13.rész =)

Sziasztoook! 

Először is nagyon nagyon sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam az új részt. De el volt romolva a laptopom, plusz most volt egy kis időm ugye a szünet által. VÉGREE szünet!!

Ez azt jelenti hogy sűrűbben tudok majd frisst hozni. :))

És arra az elhatározásra jutottam hogy folytatom az oldalt és a történetet is! :))

Remélem tetszeni fog az új rész, és remélem veszi majd 1-2 ember a fáradtságot hogy írjon komit! :)
Plusz lenne még egy közlendőm, hogy sajnos nem tudok visszaírni a kommentekre amit írtok, vagy írtatok. De most itt szeretném megköszönni az összes kommentet amit kaptam! :)) (L)

Köszönöm szépen előre is!

Jó olvasást és Millió puszi.: Tinaaa.. ^^

13. rész

- Szerintem Lénával te megcsinálod a haját és pedig a sminkjét. - Javasolta Nika.

- Ok!

Elkezdtük csinálni, de közben senki sem szólt egy szót sem. Ez nem volt jellemző ránk.

- Mi a baj Tin? Olyan rosszkedvűnek tűnsz.. Miért?

- Nem tudom, semmihez sincs kedvem. Úgy mennék már haza, plusz félek, hogy összefutok a fiúkkal. - Mondtam semleges hangon, kifejezéstelen arccal.

- Szerintem nem! Tegnap mikor Léna beszélt Krisszel azt mondta, hogy mára programjuk van.

- Beszéltetek velük? – Egy pillanatra megtört az állarcom, kétségbe estem, de egy pillanat alatt úrrá lettem vonásaimon és megint kifejezéstelen arccal folytattam. – Mikor?

- Ööö… Este.. Miután bedobtad a szunyát, felhívott Krisz hogy nem-e tudnánk beszélni? Én pedig.. Sajnálom, kérlek, bocsájts meg, de elmentem vele vacsorázni. – Léna nagyon sajnálta, bánta a tegnap történteket és hogy elárult.

- Ááá.. És mit mondott?- A sajnálkozását figyelembe sem vettem miközben rezzenéstelen hangon tovább kérdezősködtem.

- Azt hogy Greg beszélni akar veled.. Én nem mondtam el neki, hogy te elmondtad nekünk hogy ő Jenson. – Mentegetőzött.

- Ühüm..

- Én mondta Krisznek hogy te nem akarsz beszélni Jensonnal és hogy ezt tartsa tiszteletben.

- Értem..

Az eddigi 1%-os életkedvem lement mínuszba. Olyan szívesen beszélnék vele, de nem, nem szabad.. Pedig már kezdtem megkedvelni..

Megráztam a fejem, mintha ettől a mozdulattól el tudnám hessegetni a gondolataimat.

Elkészültünk, és elindultunk a lift felé. Léna megnyomta a gombot, és vártuk, hogy kinyíljon az ajtó.

Kinyílt. Ám nem volt üres. 4 férfi állt benne.

Krisz, Jenson, Ben és egy számomra ismeretlen fiú.

Szőke haja és tengerkék szeme… Elsőre olyan kisfiús benyomást keltett a baba pofijával.

- Sziasztok!- Köszöntek a fiúk.

- Hello!- Köszöntem én is, de belül majdnem elástam magam.. Nemááárr.. Isteneem miért büntetsz??

- Tina beszélhetnénk? – Jenson oda állt mellém.

- Nem! Bocs, de nem! – motyogtam enyhe szemrehányással.

- Miért? Hidd, el nagyon sajnálom, hogy hazudtam, de..

- Nem érdekel, hagyj békén, Kérlek!! – Picit dühös lettem.

- De.. – magyarázkodott volna tovább..

- Nincs de.. – csattantam fel, és ezzel egy időben a lift is kinyílt.

Kiléptem az ajtón, két barátnőm pedig köszönés nélkül jött utánam.

-Remélem nem jönnek utánunk..- Suttogtam dühösen, de nem rá, vagy rájuk voltam dühös hanem saját magamra..

Utáltam a gondolatot is hogy Fernando miatt én sem lehetek boldog. A múltam.. Azt hittem sikeresen eltemettem mindent abból az életemből, de most rájöttem, hogy a múltam az egész mostani életemre is rányomta a pecsétjét.

Bementünk a nekünk kijelölt öltözőbe.

Volt bent egy pár lány köztük Mia is. Mikor beléptünk rám nézett majd szomorú arccal elfordult és kiment a hátsó ajtón.

Mi baja lehet? Nem értettem..

Nem volt sok időm ezen agyalni, mert bejött az egyik szervező és közölte, hogy kinek melyik a sorszáma.

Az enyém a 18 lett, Nicolé a 17 és Lénáé pedig a 19. szerencsére egymás után következtünk.

Nika miután végzett, holtra vált arccal lépett be az öltözőbe és dadogva mondta a nevemet.

Nem értettem miért vágott ilyen képet.. Végig mentem a folyosón egészen a kifutó függönyéig.  Vártam, hogy szólítsanak.

-És következik a 18as sorszámú Tina KellyBell.

Kiléptem a kifutóra, mentem pár lépést, de megtorpantam megláttam Nika aggodalmának okát. 

Elkezdett forogni a világ.

Minden elsötétült.