Nyaralok?Szenvedek.

Sziasztok bogyókáim.

Most elmesélek nektek valamit.
Anyum meg apum 2éves koromban elváltak. Azóta apámat jó ha egy évben egyszer látom. Nem túlzás ha azt mondom, hogy szinte nem is ismerem. Nos tegnap felhívtam drága apámat, hogy mikor ér egy kicsit rám. Azt mondta, hogy dolgozik és hogy kis testvérem lesz. Tehát nem tudunk találkozni ezen a nyáron. Teljesen kibuktam. 2 okból kifolyólag is.
1. Kétségbe estem, hogy apám megint apa lesz. Ezen az a kétségbe ejtő, hogy szegény gyerek is apa nélkül fog felnőni. Lassan 14éve élek nélküle, igaz van egy nevelő apám, de nekem soha nem rá volt szükségem. Nekem a vérszerinti apámra lett volna szükségem.
2. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy szeressen. Mit kellene változtatnom. Tegnap a tükör elé álltam és megkérdeztem magamtól, hogy miért nem szeret? Nem vagyok elég szép? Nem vagyok elég okos? Miért nem szeretett soha sem? Nem jöttem rá.

Nos, elegem lett mindenből. Nem érdeklem egyáltalán és most ez a padlóra küldött. Valahogy ezt a témát mindig próbáltam kerülni, vagy önvédelemből csak nevettem rajta. De nem tudjátok elképzelni mekkora űr van bennem ez miatt. Egyszerűen most ezt nem tudom elviselni. Egyedül akarok lenni. Vagy mégsem? Van még egy gondom. Az anyám. Tegnap miután felhívtam apámat eltört a mécses. Anya meg csak nevetett rajtam. És a fejemhez vágta, hogy soha sem volt apám, most miért kéne? Anya sohasem ölelt volna meg egyetlen egyszer sem, nem is ellékszek arra, hogy akár egy alkalommal is lett volna, hozzám egy szép szava. Anyám és apám között annyi a különbség, hogy anyát minden nap látom, apámat meg nem..

Na mind1 ezzel az volt a célom, hogy elmondjam, hogy miért megyek el 1-2 hétre. El utazok. Majd egyszer vissza jövök. Vagyis eddig úgy van, hogy visszajövök. Majd meglátjuk.

Szeretlek titeket! Remélem azért nem pártoltok el tőlem ez miatt. Legkésőbb 2 hét múlva jelentkezem a frissel, de még az is lehet, hogy már hétvégén.
Még egyszer, nagyon szeretlek titeket! Ezer csók. Vigyázzatok magatokra.. Puszi.

25.rész =)

Sziasztook! 

Sajnálom. hogy a tegnapi ígéretemet nem tartottam be miszerint, ha Fernando nyer két részt fogok feltenni. De sajnos ez nem az én hibám volt. Egyszerűen nem akarta a gépem megjeleníteni az oldalt. És így nem tudtam feltenni. A rész előtt viszont hoztam néhány képet a Fernandoról és a többiekről. Remélem nem bánjátok..

 Fernando győzelme! Nekem ez a kép kicsit olyan, mintha Balotellit utánozná.. xD De imádom! *-*

 Hát ez a kép nekem nagyon, nagyon tetszik! ^^

 Tudom..Tudom.. Nem az én reszortom, de egy kicsit sajnálom Sebet. Soha sem szerettem, de most megérdemelte volna a második helyet. :)

 Nah és a szerencse harmadik. Azt mondta nincs szerencse. De most mégis valami olyasmifélében volt része.. ;)) Ennek is örülök ^^

Hát drága Lewis-unknak nem volt nagy szerencséje, pedig Button-t látva nagy esélye lehetett volna a dobogóra. :\ Őt is sajnálom.. 

Nos kép elemzés után itt a friss. Jó olvasást! 

Puszii: Tinaa ^^

25.rész

- Mi van? – néztem rá nagy szemekkel.

- Csak kiabáltál. Én meg nem tudtam mi van. Aztán most meg bejövök és nevetsz a telefonba. A szívinfarktust hoztad rám. – mondta és egy sóhaj kíséretében leült mellém.

- Csak Nikával beszéltem. Léna megnyerte a modell versenyt. Nika pedig harmadik lett ezért örültem. – az előbb nagyon megijedtem azt hittem rájött, hogy meg kértem Nicolt hogy kémkedjen Jess után.

- Na így most már értem. – nevetett. – Kérdezhetek valamit? – mélyen a szemembe nézett.

- Hajrá.

- Alszol ma velem? – teljesen megdöbbentem. Most erre mit mondjak? Először meg kéne tudnom ki az a Jessica. De ha nemet mondok, lehet, hogy gyanút fog.

- Azt hiszem.. igen. – Mondtam bizonytalanul, majd egy félmosolyt erőltettem magamra.

- Nem akarlak megerőszakolni nyugi. – mentegetőzött feltett kézzel.

- Nem lenne erőszak. – Kacsintottam rá kacéran.

- Akkor miről beszélünk? – és megcsókolt.

Éjszaka megint nem aludtunk túl sokat. Kezdtem bízni benne. Úgy éreztem sok, nagyon sok idő után, hogy megbízhatok egy pasiban és talán végre boldog lehetek egy mellett. Történetesen Jenson mellett. Kezdtem megkedvelni és igaz ez egy kicsit megijesztett hisz tudtam, hogy én még mindig Fernandót szeretem, de lehet, hogy Jens lesz az az ember, aki elfelejteti velem életem igaz szerelmét.

Reggel korán keltünk, hogy időben kiérjük a reptérre a csipet csapat elé. Tegnap még Jenson-t felhívta Lewis, hogy kicsit többen jönnének. Méghozzá: Léna, Nika, Seb, Mark (Sebi csapattársa), Kimi, Romain (Kimi csapattársa) és persze Lewis. Az pedig 9 ember. És ez a villa még is csak kicsi.. De nem engedem, hogy a fiúk elmenjenek szállodába, vérig sértenének. Ezért Nikáékkal egyeztetve mi hárman az én szobámban fogunk aludni. A fiúk meg a többi 5 szobát úgy osztják el egymás között, ahogy akarják. Este pedig tartunk egy ’kis’ bulit.

Felvettem magamra egy pink csőnacit és egy fekete pulcsit. Felaggattam magamra a kiegészítőket, na meg felvettem a cipőt. A hajamat csak kifésültem majd felkötöttem egy kontyba a fejem tetejére. 9 kor elindultunk a reptérre. Negyed 11re értünk ki. De csak miattam, mert elfelejtettem kávézni és meg kellett állnunk egy kávézónál. (^.^)

A csipet csapat már csak ránk várt. Már hívtak két taxit is.

-Lányooook! – Ugrottam ki a kocsiból, ahogy megláttam őket. El se akartuk engedni egymást. Nem sűrűn válunk el egymástól.

Mark

Romain

Bemutatkoztunk a fiúkkal egymásnak, majd úgy döntöttem a fik hagy jöjjenek csak taxival mi hárman megyünk a kocsimmal.

- Bye,bye fiúkák! – dobtam nekik puszit a kocsiból. Ők meg csak néztek minket, ahogy beszállunk a kocsiba és elhajtunk. Ezen mi szakadtunk a nevetéstől.

- Na, lányok, sikeresen leráztuk a fiú csordát, meséljetek. – nevettem még mindig.

- Hiányoztál már! – ölelt meg Léna vezetés közbe.

- Cicc, ha nem akarsz karambolozni, engedj el jó? – Ráérünk később is.

- Ja hupsz.

- Most megállunk annál a pia boltnál, amit annyira szeretünk, és veszünk egy évre elegendő piát.

A lányok készségesen bólogattam. Leparkoltam és bementünk. Vettünk végül 5üveg Royal vodkát! Egy finn vodkát a mi kis finnüknek, 2 üveg Jäger-t  és 2 üveg whisky-t.

A poén viszont az volt, hogy elkérték a személyimet. Egy új csaj volt a pultnál és nem hitte el, hogy elmúltam 18. Röhej volt. Először a pofájába röhögtem, hogy ezt most komolyan gondolja e..  De aztán az elszánt képét látva megmutattam neki a modell kártyámat. Az olyasmi mint a személyi csak rajta van hogy hol dolgozol. Mikor megmutattam neki, leesett állal adta oda a visszajárót. Én fölényesen rávigyorogtam és kitopogtam az üzletből.

- Ez szánalmas volt!.

- Hogy tudnak egy ilyet betenni ide?- kontrázott Léna.

- Beszélünk Zinta nénivel? Rúgassuk ki ezt a kis csirkét. – Fűzte tovább Nika.

- Hagyjad nem fontos. Nekem bőven elég volt azt a döbbent lófejét látni. – nevettem.

Onnan egyenesen haza vettük az irányt. Ám félúton eszembe jutott valami.

- Nika ki tudtad deríteni ki az a Jess?

- Ó.. Tina..  Reméltem, hogy elfelejted. Vagy, hogy később lesz erről szó..

- Mi történt? Ki ő?

- Hol kezdjem drága istenem? – eléggé kétségbeesett volt az arca. Ezzel megijesztett.

- Az elején Nika! Mondjad már! – szóltam rá erélyesebben.

- Na, jó. szóval.. Elhívtam Lewist beszélgetni miután hívtál. Pont feltettem neki a kérdést, hogy ki az a Jess és hogy kije Jensonnak, amikor berontott Fernando és el kezdett velem ordibálni. Teljesen kikelt magából. Folyamatosan kérdéseket zúdított a fejemre. Azt kérdezte, hogy lefeküdtél e vele, és hogy elmondta e neked, hogy ki az a Jess..  Majdnem nekem jött, ezért Lewis elvitt onnan. Ezek után nem beszéltünk erről. Sajnálom, nem tudtam kideríteni.

- Fer? Már megint ő? Nem hiszem el.. Miért bukkan fel mindig a legrosszabbkor?- sírtam.. De csak belül.. Fájt, hogy nem lehetek vele. A saját hülyeségem miatt.. Én vagyok az oka, hogy nem lehetünk együtt. Én mentem el. Én kezdtem új életet.. Nélküle..

Nem beszéltünk többet erről. De mindketten tudták, hogy ez mennyire fáj nekem. Elhatároztam, hogy este szarrá iszom magam. A fiúk még dumáltak lent a nappaliban, amíg mi átöltöztünk. Talán már ittak is. Viszont egy üveg vodkát eltettem magamnak. Azt én fogom meg inni teljesen egyedül. Ezt eldöntöttem. Amint kiléptünk a szobánkból magamra erőltettem a legszebb mosolyomat és levonultunk a lépcsőn. Már megérkezett Rose és Ben is. Ugyanis Jenson felhívta Bent, Ben pedig hozta Rose-t.

Mikor már szinte mindenkiben benne volt nagyjából egy fél üveg valaki csengetett.

- Maradjatok! Kinyitom.. – Ajánlkoztam. Felálltam az én drága vodkás üvegemmel. Amit hozzáteszek még az este folyamán egy pillanatig se eresztettem ki a kezemből. Menni is alig bírtam, de végül valahogy odaértem az ajtóhoz. Kinyitottam. Ekkor viszont a vér is meghűlt bennem.

- Beszélnünk kell! Most nem menekülhetsz el előlem! – suttogta. 

24.rész =)

Sziasztok! 

Nem volt kedvem írni tegnap ezért csak ma tudtam hozni a frisst. Remélem tetszeni fog mindenkinek. Nagyon nagyon megköszönném ha írnátok egy pár soros visszajelző komit. Igazán hálás lennék érte. Na szóval nem rozsázok többet. Jó olvasást.

Ezercsók.: Tinaa^^

24. rész

Reggel szörnyű fejfájással ébredtem, s közben észrevettem, hogy Jenson nincs mellettem. Ahogy az estére gondoltam, egy kis mosoly kúszott az arcomra. Nagy nehezen feltápászkodtam, és elindultam lefelé a konyhába, hogy igyak egy kis kávét és bevegyek egy fejfájás-csillapítót. Miközben lefelé sétáltam a lépcsőn beszélgetésre lettem figyelmes. Jenson telefonált valakivel. Kíváncsi lettem, és odaálltam az ajtó mellé, majd kihallgattam. 

 

- Igen édes. Pénteken lesz vége az értekezletemnek. Szombaton már találkozunk. Szombat este vacsora, kicsim? Rendben, akkor találkozunk Londonban a St. Johnban. Én is, majd találkozunk hétvégén. Szia Jess, vigyázz magadra!

Mikor meghallottam, hogy letette a telefont, egyből beléptem a konyhába, hogy ne vegye észre, hogy hallgatóztam. 

- Jó reggelt édes! Nem is hallottam, hogy lejöttél. – mosolygott kedvesen és szájon csókolt.

- Neked is. – motyogtam. 

Eltoltam magamtól és odamentem a szekrényhez ahol a gyógyszereket tartjuk. Miközben turkáltam a sok lom között Jenson odajött a hátam mögé és átkarolt.

- Mi a baj? Nem volt jó az este?

- De. – hagytam ennyiben.

- Akkor?

- Nincs akkor.. Fáj a fejem. Másnapos vagyok. És hisztis. – mondtam vészjóslóan.

- Értem. Akkor hagyjalak?

- Jobban jársz. – morogtam.

De a fejem már alig fájt. Rá voltam mérges. Kivel beszélhetett? Kivel beszélt így? A repülőn azt mondta, hogy Jess a húga. De a húgát leédesezi, na meg kicsim??

Bevettem a gyógyszert és felmentem az emeletre, hogy egy frissítő zuhany közben átgondoljak mindent.

Levetkőztem és beálltam a zuhany alá.

Egy biztos valami Jessicával beszélt. De Jess a húga. Akkor miért hívta úgy, ahogy? És mi van, ha mégse a húga? De miért hazudott volna? Azt mondta, hogy meg akarja próbálni velem. Ki a franc az a Jessica? Ki fogom deríteni. És ha kiderül, hogy Jenson becsapott. Isten óvja bosszúmtól. De miért kétkedem benne? Mert egy pasiban sem bízok meg. Benne sem. Minden esetre most jó pofát fogok vágni. Nem mondom meg, hogy mit hallottam. De meg fogom tudni ki ő..

Amikor kijöttem a fürdőből felöltöztem az edző ruhámba. Úgy terveztem elhívom Jens-t futni. Le kell futni a tegnapi sült krumplit. Modell vagyok. A testemből élek, ahogy az anyám mondta. Lementem a konyhába Jenson még mindig ott volt. Ült és nézett maga elé.

- Bocsi az előbbiért. – mondtam halkan.

- Nem baj. – sóhajtott egyet. – Futni készülsz?

- Ehem. Jössz velem?

- Mehetek. De ugye tudod, hogy úgy is legyőzlek. – mondta hencegőn és rám kacsintott.

- Haha. Azt hiszed? – húztam fel az egyik szemöldököm és végignéztem rajta.

- Nem hiszem. Tudom.

- Egoista. – mondtam és kinyújtottam rá a nyelvem.

- Ne nyújtogasd, mert leharapom.

- Annyi baj legyen. – nevettem.

Kivettem a hűtőből két fél literes vizet, az egyiket a kezébe dobtam.

-Na mehetünk? Jéé te még egy szál alsóban vagy. Úgy látszik, kapok egy kis előnyt. – kuncogtam huncutul.

- Ez nem ér. – mondta mosolyogva.

- Én szabom a szabályokat. Azt hittem már megjegyezted. – mondtam fölényesen.

- Egy életre. – tetetett ijedtséget.

- Felmegyek a kocsi kulcsért. Elfutunk az La Mariana-ba a kocsimért jó? – röhögtem.

- Ennyi időm van?

- Úgyhogy jobb, ha sietsz.

Játékosan belecsípett a fenekembe és elkezdett szaladni felfelé a lépcsőn.

-Bolond kis gyerek vagy!- ordibáltam neki nevetve.

Én teljesen ráérősen felbaktattam a szobámba a kulcsér. Eközben eldöntöttem mit fogok csinálni. Ha hazaértünk felhívom Nikát, hogy derítse ki Lewis-tól, hogy ki az a bizonyos Jessica.

Olyan délelőtt 11re értünk haza. Megkértem Nanát, hogy most ne főzzön. Én akartam valamit összetákolni. Nanát elküldtem a boltba, hogy hozzon cuccokat a Spagettimhez.

Mint kiderült Button sem tud főzni. És végül még is Nana segítségét kellett kérnünk. Pedig még szakácskönyvem is volt.

- Basszus, ha hazaérek, esküszöm, elmegyek valami főző tanfolyamra. Ez nem állapot. – Bosszankodtam magamon.

- Nyugi édes. Nem a főzés tudományodért szeretnek az emberek. És én sem. – Átkarolta a derekamat és megcsókolt.

- Te.. Szeretsz engem? – Kérdeztem fuldokolva.

- Azt hiszem igen. – nézett mélyen a szemembe.

- Ó ne.. Ez nem lehet.. Irtózok ettől a szótól. Nem szabadott volna az este megtennünk azt sem. Még.. Nekem ez kicsit korai. Én nem tudok beleszeretni egy emberbe egyik napról a másikra. Még szinte nem is ismerjük egymást. – estem kicsit kétségbe ettől a bizonyos szótól. – Huh.. Figyelj! – megfogtam két kezemmel az arcát és a szemébe néztem. – Jól figyelj! Én 6éve szingli vagyok. Csak alkalmi kapcsolataim voltak. Soha. Soha az életemben nem volt még komoly kapcsolatom. Nem tudom, hogy kell ezt kezelni. Szerelmes is még csak egyszer voltam életemben. De arra is rá lehet fogni, hogy tini szerelem volt. Azt se tudom igazából mi az. Ez nekem sok. Mint mondtam a leg elején meg akarlak ismerni. Veled nem akarom elszúrni. - az utolsó mondatnál már folytak a könnyeim.

- Kicsim! Félre értesz. Ez a kijelentésem, hogy szeretlek. Téged nem kötelez semmire. Csak legyél olyan, mint eddig. Hidd, el majd észre fogod venni mikor, jön el az, hogy már te is ezt tudd mondani nekem. – Letörölte a könnyeket az arcomról és megpuszilta a helyüket. – Nem kényszerítelek semmire. Csak azt szeretném, ha a barátom lennél és engedd, hogy én szeresselek.

- Jó! – mondtam és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.

- Ezt a szép mosolygós arcot szeretem látni. Ez a beszéd.

- Na, jól van. Kajáljunk végre. Korog a pocim.

A nap további részében lementünk a partra és süttettük magunkat. Majd késő délután haza lavíroztunk. Vacsora után mindketten felmentünk a saját szobánkba. Én pedig felhívtam Nikát.

- Szia Nika!

- Tinaa. Hogy vagy? Mizujs?

- Jól vagyok édesem. Ti? Hogy sikerült a verseny? – érdeklődtem mielőtt a tárgyra térnék.

- Nagyon jól. Léna lett az első. Én pedig a harmadik. Mia lett a második. Lénának ez nagyon jó lehetőség volt. Adam szerzősét ajánlott neki. Ő pedig elfogadta. Egy helyen fogunk dolgozni mindhárman. – ujjongott.

- Tényleg? Gratulálok! – kiabáltam, mint a félőrültek.

- Holnap végre megyünk hozzátok Hawaiira. Várom már. Ránk fér egy kis pihenés. És egyébként te nyerted a különdíjat. Tartottak egy beszédet neked. Nagyon sajnálták, hogy lebetegedtél.

- Tényleg? Én? Ez meg tisztelő. Majd felhívom a verseny vezetőségét és megköszönöm. Na de akkor holnap reggel 10re értek ugye? Megyünk majd értetek a reptérre. Viszont Nika lenne egy kérésem. Egy óriási nagy szívességet akarok kérni. Reggel hallottam, hogy Jenson beszélt valami Jess-el és édesemnek meg kicsimnek nevezte. Kérlek, derítsd ki, hogy ki ez a nő. Nekem azt mondta, hogy a húga, de az ember a saját húgát nem hívja így. Kérlek, érdeklődj Lewisnál is.. Hátha ő tudja.. De kérlek, ne áruld el neki. Jó?

- Meglesz. Ezt ki kell deríteni. Máris nem olyan szimpi ez a Jenson. Kiderítem cica. De most megyek. Lewis-el vacsizok. Sziaa holnap tali!

- Köszönöm. Szia! Megyünk elétek Puszi!

Letettem a telefont. Ekkor viszont benyitottak.

-Kivel beszéltél? – jött be mérgesen. Én viszont nem tudtam mi az oka a dühének. Talán hallotta amit mondtam Nikának? 

23.rész =)

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy nem várom meg, hogy meglegyen az 5 komi és inkább hozom a frisst. 
A részről annyit, hogy most megtörténik az amire már talán sokan vártatok. Most nem szabok komihatárt. 
Jó olvasást mindenkinek! ;)
Ezer csók.: Tinaa^^

23.rész

Jenson kiállt az autómmal, majd elindultunk a bár felé.. találgathattok ki vezetett, de nem érdemes. Nem én vagyok az autóversenyző.

10 perc alatt oda is értünk. Semmit sem változott egy fél év alatt, amíg nem voltam itt. Jó ez a hely imádom.

Bementünk a bárba. Meg láttam, hogy a pultnál Rose van. Ezért odamentem hozzá.

Rose.

-Szia Rose! De rég láttalak, hogy vagy? – Adtam neki három puszit a pulton keresztül.

- Tinaa! Te itt? Nyaralsz? Te nem jársz erre csajszi. A csajok? Én jól vagyok, köszi. Te? Látom nem egyedül érkeztél. – Mondta sejtelmesen a még mindig az ajtóban álló Jenson-re nézve.

- Nyaralok asszem. Majd csütörtökön jönnek Selenáék is csak nekik még van egy versenyük. Én is jól vagyok. Nem bizony. – nevettem.

- Majd beugrotok ugye? – kérdezte lelkesen. – Csütörtökön pont nem dolgozok. Bulizhatnánk egyet.

- Persze. Rendben, majd felhívlak jó? Láttad Bent? Itt van már?

- Igen. Leghátul ül az asztalotoknál. Képzeld rendelt olyan paprikáskoktélt. Fujj.. Lehet, neked szánja ne idd meg. – Kacsintott rám cinkosan.

- Akkor nem várakoztatjuk tovább. Nem nekem szánja. Én szánom a drága barátomnak. Aki megszívatott délután. Meg akarom neki mutatni ki is az úr a háznál. – nevettem ördögien.

- Tina, Tina.. Te nem változol. – Sóhajtott egyet színpadiasan.

Intettem neki egyet aztán Jensonnek is hogy menjünk. Oda mentünk hátra az asztalunkhoz Ben már türelmetlenül várt ránk. Amint láttam már egy vodkás üveggel és 3 koktéllal. Remek.

Ben.

-Szia Ben! – adtam neki is 3 puszit. – Ő itt Jenson. Jenson ő itt a drága Ben.

Kezet fogtak és leültünk.

-Látom már felkészültél. – mosolyogtam Ben-re.

- Bizony! Húzóra! – Emelte fel a koktélját és kihívóan ránk nézett.

Mi is felemeltük a poharainkat majd koccintás után elkezdtük inni.

-Pfúúúj.. Ez meg mi a szar? – Fintorgott Jenson miután lehúztuk az egészet. Tudni illik az a paprikás koktél, amit neki vettünk először nem csíp.. De egy öt perc múlva.. ajjajj mi lesz itt? – mosolyogtam magamban.

- Nem jó? Nekem ez az egyik kedvencem. – mosolyogtam rá édesen.

- Ez csíííp… Te jó isten… Ááá.. – Ordított fel.

- Nyugi cica igyál rá vodkát. – nyomtam a kezébe a vodkás üveget.

Miközben ő itta olyan hülye fejet vágott, hogy Bennel nem bírtuk tovább és őrületes kacagásban törtünk ki. Egy 10 percig abba se tudtuk hagyni.

-Jól sejtem, hogy ez a délutáni vízbe dobásért volt? – mondta mindent tudóan már kicsit lenyugodva.

- Jól! – kacsintottam bájosan.

- Kicsi csibém mizujs veled? A lányokat hol hagytad? Nem láttalak még itt nélkülük..  – Végre Ben is meg tudott szólalni a nagy nevetés után.

- Semmi édes. Németországban vannak. Egy modell versenyen. Majd ők is jönnek csütörtökön.

- Te miért nem vagy azon a versenyen? Ha jól tudom a divatházad csillaga vagy. – mondta büszkén.

- Voltam. De már kiestem a válogatón. – Hazudtam. Jensonra sandítottam, aki bólintott, hogy érti, nem akarom elmondani mi történt.

- Te? De hisz te minden versenyt megnyersz. – hitetlenkedett. Sejtette, hogy nem mondok igazat.

- De tényleg kiesett. – mondta határozottan Jenson.

- És ezzel a szépfiúval, hogy ismerkedtél meg? – mondta csábosan rá mutatva.

- Azon a versenyen. De ne beszéljünk már erről, mert hisztis leszek. Inkább igyunk. – nevettem.

Mindenkinek öntöttem vodkát és megittuk. Fél 11körülre már az egész üveg vodkát megittuk, ezért el kellett mennem, venni még valami piát.

Csak éppen mikor fel akartam állni kicsit megszédültem és majdnem eltanyáltam.

-Hmm úgy látszik picit a fejembe szállt. – motyogtam magamban.

Ott hagytam a rajtam nevető fiúkat és elbotorkáltam Rose-hoz és kértem egy üveg whiskyt.

- Tina lehet nem kéne már többet innod. – mosolygott kétkedve Rose mikor a kezembe adta az üveget.

- Ne törődj te ezzel. – mondtam alig érthetően.

Visszabotorkáltam az asztalunkhoz. A fiúk sem voltak jobb állapotban, mint én. Mikor megjelentem az üveg whiskyvel örömujjongással fogadtak.

-Ezaz Tinucii hoztál még piát. – úgy beszéltek, hogy alig értettem. Nah meg látni se nagyon láttam őket mivel minden homályos volt és kicsit forgott is a világ.  

- Fiúkáim, már nem látom a poharakat ezért üvegből iszunk jó? – kacagtam magamon.

Én ittam belőle először. Négy korty után tovább kellett adnom, mert eléggé émelyegtem.

Jenson-re néztem most ő ivott az üvegből. Ahogy meglátta, hogy őt figyelem kacéran rám nézett és letette az üveget. Ben felkapta és elkezdte inni.

Jenson még mindig nem vette le rólam a perzselő tekintetét. És én sem néztem mást csak őt. Egyszer csak elkezdett közeledni. Vagyis azt hiszem. Majd már csak annyit éreztem, hogy az ajkaink vad táncot járnak egymással. Ez egy vad csók volt még is tele volt szenvedéllyel és vággyal. Levegő hiányában meg kellett szakítanunk csókunkat. De a szemében még mindig láttam a vágyat és még valamit. Nem tudom mi volt az.. De határozottan valami volt. Erre innom kellett. Újra meghúztam az üveget.

-Na srácok ki táncol velem? – mosolyogtam rájuk csábosan.

- Én! – vágták rá kórusban, majd elröhögték magukat.

- Na jóó! – adtam meg magam. Gyertek mind ketten.

Alig bírtunk megállni a lábunkon, de azért csak nem ültünk le. Csak táncoltunk és táncoltunk. Négy körül úgy döntöttünk ideje hazaindulni. Viszont a kocsimat otthagytuk a bár előtt és hívtunk egy taxit.. Nem akartunk balesetet hisz hulla részegek voltunk. Mivel az este folyamán csupán két üveg vodkát, egy üveg whiskyt és két üveg Martinit ittunk meg. (hozzáteszem egy üveg vodkát egyedül nyomtam be)

Mikor hazaértünk a taxival több gond is támadt. 

Például a kiszállással. Akárhányszor megpróbálkoztam kiszállni visszazuhantam az ülésre. Jenson tehetetlenül húzgált. De nem tudott mit tenni ő is be volt még nyomva. Végül a drága taxisofőr volt az én megmentőm. Elkísért az ajtóig. Ahol viszont egy újabb gond merült fel. Méghozzá, hogy nem találtam bele a zárba.

Egy negyed órát ott röhögtünk, azon hogy milyen béna vagyok. Majd végre sikerült.

-Ezaz! Királynő vagyok!- ordibáltam kacagva mikor végre sikerült.

- Egy gyönyörű királynő. – mondta Jenson vágytól rekedtes hangon.

Ahogy beléptünk a házba hirtelen magához húzott és újra megcsókolt. De ez a csók most már volt. Gyengéd és érzelmes. Majd egyre vadabb. Csak faltuk és faltuk egymást. Valahogy felverekedtük magunkat a lépcsőn és bementünk a hálószobámba. Jenson ledőtött az ágyra és levette a pólóját. Ekkor az egyszer váltak el egymástól ajkaink. Majd felém hajolt és újra csókban forrtunk össze. Folyamatosan szabadítottuk meg egymást a másik ruháitól. Rajta már csak egy bokszer volt rajtam pedig csak egy bugyi. Ekkor egy leheletnyit elhúzódott tőlem és mélyen a szemembe nézett.

-Biztos? – kérdezte rekedtes hangon.

- Biztos! – jelentettem ki.

És onnan már nem volt vissza út. Lekaptam róla a bokszert ő pedig leszakította rólam az utolsó ruhadarabot, ami közénk állt. De még kínzott. Nem tett magáévá, hanem elkezdett csókolgatni a nyakamtól kezdve a melleimen át a legérzékenyebb pontomig. Én ezt kéjes sóhajokkal kompenzáltam. Szörnyű volt, ahogy még mindig váratott magára. Mikor már megelégeltem megcsókoltam közben pedig szorosan a hozzányomtam a csípőmet jelzésül, hogy ne kínozzon tovább. Morgott egyet és belém hatolt. Mindketten belenyögtünk a csókunkba. Először lassan kezdett el mozogni bennem. Végig karmoltam a hátán. Ettől aztán megvadult. Egyre gyorsabban és vadabbul mozgott bennem. Eszméletlen Éjszakát töltöttünk együtt. Még soha nem volt ilyen orgazmusom. Majd mikor mindketten elélveztünk lihegve dőltünk egymásra és egymás karjaiban aludtunk el.

22.rész =)

Sziasztok!
Tudom, tudom.. nagyon sokat késtem a frissel. De most hoztam egy új részt ami az eddigi leghosszabb. 
Nem magyarázkodok, hogy miért késtem ennyit. Sok dolog közre játszott. Viszont most nyár van. Talán megjön az ihlet. 
Most lehet, hogy utálni fogtok, de 5komi után jön majd a friss.. Szeretném, ha többen írnátok vissza jelzést. Nagyon jól esne, meg hát.. Mostanában a részek amiket elképzeltem valahogy egyik sem tetszik igazán. Úgyhogy várok ötleteket is a részhez. Itt a 22.rész. Jó szórakozást hozzá
Ezer csók: Tinaa^^

22.rész

~Mikor elkészültem lementem a földszintre. Jenson már ott várt rám.

Te atya úr isten egy félisten van a házamban.~

Ahogy láttam ő is rá csodálkozott az alakomra. Élveztem a helyzetet.

Az 5perces utat végig viccelődtük és mire odaértünk Jenson felkapott az ölébe és azzal fenyegetett, hogyha nem vonom vissza azt az állításomat, hogy agyalágyult akkor beledob a vízbe. Nos, én nem vontam vissza, mert nem hittem, hogy tényleg megteszi. Tévedtem.

-Ahw.. Ez hideeeg!! Ezt hogy gondoltad? – dühöngtem miközben a hajamból facsartam ki a vizet. – Ezt még nagyon megemlegeted Jenson Button. Remélem, tudod, hogy nem felejtek. – fenyegettem, de látszólag nem ijedt meg.

- Hát így. - és még le is fröcskölt ráadásnak.

- Ha-ha-ha.. Jajj de vicces valaki. – mondtam szarkasztikusan miközben kifelé evickéltem a partra.

- Figyelj Tina! Mikor jönnek a lányok?

- Mégis miért érdekel? Tán nem vagyok elég neked?

- Ami azt illeti néha még kicsit sok is. - motyogta magába azt hitte a kis dögje, hogy nem hallom, hát nem jött be.

- Hallottam ám! – ripakodtam rá, de persze csak viccesen.

- Ó csak azért kérdezem, mert Seb és Kimi eljönnének. Bérelnének valami lakást. Tudod ránk is ránk fér egy kis pihenés mielőtt lesz a Monacói futam.

- Ja, értem. Ma kedd van ugye? Akkor csütörtökön.  Egyébként minek bérelnének lakást?  Itt van az a baromi nagy ház. Szerinted nem férünk el benne 6an?

- Nem akartam udvariatlan lenni. Az ő nevükben is köszönöm. Majd este felhívom őket. – Jött oda és fonta össze a karját a derekam körül. – Olyan szép vagy.. Mondtam már? – Kajánkodott.

- Mondtad. És kösziii. Egyébként külön örülök, hogy jönnek. Legalább nem lesz olyan üres ez a ház. – Mosolyogtam és megöleltem.

- Még a végé kiderül, hogy nem csak házsártos tudsz lenni, hanem kedves is. Egyébként miért kaptam? – viccelődött.

- Ha nem fogod, be visszaveszem. Örülj, hogy kaptál. Meg sem érdemled. – mondtam viccesen.

- Figyu. Este elmegyünk bulizni? Persze csak ha jól vagy. – aggódott már megint.

- Ne aggódj már! Kutya bajom. Tudok egy jó párt nem messze. Az a törzshelyünk Ben-nel. Elhívhatom őt is?

- Ha szeretnéd..- mondta és elhúzta a száját.

- Naaa semmi okod a féltékenységre. Ő a legjobb hímnemű barátom. És nagyon bolond tud lenni. Ha eldobsz előtte egy banánhéjat úgy, hogy látja, még akkor is elcsúszik rajta.

- Vicces fazon lehet. – nevetett velem.

- Akkor, majd ha hazaérünk, felhívom.

A délutánt napozással töltöttük. Majd hazasétáltunk.

Nana, még mindig nem ért vissza.

-Figyelj! Öltözzünk fel, aztán indulhatunk. Jó neked így?

- Jó! – bólintott.

Felmentünk a szobáinkba. Ahogy benyitottam letargiába estem. Hiányoztak a lányok. Fel kéne őket hívnom. Hallani akarom a hangjukat.

Leültem az ágyra és előkotortam mobilomat. Lénát hívtam. A 6. csörgésre beleszólt egy álmos hang.

-Halló?

- Szia, Léna! Jajj bocsii. Az időeltolódás. A francba, teljesen elfelejtettem. De úgy hiányoztatok. De úgy hiányoztok. Hogy vagytok? Hogy sikerült a mai nap?

- Tina! Nyugi nem baj! Egy félórája feküdtünk le. Jól vagyunk. Mindketten bejutottunk a legjobb 10közé. Nektek hogy telt a napotok?

- Gratuu. Remélem, ti nyeritek meg. – nevettem.

- Mi is reméljük. – sóhajtott. – Te is nagyon hiányol nekünk. Nem olyan nélküled ez sem. Bárcsak itt lennél. Mit csináltatok Jens-nel?

- Jajj drágáim. Nem baj két nap múlva már jöttök. Hát egész nap a parton voltunk. Napoztunk, meg hülyültünk.

- De jó világ van rátok.

- Bizony. Nika? Alszik?

- Nem! Találkozója van. – kuncogott Léna.

- Kivel? – lepődtem meg.

- Lewis. – Hallottam a hangján az örömöt.

- Ó Majd reggel add át neki a puszimat. És veled mivan? Kimi? Hogy álltok? – Soroltam fel egy szuszra a kérdéseimet.

- Hm.. Elhívott vacsorázni holnap este. De nem beszélünk túl sokat. Nagyon csendes.. Nem túl bőbeszédű. És néha annyira rideg. Tényleg ő a ’jégember’.

- Tudom. Te meg fecsegnél egész nap. Majd beszélj vele erről. Lehet, kell, neki egy kis idő mire megnyílik előtted. – mondtam kedvesen.

- Nem tudom Tina. Majd meglátjuk mi sül ki belőle. Na de megyek aludni. Holnap lesz a döntő. Ki kell magamat aludnom. Szurkolj nekünk! Szeretünk! Majd holnap hívunk. Puszi.

- Szia, Léna! Én is titeket. Szurkolok nektek.  – Azzal letette.

Na, akkor felhívom Bent. Megkerestem a számát a telefonomban, majd megnyomtam a zöld telefont. Nem kellett sokat várnom mire felvette.

-Szia csajszi! Mizujs? Itt vagy Hawaiin?

- Szia Ben! Itt-itt. Nincs kedved bulizni, menni este? Elhoznám az egyik barátom.

- Új préda? Nem is te lennél. – Kacagott a telefonba.

- Hééé.. Nem. Most nem. Na, akkor eljössz?

- El csajszi. Mikor indulunk? Törzshely?

- Szerintem mi 9körül indulunk. Legyél, a La Mariana-ba negyed10re. Addigra mi is odaérünk. – Ekkor viszont egy ördögi terv körvonalazódott a fejemben. Most bosszút állok a ’bele doblak a vízbe, mert te lehülyéztél story miatt’. Muhaha. – Hé Ben. A kis barátom délután kicsit kiszúrt velem. Menj már be hamarabb és csináltass már neki egy olyan koktélt, amit múltkor ittunk.

- Olyat?? Meg akarod ölni?- nevetett. Mivel ez a koktél elég ütős. Nah meg elég.. Extrém.

- Megölni nem. De megleckéztetni igen. Tudja meg kivel packázik. – nevettem én is.

- Rendben csajszi. Majd akkor negyed 10re várlak titeket az asztalunknál. Puszi.

- Szia, te majom.

Na és most akkor.. Mit vegyek fel? O.O

Lefürödtem, majd kinyitottam a gardróbom ajtaját.

Nem akartam túl extravagánsat. Ezért egy egyszerű fehér farmer rövidnadrágot kaptam magamra. Egy fehér toppal és egy fekete bőrkabáttal. Felvettem a fekete converse cipőmet.

A hajamat egy laza kontyba felkötöttem. Kihúztam a szememet fekete szemceruzával és szempillaspirállal. Egy átlátszó szájfényt kentem még fel és kész is voltam.

Lassan lesétáltam a konyhába. Elővettem a hűtőből a többi krumplit és elkezdtem majszolni. Jenson egy 5perc múlva jött le. Mikor megtalált teli szájjal röhögött rajtam.

-Most min nevetsz? – zsörtölődtem.

Mellesleg ő is jól nézett ki. Egy térdig érő fekete nacit és egy inget viselt. Szexi volt. Jaa és rajta is converse volt. Cuttee.

-Aranyos vagy, ahogy zabálsz. – nevetett tovább.

- Kösz. Na, mehetünk? Ott a kocsim a garázsba. Itt a kulcs hozd ki.

- Ok. Milyen kocsid van?

- Cabrio. – nevettem.

- Akkor mehetünk. – nevetett ő is.