6.rész =)

Sziasztok!

Végre, végree készen vagyok begépeltem.. El sem hiszem.. xD

Nos itt a 6.rész :) Jó olvasást hozzá. 

Nagyon örülnék viszont vissza jelzéseknek. Nagyon örülnék komiknak. :)

Nah de sok puszi : Tinaa :) ^^

6.rész

"A gondolkodásomból az ajtóból kukucskáló Léna és Nicol keltett fel…"

- Zavarunk? - kérdezték félénken mindketten.

- Jajj nem dehogy, ti sosem! Gyertek ide!  

Váltottunk egy nagy ölelést.

- Szeretlek titeket! - Őszintén rájuk mosolygok!

- Mi is téged! De mond csak miről gondolkodtál ennyire? - Kérdezi aggódva Selena.

- Elizabethről és Fernandoról. - Kinézek az ablakon, csak hogy ne kelljen barátnőim szemeibe néznem.

- Nővérkém, nagyon sajnálom, ami vele történt, tudom, hogy nagyon fájnak Miranda szavai, de ne vedd őket magadra. Ostobaságokat beszél. – próbált vigasztalni Nika és a nyomatékosság kedvéért megsimogatta az arcomat és megölelt.

- Fernandoról meg ne is beszéljünk! Nem is keresett téged!- Honnan veszi ezt Léna?

- Ezt miből gondolod? Hisz eldobtam a mobilom, és a szüleim sem tudták eddig, hogy hol élek. Lehet, hogy keresett..

- Nem. Nem keresett. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom. - lehajtotta a fejét, mintha szégyelné magát valami miatt.

- Ezt.. Ezt honnan veszed?- fájtak a szavai.

- Mikor kísértem ki a családodat, kérlek, ne haragudj rám.. Azt hittem.. Nem erre a válaszra számítottam… - Léna szemében látszott az elkeseredés és a sajnálat.

- Bökd már ki! Mit csináltál? – most már tényleg nem tudtam hova rakni a dolgokat! Összezavarodtam.

- Megkérdeztem Mirandát hogy Fer járt e náluk, és hogy keresett-e téged. Azt mondta, hogy nem. Egyetlen egyszer sem keresett téged, telefonon sem. – Selena elsírta magát. – Még mindig szereted ugye?  – rám nézett könnyes szemekkel.

- Azt hiszem. De már nem hiányzik annyira, mint pár éve. – Sok mindent túléltem már ezt is túlfogom..

Selena aki az ölembe hajtotta a fejét és úgy sírt, nagyot sóhajtott.

-Drágám ne sírj! Ezzel nem tettél semmi rosszat az égvilágon. – felemeltem a fejét letöröltem a könnyeit és adtam egy puszit a homlokára.

Léna felült és megölelt Nika pedig kettőnket.

Elkezdett rezegni a telefonom a zsebemben. Megnéztem ki is keres. A főnököm volt az Adam. Felveszem.

- Igen? Mondd! – szóltam bele a kütyübe.

- Ciao bébi! Munkám lenne neked és Nikának. Holnap után el kellene utaznotok Németországba. Ott lesz egy modellválogatás. Neveznetek kellene. Ezt a versenyt minden évben megrendezik, minden valamire való divatház nevez erre a versenyre és eddig még sosem tudott nyerni a divatházam.. Segítenetek kell, ti vagytok a reménységeim. Ja és míg el nem felejtem beszélni, szeretnék Selenával.

(Selena sokat jár velem a munkahelyemre, ha nincs más dolga. Tehát jól ismerik egymást Adammel.)

- Szerintem benne vagyunk a dologban, de majd megbeszéljük. Szia szia!

Elvettem a telefont a fülemtől.

- Léna veled akar beszélni.

- Velem? – Barátnőm furán nézett rám, de aztán elvette a felé nyújtott telefont.

- Hallo? Miben segíthetek Adam?

- Énn??- kikerekedtek a szemei. Elég vickes volt. xD

- Te bolond vagy! Sült marha..- röhögött. - ugye csak viccelsz?- váltott komolyra.

- ööö.. Rendben megfontolom. Köszi, szia!- Kinyomta a telefont.

- Mit mondott?- kíváncsi voltam.. Sokat mondták már nekem, hogy aki kíváncsi az hamar megöregszik.. De hát mit is érdekel engem? O_o  XD

- Nem fogjátok elhinni.. azt mondta, hogy szeretné, ha én is a modellképző szakra járnék. És szeretné, hogy veletek menjek Németországba. Mert minket-mutatott rám és Nikára - hármunkat akar nevezni a modell versenyen.

- Tessék? –Nika szemei is kikerekedtek meglepetésében. Én is meg lepődtem nem tagadom, de hát e semmi meglepő sincsen Léna gyönyörű. :)

- áááá gratuláálook! – öleltük meg egymást hárman.