Sziasztok!
Meghoztam a 17.részt! Remélem tetszeni fog. =)
Nagyon örülnék pár kominak! (L)
Ezer csók.: Tinaaa^^
17.rész
Talán sírt?
Kizárt! Verd ki ezt a hülyeséget a fejedből! Büszkébb ő ennél!
A taxiban egy szót sem szóltunk egymáshoz Jensonnal.
Gondoltam a beszélgetést majd a repülőre tartogatja. Nem tartott sokáig az út. De mikor a reptérre értünk meglepődtem, hogy nem a rendes váróba megyünk, hanem egyenesen a kifutóra egy kis repülőhöz.
- Hát ez? – Adtam hangot meglepődöttségemnek.
- Híresség vagyok.. Nem gondoltad komolyan hogy rendes repülővel utazunk?!
Ellepnének a rajongók! – mosolygott csibészesen. – Ezért idehozattam a magángépemet.
- Ó el is felejtettem, hogy mekkora ember valaki.. – mondtam gúnyosan mosolyogva.
- Nah jól van! Ezt megjegyeztem! – Játékosan sértődést színlelt. Én csak nevettem rajta, majd mikor leültünk a gépben eszembe jutott, hogy Fer valami Jess-t emlegetett, rá is kérdeztem.
- Ki az a Jess? – Érdeklődtem komoran az ablakon kibámulva. Féltékeny vagyok? Lehet, de akkor is tudnom kell, hogy mihez tartsam magam.
- Ó senki! Vagyis a húgom. – Először zavarba jött, de aztán rendezte a vonásait.
- Van húgod? Mesélj, kérlek a családodról, jobban meg akarlak ismerni. – Jelentettem ki.
Jens elég úton a családjáról beszélt, leszálláskor pedig felhozta az én családomat. Mindent elmeséltem neki, még a húgomat is. Nem tudom, miért bízom meg benne..
Elszörnyülködött azon, ahogy a családom bánt velem.
Felhozta Fer-t is témának, de én eltereltem a szót azzal, hogy hívjunk egy taxit. Róla nem meséltem semmit, őt kihagytam a sztoriból.
A taxi, amit hívtunk, elvitt minket a nyaralóig. Iszonyat meleg volt. És éhes is voltam. Csak egy vágyam volt, hogy ehessek, és hogy átöltözhessek végre.
A nyaralónk igazán nyugis helyen volt, közvetlenül a tenger mellett. Imádtam itt lenni. Imádtam a vizet, a házat, a levegőt, a talpam alatt ropogó friss homokot, a tengerpartot, és még az emberek is kedvesek voltak.
Volt egy házvezetőnőnk, Nana, aki mikor nem tartózkodtunk itt akkor is átjött hetente párszor takarítani. Már régebben is gondolkoztam, rajta hogy Nanát átköltöztetem a Svájci házunkba, mivel ő nekem olyan volt, mint az anyukám. Középkorú, ősz hajú, kedves, aranyos, gondoskodó hölgy. Egyszerűen imádtam. Neki mondtam el minden gondomat és bánatomat Ferrel kapcsolatban is és tőle kértem tanácsot. Mikor ki akartam kapcsolódni ő segített nekem. Sose kezeltem különösen alkalmazottként, sőt volt olyan mikor megkértem, hogy ne csináljon semmit, hagyja a munkát és jöjjön le velem a partra. Neki meghalt a férje és sose kereste újra a szerelmet, mikor azonban felvetettem neki az ötletet azt mondta nem tudja elhagyni ezt a helyet.
Ő itt született itt is akar meghalni.
Ma reggel is felhívtam, hogy készítsen elő nekünk 2 szobát és hozzon a boltból valami kaját.
Majd kiugrott a bőréből örömében, amikor meghallotta, hogy idejövök.
A ház 10 szobás volt 1 konyha 5 háló, 3 mellékhelyiség, és 1 nappali.
Ahogy belép, az ember rögtön az előtér fogadja, aminek a közepén egy fehér csigalépcső foglalja a helyet. Az előtérből nyílt a konyha, a nappali és egy fürdő.
Az emeleten volt a többi szoba. Az egész ház nagyon világos és barátságos volt. Kivéve az én hálómat. Az fekete volt. A többi pedig színes. Lénáé volt a zöld szoba. Nikáé pedig a piros. A másik kettő fekete-fehér virágos. Az egyik Nanáé volt. A másik pedig vendégszoba.
- Váh át kell öltöznöm, megsülök..- Nyavalyogtam Jensonnak miközben a kulcsot dugdostam a zárba. Végre kinyílt.
- Nana! Itt vagy? Megjöttünk! – Kiabáltam az előtérben miután ledobtam a sok bőröndöt, amit cipeltem.
