37.rész..

Sziasztok!!

Hát véégre itt vagyok éés igen új részt hoztam!! : )

Remélem nem pártoltatok el tőlem, amiért ilyen sokáig nem hoztam részt! Nagyon sok dolog történt velem.. És cseppet sem jók ezek a dolgok. Például ezen a télen először szánkóztam és találjátok ki mi történt.. Igen.. Eltanyáltam. És darabosra törtem az ujjam.. Szerencsére csak a nagy ujjamat, de az is bőven elég.. De van még itt pár dolog.. De a lényeg, hogy hoztam a frisst!Remélem nem bánjátok, de jó hosszúra sikeredett! Már régóta írtam és kicsit kijött :$ És itt még egyszer meg szeretném köszönni, hogy két díjat is kaptam! Nagyon köszönöm! :)

Még egy nem feltétlenül jó hír.. 4 komi után hozom a kövi részt!

Jó olvasást puszi nektek!! Tinaa…

37. rész

Reggel mikor felkeltem Alex már nem volt mellettem. Felkaptam a mamuszomat és elcsattogtam a konyhába. Apám a tűzhelynél ügyködött valamit, Alex pedig az étkező asztalnál ült és várta a reggelijét. Neki támaszkodtam az egyik falnak és úgy néztem őket. Önkénytelenül is mosolyra húzódott a szám, ahogy néztem azt a családi idillt, amit képviseltek. Így ketten is kitettek egy egész nagycsaládot. Aranyosak voltak.

- Apa! Ugye tudod, hogy egy ötcsillagos szállodában vagyunk? Nem kellene neked főznöd. Jó reggelt öcsi. – Baktattam oda hozzá és beletúrtam a szőke tincseibe.

- Jó reggelt kislányom. Nem szeretem, ha kiszolgálnak. Amíg meg tudom csinálni én is addig miért ugráltatnék másokat? – mosolygott kedvesen.

- Tina most akkor itt leszek veletek egy hónapig? – nézett fel rám Alex.

- Nem itt, de velünk leszel. – mosolyogtam rá. Majd leültem a mellette lévő székre. – Apa, én is kaphatok? Már évezredek óta nem ettem rántottát.

- Már, hogy ne? Mindjárt kész lesz. Öcsi addig vigyél egy tányért a nővérednek is.

- Máris.

- De aranyos vagy. Köszönöm. Mondd, szereted a Forma1et? – kérdezősködtem.

- Hát perszee. Imádom. – ujjongott.

- És ki a kedvenced? – faggattam tovább.

- Természetesen Fernando Alonso és Kimi Raikkönen. – Ahogy ezt kimondta a mosoly az arcomra fagyott. Miért pont ők?

- Ööö.. És például Jenson? Jenson Button? Őt nem szereted? – Próbáltam terelni a témát.

- Button? Hát nem. Olyan nagyképű. Mindig úgy el van telve magától.. Mindenkiről lekicsinylően beszél. Pfujj. – Fintorgott.

- És mi van akkor, ha ő nem is ilyen igazából? – kíváncsiskodtam.

- Igazából csak Fernandot ismerem senki mást. Úgy hogy nem tudom. Civilben biztos jó fej. De sose lesz a kedvencem. – Biztosított.

- És mi lenne akkor, ha azt mondanám, hogy Jenson Button az én férjem? – néztem rá ártatlanul.

- Mi van? Ez most komoly? KOMOLYAN BESZÉLSZ?? – Ugrándozott örömében.

- Miért örülsz ennek ennyire? Nem azt mondtad, hogy nem szereted?

- De.. De hát.. De.. Azt is mondtam, hogy nem ismerem. – Nézett rám sunyin. – Mondd, hogy bemutatsz neki! – Váltott kölyökkutya szemekre.

- Hogy is bírnék nemet mondani a kedvenc öcsémnek? – nevettem.

- De hisz én vagyok az egyetlen. – méltatlankodott.

- Pont ezért vagy a kedvencem. – Kacagtam egy jót a mérges fején aztán hozzátettem: - Nem igaz! Ha nem egyedül te lennél is a kedvencem lennél.

- Akkor jó! Eszünk végre apa?

- Készen van már. – Tett mindhármunk tányérjára és jóízűen elkezdtünk falatozni.

- Még valami öcsi. – Ugyan megérti ennyi idősen?

- Mondd, Tina.

- Pont erről van szó. – sóhajtottam. – Itt engem mindenki Lejla Milton néven ismer. Szeretném, ha te is így hívnál. Lejla vagy Lea. Nem szeretném, ha mások előtt Tinának hívnál. És nem szeretném, ha akárki előtt is azt mondanád, hogy a nővéred vagyok. Ez nagyon fontos. – Néztem rá komolyan.

- De hát miért? Neked Tina KellyBell a neved. Miért hívnak Lejlának? – Ettől féltem.

- Kérlek öcsi. Ez elég bonyolult. Majd pár év múlva elmagyarázom. – Simogattam meg a buksiját.

- Hát rendben. – Elég furán nézett rám, de a lényeg, hogy belement a dologba. Nem kockáztathatom, hogy lebukok. – Még valami. Ha véletlenül találkozol Fernandoval, és kérdez Tináról, akkor mondd azt neki, hogy meghalt. Jó?

- De miért? Hisz élsz! Hacsak nem a szellemedet látom.. – Szegénykém még értetlenebbül nézett. Hol rám, hol apára.

- Ne kérdezz fiam. Csak tedd, meg amit a nővéred kér.

- Hát jó. De azért remélem, egyszer majd elmondod, miért is kell hazudnom. – Utálom, hogy neki is hazudnia kell miattam.

- Köszönöm öcsi! – Megöleltem.

Ez után megreggelizünk, majd bevonultam a szobámba felöltözni. Ma nehéz napom lesz. Két elég komoly beszélgetés vár rám. Holnap pedig végre mehetek haza Lizához. Méghozzá korán reggel..

Gyorsan kerestem magamnak valami könnyed ruhát, bepakoltam a tatyómba, megfésültem a hajam és már kész is voltam. Mirandával megbeszéltük, hogy a Hallban találkozunk 10kor. Még csak háromnegyed volt, de mivel meg akartam inni még lent, egy kávét ezért elindultunk. Végig trappoltunk a Hallon aztán az étteremben kértem egy kávét. Mire megittam pont 10 lett. Mirandáék már vártak. Apa elbúcsúzott mindenkitől, majd elment Romániába. Rám maradt Alex. Mivel megígértem neki, hogy bemutatom Jensonnek, ezért felhívtam, hátha belemegy, hogy együtt menjünk a pályára. Elég hosszú csörgés után végül elég álmatag hangon felvette.

- Halló?

- Jenson? Hol vagy? – Legbelül sejtettem, hogy ez lesz a kapcsolatunk vége, talán egy picit mégis rosszul esett.

- Lejla.. drágám.. Mennyi az idő?? – ideges volt a hangja, amit meg is tudok érteni.

- Lent várlak a Hallban. 10perced van. – azzal a lendülettel kinyomtam a telefont és a táskámba süllyesztettem.

Ő is elárult, tisztában voltam vele, hogy ez csakis miattam van, de akkor is fájt. Megcsal.. Tudom, hogy én is ugyan ezt csinálom Kimivel, de mégis.. Szar érzés volt, na.

- Mondd, kérsz valami sütit? – néztem Alexre, aki csak úgy forgott körbe-körbe tátott szájjal. Eléggé szokatlan neki ez a környezet, ez a fényűzés. Sosem éltek apával rosszul, de mégsem luxusban. És ezt nagyon sajnáltam. Talán ha végre kiteljesedik a bosszúm, majd több időd tölthetek azokkal, akiket szeretek.. Elizabeth, Deby, Nicole, Nana, Alex.. Kimi..

- Kérek. – csillogott a szeme a kis drágámnak.

Visszamentünk az étterembe kértem Alexnek egy Tiramisut és vártam, hogy elteljen az a 10 perc.

- Lejla.. Végre megvagytok. – Sóhajtott egy nagyot Jenson mikor megtalált minket. Meg akart csókolni én viszont elhúzódtam.

- Jenson.. Ő itt az öcsém, Alex. Szeretett volna megismerni téged. – Mutattam be őket egymásnak.

- Szia! – nyújtotta szégyenlősen a kezét Alex.

Beszélgettek egy 15 percet aztán elindultunk a pályára. Nem telt bele sok időbe mire odaértünk.

- Jenson! Keresd meg Berniet beszélni akar veled még futam előtt. Én addig elviszem Alexet Mirandához. Futam után beszélni akarok veled. Majd gyere az irodámba.

- Jó! Szia, kölyök, majd még dumálunk! – Kacsintott rá.

Szóltam a testőröknek, hogy most még csak véletlenül se engedjenek egy sajtóst se a közelünkbe. Nem akartam, hogy kombinálni kezdjenek, hogy kim is Alex. 12 testőr kíséretében megérkeztünk anyám irodájához, éppen egy kisfiúval és egy pilótával beszélgetett. Méghozzá egy Redbullossal. Kopogtam, mire kaptam egy igent.

-Á.. Lejla.. titeket vártunk. – Állt fel mosolyogva anyám. Tudom róla, hogy olyankor a legveszélyesebb, amikor nevet. Ugyan miben mesterkedik már megint? – Alex nézd találtam neked egy játszótársat. Ő itt Fabi. Sebastian Vettel testvére. – Mutatott a fiúcskára anyám. – Ő pedig az én fiam. Alex. Remélem, jól meglesztek. Fabi már ismer mindent a pályákon. Majd megmutatja neked a dolgokat.

Én a kis drágákat néztem, ám mikor felnéztem azt láttam, hogy Sebastian engem bámul. Miért néz ez engem ennyire? Ám ekkor feltűnt neki, hogy lebukott.

- Sebastian Vettel vagyok. Nagyon örülök. – nyújtott kezet.

- Lejla Milton. Örvendek. – Nyújtottam én is, ám ő egy csókot nyomott a kézfejemre. – Mily lovagias. – Fintorogtam, de ő ezt nem látta.

- Igyekszik az ember. – Hajolt meg előttem. Rendes srác.

- Nekem most mennem kell Miranda. Váltanom kell még pár szót a két pilótámmal.

- Megyek én is. – Sebastian és én is elköszöntünk a két fiútól, akik hozzáteszem már bele is merültek a beszélgetésbe.

- Köszönöm Sebastian. – Búcsúzott anya is.

A pilóta csak intett majd együtt a boxok felé vettük az irányt.

- Szerintem észre se vették, hogy eljöttünk. Jól meglesznek, legalább Fabi se unatkozik folyamatosan. – Mosolygott töretlenül.

- Remélem. Nagyon bírom a kölyköt. Viszont nincs a gyerekekre túl sok időm. – Sóhajtottam a lányomra gondolva. Szegény kincsem már biztos nagyon hiányol.

- Melyik csapatban dolgozol? – kezdett el kérdezősködni.

- Jobban szeretem, ha magáznak. Az a tisztelet jele. Viszont mivel helyes fiú vagy megengedem, hogy tegezz. Én vagyok a Ferrari istálló tulajdonosa. Téged meg se kérdezlek. Bika. – Böktem a mellkasára ahol a vörös állat volt a ruháján.

- Kikérem, magamnak én férfi vagyok. – Itt kihúzta magát. - Szóval te vagy az a bizonyos Lejla akit Fer mindig emleget. Tényleg úgy van, ahogy mondja. Nagyon hasonlítasz Tinára. De ő sajnos meghalt. – komorodott el.

- Ne kezdd te is kérlek! Elegem van már abból, hogy mindenki ehhez a Tinához hasonlítgat. Ha így folytatod, nem foglak helyes FIÚnak tartani. – Direkt kihangsúlyoztam a fiú szót. – Ismerted őt? Mesélj róla. Már tényleg kezdek kíváncsi lenni, hogy ki is volt ez a nő. – Lágyult el egy kicsit a hangom. Először is játszanom kellett a szerepemet, másodszor érdekelt, hogy mit is gondoltak akkor rólam az emberek.

- Sajnálom. – mosolygott. – Talán kétszer beszéltem vele. De inkább távolról csodáltam. Modell volt. Gyönyörű szép modell. Egyszer elhívtak engem, Fernandot, Lewist, Jensont, és Kimit zsűrizni egy modell versenyre. Ő volt a legszebb. Sugárzott róla a jóindulat, a kedvesség, a báj és ez mind még gyönyörűbbé tette. Azt a versenyt is megnyerte volna, de mikor Fernandoval újra találkoztak elájult a kifutón. Feladta a versenyt. Én akkor láttam utoljára. – Sóhajtott a végén egy nagyot.

- Ennyire jó ember volt? – Nem tudtam többet kinyögni. Ezek a szavak a jégszívem kellős közepébe találtak. Fájt a változás. Az előtt is fájt.. De most, ahogy elmondta, hogy kívülállóként mennyire és milyen hatással voltam az emberekre.. Még jobban gyűlöltem Fernandot és anyámat.

- El sem tudod képzelni mennyire. Mikor 4 éve eltűnt, mindenki úgy gondolta, hogy elege lett a rivaldafényből, és elment segíteni a szegény gyerekeken. Ugyan is ezt akarta csinálni, már előtte is. Két barátnője Léna és Nika kerestették őt. Majd egy félév múlva eltűntnek nyilvánították. Léna nem sokkal később hozzáment a teljesen elkeseredett Fernandohoz. Nika több mint 2 évig nem beszélt Lénával. Valamiért haragudott rá. Még mielőtt megkérdeznéd, onnan tudom, hogy ő a barátnőm. Viszont Nika soha nem mondta el, hogy mi az oka, hogy miért haragszik Lénára. Lénát látszólag megviselte ez eltűnése, de nem sokkal utána már elég kárörvendően beszélt róla. Szerintem ez bánthatta Nikát.. Mert ő viszont belebetegedett az eltűnésébe. Két éve kibékültek a lányok, azóta tabu téma náluk Tina. Köbö ennyi a története. Most viszont megint felkavart mindenkit a halál híre. Engem is, pedig nem nagyon ismertem.. Igazságtalan az élet. De hát ki mondta, hogy igazságos lesz?

Fuldokoltam a feltörő fájdalomtól. Forgott velem a világ. Mi ez az érzés?? Nem akarom. A szívem.. Mintha egy darabka levált volna a többitől. A nagy egészből, amit a jég összefagyasztott.

-Mennem kell! – Jelentettem ki. Azzal faképnél hagytam a pilótát.