25.rész =)

Sziasztook! 

Sajnálom. hogy a tegnapi ígéretemet nem tartottam be miszerint, ha Fernando nyer két részt fogok feltenni. De sajnos ez nem az én hibám volt. Egyszerűen nem akarta a gépem megjeleníteni az oldalt. És így nem tudtam feltenni. A rész előtt viszont hoztam néhány képet a Fernandoról és a többiekről. Remélem nem bánjátok..

 Fernando győzelme! Nekem ez a kép kicsit olyan, mintha Balotellit utánozná.. xD De imádom! *-*

 Hát ez a kép nekem nagyon, nagyon tetszik! ^^

 Tudom..Tudom.. Nem az én reszortom, de egy kicsit sajnálom Sebet. Soha sem szerettem, de most megérdemelte volna a második helyet. :)

 Nah és a szerencse harmadik. Azt mondta nincs szerencse. De most mégis valami olyasmifélében volt része.. ;)) Ennek is örülök ^^

Hát drága Lewis-unknak nem volt nagy szerencséje, pedig Button-t látva nagy esélye lehetett volna a dobogóra. :\ Őt is sajnálom.. 

Nos kép elemzés után itt a friss. Jó olvasást! 

Puszii: Tinaa ^^

25.rész

- Mi van? – néztem rá nagy szemekkel.

- Csak kiabáltál. Én meg nem tudtam mi van. Aztán most meg bejövök és nevetsz a telefonba. A szívinfarktust hoztad rám. – mondta és egy sóhaj kíséretében leült mellém.

- Csak Nikával beszéltem. Léna megnyerte a modell versenyt. Nika pedig harmadik lett ezért örültem. – az előbb nagyon megijedtem azt hittem rájött, hogy meg kértem Nicolt hogy kémkedjen Jess után.

- Na így most már értem. – nevetett. – Kérdezhetek valamit? – mélyen a szemembe nézett.

- Hajrá.

- Alszol ma velem? – teljesen megdöbbentem. Most erre mit mondjak? Először meg kéne tudnom ki az a Jessica. De ha nemet mondok, lehet, hogy gyanút fog.

- Azt hiszem.. igen. – Mondtam bizonytalanul, majd egy félmosolyt erőltettem magamra.

- Nem akarlak megerőszakolni nyugi. – mentegetőzött feltett kézzel.

- Nem lenne erőszak. – Kacsintottam rá kacéran.

- Akkor miről beszélünk? – és megcsókolt.

Éjszaka megint nem aludtunk túl sokat. Kezdtem bízni benne. Úgy éreztem sok, nagyon sok idő után, hogy megbízhatok egy pasiban és talán végre boldog lehetek egy mellett. Történetesen Jenson mellett. Kezdtem megkedvelni és igaz ez egy kicsit megijesztett hisz tudtam, hogy én még mindig Fernandót szeretem, de lehet, hogy Jens lesz az az ember, aki elfelejteti velem életem igaz szerelmét.

Reggel korán keltünk, hogy időben kiérjük a reptérre a csipet csapat elé. Tegnap még Jenson-t felhívta Lewis, hogy kicsit többen jönnének. Méghozzá: Léna, Nika, Seb, Mark (Sebi csapattársa), Kimi, Romain (Kimi csapattársa) és persze Lewis. Az pedig 9 ember. És ez a villa még is csak kicsi.. De nem engedem, hogy a fiúk elmenjenek szállodába, vérig sértenének. Ezért Nikáékkal egyeztetve mi hárman az én szobámban fogunk aludni. A fiúk meg a többi 5 szobát úgy osztják el egymás között, ahogy akarják. Este pedig tartunk egy ’kis’ bulit.

Felvettem magamra egy pink csőnacit és egy fekete pulcsit. Felaggattam magamra a kiegészítőket, na meg felvettem a cipőt. A hajamat csak kifésültem majd felkötöttem egy kontyba a fejem tetejére. 9 kor elindultunk a reptérre. Negyed 11re értünk ki. De csak miattam, mert elfelejtettem kávézni és meg kellett állnunk egy kávézónál. (^.^)

A csipet csapat már csak ránk várt. Már hívtak két taxit is.

-Lányooook! – Ugrottam ki a kocsiból, ahogy megláttam őket. El se akartuk engedni egymást. Nem sűrűn válunk el egymástól.

Mark

Romain

Bemutatkoztunk a fiúkkal egymásnak, majd úgy döntöttem a fik hagy jöjjenek csak taxival mi hárman megyünk a kocsimmal.

- Bye,bye fiúkák! – dobtam nekik puszit a kocsiból. Ők meg csak néztek minket, ahogy beszállunk a kocsiba és elhajtunk. Ezen mi szakadtunk a nevetéstől.

- Na, lányok, sikeresen leráztuk a fiú csordát, meséljetek. – nevettem még mindig.

- Hiányoztál már! – ölelt meg Léna vezetés közbe.

- Cicc, ha nem akarsz karambolozni, engedj el jó? – Ráérünk később is.

- Ja hupsz.

- Most megállunk annál a pia boltnál, amit annyira szeretünk, és veszünk egy évre elegendő piát.

A lányok készségesen bólogattam. Leparkoltam és bementünk. Vettünk végül 5üveg Royal vodkát! Egy finn vodkát a mi kis finnüknek, 2 üveg Jäger-t  és 2 üveg whisky-t.

A poén viszont az volt, hogy elkérték a személyimet. Egy új csaj volt a pultnál és nem hitte el, hogy elmúltam 18. Röhej volt. Először a pofájába röhögtem, hogy ezt most komolyan gondolja e..  De aztán az elszánt képét látva megmutattam neki a modell kártyámat. Az olyasmi mint a személyi csak rajta van hogy hol dolgozol. Mikor megmutattam neki, leesett állal adta oda a visszajárót. Én fölényesen rávigyorogtam és kitopogtam az üzletből.

- Ez szánalmas volt!.

- Hogy tudnak egy ilyet betenni ide?- kontrázott Léna.

- Beszélünk Zinta nénivel? Rúgassuk ki ezt a kis csirkét. – Fűzte tovább Nika.

- Hagyjad nem fontos. Nekem bőven elég volt azt a döbbent lófejét látni. – nevettem.

Onnan egyenesen haza vettük az irányt. Ám félúton eszembe jutott valami.

- Nika ki tudtad deríteni ki az a Jess?

- Ó.. Tina..  Reméltem, hogy elfelejted. Vagy, hogy később lesz erről szó..

- Mi történt? Ki ő?

- Hol kezdjem drága istenem? – eléggé kétségbeesett volt az arca. Ezzel megijesztett.

- Az elején Nika! Mondjad már! – szóltam rá erélyesebben.

- Na, jó. szóval.. Elhívtam Lewist beszélgetni miután hívtál. Pont feltettem neki a kérdést, hogy ki az a Jess és hogy kije Jensonnak, amikor berontott Fernando és el kezdett velem ordibálni. Teljesen kikelt magából. Folyamatosan kérdéseket zúdított a fejemre. Azt kérdezte, hogy lefeküdtél e vele, és hogy elmondta e neked, hogy ki az a Jess..  Majdnem nekem jött, ezért Lewis elvitt onnan. Ezek után nem beszéltünk erről. Sajnálom, nem tudtam kideríteni.

- Fer? Már megint ő? Nem hiszem el.. Miért bukkan fel mindig a legrosszabbkor?- sírtam.. De csak belül.. Fájt, hogy nem lehetek vele. A saját hülyeségem miatt.. Én vagyok az oka, hogy nem lehetünk együtt. Én mentem el. Én kezdtem új életet.. Nélküle..

Nem beszéltünk többet erről. De mindketten tudták, hogy ez mennyire fáj nekem. Elhatároztam, hogy este szarrá iszom magam. A fiúk még dumáltak lent a nappaliban, amíg mi átöltöztünk. Talán már ittak is. Viszont egy üveg vodkát eltettem magamnak. Azt én fogom meg inni teljesen egyedül. Ezt eldöntöttem. Amint kiléptünk a szobánkból magamra erőltettem a legszebb mosolyomat és levonultunk a lépcsőn. Már megérkezett Rose és Ben is. Ugyanis Jenson felhívta Bent, Ben pedig hozta Rose-t.

Mikor már szinte mindenkiben benne volt nagyjából egy fél üveg valaki csengetett.

- Maradjatok! Kinyitom.. – Ajánlkoztam. Felálltam az én drága vodkás üvegemmel. Amit hozzáteszek még az este folyamán egy pillanatig se eresztettem ki a kezemből. Menni is alig bírtam, de végül valahogy odaértem az ajtóhoz. Kinyitottam. Ekkor viszont a vér is meghűlt bennem.

- Beszélnünk kell! Most nem menekülhetsz el előlem! – suttogta.