18.rész =)

Sziasztok!! :))

Hoztam az új részt remélem tetszeni fog nektek és remélem hogy nem felejtettétek el az oldalamat!

Köszönet mindenkinek aki elolvassa. Komiknak nagyon örülnék! (L)

Ezer csók: Tinaaa^^

18. rész

- Jajj kicsikéém!! Annyira hiányoztál! – Jött oda a törpe asszonyka.

- Te is Nana! Nagyon! – Öleltem meg szorosan.

- Hm, Ki ez a fiatalember veled? – Érdeklődött kedvesen.

- Ő az egyik barátom Jenson Button! – Ahogy kiejtettem a nevét a számon, Nana, szája és szeme elkerekedett, meg se bírt szólalni, csak makogott.

- M..m..ő..ő? Ő Jenson Button? A Forma 1-es pilóta? – Még mindig sokkos állapotban volt szegénykém.

- Jenson vagyok, örvendek. – fogta meg illetődött házvezetőnőm kezét és nyomott rá egy csókot.

- Ó.. Én Nana vagyok. Tina házvezetőnője, ha úgy vesszük pótmamája. – mosolygott büszkén.

- Jajj Nana! Segítenél nekem kipakolni? Előtte pedig felkísérnéd Jens-t a mellettem lévő szobába?

- Persze kincsem! Hova? Ben szobájába? – kérdésére csak bólintottam.

Jens furán nézett rám. Szemében kérdés bujkált és zavarodottság. Úgy döntöttem majd később magyarázom meg neki. Bíztatóan rámosolyogtam.

-Nana! Van valami kaja? Éhes vagyok!.. – Nyafogtam egy kicsit. – És melegem is van.

- Hoztam! Most lett kész a sült krumpli. Egyél én addig felkísérem a fiatalembert.

- Szólíts csak Jens-nek vagy Jenson-nek. – Mosolygott rá Nanára.

- Rendben. Gyere Jenson.

Addig én eszek, gondoltam magamban. Elindultam a konyha irányába. Aztaaa de jó illat van itt. Elcsíptem egy darab krumplit a tálból és bekaptam. Az íze mennyei volt. Már olyan rég ettem ilyen olajos kaját. Nem szabadna, ilyet ennem nehogy elhízzak. De nem baj most nem érdekel, 1-2 darab csak nem árt?!

-Neked szabad ilyet enned? Én azt hittem a modellek vigyáznak az alakjukra. – Nevetgélt rajtam Jens.

Hátrafordultam, belenéztem gyönyörű szemeibe.

-Szabin vagyok! Ilyenkor mindent szabad. Ha csak.. Nem találsz kövérnek.?! – Néztem rá nagyon csúnyán.

- Jajj dehogy! Hogy gondolhatsz ilyenekre? – Mondta tetetett felháborodással.

- Tehát kövér vagyok? – Mondtam szomorúan, de persze tudtam, hogy csak viccel.

- Te? Te így vagy gyönyörű.. Sőtt tuszkolhatnál még magadba egy pár tállal, hogy egy picit ducibb legyél. – Nevetett.

- Majom. – Kinyújtottam rá a nyelvem.

- Szeretnék neked elmondani valamit. – Most jött el az idő, most kell vele beszélnem erről vagy soha. Megfogtam a tálat és a kezénél fogva berángattam a nappaliba.

- Nos, mikor a repülőn beszélgettünk egy dologról eltereltem a figyelmed. Tudnod kell, hogy mi történt köztünk Fernandoval. . .