24.rész =)

Sziasztok! 

Nem volt kedvem írni tegnap ezért csak ma tudtam hozni a frisst. Remélem tetszeni fog mindenkinek. Nagyon nagyon megköszönném ha írnátok egy pár soros visszajelző komit. Igazán hálás lennék érte. Na szóval nem rozsázok többet. Jó olvasást.

Ezercsók.: Tinaa^^

24. rész

Reggel szörnyű fejfájással ébredtem, s közben észrevettem, hogy Jenson nincs mellettem. Ahogy az estére gondoltam, egy kis mosoly kúszott az arcomra. Nagy nehezen feltápászkodtam, és elindultam lefelé a konyhába, hogy igyak egy kis kávét és bevegyek egy fejfájás-csillapítót. Miközben lefelé sétáltam a lépcsőn beszélgetésre lettem figyelmes. Jenson telefonált valakivel. Kíváncsi lettem, és odaálltam az ajtó mellé, majd kihallgattam. 

 

- Igen édes. Pénteken lesz vége az értekezletemnek. Szombaton már találkozunk. Szombat este vacsora, kicsim? Rendben, akkor találkozunk Londonban a St. Johnban. Én is, majd találkozunk hétvégén. Szia Jess, vigyázz magadra!

Mikor meghallottam, hogy letette a telefont, egyből beléptem a konyhába, hogy ne vegye észre, hogy hallgatóztam. 

- Jó reggelt édes! Nem is hallottam, hogy lejöttél. – mosolygott kedvesen és szájon csókolt.

- Neked is. – motyogtam. 

Eltoltam magamtól és odamentem a szekrényhez ahol a gyógyszereket tartjuk. Miközben turkáltam a sok lom között Jenson odajött a hátam mögé és átkarolt.

- Mi a baj? Nem volt jó az este?

- De. – hagytam ennyiben.

- Akkor?

- Nincs akkor.. Fáj a fejem. Másnapos vagyok. És hisztis. – mondtam vészjóslóan.

- Értem. Akkor hagyjalak?

- Jobban jársz. – morogtam.

De a fejem már alig fájt. Rá voltam mérges. Kivel beszélhetett? Kivel beszélt így? A repülőn azt mondta, hogy Jess a húga. De a húgát leédesezi, na meg kicsim??

Bevettem a gyógyszert és felmentem az emeletre, hogy egy frissítő zuhany közben átgondoljak mindent.

Levetkőztem és beálltam a zuhany alá.

Egy biztos valami Jessicával beszélt. De Jess a húga. Akkor miért hívta úgy, ahogy? És mi van, ha mégse a húga? De miért hazudott volna? Azt mondta, hogy meg akarja próbálni velem. Ki a franc az a Jessica? Ki fogom deríteni. És ha kiderül, hogy Jenson becsapott. Isten óvja bosszúmtól. De miért kétkedem benne? Mert egy pasiban sem bízok meg. Benne sem. Minden esetre most jó pofát fogok vágni. Nem mondom meg, hogy mit hallottam. De meg fogom tudni ki ő..

Amikor kijöttem a fürdőből felöltöztem az edző ruhámba. Úgy terveztem elhívom Jens-t futni. Le kell futni a tegnapi sült krumplit. Modell vagyok. A testemből élek, ahogy az anyám mondta. Lementem a konyhába Jenson még mindig ott volt. Ült és nézett maga elé.

- Bocsi az előbbiért. – mondtam halkan.

- Nem baj. – sóhajtott egyet. – Futni készülsz?

- Ehem. Jössz velem?

- Mehetek. De ugye tudod, hogy úgy is legyőzlek. – mondta hencegőn és rám kacsintott.

- Haha. Azt hiszed? – húztam fel az egyik szemöldököm és végignéztem rajta.

- Nem hiszem. Tudom.

- Egoista. – mondtam és kinyújtottam rá a nyelvem.

- Ne nyújtogasd, mert leharapom.

- Annyi baj legyen. – nevettem.

Kivettem a hűtőből két fél literes vizet, az egyiket a kezébe dobtam.

-Na mehetünk? Jéé te még egy szál alsóban vagy. Úgy látszik, kapok egy kis előnyt. – kuncogtam huncutul.

- Ez nem ér. – mondta mosolyogva.

- Én szabom a szabályokat. Azt hittem már megjegyezted. – mondtam fölényesen.

- Egy életre. – tetetett ijedtséget.

- Felmegyek a kocsi kulcsért. Elfutunk az La Mariana-ba a kocsimért jó? – röhögtem.

- Ennyi időm van?

- Úgyhogy jobb, ha sietsz.

Játékosan belecsípett a fenekembe és elkezdett szaladni felfelé a lépcsőn.

-Bolond kis gyerek vagy!- ordibáltam neki nevetve.

Én teljesen ráérősen felbaktattam a szobámba a kulcsér. Eközben eldöntöttem mit fogok csinálni. Ha hazaértünk felhívom Nikát, hogy derítse ki Lewis-tól, hogy ki az a bizonyos Jessica.

Olyan délelőtt 11re értünk haza. Megkértem Nanát, hogy most ne főzzön. Én akartam valamit összetákolni. Nanát elküldtem a boltba, hogy hozzon cuccokat a Spagettimhez.

Mint kiderült Button sem tud főzni. És végül még is Nana segítségét kellett kérnünk. Pedig még szakácskönyvem is volt.

- Basszus, ha hazaérek, esküszöm, elmegyek valami főző tanfolyamra. Ez nem állapot. – Bosszankodtam magamon.

- Nyugi édes. Nem a főzés tudományodért szeretnek az emberek. És én sem. – Átkarolta a derekamat és megcsókolt.

- Te.. Szeretsz engem? – Kérdeztem fuldokolva.

- Azt hiszem igen. – nézett mélyen a szemembe.

- Ó ne.. Ez nem lehet.. Irtózok ettől a szótól. Nem szabadott volna az este megtennünk azt sem. Még.. Nekem ez kicsit korai. Én nem tudok beleszeretni egy emberbe egyik napról a másikra. Még szinte nem is ismerjük egymást. – estem kicsit kétségbe ettől a bizonyos szótól. – Huh.. Figyelj! – megfogtam két kezemmel az arcát és a szemébe néztem. – Jól figyelj! Én 6éve szingli vagyok. Csak alkalmi kapcsolataim voltak. Soha. Soha az életemben nem volt még komoly kapcsolatom. Nem tudom, hogy kell ezt kezelni. Szerelmes is még csak egyszer voltam életemben. De arra is rá lehet fogni, hogy tini szerelem volt. Azt se tudom igazából mi az. Ez nekem sok. Mint mondtam a leg elején meg akarlak ismerni. Veled nem akarom elszúrni. - az utolsó mondatnál már folytak a könnyeim.

- Kicsim! Félre értesz. Ez a kijelentésem, hogy szeretlek. Téged nem kötelez semmire. Csak legyél olyan, mint eddig. Hidd, el majd észre fogod venni mikor, jön el az, hogy már te is ezt tudd mondani nekem. – Letörölte a könnyeket az arcomról és megpuszilta a helyüket. – Nem kényszerítelek semmire. Csak azt szeretném, ha a barátom lennél és engedd, hogy én szeresselek.

- Jó! – mondtam és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.

- Ezt a szép mosolygós arcot szeretem látni. Ez a beszéd.

- Na, jól van. Kajáljunk végre. Korog a pocim.

A nap további részében lementünk a partra és süttettük magunkat. Majd késő délután haza lavíroztunk. Vacsora után mindketten felmentünk a saját szobánkba. Én pedig felhívtam Nikát.

- Szia Nika!

- Tinaa. Hogy vagy? Mizujs?

- Jól vagyok édesem. Ti? Hogy sikerült a verseny? – érdeklődtem mielőtt a tárgyra térnék.

- Nagyon jól. Léna lett az első. Én pedig a harmadik. Mia lett a második. Lénának ez nagyon jó lehetőség volt. Adam szerzősét ajánlott neki. Ő pedig elfogadta. Egy helyen fogunk dolgozni mindhárman. – ujjongott.

- Tényleg? Gratulálok! – kiabáltam, mint a félőrültek.

- Holnap végre megyünk hozzátok Hawaiira. Várom már. Ránk fér egy kis pihenés. És egyébként te nyerted a különdíjat. Tartottak egy beszédet neked. Nagyon sajnálták, hogy lebetegedtél.

- Tényleg? Én? Ez meg tisztelő. Majd felhívom a verseny vezetőségét és megköszönöm. Na de akkor holnap reggel 10re értek ugye? Megyünk majd értetek a reptérre. Viszont Nika lenne egy kérésem. Egy óriási nagy szívességet akarok kérni. Reggel hallottam, hogy Jenson beszélt valami Jess-el és édesemnek meg kicsimnek nevezte. Kérlek, derítsd ki, hogy ki ez a nő. Nekem azt mondta, hogy a húga, de az ember a saját húgát nem hívja így. Kérlek, érdeklődj Lewisnál is.. Hátha ő tudja.. De kérlek, ne áruld el neki. Jó?

- Meglesz. Ezt ki kell deríteni. Máris nem olyan szimpi ez a Jenson. Kiderítem cica. De most megyek. Lewis-el vacsizok. Sziaa holnap tali!

- Köszönöm. Szia! Megyünk elétek Puszi!

Letettem a telefont. Ekkor viszont benyitottak.

-Kivel beszéltél? – jött be mérgesen. Én viszont nem tudtam mi az oka a dühének. Talán hallotta amit mondtam Nikának?