26.rész =)

Sziasztok!
Hoztam az új részt! Nem lett túl hosszú de azért remélem tetszeni fog! Pár komit el tudnék viselni! Előre is köszönöm! 
Csókcsók: Tinaa^^

26.rész

Hirtelen nem tudtam mit tegyek. Csapjam rá az ajtót? Kiabáljak? Vagy 5 év után beszéljek meg vele mindent? De hisz ezt nem tehetem. Most jöttem össze Jenson-nel. Nem csaphatom be. És ha beszélek vele, kibírom anélkül, hogy a pofájába vágnám, hogy szeretem?

Annyi kérdés. Annyi megválaszolatlan kérdés.

- Fer.. Mit keresel itt? – nyögtem.

- Téged. – Suttogta. – Gyere, menjünk el sétálni. Sok mindent el kell mondanom.

- De hát járni se tudok. – Mutattam fel a kezemhez ragadt vodkás üveget. Mind1 kifogásnak elég rossz.

- Majd én segítek. – Megragadta a kezem és húzott maga után.

Csöndben sétáltunk a tenger partig. Majd leültünk a homokba.

- Fer! Miért jöttél ide? – Sóhajtottam.

- Tina! Miért mentél el egy szó nélkül?

- Én kérdeztem először! – Böktem meg.

- Miattad jöttem. Tudod mióta elmentél, nagyon sokszor kerestelek. Először azt hittem bele őrülök. Mindenben, mindenkiben, mindenhol téged láttalak. Anyukád azt mondta, hogy hagytál nekem egy levelet. Nem adta oda. Csak felolvasta. Azt írtad, hogy nem bírsz már elviselni. Már meguntál. És hogy elmenekültél. Máshol fogsz élni. És hogy ne keresselek soha többet. Az volt életem legrosszabb napja.

Én csak néztem rá kikerekedett szemekkel. Mit művelt az anyám? Önszántából tett tönkre engem? Ezt nem hiszem el. De Fer ezt hiszi. Ha azt mondanám neki, hogy tényleg én írtam, elmenne. És élne tovább a barátnőjével én pedig Jenson-nel. De szeretem. Mit tegyek?

- Nem mondasz semmit? Miért írtad ezt? Tényleg így van? – kétségbeesett volt a hangja.

- Azt hiszem el jött az ideje, az igazságnak. – Sóhajtottam egy óriásit és megfogtam a kezét. De a kezén egy olyan tárgyat találtam, ami minden reményemet a porba tiporta, egy szempillantás alatt összetörte.

- Hallgatlak! – Megszorította a kezem.

- Te megházasodtál? – Engedtem el hirtelen a kezét és pattantam fel mellőle. – Nem hiszem el. Drága jó istenem. Nem lehet. – Fogtam a fejem, mint a megtébolyult.

- Tina.. Igen elvettem Raquelt. Elmentél.. El voltam keseredve. Ő segített nekem újra meglátni az élet szépségeit. Mi az igazság?

- Ááá Semmi. Én írtam azt a francos levelet. Igen meguntalak. És nem is akarlak többé látni. – Ordibáltam magamból kikelve. A könnyeim csak úgy folytak. A szívem ismét összetört.

- Most miért buktál ki? Te is összejöttél Jenson-nel. Pedig neki van barátnője. – Ordibált vissza.

- Mi van? Nem hiszek neked! Nem lehet.. Ne.. – Ripp..Ropp..Csitt..Csatt..Bumm..Bum.. A szívem még apróbb darabokra törtek. – Miért kerestél meg? Miért? Miért nem éldegélsz boldogan a feleségeddel? – Suttogtam összetörten.

- Tudni akarod? Biztos tudni akarod? – Kiabált kitartóan. – Mert szerettelek! Szerettelek te szajha! De most már látom, hogy mekkora ostobaság volt tőlem, hogy idejöttem és megmondtam ezt neked. Áhh… - rúgott egyet mérgesen a homokba.

- Mii? Neee… - Még egyszer utoljára a szemébe néztem és láttam, hogy ő is sír. Sarkon fordultam és elfutottam. Csak futottam és futottam. Ekkor vettem észre, hogy a vodkás üveg még nállam van. Leültem egy árokpartra és ittam. Sírtam. Bömböltem. Olyan érzésem volt mintha most ott helyben vége lett volna a világnak.

- Mit tegyek? Miit? – sírtam.

***Léna szemszög***

-Jajj.. Nem kéne már többet innom..- dőltem le a kanapéra.

- Szerintem már senkinek. – nevetett mellettem Nika a földön fekvő fiúkra mutatva.

- Egyébként Tina? Elrabolták? Ajtót ment nyitni és az óta vissza se jött.

- Most hogy mondod. Már óó te jó ég 4órája nincs itt. A vodkájával ment el nem? Keressük, meg lehet, ott fekszik valahol holt részegen.

- Menjünk. De nem tudok felállni.

- Nem kéne szólnunk a fiúknak? – nézett rám kétségbeesve. – Ha tényleg részeg egyedül nem tudjuk hazahozni.

- Pont nekik akarsz szólni? – mutattam rájuk. – A világukról se tudnak. – nevettem.

- Na, jó induljunk.

***Tina szemszög***

-Hol vagyok? – Nyöszörögtem. Basszus, de fáj a fejem. Ahogy szétnéztem rájöttem, hogy egy árokparton vagyok és a párnám egy vodkás üveg. – Úristen mi történt? – Mikorra ezt kinyögtem hirtelen minden eszembe jutott. – Jajj nee..

Nem sírhatok mindig. Jajj Fer.. Ne.. Mit tegyek? Most nem mehetek haza így. Vagyis haza kell mennem. Az irataimért. Megpróbálom úgy, hogy senki se vegyen észre. El kell tűnnöm innen egy kis időre.

Lassan hazabotorkáltam. Halkan benyitottam a házba. Nagyon megijedtem mikor láttam, hogy a földön fekszenek a fiúk. De örültem is neki, mert így nem vesznek észre. Nagyon halkan felmentem a szobámba. Gyorsan összeszedegettem a legfontosabb cuccaimat majd gyorsan átöltöztem. Nem szarakodtam sokat csak egy ruhát és egy cipőt kaptam magamra, na és egy napszemcsit. Hívtam egy taxit. És újra elhagytam mindent és mindenkit.