27.rész A sorsfordulás I.

Sziasztook! 

Nos drágáim, elérkeztünk egy sorsforduló részhez! Most minden megváltozik. Új irányt vesz a történet. Itt az eddigi leghosszabb rész amit írtam ehhez a történethez! Olvassátok és élvezzétek! 
Nagyon örülnék hogyha véleményeznétek ezt a részt. Nagyon fontos lenne a folytatás miatt. 

Ezer csók: Tinaa^^

27.rész  A sorsfordulás I.

Lassan lebotorkáltam a lépcsőn egyenesen- a semmibe - ki az ajtón. Miközben mentem, mentem a parton a víz mellett potyogtak a könnyeim. Ekkor telefoncsörgésre lettem figyelmes. Lassan elővettem és megnéztem ki hív. Az a boszorkány volt, aki tönkre tette a jövőmet Fernandoval. Az anyám Miranda.  Rettenetes nagy gyűlölet volt bennem iránta. A puszta kezemmel meg tudtam volna ölni a saját anyámat pedig ekkor még nem tudtam, hogy nem csak a Fer-rel való kapcsolatomat tette tönkre, hanem az egész életemet.

- Mit akarsz? – ordibáltam a telefonba. – Nem tetted még eléggé tönkre az életem? Te szajha! Miért? Miért keseríted meg a saját lányod életét? Miért szúrja ennyire a szemed, hogy boldog akarok lenni?

- Jajj Kicsim, nyugodj meg! Nem lesz semmi baj, ha azt teszed, amit én mondok. Nem akarok neked rosszat, hidd el! – cinizmus. Igen erős gúny volt a hangjában, ahogy a ’kicsim’ szót kimondta.

- Mi van? Még követelőzöl is? Mit akarsz a boldogságomért cserébe? Mivel akarsz még jobban tönkretenni? – sírtam.

- Én csak jót akarok neked édesem. Tudod, mit akarok? Tűnj el! Senki se tudja, hogy hol vagy még a két drágalátos barátnőd se. És a legfontosabb.. Nem beszélhetsz Fernandoval és a két csitrivel. El kell utaznom Miamiba úgy, hogy senki se tudjon róla. A repülőtéren fog várni két testőr. Ők majd elvisznek, a házhoz ahol laknod kell. Két nap múlva utánad megy Jenson ő majd elmondja a további teendőidet. Megértetted? – nevetett a végén ördögien.

- Mert ha nem teszem meg? Mit csinálsz? És mi köze van ehhez Jenson-nek? – Kezdtem kétségbe esni. Nem nagyon tudtam mit mondjak. És azt sem tudtam miért teszi ezt velem.

- Mindhárman a halott testvéred mellett végzik..

- Tessék? – Teljesen lefagytam. Olyan érzésem volt mintha minden életerő kiszállt volna belőlem. Mintha minden, ami bennem volt most elszivárgott volna. Az anyám engem is megölt. Belülről. Tönkre tett. Meg kell tennem amit, mondd. Nekem ők hárman a legfontosabbak. Senki másom nincs ebben a kibaszott életben.  – Tehát ez a célod? Hogy teljesen egyedül maradjak? Hogy teljesen megüresedjek belülről? – Már nem kiabáltam. Már nem sírtam. Halott nyugalommal beszéltem. Talán belenyugodtam abba, hogy egyedül élem le az életem.

- Higgy, amit akarsz! Két perc múlva jön érted egy kocsi. Szállj be! Ők elkísérnek, Miamiba a házhoz ahol lakni fogsz ezen túl. Majd később megérted miért teszem ezt veled.

Azzal lerakta.

A lábaim nem bírták a megpróbáltatásokat, összerogytak alattam. A földön fekve néztem a semmibe. Nem sírtam hisz elfogytak a könnyeim. Elhagyott minden erőm, ami eddig hajtott. Minden életerő kiszállt belőlem akkor. Egy új korszak kezdődött. Ekkor még nem tudtam mit takar anyám eme mondata: ’ Majd később megérted miért teszem ezt veled.’ Mára már értem. Sajnos..

2 perc múlva jött az autó. Minden úgy történt, ahogy az a rohadt hárpia mondta. A repülőtéren az egyik testőr elkérte a telefonom. Elmagyarázta, hogy azért kell odaadnom, mert ha a barátnőim a rendőrséggel kerestetnének, ne tudjanak lenyomozni. Nem ellenkeztem. Akkor sem ellenkeztem volna, ha nem két debella testőr néz le rám vészjóslóan. Nem akartam bajt a nekem három életemet jelentő embernek.

Felszálltunk a repülőre, majd elvittek a házhoz ahol lakni fogok. Egy igazi palota volt. De mégis börtönnek éreztem. Egy kalitkának.

**2 nap múlva**

Két napja vagyok itt. Nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnik. Ma jön Jenson. Remélem, ő majd mindent elmond nekem. Mert semmit sem értek. Ekkor csöngettek. A házvezetőnő Dory kinyitotta az ajtót. Ő volt az egyetlen, akivel beszéltem ez alatt a két nap alatt. Nagyon aranyos és Nanára emlékeztet.

Az ajtóban Jenson állt. Vidám volt. Folyamatosan mosolygott rám. Nem tudtam mire vélni.

- Sziaa Tina! Végre láthatlak. – ölelt meg szorosan. Majd meg akart csókolni, de én eltoltam magamtól.

- Mi ez az egész? Magyarázd el. Kérlek. – sírtam el magam ismét.

- Gyere! – Ültetett le a kanapéra. – Az van, hogy anyukád szeretné rendbe tenni a kapcsolatodat Fernandoval. Azért kellett két napot itt lenned, hogy tudjon vele beszélni és, hogy ne avatkozz közbe. Fer találkozni akar veled este. A Lamante szállodában. – magyarázta kedvesen.

Először meg sem tudtam szólalni. Újra visszatért belém az élet. Újra tudtam remélni.

-Te..tee..teessék? Tttényleg? – csak mekegtem makogtam a boldogságtól.

- Készülj el királylány 7re vár és már 5 van. – Kacsintott rám Jenson.

- Várjunk csak! Ez téged nem zavar? Hisz azt mondtad szeretsz. – Nagy szemekkel néztem rá.

- Nem. Szeretlek, pont ezért szeretném, ha boldog lennél. – mosolygott tovább.

- Nagyon köszönöm. – Néztem rá hálásan.

Felrohantam a szobámba majd megkerestem a kedvenc pink ruhámat. Elmentem zuhanyozni, megcsináltam a hajam, sminkeltem. Úgy éreztem minden tökéletes lesz.

Fél hétkor elvitt a kocsi a szállodába. Fer várt az ajtónál…

Ahogy megláttam újra eleredtek a könnyeim, de most a boldogságtól.

- Fernando! Kérlek, bocsájts meg nekem! Kérlek! Szeretlek! Én is szeretlek! – sírtam boldogan az arcát simogatva.

- Végre kimondtad! Tudod, mióta várok erre? – és ekkor életemben először megcsókolt. Olyan volt mintha nem lenne a lábam alatt föld. Mintha repülnék. A fellegekben éreztem magam. Boldog voltam.

***Jenson szemszög***

- Miranda, miért akarod, hogy gyereke legyen ettől a rohadéktól? – érdeklődtem idegesen.

- Mert ha elmondjuk neki az igazat a testvéréről és a neki fontos személyekről meg akar majd halni. – Közölte vérfagyasztó nyugalommal. – Kell valami egy kis szikra, ami arra sarkallja majd, hogy tovább éljen. Nekünk sosem volt jó kapcsolatunk, miattam nem élne tovább. Miattad, se mert nem szeret téged. A drága barátnői elárulták, ha rájön, erre kell az a gyerek, hogy meg tudjam bosszulni amit Fernando tett.

- Értem én! De miért nem lehet tőlem az a gyerek? – értetlenkedtem tovább. Tényleg szeretem Tinát, és egyáltalán nincs ínyemre, hogy épp valamelyik szobában hempereg azzal a mocsokkal.

- Most mondom, hogy téged nem szeret! Hozzád nem fűzi olyan mély kapcsolat, mint ahhoz a szeméthez. A te gyereked miatt nem akarna tovább élni. Fogadd el és elégedj meg annyival, hogy elveheted majd feleségül. – mondta kimért hűvösséggel.

- Ugyan miért jönne akkor hozzám? – gúnyolódtam.

- Mert te leszel az, aki mellette fog állni, aki a nevére veszi a porontyot. Na meg amúgy sem lesz más választása. – mondta félvállról.

- Hagyják már abba a kufircolást! – vágtam egyet dühösen az ülés karfájára.

- Nyugi fiam! Eljön még a te időd is! – Kacagott.

Folyt. köv. Sorsfordulás II. 1-2nap múlva ;))

26.rész =)

Sziasztok!
Hoztam az új részt! Nem lett túl hosszú de azért remélem tetszeni fog! Pár komit el tudnék viselni! Előre is köszönöm! 
Csókcsók: Tinaa^^

26.rész

Hirtelen nem tudtam mit tegyek. Csapjam rá az ajtót? Kiabáljak? Vagy 5 év után beszéljek meg vele mindent? De hisz ezt nem tehetem. Most jöttem össze Jenson-nel. Nem csaphatom be. És ha beszélek vele, kibírom anélkül, hogy a pofájába vágnám, hogy szeretem?

Annyi kérdés. Annyi megválaszolatlan kérdés.

- Fer.. Mit keresel itt? – nyögtem.

- Téged. – Suttogta. – Gyere, menjünk el sétálni. Sok mindent el kell mondanom.

- De hát járni se tudok. – Mutattam fel a kezemhez ragadt vodkás üveget. Mind1 kifogásnak elég rossz.

- Majd én segítek. – Megragadta a kezem és húzott maga után.

Csöndben sétáltunk a tenger partig. Majd leültünk a homokba.

- Fer! Miért jöttél ide? – Sóhajtottam.

- Tina! Miért mentél el egy szó nélkül?

- Én kérdeztem először! – Böktem meg.

- Miattad jöttem. Tudod mióta elmentél, nagyon sokszor kerestelek. Először azt hittem bele őrülök. Mindenben, mindenkiben, mindenhol téged láttalak. Anyukád azt mondta, hogy hagytál nekem egy levelet. Nem adta oda. Csak felolvasta. Azt írtad, hogy nem bírsz már elviselni. Már meguntál. És hogy elmenekültél. Máshol fogsz élni. És hogy ne keresselek soha többet. Az volt életem legrosszabb napja.

Én csak néztem rá kikerekedett szemekkel. Mit művelt az anyám? Önszántából tett tönkre engem? Ezt nem hiszem el. De Fer ezt hiszi. Ha azt mondanám neki, hogy tényleg én írtam, elmenne. És élne tovább a barátnőjével én pedig Jenson-nel. De szeretem. Mit tegyek?

- Nem mondasz semmit? Miért írtad ezt? Tényleg így van? – kétségbeesett volt a hangja.

- Azt hiszem el jött az ideje, az igazságnak. – Sóhajtottam egy óriásit és megfogtam a kezét. De a kezén egy olyan tárgyat találtam, ami minden reményemet a porba tiporta, egy szempillantás alatt összetörte.

- Hallgatlak! – Megszorította a kezem.

- Te megházasodtál? – Engedtem el hirtelen a kezét és pattantam fel mellőle. – Nem hiszem el. Drága jó istenem. Nem lehet. – Fogtam a fejem, mint a megtébolyult.

- Tina.. Igen elvettem Raquelt. Elmentél.. El voltam keseredve. Ő segített nekem újra meglátni az élet szépségeit. Mi az igazság?

- Ááá Semmi. Én írtam azt a francos levelet. Igen meguntalak. És nem is akarlak többé látni. – Ordibáltam magamból kikelve. A könnyeim csak úgy folytak. A szívem ismét összetört.

- Most miért buktál ki? Te is összejöttél Jenson-nel. Pedig neki van barátnője. – Ordibált vissza.

- Mi van? Nem hiszek neked! Nem lehet.. Ne.. – Ripp..Ropp..Csitt..Csatt..Bumm..Bum.. A szívem még apróbb darabokra törtek. – Miért kerestél meg? Miért? Miért nem éldegélsz boldogan a feleségeddel? – Suttogtam összetörten.

- Tudni akarod? Biztos tudni akarod? – Kiabált kitartóan. – Mert szerettelek! Szerettelek te szajha! De most már látom, hogy mekkora ostobaság volt tőlem, hogy idejöttem és megmondtam ezt neked. Áhh… - rúgott egyet mérgesen a homokba.

- Mii? Neee… - Még egyszer utoljára a szemébe néztem és láttam, hogy ő is sír. Sarkon fordultam és elfutottam. Csak futottam és futottam. Ekkor vettem észre, hogy a vodkás üveg még nállam van. Leültem egy árokpartra és ittam. Sírtam. Bömböltem. Olyan érzésem volt mintha most ott helyben vége lett volna a világnak.

- Mit tegyek? Miit? – sírtam.

***Léna szemszög***

-Jajj.. Nem kéne már többet innom..- dőltem le a kanapéra.

- Szerintem már senkinek. – nevetett mellettem Nika a földön fekvő fiúkra mutatva.

- Egyébként Tina? Elrabolták? Ajtót ment nyitni és az óta vissza se jött.

- Most hogy mondod. Már óó te jó ég 4órája nincs itt. A vodkájával ment el nem? Keressük, meg lehet, ott fekszik valahol holt részegen.

- Menjünk. De nem tudok felállni.

- Nem kéne szólnunk a fiúknak? – nézett rám kétségbeesve. – Ha tényleg részeg egyedül nem tudjuk hazahozni.

- Pont nekik akarsz szólni? – mutattam rájuk. – A világukról se tudnak. – nevettem.

- Na, jó induljunk.

***Tina szemszög***

-Hol vagyok? – Nyöszörögtem. Basszus, de fáj a fejem. Ahogy szétnéztem rájöttem, hogy egy árokparton vagyok és a párnám egy vodkás üveg. – Úristen mi történt? – Mikorra ezt kinyögtem hirtelen minden eszembe jutott. – Jajj nee..

Nem sírhatok mindig. Jajj Fer.. Ne.. Mit tegyek? Most nem mehetek haza így. Vagyis haza kell mennem. Az irataimért. Megpróbálom úgy, hogy senki se vegyen észre. El kell tűnnöm innen egy kis időre.

Lassan hazabotorkáltam. Halkan benyitottam a házba. Nagyon megijedtem mikor láttam, hogy a földön fekszenek a fiúk. De örültem is neki, mert így nem vesznek észre. Nagyon halkan felmentem a szobámba. Gyorsan összeszedegettem a legfontosabb cuccaimat majd gyorsan átöltöztem. Nem szarakodtam sokat csak egy ruhát és egy cipőt kaptam magamra, na és egy napszemcsit. Hívtam egy taxit. És újra elhagytam mindent és mindenkit.