Sziasztook!
Fúhaa, most több dolgot szeretnék bejelenteni.
Először is.: Tegnap láttam meg, hogy megvan a 4000 látogatóóó!! *-* Szörnyen köszönöm mindenkinek aki legalább egyszer megnézte az oldalamat. Annak aki rendszeres olvasója duplán köszönöm.. :$
Másodszor.: Külön köszönöm Zombori Briginek aki nem sajnálta az idejét és írt nekem az előző fejezethez komit! Azért szeretném kiemelni őt, mert ő volt az eggyetlen! :\ :))) Nagyon jól esne, ha ehhez a részhez több kommentet kapnék! :)) :$
Harmadszor.: Felhívnám a figyelmeteket a közvélemény kutatásra. Egy szűk hónap múlva szeretnék csinálni egy új dizit, de tanácstalan vagyok, hogy mégis milyen színű legyen. Szeretném a segítségeteket kérni, és nagyon örülnék, ha minnél többen szavaznátok!
Negyedszer.: Dittyvel megnyitottunk egy olyan oldalt ahol idézetek és képek lesznek feltéve. Hogyha lesz időtök majd oda is ugorjatok be. Az oldal címét majd egy későbbi időben fogom feltenni.
Ötödször.: a 20. fejezet következik majd.. El sem hiszem hogy eljutottam idáig, és hogy 18 rendszeres olvasót tudhatok magaménak. Ennek a 18 embernek is nagyon szépen köszönöm.! (L)
Hatodszor.: A 21. fejezet nem hiszem, hogy egy hamar felkerül majd. Méghozzá azért, mert kevés komment érkezik és nemtudom hogy tetszik e vagy sem a történet. Másrészt pedig azért mert alkotói válságban vagyok.. Igen tudom aztgondoljátok, hogy 'jajj már megint'.. de sajnos nemtudok mit kitalálni és mivel még nem akarom abba hagyni ezért szeretnék csavarokat beletenni. Remélem nemsokára megoldom ezt a gondod és újra jöhetek új résszel.! ^^
Nah szóval ezer csók.: Tinaaa^^
19.rész
-Mikor felhoztad Fert én eltereltem a szót. A lányokon és Nanán kívül senki sem tudja, hogy én szerelmes voltam belé, de ő csak barátként tekintett rám. Nagyon sokáig legjobb barátok voltunk, de ez az érzés részemről megváltozott és onnantól többet éreztem iránta, mint puszta barátságot. Ő volt az az ember, aki megmentette az életemet, mikor a testvérem halála után öngyilkos akartam lenni. Ő ott volt mellettem.. Mindig ott volt, ha vigaszra vágytam, vagy törődésre, amit a családomtól nem kaptam meg. De csak úgy volt mellettem, mint egy barát, semmi több. Nos.. Ami azt illeti aztán ő befutott.. Híres Forma-1es pilóta lett belőle. Egyre kevesebbet találkoztunk, már alig beszéltünk. Nem keresett olyan sűrűn, mint azelőtt és én sem kerestem. Először szólni akartam neki, hogy elmegyek, de inkább mégsem tettem. Az egész régi életemet eldobtam, abba a szemetes kukába a reptéren ahová a telefonomat dobtam. Sokat gyötrődtem az elmúlt időben, emésztett a kíváncsiság hogy ugyan keresett-e hogy ugyan hiányzok-e neki.. De aztán megtudtam, hogy Léna beszélt anyámmal, aki azt állította, hogy Fernando egyetlen egyszer sem keresett, sőt hívni sem hívott fel. Ez erőt adott ahhoz, hogy ne legyen miatta bűntudatom. Sel és Nic mindig mellettem álltak és én is mindent megtettem értük, de most már úgy érzem nincs szükségük rám. Ahogy elmondtam először nagyon nehéz életünk volt, de kemény munkával feljutottunk a csúcsra. Mostanra viszont mindketten érett nők lettek, nélkülem is meg tudnának állni a lábukon. Nos, ez a nagy helyzet. Teljesen egyedül fogok maradni. Én erre vagyok ítélve. – Letöröltem az arcomról azt az egyetlen könnycseppet, ami azt mutatta és bizonyította, hogy akármennyire is sokan nem hiszik, vannak érzéseim. Nem vagyok érzéketlen.
- Értem. – Válaszolt hosszú hallgatás után.
- Nem tudom, miért bízom meg benned, alig egy hete ismerlek, mégis úgy érzem, te megértesz engem. És azt hiszem, megérdemled, hogy tudd, én egy romlott ember vagyok. Belülről mérhetetlen fájdalom és iszonyatos gyűlölet övez. Nincs szívem. Ez vagyok én. Sajnálom, hogy ezt mind a nyakadba zúdítottam.
- Ó, ha tudnád, hogy örülök ennek. Örülök, hogy megbízol bennem. És igazad van, megértelek. Nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz életed volt, de majd én szebbé teszem a mostanit. Szeretnék a jelened lenni.. Megengeded?- Nézett mélyen a szemembe. A lélek tükre. Nem hiába mondják ezt az ’okosak’. Őszintén beszélt láttam abban a gyönyörű szempárban. És mégis hiába erőlködtem nem tudtam azt mondani neki, hogy nemhogy engedem, hanem kötelezem rá, hogy legyen velem.
Válaszként csak megöleltem.
Hirtelen eszembe jutott valami.
-Héjj, amúgy mit műveltél Nanával? Csak úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. – Érdeklődtem viccelődve.
- Mintha azt mondta volna, hogy hazamegy valamiért, hogy egyedül lehessünk. Azt is mondta, hogy lehet, hogy gyalog megy és akkor az út beletelhet 4-5 órába is. – Mondta furán mintha kétkedne a saját szavaiban.
- Ó a francba. Félre értette a helyzetet! Azt hitte, hogy egy éjszakás kaland vagy, csak most éppen nappalra estél.
- Mi van? – Kérdezte értetlenül, kicsit dühösebben a kelleténél.
