. Imbolyogtam egy kicsit, de tényleg csak egy icipicit. Odaszédelegtem a sminkasztalhoz és belenéztem a tükörbe. Rettenetesen kellett volna kinéznem, de én mégis szexisnek éreztem magam.  Nem láttam mást, csak egy irtó szexi, idegen nőt..

Én lennék az? Minek kérdezek ilyeneket, ha nem is érdekel?

Ideje menni. Odabattyogtam az asztalhoz, amin finomabbnál finomabb kinézetű sütik pihentek, ám engem nem ez érdekelt, hanem az üveg, amit Ali elvett a kezemből az előbb. Felvettem az üveget, lehúztam a maradék italt és megindultam az ajtó felé.

- Mi történt velem már megint? – nyöszörögtem az ágyamban. Hogy a francba kerültem ide? Este koncertem volt nem?

- Jól bepiáltál, megint.. – sóhajtott gondterhelten Alice.

- De én nem is iszok. Hogy kerültem ide? Mi volt a koncerten? – értetlenkedtem és zúdítottam kérdéseimet barátnőmre.

- Megint nem emlékszel igaz? – dühöngött Ali. – Elegem van már ebből. Egy érzelmileg instabil ember vagy. Azt csinálod, ami éppen az eszedbe jut. Nőj már fel! – majdnem elsírta magát, ezért gyorsan kikecmeregtem az ágyból és odasiettem hozzá, hogy megvigasztaljam.

- Nyugi Ali! Semmi bajom. Lassan mennem kell az irodába. – léptem el mellőle hirtelen és kapkodni kezdtem az (gondolom) este szétszórt ruháimat.

- De van bajod Carina! Fogd már fel, hogy beteg vagy! – sírta el magát végül.

- De Ali.. Nem vagyok rosszul, semmi bajom. Miért baj az, ha a mának élek? – simogattam a hátát.

- Nem foglak tudni rá venni igaz? – kérdezte szomorúan.

- Nem. – mosolyogtam rá kedvesen. – Ali.. Mit tettem? – kérdeztem szomorúan. Tudtam, hogy kell lennie valaminek, ha ennyire kibukott.

- Csak a szokásost. Jól bepiáltál. Lehet, hogy szívtál is valamit. Részegen kivánszorogtál a színpadra. A közönség még így is meg akart halni érted. Pedig alig álltál a lábadon. Aztán találtál valami külföldi pasit és leléptél vele. Ide. – mutatott körbe szipogva.

- Helyes volt legalább? – nevettem kacéran.

- Javíthatatlan vagy! – háborgott Alice, de láttam a szája szegletében bujkálni a mosolyt.

- Ali! Holnap te is velem jössz bulizni. Megint találkozni akarok ezzel a… valakivel… spanyol volt asszem.  Mármint szerintem. Annyira emlékszem, hogy be se állt a szája szex közben. Kicsit irritált már a végén. De nagyon jó volt az ágyban. – vontam vállat.

- Már csak az kéne. Engem hagyj ki az ilyenekből. Nekem ott van Sebastian. Tudod jól. – miközben Sebről beszélt belepirult. Annyira cuki volt.

- Jól van! Tudom.. – tettem fel a kezem védekezésképpen. – De úgy hiányzik az a vad Ali, aki voltál. Mindig együtt buliztunk hármasban. Most meg.. Mióta együtt vagy ezzel a babapiskótával, se nem iszol, se nem cigizel. Pedig olyan jók voltak azok a régi vad bulik. Amikor nem csak én és Chris ébredtem úgy, hogy semmire sem emlékszünk, hanem mindhárman. Régi szép idők.. – sóhajtoztam.

- Felnőttem Cari. Neked is fel kéne. Na meg a kis bolondnak is. – mutatott a lényegre.

- Ugyan mi értelme? Abban semmi élvezet. – nyafiztam.

- Majd egyszer remélem, eljön, az idő mikor benő a fejetek lágya. – mondta nevetve és összekócolta a már amúgy eléggé kócos hajam. – Fújj.. Mitől ragad a hajad? – fintorgott.

- Én a helyedben megmosnám. – Kacsintottam rá majd bevonultam a fürdőbe, rendbe szedni magam.

- Fújj… - halottam még a fürdőből Ali kiabálását.

2 órás tusolás, öltözés, sminkelés, szedelődzködés után végre elindultunk, vissza Los Angelesbe.