Sziasztok!
Először is.: Hoztam az új részt! Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. :)
Másodszor.: Iszonyatosan hálás vagyok nektek a komikért. Nagyon nagyon köszönöm.: Fanninak, Zsuzsinak és nem utolsó sorban Briginek aki mindig veszi a fáradtságot és ír nekem pár sort! Köszönöm még 1x. Remélem ez után is veszik majd páran a fáradtságot hogy írjanak pár sort. Tudjátok nagyon jól esik ha valaki értékeli a munkámat. :) Köszönöm (L)
Harmadszor.: Köszönöm mind a 19 rendszeres olvasómnak, azt hogy itt vannak és olvassák a blogomat még annak ellenére is hogy mostanában elég kevés rész volt.
Negyedszer.: Szeretnélek megkérni titeket, hogy szavazzatok a közvélemény kutatáson. Iszonyatosan kíváncsi vagyok. Minden véleményt elfogadok. :)
Ötödször.: Szeretném ha benéznétek erre az oldalra.: http://victoriacurtis.blogspot.com/
Ezt a blogot az egyik legjobb barátnőm csinálja. Iszonyatosan megköszönném ha benéznétek hozzá és elolvasnátok a történetét. :)
Hatodszor.: Minden kedves anyának utólag is BOLDOG ANYÁK NAPJÁT kívánok! (L)
Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy olvassa a blogomat. Remélem tetszeni fog az új részt! :)
Ezer puszi.: Tinaa^^
21. rész
- Ne vedd fel! – motyogta kicsit dühösen, elhomályosult
szemekkel.
- Édesem, azt hiszem, ezt majd én döntöm el. – mondtam picit
flegmán.
Nem szeretem, ha dirigálnak nekem, igazából én… egy elég
elviselhetetlen személyiség vagyok. Vannak dühkitöréseim meg minden egyéb. Túlérzelgős
sem vagyok már. Csak néha vannak olyan pillanataim, amikor nem bírom már
tovább. Ilyen pillanat volt az is,
amikor anyámék meglátogattak. De nem voltam ám én mindig ilyen. Az a jégpáncél,
ami most a szívem körül van még akkor nem volt ott. De a testvérem halála, a
szüleim hidegsége, Fer elvesztése.. Az igazat megvallva tönkretett. Most itt
vagyok egy szívtelen perszóna, aki mindenkire csak mosolyog, de belül kegyetlen
és üres. Nincs túl sok ember, akit szeretek. Sőt.. alig van pár ilyen, de őket
az életem árán is megvédeném. Ők a családom. Nika.. Léna.. Nana.. Ben..
Ledöntöttem magamról Jenson-t és felkeltem. Oda mentem az
asztalhoz és felvettem róla a telefonomat. Megnéztem ki hív.
Ismeretlen szám.
Felvegyem? Ne vegyem?
Felvettem.
- Hello? – szóltam bele óvatosan.
- Tina..- szólt bele Ő.. Mire a szívem gyorsabban kezdett
verni.
- Mit akarsz? Ne zaklass.. – Mondtam ingerülten. De ne rá
voltam mérges, hanem magamra, az érzéseimre és a szívemre, hogy még mindig érte
dobog. – Nem akarok veled beszélni. Nem akarok hallani rólad. Hagyj békén. –
suttogtam a végét és kinyomtam.
A felismerés, hogy még mindig ugyanúgy szeretem megbénított.
Még egy fél percig álltam ott telefont a fülem mellett tartva, lesokkoltan.
Jenson közben felkelt az ágyról és odajött mögém.
- Fernando volt az. Igaz? – kérdezte szomorúan.
- Igen.. – motyogtam elesetten, majd sóhajtottam egy
óriásit.
- Figyelj! Lehet meg kellene hallgatnod…
- Nem! Nem akarok róla beszélni. – Szakítottam félbe. Majd
felé fordultam. – Lemegyünk a partra? Még mindig szörnyű melegem van. Nem engedem,
hogy ez elrontsa a kedvünket. – mosolyogtam rá. Ez a mosoly nem jött szívből,
belül elkeseredettség lett úrrá rajtam, de ezt most nem akartam kimutatni. A
műmosoly a specialitásom. Modell vagyok, akkor is tudnom kell mosolyogni, ha legszívesebben
ordibálnék, sírnék, zokognék.
- Tőlem mehetünk. Felmegyek és veszek fel fürdőnacit. –
mondta kacéran.
- Ohh.. A nélkül élvezetesebb lett volna, de ha nem, hát
nem, én is veszek fel fürdőruhát. – fűztem tovább incselkedve.
Kézen fogva felbaktattunk az emeletre és bementünk a
szobáinkba.
Felvettem a kedvenc fehér bikinimet és hozzá egy szintén fehér szandált.
A hajamat egy kontyba felkötöttem a fejem tetejére. Felkaptam a fürdőszobából
az egyik törölközőt és már trappoltam is lefelé. Jenson már ott várt rám egy
szál fürdőgatyában.
Atya úristen. Te szentséges szűz Mária. Egy félisten van a
házamban. :O
Jenson fürdőgatyája...
