42.rész..

Sziasztok!!

Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam már pénteken az új részt, de meglátogattam mamámat, egy faluban a civilizáció teljes hiányában. Nem volt net, így ma tudtam csak feltenni az új részt. Remélem tetszeni fog!!

Ezer puszi nektek! Monaco! Hajrá fiúk mára!!!

Tina…

42. rész

Csak feküdtem a hullámokon.. Feküdtem, lubickoltam, hancúroztam. Élveztem. Felhőtlenül boldog voltam. Úsztam ide, úsztam oda, nem volt semmi gondom.. Nem tudtam mi történt velem, de nem is érdekelt.. Nem tudtam hol vagyok és miért, de ez sem érdekelt. Egészen addig, míg meg nem hallottam pár ismerős hangot. Ahogy feküdtem a hullámokon, rájöttem valamire. Hallgatóztam, figyeltem, próbáltam artikulálni, kiabálni, sikítani, de nem ment. Nem bírtam megszólalni. Hirtelen a gyönyörű álomból rémálom lett. A gyönyörű kék égbolt beborult, ebből villámok alakjában négy kar nyúlt ki és egy puha szúrós földhöz szegezett. Rémületemben próbáltam kapálózni, kiabálni, mozogni, de nem ment. Be akartam fogni a fülem, de nem bírtam felemelni a karjaimat. Mintha két mázsás tömlő lett volna. Teljesen megbénultam. Már a szememet sem tudtam kinyitni. Csak feküdtem egyedül a sötétben, mozdulatlanul, hangtalanul. A kétségbeesett sírást hallgatva. Ami még rosszabb volt, mint a tehetetlenség.

E/3.

- Anyaaaaa!!! Anyaaa!!! – Zokogott kétségbeesetten anyját látva Elizabeth. – Mi van veled anyuciii???

- Virágom! Angyalom! Menjünk innen. Mindjárt jönnek a doktor bácsik és meggyógyítják anyát. – Nana megpróbált mindent, hogy a hangja ne tükrözze valódi érzelmeit, de tudta, hogy ez nem sikerült. Próbálta nyugtatgatni szegény párát, de ő sem volt jobb állapotban, mint a kislány. Imádta Tinát, az életét is neki adta volna, bármit megtett volna érte, még azok után is, ami történt a lánnyal, és ami után gyökeresen megváltozott a személyisége. Nem volt már kedves senkivel, csak a lányával, de ő, Nana mégis imádta. Tudta min ment keresztül és megértette a változását. Ebben a pillanatban, mikor látta a lányának tekintett nőt összeroncsolódva, eszméletlen állapotban, sürgősen ki kellett mennie a szobából, gyorsan a levegőre. Felkapta a kislányt és szaladt, nem érdekelte a fájó lába. Nem érdekelte semmi. Ahogy visszagondolt a látványra elkapta a hányinger.

Ahogy meghallotta Tina sikoltását, azonnal rohant a lépcsőhöz, de Liza gyorsabb volt nála. Amint belépett földbegyökerezett a lába. Látta Tina összezúzódott vékony testét, vérző arcát, élettelen végtagjait. És látta, ahogy a kislány ott gubbaszt az anyja mellett. Bömböl, őrjöng, sikoltozik, kétségbe esve tapogatja és puszilgatja édesanyja vörösen csillogó holtsápadt arcát. A jelenet Nana szívébe hatolt. Majd bele őrült a fájdalomba. Sikoltani akart, ő is kétségbe esve a lányt élesztgetni, de tudta, hogy gyorsan intézkedni kell. A nő élete múlhat ezen..

-Charles!!!! Azonnal!! Siess!! Mentőket! AZONNAL!!! – Ordított magából kikelve. Majd amint az említett megjelent, kiviharzott a szobából a kislánnyal.

Fél perc múlva csengettek, Nana azt hitte ilyen gyorsan ideért a mentő, de nem.

 Az ajtóban Kimi állt. Az arca dühöt és nemtörődömséget tükrözött.

-Nana! Hol van Lejla? Úgy hiszem elfelejtett hívni. Pedig vártam. – Morogta. Majd jobban végignézett az asszony arcán és hirtelen hideg verejték verte ki. Izzadt a tenyere, majdnem megfulladt, alig bírt megszólalni. Szörnyen rossz érzés kerítette hatalmába. – Mi történt? Történt valami Lejlával? Elizabeth-el? Nyögd már ki! – Fulladozott kétségbeesve, de Nana meg sem bírsz szólalni csak a könnyek folytak vörös szemeiből. Ekkor Kimi erőnek erejével arrébb lökte az útból a törékeny kicsi asszonyt és beviharzott a házba.

Nem tudtam mennyi idő telhetett el mióta csodás álmom rettenetté változott. Nem érzékeltem az idő múlását. Csak azt éreztem, hogy bármelyik pillanatban megfulladhatok. Semmi sem változott amióta az egy másodperc vagy tíz év eltelt, amennyit ott feküdtem letaglózva, kifeszítve. Egy különbség volt. A fájdalom. Eddig nem fájt semmim, de egy ideje egyre s egyre jobban tör fel az égető kín tüze. Mardossa a nyelőcsövem, a hallójáratom, a csontjaim, az ereim a végtagjaim. Nincsenek fokozatok. Hisz mikor már azt hiszem, ennél rosszabb nem lehet, még annál is erőteljesebb fájdalom hullám tör rám. Két képzeletbeli tűz formálta kéz szorította a nyakam nem engedte, hogy levegőt vegyek. Fulladoztam. Csöndben, hangtalanul. Hirtelen jeges szél söpört végig, és mint a villám úgy hasított belém a felismerés. Haldoklok. És nem érdekelt. Istenre bíztam a sorsom, aki már oly rég elhagyott. Ellazítottam megfeszült izmaim és nem küzdöttem tovább. Jöjjön, aminek jönnie kell. Átadtam magam a mardosó fájdalomnak. És végül elaludtam.

E/3.

Tíz nap telt el a szörnyű baleset óta. Kimi sosem volt társasági ember, de most még jobban elzárkózott mindenkitől. Lejla a világ legjobb magánklinikáján feküdt. Kómában. És ő minden idejét mellette töltötte. Nem érdekelték a kötelezettségei. Nem érdekelte semmi. Csak ült a nő mellett éjt nappallá téve. És beszélt hozzá. Olvasott neki. És végre valahára elmondta a legbelső érzelmeit. Az orvosok azt mondták a kómában lévő ember hallja, amit mondanak neki. Kimi nem hitt benne, de az élete árán sem hagyta volna egyedül Lejlát. Az orvosok bevallották, nem sok esélyt látnak a felgyógyulásra. Azt mondták, valószínűleg már sosem fog felébredni. De a férfi nem adta fel. Bízott a nő kivételes erejében, küzdőszellemében. Jól tudta, hogy Lejlának miken kellett átmennie és tudta azt is, hogyha mindez vele történt volna meg ő maga sem bírta volna ezt elviselni. De mikor már mindenki azt hitte, teljesen föladja a küzdelmet az életért, Lejla felállt. És mindenki fölé tornyosult. A sebei nagyon szépen gyógyultak. Viszont nagyon beütötte a fejét. És ha valami csoda folytán véletlenül mégis felébredne, nem hisznek benne, hogy újra teljes életet élhetne. De ő ezt nem fogadta el. Végre bevallotta magának, hogy szereti, ezt a kivételes erejű nőt. Végre bevallotta, hogy szerelmes. És nem akarta elveszíteni. Nem akart még egyszer csalódni ebben az érzelemben.

Ám volt még egy gondja. Be kellett adnia a válópert. Ez különösebben érzelmileg nem rázta meg, hisz sosem volt Jennivel igazi férj és feleség. Csak barátok voltak. Viszont bonyolult procedúrával járt a közös vagyon miatt. Tárgyalásról tárgyalásra. Viszont ő nem akart elmozdulni Lea mellől. Soha többet nem akarta magára hagyni. Küzdeni akart. És majd bele őrült a tehetetlenségbe.

Ő állt őrt. Ő vigyázott rá. Senkit sem engedett be hozzá, csak a lányát, Debórát és Nicole-t. Lejla anyját semmiképpen. Félt, hogy olyat tenne a lánnyal, amit örökre megbánna. Ugyanis az anyja belebetegedett, hogy nem tudja véghezvinni a tervét. De nem csak ez bántotta, hanem az is, hogy életében először közel került a lányához. És az igazat megvallva, kezdte érezni azt a feltétlen szeretetet, amit annak idején Elizabeth iránt érzett. Kezdte megérteni az anya-lánya feltétlen kapcsolatot. És most a másik lányát is elveszítheti.

De nem Miranda volt az egyetlen, aki belebetegedett Lejla balesetébe. 

A lánya Liza járt a legrosszabbul. A drága angyalnak mindig a mamája volt a legfontosabb. Ő volt az egyetlen akihez ragaszkodott. Mennyit és mennyit szenvedet ezért a kapcsolatért Lejla.. És most ez semmivé foszlik és csak még nagyobb fájdalmat okoz a kislánynak. Kimi saját lányaként szerette Lizit. És nagyon bántotta, hogy a kislány holt sápadt, nem eszek, nem játszik, nem csinál semmit amit ezelőtt az anyjával együtt csináltak. Tanúja volt annak, ahogy a kislány fogyott, és egyre csak sápadt. Ételt csak azzal tudtak beletukmálni, ha azt mondták neki, hogy az anyukája azt szeretné, hogy egyen, de ekkor sem evett többet egy kismadárnál.

Eközben Deby és Nicole intézkedtek, hogy a sajtóban ne jelenjen meg semmiféle hír. Legfontosabb teendőjüknek érezték, hogy dolgozzanak az ügyön miszerint Léna vállalatát (az ő nevére lett íratva hármójuk közül) tönkretegyék. Ahogy Lejla megkérte rá őket.

Mindenkinek rá kellett jönni, hogy a környezetükben Lejla volt a mozgató rugó. Ő irányított mindent. És most, hogy talán nem lesz, mindenki az utolsó kívánságait, vágyait akarta teljesíteni. Jenson elvállalta Lejla öccsét, hogy majd ő vigyáz rá. A kisfiúnak senki sem árulta el mi történt. Nem akarták, hogy az történjen ami Lizivel.

Jenson értesített pár embert a balesetről, akikről úgy gondolta, fontosak voltak Lejlának. Például a herceget és Sebastiant. Nicole-t kinevezték a Ferrari élére ideiglenes igazgatónak. Hisz Deby a modellcég mellett nem bírta még ezt is elvállalni.

Monoton csöndben teltek a napok.. 10.. 20.. 25.. nap. És csoda történt. Lejla mocorogni kezdett. Kimi azonnal megnyomta az orvos hívó gombot. És ekkor nagyon- nagyon lassan felnyílt Lejla szeme. Felé fordította a fejét. Értetlenség látszott az arcán. És kétségbeesés. És akkor nagyon, nagyon halkan, berozsdásodott hanggal olyat kérdezett, ami halálra rémisztette Kimit.

-Ki vagy te? – nyöszörögte..

41.rész + Képek..!

Sziasztok! 
Nos először is szeretnék elnézést kérni amiért csak ilyen sokára hoztam az új részt, de nem bírtam írni, mert alapvizsgáztam a héten, meg vannak sajnos elég komoly családi problémáim. Nem tudom mikor hozom a következő részt, de valahogy megoldom, hogy egy héten belül megérkezzen az ígéretemhez híven.

Nagyon köszönöm! Meglett a 3komi + még egy díjat is kaptam! Meg sem tudom nektek köszönni! Nagyon örülök és boldogsággal tölt el, hogy mégis tetszik és szeretitek az írásaimat!

Most nem szabok komihatárt, mivel bebizonyítottátok, hogy olvastok. Viszont ettől függetlenül, nagyon örülnék a visszajelzéseknek, mert ez egy amatőr író számára rettentő sokat jelent. Akár rossz az a vélemény, akár jó. 

Hoztam még nektek pár, szerintem baromi jó képet! Remélem tetszeni fognak!

Jó olvasást! Legyetek jók! Puszi mindenkinek! 
Tinaa..

41. rész

Szedtem a lábam a lifthez, majd megnyomtam a földszint gombot. Leértem a hallba, onnan pedig egyenesen a bejárat felé igyekeztem, de egy szorgos kis recepciós utánam futott.

- Asszonyom! Mi történt? Talán nem kapta meg a megfelelő kiszolgálást? Hová siet ennyire? – jött oda fontoskodva.

- Jó estét! Semmi sem történt, csak találkozóm van valakivel. Jó a kiszolgálás. Nem mindegy az magának? – kezdtem ideges lenni, mivel a főbejáratnál megláttam a sajtót. Még mindig rengetegen vártak. Ez azt jelenti, hogy még van pár pilóta, aki nem húzta el a csíkot.

- Elnézést kérek! De segíthetek valamiben? – érdeklődött kedvesen. Nagyon nem vette észre, hogy ideges vagyok. Ő baja. Ennyit a figyelmességről.

- Ami azt illeti igen. Menjen és hagyjon békén. Dolgom van. Mit nem értett meg ezen? – Mondtam neki a leghidegebb hangszínemben. Szegény megdermedt a félelemtől.

A kiscsaj nem lehetett több százötven centiméternél, és negyven kilógrammnál, seszínű volt a vállig érő teljesen átlagosra vágott haja, és vézna kis testén szürke egyenruha állt össze vissza, valószínűleg 2-3 számmal lehetett nagyobb rá a kelleténél. Szája pici, az alsó ajka vékonyabb volt, mint a felső. A szeme kicsi, színe barnásszürke, és ezzel az arca is teljesen jelentéktelenné vált. Összevetve, úgy nézett ki, mint egy kis szürke jelentéktelen csont sovány egér. Az amúgy is kistermetű, vékonyka kislány, mellettem most még kisebbnek és jelentéktelenebbnek tűnt. Az én 180cm-el teljesen fölé tornyosultam és úgy sziszegtem a neki szánt szavakat. – Hát mit nem ért? Miért van még itt? Menjen innét és hagyjon békén! – A recepciós csaj hirtelen észbekapott és sűrű bocsánatkérések között elmenekült.

Tudtam jól, hogy ezt a bánásmódot később meg fogom bánni, de abban a percben nem érdekelt. Minél előbb ki akartam jutni a szálloda elé, méghozzá úgy, hogy egy rohadt képet se lássak viszont magamról az újságokban. Felkaptam a fejemre a bőrkabátom kapucniját, a napszemüveget jobban feltoltam az orromon a kezemet zsebre vágtam. Nagy levegő. Indulás!

Egy öt perc múlva valahogy kikerültem a firkászok, fényképészek, tévések hálójából. Leültem a szálloda előtt álló padra. Keresztbe fontam a lábam és vártam. De persze, nem kellett sokat.

- Lejla! De örülök, hogy látlak! – mosolygott vidáman, testőrei gyűrűjében.

- Én is Harry. – Odamentem hozzá és két puszit nyomtam az arcára. – Csak azért volt ilyen sürgős a találkozónk, mert nem tudtam, hogy te mikor utazol tovább. És mivel személyesen akartam megkérdezni, hogy eljössz-e a születésnapi partimra, sietnem kellett. – Mosolyogtam rá. – Utazz jövő héten Miamiba.

- Megtiszteltetés Lejla! Természetes, hogy ott leszek. Jövő héten melyik napra tervezed? – Érdeklődött kedvesen.

- Még nem tudom. Ez attól függ, hogy tudok egyeztetni a szervezőimmel. – De időben értesíteni foglak. Most viszont már indulnom is kell. – Néztem a karórámra. – Negyed óra múlva indulunk a reptérre. Majd értesítelek az időpontról. Viszlát, Harry. – Intettem neki.

- Üdv Lejla! – Intett ő is mosolyogva.

A hazaút nyugalmas volt. Kimi természetesen késett, de aztán nem volt semmi gond. Odaértünk a magángéphez, felszálltunk és azzal a lendülettel mindenki el is aludt. Kivéve én. Én telefonálgattam. Felhívtam a ruhatervezőmet, hogy legkésőbb szerdára legyen kész álmaim ruhája. Szegény Thea eléggé bezsongott, de bizton állította, hogy igenis kész lesz. Ennek örültem. Egyezettem a parti szervező osztagommal. Kedden jönnek tárgyalni a részletekről. Az út további részében csak néztem kifelé az ablakon és töprengtem. Magam sem tudtam, mikor határoztam el, hogy bulit fogok csinálni. Talán egy még a részletektől mentes terv körvonalazódott a buksimban. Mit tegyek, és hogyan csináljam. Ez volt a fő kérdés. Azt már rég elterveztem, hogy magamba bolondítom Fernandot, csak azt nem tudtam, hogy is csináljam. Nem magamban és a vonzerőmben kételkedtem, hanem abban, hogy valaki megakadályozza és tönkreteszi a tervem. Egy ilyen képlékeny tervet a legjelentéktelenebb ellenség is át tud húzni. Ráadásul, hogyan csináljam, hogy közben én se sérüljek és a lányomra se jöjjön rá..?!  Miközben ezen agyaltam, kértem magamnak egy tequilát és elkortyolgattam.

Már késő este volt, mikorra hazaértünk. Elbúcsúztunk Kimitől, majd felmentünk a szobáinkba aludni. Megkértem Nanát, hogy mutassa meg az egyik vendégszobát Alexnek. Szegénykém olyan kómás volt, mióta leszálltunk. Megviselte az éjszakázás. Kimivel megbeszéltem, hogy holnap találkozunk. Segítenie kell nekem. El kell lazulnom. Ki kell engednem a fáradt gőzt. Miután Alex és Nana fölmentek a vendégszobába, megkértem az ajtónállónkat Charles-t, hogy vigye fel a szobákba a holminkat, amíg én felsétáltam lányom szobájába. A kis drágám édesen aludt az ágyacskáján a maciját ölelgetve. Nagyon nehezemre esett, hogy ne keltsem fel és ne ölelgessem meg. Mióta mindenemet elvesztettem előző életem összes szeretetét rá fordítom. És ő ezt nagyon élvezi és igényli.

Nem bírtam megállni, hogy egy óvatos puszit ne nyomjak az arcára, majd halkan a szobámba meneteltem.

 A héten megint sok dolgom lesz. Átvedlettem a fehér selyemhálóingembe és bedőltem az ágyba. Hiányzott Jenson. Erőszakkal rávettem magam, hogy semmire ne gondoljak és végül elaludtam.

Reggel eléggé kómásan keltem. Rossz kedvel, fejfájással. Remek. Nagy levegőt vettem, fellendítettem a lábam és felültem. Átvetettem a lábam az ágy szélére, beledugtam a szőrpamacsos fehér mamuszomba és elindultam lefelé, hogy egyek valamit. Mondjuk pár szem fájdalomcsillapítót.

Ahogy lassan, óvatosan lépkedtem lefelé a lépcsőn, már hallottam kislányom dallamos kacagását. Zene volt füleimnek. Felgyorsítottam a lépteimet ám megcsúsztam. Már csak arra volt időm, hogy felkiáltsak. Érzékeltem, hogy gurulok, gurulok és gurulok, de fájdalmat nem éreztem. De hosszú ez a fránya lépcső... Gondolkodtam..

 Ahogy végül leértem, még megpillantottam Liza kétségbeesett arcocskáját, aztán elsötétült minden…

DÍJ!!!

DÍJ!

Sziasztok!

 A blog egy új díjat kapott!! Köszönöm szépen Briginek!!! (k)

Szabályok:

1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat!

2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma!

3. Egy- egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról!

Akiknek továbbadom:

Mercii

Helena

Lonzita

Lili

40. rész..

Sziasztok!

Nos, elérkezett a 40. rész! EXTRA hosszú rész!! Nem gondoltam, hogy egyszer eljutok idáig, de lám sikerült. És ezt NEKTEK köszönhetem!! Előre láthatólag körülbelül még 1-2x ennyi részből fog állni ez a történet. Miközben ezt a részt írtam rájöttem, hogy szörnyen lassan haladok vele.. Írok itt a semmiről.. Sok a körítés. De aztán arra is ráébredtem, hogy ilyen részekre szükség van, mert így ismeritek meg a szereplőimet és így érzitek át kellőképpen a helyzetüket. A 40 az egy szép szám és mivel nekem fontos is, ezért ez a rész/részek ismét sorsfordító/k lesz/lesznek.

Úgy érzem mostanában eléggé elpártoltatok tőlem (vagy csak ti is ugyan olyan elfoglaltak vagytok, mint én), ezért még egy dolog miatt lesz ez a rész sorsfordító. Komi határt szabok. Szám: 3

Abban az esetben, ha meglesz, a 3 komi folytatódik a történet és minden héten lesz friss.

Azonban ha nem lesz meg bezárom az oldalt!.. Még mielőtt akárki is félreértené.. Nem zsarolásból hoztam ezt a döntést, hanem mert egy írónak szüksége van visszajelzésekre. Rengeteg ötletem van még mindig, sőt megsúgom nektek, hogy már ennek a történetnek a második évadát is felvázoltam megterveztem. Viszont feltettem magamnak a kérdést, hogy mi értelme ezen agyalnom, ha titeket nem érdekel ez sem..?! Akármilyen fájdalmas is lesz abbahagynom ezt a történetet meg fogom tenni, mivel ez az én szabadidőmből is rengeteg időt vesz el, és ahogy mostanában látom TALÁN hiába. Tudom, hogy nektek sincs több időtök, mint nekem, mégis kérlek, szépen titeket szánjatok rám 1-2 percet. Szörnyen sajnálom és szomorú vagyok. Tudni szeretném mi a véleményetek ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Ötleteket és kritikákat várok.

Remélem senkinek nem okoztam csalódást, ha pedig mégis remélem ti is írtok egy történetet és együtt éreztek velem az írok csalódottságában.

Ezer csók nektek!

Tinaa

40. rész

E/3.

Fernando hullafáradtan sétált a folyosón a szobája felé. A széles helyiség olyan óriásinak tűnt hozzá képest. Annyira kicsinek és szürkének érezte magát, pedig pirosban volt, mint mindig. Lépten, nyomon egy-egy szerelőbe, munkatársba botlott, akik gratuláltak neki és pacsit követeltek. Ő próbált mosolyogni. Jó pofát vágni az egészhez.  Tényleg mindent megpróbált. Ám kívülről mosolygása inkább keserves grimaszra hajazott. Nyert. Mégis az élet vesztesének érezte magát. Elvesztette, ami fontos volt számára. Az egyetlen dolog, ami még biztos volt életében az a család. Ám mikor elvette Lénát őket is elvesztette. Édesanyja csalódott és dühös volt, mikor rájött, hogy titokban vette feleségül. Édesapja a házasság óta nem szólt hozzá. Ő imádta Tinát. Ő volt az ideál, akit elképzelt a fiának. Az egyetlen. Ő unszolta állandóan Fernandót, hogy keresse meg. Találkozzon vele végre. Miatta még férfiúi hiúságát is leküzdötte és felkereste Hawaii-on. Nem mintha ezt nem tette volna meg magától is, mert mindennél jobban szerette Tinát, de az apja segítette ki tanácsokkal. Az apja volt az, aki megmondta mit tegyen, ha már végképp reménytelen volt a helyzet kettőjük között. Ám Lénát ki nem állhatta. Az egész családjából már csak két emberre számíthatott. Miára a húgára és a nagymamájára. Ők sem értették miért vette el Lénát, de támogatták, mellette álltak.

Második házasságára nem szívesen gondolt vissza. Mikor Tinát eltűntnek nyilvánították, Ő Léna és Nika is összezuhantak. Sokkos állapotba kerültek. Főleg Fernando. Léna és Nika a templomi mise után valamin összevesztek, de ő a mai napig nem tudta mi volt az. Nem érdekelte. Akkoriban semmi sem érdekelte. Belesüllyedt a saját sajnálatának tengerében. Már épp belefulladt volna, amikor Léna kiemelte onnan. Felnyitotta a szemét, hogy az élet nem ért véget. Most, hogy mélyebben visszagondol Léna talán túl hamar kiheverte legjobb barátnője eltűnését. De Fernando olyan önző volt, hogy ezt akkor észre sem vette. Csak azt látta, meg amit a szeme elég dugtak és még ezerszer fel is hívták rá a figyelmét. Valaki elmondta neki, hogy Léna már kiskora óta szerelmes belé, ő pedig hálából és önzőségből elvette. Hálából, mert Léna segített kilépni az önmarcangolás mély gödréből, az önsanyargatás hullámvölgyéből. Önzőségből, mert szüksége volt a törődésre, a figyelemre. Soha többet nem akart annyira egyedül lenni, mint akkor ott. Ezért hát elvette. És ekkor Léna 180 fokos fordulatot vett. Kimutatta a foga fehérjét. Nem rejtette véka alá a véleményét semmiről. Hirtelen a kezes bárányból farkas lett. Az irányítása alá vette Fernandot. Rávette, hogy minden félretett és még meg nem szerzett tőkéjét befektesse a modellcégbe. Nagy nehezen ebbe is beleegyezett. Fernando úgy érezte tartozik a nőnek. A nő pedig piszkosul ki is zsigerelte ezt. Lénának ezen felül volt még egy ász a kezében. Fernando az életénél is jobban szeretett volna egy gyereket.  Ám Selenának sehogy sem züllött a foga az elhízásra. Neki ez volt a legfontosabb. Ez volt a harmadik mérgezett tőr a szívében. A családja és Tina elvesztésén kívül. És Léna ezt az aduászt rendszerint lelkiismeret-furdalás nélkül ki is használta. Ha hatalma alá akarta hajtani a férfit. Vagy ha akart valamit. Egyszerűen a fejéhez vágta, hogy sosem lesz gyereke. És Fernando marionett bábbá vált, akit ide-oda taszíthatott.

Ma estére is megígérte neki, hogy gyorsan hazarepülnek Svájcba és eltöltenek együtt egy romantikus éjszakát.

Sietnie kellett. 8 órakor indul a magángépük. Ám ekkor meglátta, hogy Lewis és Mark jön vele szembe nevetgélve.

- Gratulálunk öreg! Baromi nagy voltál! – Fogtak vele kezet mindketten.

- Kösz srácok, de most sietek. Lénával pár óra múlva indulunk haza. – Sóhajtott.

- Ne máár! Nehogy azt mondd, hogy a hárpia miatt meg sem fogod ünnepelni a győzelmed. – Hitetlenkedett Mark.

- De pont így lesz. Megígértem neki. – Nézett Markra fagyosan.

- Pedig Én, Mark, Seb, Romain és Nico úgy döntöttünk pókerezünk este egy jót. Egy pasisat. Sok piával. És egy titokzatos idegennel. Sajnos Jens és Kimi nem tud eljönni. Ugye nem bánod? Jó muri lesz, ne vágj már ilyen pofát. Egy nap 2x is elverhetsz mindannyiunkat. Na, ne kéresd magad. Az asszony várhat. Mint, ahogy vár Nicole, Nika és Kimberly is. – Próbálta győzködni Lewis is.

- Igazatok van. Ez a nap az én napom. Mikor, hol találkozunk? – Éledt fel egy kicsit Fernando.

- 8kor a lenti bárnál. Aztán együtt megyünk a játékterembe. – Fernando csak bólintott, majd ismét a szobája felé vette az irányt, de immár egy jó este reményével.

Eközben Léna és Nika a lakosztályukba zárkózva várták Fernandót, hogy aláírja a papírokat.

 - Hol van már Fernando? – Dühöngött Léna, fel- lejárkálva.

- Mindjárt itt lesz. Nyugalom. Addig megbeszélhetnénk az üzleti ügyeket. Ugye nem akarod elveszíteni az egész modellcéget? – Beszélt hozzá fagyosan Nika aki most ült fel eddigi fekvő állapotából a kanapén.

- Nem. De most nem tudok figyelni. – Fogta a fejét Léna. – Kurvára feszült vagyok, mióta itt van ez a nőszemély és bele akar nyúlkálni a magánügyeinkbe. Ez az én cégem. Mit képzel magáról. Azért mert most egy kis hullámvölgyben vagyunk? Kilábaltunk volna egyedül is. Már bánom, hogy beleegyeztem a fele cég eladásába. De most legalább a pénzzel nincs gond. Találkoztál ma azzal a nővel, aki dirigálni fog? Lejla Milton ügyintézőjével?

- Léna kibaszott nagy tévedésben élsz. Mondtam már? – Állt fel Nika és ment egészen közel Lénához. – Ez rohadtul a hármunk cége. És nem kizárólag a tiéd. Felfognád végre? Sőt, most már négyüké. Törődj bele. Nekem se züllött a fogam a eladásához, hisz én is ebbe öltem az összes pénzem. De mit lehetne tenni? A pénzügyi vállság nem kedvez a szépségiparnak. – Hirtelen hátat fordított Lénának és kecsesen az asztalhoz billegett. – Itt vannak a papírok, amiket alá kell írnunk. Mindhármunknak. Kérsz, egy italt mielőtt felolvasom, mi mindent követel a jégkirálynő?

- Önts. Én leülök. Van egy olyan érzésem, hogy jobban járok így. – Mély levegőt vett.

Nika a kecses nemtörődöm mozdulataival öntött egy-egy pohárba a legjobb minőségű whiskyből tett bele jeget, odaadta Lénának, majd mielőtt felvette volna a papírokat a kristálytiszta üveg ebédlőasztalról, kicsit elgondolkozott. Mióta lett ő ilyen nemtörődöm? Mióta változott meg a jóindulatú, naiv kislány? A kedves mosolygós kislányból mikor vált számító döggé? Ő nem akarta. De Léna mindent megtett. Talán a naivsága mégsem múlt el, hisz ezzel a hárpiával él, dolgozik, vele csinál mindent. Miért hagyta, hogy tönkre tegye az életét, mint Tinának?

Nika a templomi esetre gondolt. Léna teljesen kiborult, hogy mindenkit csak Tina érdekel, hogy mindenki őt siratja. Mindenkit az elvesztése gyötört. Nem bírta elviselni, hogy csak ő csattan ki az örömtől. Hogy ő az egyetlen, aki a hír hallatán széttáncolná a 200 párból álló cipőgyűjteményét. Mikor Nika összetört lélekkel megkérdezte Selenát miért nem ejtett egyetlen könnycseppet sem, szó szerint megmondta.:

-Mert mindig is gyűlöltem. Mindent elvett tőlem. MINDENT. Felfogtad te ezt valaha? Mi ketten legjobb barátnők voltunk. Aztán jött Tina és neked ő lett az első. Mentél utána a gyerekes csodálatoddal. Úgy éreztem egyedül maradtam. Tina törődött velem, de én ki nem állhattam. Csak még jobban meggyűlöltem. Mit gondolsz, hogy esett ez nekem? De te még sosem voltál egyedül. Butaságot kérdeztem. Téged mindig imádtak a szüleid. Engem viszont gyűlöltek. A szeretetüket ők is Tinára irányították. A kis fattyú mindenkit levett a lábáról az elhagyatottságával. Azzal, hogy meghalt az ikertestvére. Mindenki sajnálta, ajnározta. Aztán ott volt Fernando. Először Elizabethet szerette. Mikor meghalt azt hittem végre az enyém lehet. Azóta szeretem. 9 éves korunk óta. Fel tudod ezt fogni? Aztán beleszeretett Tinába. Soha nem nézett rám nőként. Ha Tina ott volt engem meg se látott senki. Senki nem nézett rám emberként. Mindenkinek csak az irigy barátnő voltam. A savanyúképű. Szép voltam. Aranyos voltam. Okos voltam. De mellette labdába se rúghattam. Okosabb, aranyosabb, szebb volt. Vártam a lehetőséget, hogy mikor állhassak bosszút rajta. Közben persze kisebb-nagyobb csínyeket elkövettem. Ez okozta életem apró örömeit. Emlékszel mikor valaki levágta reggelre Tina fenékig érő szőke haját? No, az én voltam. Úgy örültem magamnak, hogy aznap este el se tudtam aludni. Aztán reggel mindenki megcsodálta, hogy így is milyen gyönyörű. Azt hittem elsüllyedek tehetetlenségemben. Majd bele pukkadtam. Aztán jött Tina anyja, hogy költözzünk el Svájcba. Ő adta a repülőjegyeket nekem és neki, hogy kimehessünk megnézni milyen odakint. Nem.. Nem nyereményjátékon nyertem, ahogy mondtam nektek. Miközben éheztetek Svájcban Tina anyja minden hónapban küldött pénzt. Én viszont mind magamra költöttem. Kárörömmel néztem, hogy gürcöl Tina éjjel nappal, hogy kaját juttasson az asztalunkra. Végre megkapta azt, amit egész életében érdemelt volna. De a mázlistának ez is jól sült el. Mikor elmentünk Hawaii-ra én hívtam fel Fernandót, hogy hol találja meg Tinát. Miranda megígérte, hogy a végén jól fogok kijönni ebből. Így is lett Tina eltűnt. Valószínűleg meg is halt. És számomra nincs is ennél szebb nap a világon.

Nika csak állt ott leforrázva. Ki ez a nő? Nem tudta. Ezt az oldalát nem ismerte. Letaglózottságából Selena éles gonosz kacagása zökkentette ki. Lendítette a kezét és arcon ütötte. Majd ráordított, bár fuldoklott a patakokban folyó könnyeitől elszorult a torka mégis ennyire ijesztőnek még sosem érezte a saját hangját.

-Egy szörnyeteg vagy! – Szavai visszhangot vertek a templom óriási falairól. Mindenki őket nézte.

Nika még vetett egy megsemmisítő pillantást Lénára, majd elviharzott.

Akkor ott eldöntötte, hogy új életet kezd, soha nem akar többet találkozni a múltjával. Szakított élete szerelmével Lewis-al. Elköltözött Dél- Amerikába, de sajnos a múltja újra felkereste. Ez alatt a két év alatt Amerikában, csak bolyongott, kereste a helyét. Megtapasztalta milyen teljesen egyedül lenni. Nem voltak barátai, alig volt pénze, csak az volt neki, amit ráhagyott Tina a végrendeletében. És a Svájci ház fele. Ám Léna felkereste. Nika megtapasztalta milyen az egyedül lét. Már értette Léna miért tette azt, amit tett. Még mindig gyűlölte Selenát azért amit tett, de már felfogta az okát. Megbarátkozott a múlttal. És ott azon a ponton, mikor megegyeztek és kezet fogtak Lénával, hogy soha többet nem beszélnek Tináról, akkor vált érdektelenné. Úgy isten igazából már semmi sem érdekelte. Családot alapítani nem akart. A vágyait kielégítette az új világbajnokocskával. Ő is olyan lett, mint Léna. Tudta jól. De már nem volt ereje ezen változtatni. Feladta a harcot. Sodródott az árral.

- Na, mondod már végre? – türelmetlenkedett Léna.

- Mondom. – A visszatekintés mindig fájt Nikának. Bánta, hogy ennyire rossz barátnő volt. Mindkettejüknek.

Nicol elkezdte olvasni a feltételeket, amik körülbelül 1oldalon keresztül voltak felsorolva.

- Mit képzel ez magáról? Minden egyes kiadásunkról számlát pénzügyi kimutatást kér? A büdös francokat. Én nem írom ezt alá. – Dühöngött, nem ok nélkül Léna.

- Nincs más választásod. – Válaszolt Nika nemtörődöm hangnemével és aláírta a papírt. Majd odatolta Selena elé a papírt és a tollat. Lehúzta a maradék whiskyt majd töltött még egyet. – Van egy vigasztaló hírem. Ma ugye találkoztam Lejla Milton intézőjével. És nekem nagyon úgy tűnt, hogy a csaj ki nem állhatja azt a nőt. Van esély rá, hogy tudom manipulálni a csajt. Holnap után van vele egy találkozónk. Muszáj elbűvölőnek lenned. Takard el azt a bájos egyéniségedet légy oly kedves. – Mosolygott rá merő gúnnyal Nika. – Debora a neve. El ne felejtsd.

Fer 2 órával később sétált a bár felé, próbálta kiverni a fejéből hisztis feleségét. A fiúk már ott álltak csak rá vártak. A fiúk mindig megtettek mindent, hogy felvidítsák. Főleg Mark és Lewis. Kétségtelenül ők voltak a legjobb barátai, de persze ott voltak Romain Grosjean, Nico Rosberg, Sebastian Vettel, Kimi és Jenson. Bár Jenson legtöbbször kilóg a sorból. Mindig a feleségével van. Akiről most már tudjuk, hogy kicsoda.

- Sziasztok, fiúk! Na, mehetünk? – Mindenkivel lepacsizott, majd elvonultak a játékterembe. Egy teljese privát szobát alakítottak ki nekik. Póker asztallal és minden egyébbel, amire még szükségük lehet. A szoba nem volt kicsi, de nagynak sem lehetne mondani. A hangulatos szobában az asztalon kívül még egy bőr ülőgarnitúra volt és egy asztal dugig itallak.

- Jó lesz ez! – Hallottam kacagni a hátam mögött Markot.

- Én nem játszok most! Én piálni akarok, lazítani és persze én szolgáltatom ma a beszédtémákat.

A többiek körbeülték az asztalt. Jobbról indulva Fernando, Mark, Nico, Romain és Lewis sorrendben. Mark és Nico között ült az osztó. Régi barátjuk George. Az első pár menet után Seb egy egész érdekes témát hozott fel.

- Ma találkoztam Lejla Miltonnal. Megkért, hogy Miranda fiát barátkoztassam már össze Fabival. Alex esküszöm nektek tiszta adta Tina. Egyébként nem tudom mi bajotok Lejlával, de velem nagyon rendes volt. És aranyos és kedves. – Áradozott, miközben öntött egy kör töményet mindenkinek.

- Öcsi! Máris megártott a pia? Mennyit ittál? – Kérdezte Mark. Hirtelen mindenki Sebre figyelt.

- Felhoztad, hogy mennyire hasonlít Tinára? – Bámult rá gyanakvóan Romain.

- Igen! – Húzta ki magát Sebastian a kanapén.

- Akkor, hogy-hogy még megvan a fejed? – Röhögött Lewis és Nico. Az asztal alatt pacsiztak is egyet.

- Ki kérem magamnak. Nagyon rendes volt. Megkért, hogy meséljek neki Tináról, mert már nagyon kíváncsi ki volt az a nő, akivel mindig összetévesztik. És én meséltem. – Háborgott, mint a tenger.

- Vicces vagy Sebi. – Nevetett rajta Fernando is.

- Nem vagyok Sebi. – Nézett csúnyán az említett. – Viszont miután véget ért a történet, hirtelen elfutott. Nem vagyok valami nagy tekintetből olvasó ember, de mintha fájdalmat és elkeseredést láttam volna benne. – Hajtotta le a fejét.

- Fájdalmat? Érez ez egyáltalán valamit? – Kacagott megvetően Lewis.

- Nekem is úgy rémlik, hogy a jégtömb nem érző lény. – Húzogatta a vállát Nico.

- Seb! Te is láttad? Mit meséltél neki? Én is látta fájdalmat a szemében. – Helyeselt Fernando. Ő volt az egyetlen, aki komolyan vette, amit Sebastian mondott. Mert ő volt az egyetlen, aki meg akarta fejteni a nőt. Ki akarta deríteni mi bántja. És ha ebben Seb tud neki segíteni, hát megkéri rá.

- Akkor nem képzelődtem. – Bólogatott elkomorodva Seb.

- Fernando megint nyertél! – Szólt kissé csalódottan Romain.

- Szerintem ideje, hogy megkapd a nyereményedet. – Nézett cinkosan Mark Lewis-ra.

- Gyere be! – Szólt az ajtó felé fordulva Sebas.

És ekkor belépett egy csodaszép nő. Igaz Fernando még mindig kislánynak látta. Húga Mia volt az.