Bepótlós, bocsánatkérős, köszönős dolog! :'$

Sziasztok drága olvasóim! :))

Nos húúúh nem is tudom hol kezdjem annyi minden van, amit most le kellene írnom!..

Először is!! A blog nemrégiben töltötte az első szülinapját! Pontosabban Október 7.én!!! 

Mikor elkezdtem ezt a blogot, a legmerészebb álmaimban sem mertem gondolni, hogy ennyi mindenkinek fog tetszeni ez az oldal. És, hogy ennyi mindenkinek tetszik majd amit és ahogy írok. Nem tudom elégszer megköszönni azt, hogy mellettem voltatok, jóban-rosszban és még a legrosszabb részek után is velem maradtatok és vártátok a folytatást. Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy itt volt és remélem, hogy még itt is marad. 

Milliószor köszönöm annak a 21 rendszeres olvasónak, akik követik a blogom. 

Milliószor köszönöm azoknak akik eddig kommenteltek nekem. 

Milliószor köszönök minden szép, dicsérő szót amit kaptam.

Milliószor köszönöm a sok pipát, amivel értékeltétek az egyes részeket.

Milliószor köszönöm azoknak, akik rendszeresen szavaztak a szavazásoknál. 

Milliószor köszönöm azoknak, akik csak egy percet is szántak rám és az oldalamra. 

Köszönöm nektek! Nélkületek sehol sem lennék! Imádlak titeket!

Másodszor. 

Már régóta körvonalazódik a fejemben egy ötlet, hogy egy kicsit személyesebbé barátságosabbá változtassam a blogom. Kicsit családiasabbá.

Ezért most elhatároztam, hogy megadom a nevem és akinek van kedve megismerkedni velem egy kicsit közelebbről, jelöljön be Facebookon. Szeretnék minnél többőtökkel megismerkedni. Tehát akinek van kedve az keressen meg: Tinaa Viszneki. 

Harmadszor.

Tudom, azt írtam az előző részhez, hogy akkor hozom a következő részt, ha meglesz a 3komi. Nos meglett! Amit szintén köszönök!! Személy szerint: Briginek. Neki akinek már annyi mindent köszönhetek. Velem volt jóban rosszban. Még akkor is írt nekem pár sort, ha éppen neki sem mentek egyszerűen a dolgok! Nagyon köszönöm neked! Imádlak! Szaszának és Forever Youngnak két új kommentelőmnek, két új követőmnek. Köszöntelek titeket az oldalamon! Remélem tetszettek az eddigi részek! Igyekezni fogok, hogy soha ne okozzak nektek csalódást! Imádlak titeket!! 

Viszont most szeretnék kérni pár nap haladékot! Tudjátok, hogy van.. Suli.. Tanulás.. Semmi idő.. Úgyhogy leghamarabb szombat körül tudom hozni a részt. De az is lehet, hogy már pénteken hozom! Nem tudom. :S

Negyedszer.

Egy bizonyos okból szeretném megtudni, hogy ki a történetben a kedvenc karakteretek, szereplőtök. 

Még most nem árulom el miért szeretném tudni, de idővel meg fogjátok tudni. :) 

Nagyon jó volna, ha minnél többen leírnátok nekem, sokat segítenétek a folytatás érdekében. 

Imádlak titeket!

Ezer puszi: Tinaa..

34/1.rész..

Sziasztok!

Szörnyen szomorú vagyok! Egyetlen komit sem kaptam az előző részhez. Ezek szerint nem csak én éreztem borzalmasan rossznak a részt. Viszont most hoztam a 34. rész 1. részét. Így E/3. ban még sosem írtam. Ez nekem teljesen új. De azért remélem tetszeni fog. Hirtelen jutott eszembe, úgyhogy ha nem tetszik, negatív kritikákat is várok.

Most köcsög dög leszek, de csak 3 komi után hozom a kövi részt!

Jó olvasást mindenkinek! Puszi: Tinaa..

34/1. rész

Csak forgolódott az ágyban. Nem tudta mi történt. Miért ennyire nyugtalan? Már két hete nyugtalanította a tudat, hogy az a nő talán Tina. Hogy visszatért és újra elront mindent. Újra belerondít a Fernandoval való kapcsolatába. Legbelül jól tudta, hogy ő még mindig Tinát szereti, de nem érdekelte, amíg az ő férje. Ameddig mellette lehet. Reggel kialvatlanul, fáradtan ébredt. Végig Tinán gondolkozott. És azon, hogy Fernando miért nem jött vissza a szállodába estére. Remélte, hogy nem a jégkirálynő miatt. Valami azt súgta neki, hogy bizony vele van. És ez a gondolat egyáltalán nem dobta fel. Mert ha tényleg úgy van, ahogy ez a nő állítja, hogy egy teljesen más ember, akkor is. Tina kiköpött mása. Mi van, ha az ő férje bele szeret ebbe a nőbe? Csak azért mert hasonlít rá.. Gyűlölte azt a nőt. Gyűlölte és egy szemernyi bűntudata sem volt, amiért tönkretette egykori ’ legjobb barátnőjét ’..

Lassacskán reggel lett. Kikecmergett az ágyból és a reggeli készítésével próbálta elterelni elvándorolt gondolatait. Javában ette a számára legjobban kedvelt és nélkülözhetetlen müzlijét, amikor betoppant a férje. Nyúzott arccal, beesett szemekkel. Úgy nézett ki, mint aki egy nap alatt 40 évet öregedett. Léna alig ismert rá. Rá a saját, tulajdon férjére. Nem tudta mi baja. A férfi könnyezett. Sírt. Összetört a súlytól, attól a hírtől, amit előző délután megtudott. Mi történt? Merült fel a kérdés Lénában. Ugyan mi törhette össze ennyire? Lassan sétált a férje felé, mintha félne valamitől. Talán félt is. Mikor mellé ért, lágyan a vállára tette a kezét. De a férfi egy dühös mozdulattal lesöpörte azt és szabályosan befutott a lakosztály hálójába. Léna nem értette ezt a gesztust, de nem adta fel. Utána ment. Majd halkan megszólalt.

-Fer. Mi történt? – suttogta.

Nem érkezett válasz. Fernando az ágyon feküdt és zokogott. Abban a pillanatban jobban hasonlított egy kisfiúra, akit megfosztottak a kedvenc játékától, mint egy határozott, kemény, markáns férfira. Léna senki iránt nem érzett sajnálatot soha életében, magán kívül. De most élete szerelme iránt – akit nagy nehézségek árán, megszerzett – sajnálatot érzett.

- Mondd el! – nem adta fel. Félt a választól, mégsem hátrált meg.

- Tényleg tudni akarod? – emelte fel a fejét egy hajszálnyira a megtört férfi. Még mindig folytak a könnyei. Megállíthatatlanul, mint a patak vize. Úgy érezte talán örökké ez lesz. Hangja, mint a darabokra tört csésze. Rekedtes keserves éllel.

- Igen! – mondta határozottan Léna.

- Meghalt! Meghalt.. – suttogta, majd újra rettenetes sírásba kezdett. Léna nem értett semmit. Ki halt meg? Kicsoda? Kérdezte folyamatosan magától.

- Fer.. Ki halt meg? – már ő is majdnem meghatódott. De ekkor elhangzott a férfi válasza. És Lénát önfeledt boldogság kerítette hatalmába.

- Tina..

33.rész..

33.rész

Sziasztok!

Szabályosan ég a pofám, hogy csak most hoztam új részt, ráadásul megint ilyen icurka picurkát. De egyszerűen nem bírtam ezt most megírni. Nagyon nem is tetszik ez most. Úgy érzem nem tudtam kifejezni a kellő érzelmeket ehhez a részhez. Nem tudtam érzékeltetni, ezeket a szörnyen mély érzelmeket. Egyre inkább úgy érzem nincs meg bennem az, ami ehhez a dologhoz elengedhetetlen.. Talán nem nekem való az írás?! Nos azért itt van. Remélem nektek tetszeni fog. Nem magyarázkodok miért lett ilyen rövid és azért sem, hogy miért ilyen sokára hoztam. Már úgy is lényegtelen..

Puszi mindenkinek!! Tina..

***Fernando szemszöge ***

Mikor végre vége lett az interjúknak a szabadedzések után, lassan ballagtam vissza a homeba. Teljesen össze voltam zavarodva. Nem tudtam mit gondoljak, mit kellene gondolnom. Ki ez a Lejla? Miért csak most bukkant fel? Így hirtelen? Amióta először találkoztunk vele meggyőződésem volt, hogy ő Tina. De mikor ennyire rideg és fájdalmas ürességgel beszélt, minden reményem elszállt, hogy talán.. talán ő az.. Ez a Lejla Milton egy pökhendi, kegyetlen világgyűlölő nő. Nem is tudom.. Szeret ő egyáltalán valamit, valakit? Nekem úgy tűnik még magát sem. Teljes ellentéte az én Tinámnak. De mégis, ahogy a szemébe néztem, mégis őt láttam benne. Őt megkeseredve. Ez a Lejla utál mindent és mindenkit. Valami történhetett vele a múltban, amitől ennyire megkeményedett. De mi? Nekem úgy sem mondaná el. Valamiért pikkel rám. De miért? Mit tettem én ellene? Tudtommal semmit. Habár a férjét folyamatosan legyőzöm a versenypályán, de hát ez mégsem egy nyomós indok. Kár tagadnom, mióta megláttam csak ő járt a fejemben. Nem tudtam senki másra gondolni. Még a versenyzés sem érdekelt annyira, pedig ez a mindenem, a szenvedélyem mióta Tina elhagyott.. azóta még jobban. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy neki mentem valakinek. Látszólag ő is nagyon el volt gondolkodva mikor összeütköztünk. Ahogy rá kaptam a tekintetem, mintha az előző ütéstől lehullott volna róla az állarc. Ahogy a szemembe nézett most először láttam érzelmeket az arcán. Gyűlölet, fájdalom, csalódottság, rémület.. aztán megint semmi. Valószínűleg észrevette mennyire bámulom és gyorsan rendezte a vonásait. Teljesen megrökönyödtem. Ezek az érzelmek ellenem irányulnak?

-Saj.. sajnálom.. – dadogtam és elkezdtem szedegetni a papírokat, amik nagy valószínűséggel a kezéből estek ki mikor egymásnak ütköztünk.

- Kicsit figyelhetne jobban. – mondta a már megszokott rideg hangján.

- Elnézést. Viszont maga sem figyelt. – jelentettem ki, majd a kezébe nyomtam a papírokat és mivel úgy voltam vele, hogy 2 mondatnál többet még nem beszéltünk ezért hátat fordítottam és elindultam abba az irányba amerről jöttem, de váratlanul megszólalt. Viszont nem azon a hangon, amit megszoktam tőle.

- Sajnálom. Csak mostanában elég szétszórt vagyok.. azt hiszem.. – mondta félénken. Teljesen meglepődtem. Úgy kellett felkaparnom a földről az állam. Most tényleg a jégkirálynő beszélt hozzám ilyen.. Lágyan? Ilyen emberien? Lassan megfordultam. Nem lepleztem a meglepődöttségem. Nem volt értelme. Már a legelső találkozásunk óta úgy érzem, hogy a vesémig lát.. Bármilyen érzelmet is próbálok eltitkolni előle, úgy érzem teljesen fölösleges, hisz úgy is tudja, mit gondolok és érzek. Úgyhogy most nem is akartam leplezni. Most először vett emberszámba. Most először éreztem érzelmet a hangjában.

- Ne nézzen így rám! Mi baja? – lépett egy lépéssel közelebb hozzám. Megremegtem, ahogy éreztem a karomon a puha ujjainak simogatását. Mi ez az érzés? Olyan… ismerős..

- Semmi.. Csak most először éreztem azt, hogy ön észrevesz engem. – adtam ki magamból, ami abban a pillanatban a szívemet nyomta.

- Miért? Mit kellett volna tennem? Ön és a felesége. Jól tudom, hogy a felesége? – Bólintottam. – Az első találkozásunk alkalmával nekem estek, hogy egy számomra ismeretlen ember vagyok.

- Igaza van. De én tényleg azt hittem.. Meg voltam róla győződve, hogy ön az egykori szere… De most már tudom, hogy ez nincs így. – mosolyogtam rá elég vérszegényen. Újra rám törtek az érzelmek. Tina.. édes Tinám.. hol lehetsz most? Adj jelet magadról…

- Egykori kije? – sejtettem, hogy be fog következni ez a pillanat, de belül reméltem, hogy nem ilyen gyorsan. Újra azzal a megszokott jéghideg modorával szólt hozzám. Ettől az amúgy is mínuszba nyüstölt hangulatom még eggyel lentebb fokozódott.

- Nem lényeges. Hova indult? Elkísérhetem? Vagy esetleg.. Nem lenne kedve este velem vacsorázni? – váltottam gyorsan témát.

- Este programom van. Harryvel megyek vacsorázni. – mondta büszkén. Én meg majd elsüllyedtem szégyenemben. Hát persze, hogy nem a kis pilótát választja, ha a közelben van egy herceg is. És úgy látom, jóban lehetnek, ha már tegeződnek. És ahogy kiejtette a nevét, még el is mosolyodott. Ennyire senkinek még nem éreztem magam.

- Hát persze.. – morogtam alig hallhatóan.

- Most viszont elkísérhetsz a sajtókonferenciára. Elvileg Bernieék gyászolnak. – mondta ismét érzelemmentesen, és hogy még jobban meglepjen szembe állt velem, lágyan végigsimított az arcomon és még egy elég fura mosolyt is küldött felém. Teljesen megbabonázva követtem. Igazából le sem esett, amit mondott. Csak később, amikor a színültig feketében lévő teljesen megtört anya nyilatkozott a sajtónak.

- Üdvözlöm önöket! El fogok mondani egy elég magánjellegű hírt. Nagyon nehéz ez nekem. És természetesen a férjemnek is. Kérem ez után a bejelentés után kíméljenek meg minden ehhez kapcsolódó kérdéstől. – A számomra nagyon jól ismert nő szeméből kihullott az első könnycsepp, megvárta, míg lefolyik végig z arcán, majd egy nagy sóhaj után folytatta. – Elhunyt a lányom. Pár éve már Afrikában élt, nehéz helyzetű gyermekeket tanított és segített nekik. Valami járvány viszont elvitte. Nem kívánok többet erről beszélni. Kérem, tiszteljék Tina emlékét. Köszönöm. – Azzal lesétált a mikrofonok özönéből egyenesen Bernie karjaiba. Majd együtt távoztak a teremből.

Csak álltam ott. Hirtelen kiürült a terem. Legalábbis úgy éreztem. Csak én voltam ott. Elveszetten. Forgott velem az üres terem. A fülemben halottam Tina minden egyes szavát, amit mondott nekem. Lepergett előttem az életem azon szakasza, amikor vele voltam. Amikor minden időnket egymásnak szenteltük. Ő volt életem szerelme. És már nincs.. Éreztem a szorítást, éreztem valami eltört bennem ott. Ott a felső testem közepében. Vagy megsemmisült.. Nem tudom megmondani. Iszonyat nagy fájdalmat éreztem. Nem így gondoltam azt, hogy adjon jelet magáról. Neeem.. Miért? Ő volt életem legjobb, legigazabb és legnemesebb része. Miért pont ő? Ennél még az is jobb lett volna, ha soha nem tudom, meg hol van. De ez.. Nem hiszem el. Nem érzékeltem semmit a külvilágból. Csak forogtam forogtam. Teljesen egyedül. Mindent megbántam. Megbántam életem összes bűnét. Még azt a legnagyobbat is. És azt is, hogy feleségül vettem azt a hárpiát. Még mindig forogtam. Majd elvesztem a sötétségben…