12.rész =)

Sziasztok! 

Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog. 

Annyit szeretnék még elmondani hogy a következő részt szerintem a héten fel teszem. Viszont utánna 2x meg fogom gondolni hogy folytassam e vagy se..! 

Ennek 2 oka van.. Majd ha lesz kedvem meg írom nektek! 

Jó olvasást!

Puszi: Tinaa^^

12.rész

- Igen higgyétek el nyugodtan! Most berezeltem! Ez van, néha én is ijedhetek meg..- Vontam vállat..


- Tegyük fel, hogy hiszünk neked, akkor most mit teszünk??- Érdeklődtek.

- Semmit! Visszamegyünk, alszunk, holnap vásárolunk és Hétfőn pedig verseny. - Soroltam el a terveimet, amik még igazak is voltak. - Aztán ha Hétfőn tovább jutunk, Kedden is verseny majd pedig irány haza. – Nah ez már nem egészen így szerepelt a tervemben, de nekik így kell tudniuk.

- És mi lesz a fiúkkal? Greggel? Ennyire „megijedtél”? – Kérdezte kétkedve egyik szemöldökét kérdőn felvonva Nika.

- Ő.. Ő.. nem Greg… hanem…Jen.. - Elcsuklott a hangom. – Jenson Button.. egy Forma1-es Világbajnok!

Léna és Nicol szeme elkerekedett a meglepetéstől, erre nem számítottak.. Aztán viszont megértették, hogy ez számomra miért is olyan rossz, egy szót sem kellett mondanom, ahogy rájuk néztem abból is megértettek.

- Sajnálom.. Nem fogom hagyni, hogy miattam ne, jöjjön nektek össze Bennel és Krisszel.

- Szerinted ők is hazudtak nekünk, vagy ők sem tudják, hogy Greg.. azaz Jenson F1es pilóta? Vagy egyáltalán ők azok, akiknek mondták magukat?- Léna eléggé naiv kislány módjára fogta fel a dolgot. Bízott benne hogy nem hazudtak. Szegény lehet, hogy már most szerelmes. Még egy ok hogy egyedül menjek.

- Fogalmam sincs drágáim. De én nem akarok Buttonnal találkozni ebben a pár napban. Remélem nincs jóban vele…:\\\\

- Jajj Tina.. Megértelek. De nekem és Lénának beszélnünk kell Benékkel. Vagy szeretnéd, ha nem tennénk?

- Nem kérhetek tőletek ilyet..- Megint elkezdtek hullani a könnyeim, úgy látszik, már nem tudom úgy irányítani a testem és az érzéseim, mint régen. Mintha valami idegesítő tényező be zavarná a radarjaimat.

- Már miért ne kérhetnél? Tin? – Léna hangja ellágyult és úgy beszélt hozzám. Már megint sajnál… Útálom, rühellem, ki nem állhatom, ha valaki sajnál. Olyankor rohadtul gyengének érzem magam. És ez kib*szottul szar. – Szeretünk téged.. és tény hogy bejönnek a fiúk , de egyetlen pasi sem állhat közénk és pont.

- Szeretlek titeket! De nagyon szépen kérlek, ne sajnáljatok, attól tudjátok jól, hogy kikészülök. – Erre már kiskorom óta allergiás voltam. Mióta Eliza meghalt mindenki csak sajnálkozik nekem.. Váh.. :@ :\\\- Beszéljetek velük nyugodtan.

Könnyes szemmel rájuk mosolyogtam és szoros ölelésbe zártam mind kettőjüket.

-Most menjünk vissza, mert már így is átfáztunk az esőben. - Nika szemügyre vette a ruháját. – Tönkrement. – Elkámpicsorodott egy kicsit, de végül is beletörődött. Beálltam kettejük közé mindketten belém karoltak és nevetve mentünk vissza a hotelba.

A vasárnap elég nyomott hangulatban telt. Próbáltunk felszabadultnak lenni, de a tegnap este rányomta a bélyegét a hangulatunkra. Léna és Nika átérezte a félelmemet, miszerint ha Fer rá jön, erre én nem merek majd elé állni.

A hadműveletem hogy elkerülöm a fiúkat egészen Hétfő reggelig be is jött..

~Hétfő~

Ma nem szabad felkelned. Nem szabad... Ma valami rettenetes fog történni veled... Jegyezd meeg... Ne.. Nem..

- Neeeem! - sikítottam.

- Tina.. Tina.. Kellj már fel az isten szerelmére.. Mi történt? Rosszat álmodtál? – Kinyitottam a szemem. Nika kétségbe esett arcával találtam szembe magam..

- Kelek, kelek már… - Felnyögtem a meg könnyebbüléstől. Csak egy álom volt.. Egy rettenetes álom. Megnyugodtam..

- Végre.. – Sóhajtott, Léna is. Látszólag ők is megnyugodtak, hogy felkeltem.

Nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból. Húzni akartam az időt.. Mi van, ha mégis igaza van az álomnak? Mi van, ha ma tényleg nem szabad fel kelnem..??

- Menj, zuhanyozz le, 2 óra múlva lent kell lennünk a versenyen. – Léna egy szál törölközőben fésülte a frissen megmosott barna haját.

- Oks.. Ti pedig szárítsátok meg a hajatokat, majd ha végeztem megcsinálom..- Sóhajtva beléptem a fürdő ajtaján.

Direkt nem zuhanyoztam, hanem fürödtem, kifésültem a hajam, fel is öltöztem. De még így is olyan lassan akart telni az idő..

Végül életem leghosszabb háromnegyedóráját töltöttem a fürdőben. De nem húztam tovább, ha nem hát nem szembe nézek ezzel a nyamvadt álommal..

-Nah kivel kezdjem? – Érdeklődtem kedvetlenül.