35.rész..

Sziasztok!

Na, már két napja írom ezt a kis nyúlfarknyi részt! És vééégre készen van!

Sajnos lázas vagyok. Majd meg fulladok, úgy köhögök. Semmi erőm. Nem tudom, mikor tudok új részt hozni, de legkésőbb 1 hét múlva.

Mindenkinek jó olvasást hozzá.

Ezer puszi: Tinaa

35. rész

Hogyan tovább?

Amíg ezen agyaltam megint csengettek.

- Esküszöm, nem hiszem el! Ki a franc az már megint? – ordibáltam. Teljesen kiment a fejemből, hogy éppen Harryt vártam mielőtt megjelent Ő..

- Mi történt? Azt hittem megbeszéltük, hogy hatra érted jövök.. – elég furán nézett rám szerencsétlen ember. Ugyan most mit gondolhat rólam?

- Jajj Harry. Sajnálom, nem tudom, mi van velem mostanában. Az előbb egy részeg ember talált meg. Hol a táskám? – forogtam körbe. – Á itt van. Indulhatunk? – néztem rá zavartan..

- Persze. – odanyújtotta a karját, én pedig belekaroltam. – Gyönyörű vagy. – Elég látványosan végig nézett rajtam.

- Köszönöm. – Úgy csináltam, mint aki zavarba jött. Nem akartam megbántani az érzéketlenségemmel.. Ő még nem érdemli meg.  Erről eszembe jutott, hogy beszélnem kell majd Jensonnel is.. El fogok válni. Ő nem azt érdemli, hogy ilyen ember legyen a felesége, a társa. Egy az érzelmeit viszonzó, társra van szüksége. Megérdemli. Neki is joga van a boldogsághoz. Talán.. Talán nekem is lenne hozzá jogom.. De nekem nem ezt írták meg a nagykönyvben. Sokszor gondolkoztam azon, hogy mégis mit tettem, amivel ezt érdemeltem.. Mivel szolgáltam rá erre a véget nem érő szenvedésre? Mégis mit tettem?!

- Hová viszel? – kérdeztem mikor leértünk az autóhoz és be akarta kötni a szemem egy kendővel.

- Az meglepetés. – nevetett.

- Nem szeretem a meglepetéseket. – De még mennyire nem szeretem.. Útálom a meglepetéseket.. Pedig régen mennyire szerettem.. De ezek a megváltozott körülmények között mennyire megváltoztam.. A körülmények és az emberek, mekkora szinten változtattak meg.. Ha egymás mellé állítanánk a régi és a mostani énemet.. Mennyire borzalmas lenne a változás.. Sokkoló..

- Sajnálom. Akkor hanyagoljuk a kendőt. – Húzta el a száját.

- Nem akartalak megbántani.. De tényleg nem szeretem a meglepetéseket..

- Nem gond. Csak így nem lesz akkora a hatás. – vigyorgott megint. Folyamatosan csak vigyorog. Mi a görcs ad erőt neki ahhoz, hogy mindig mosolyogjon.

Kinyitotta előttem az autó ajtaját, majd beszállt mellém. Egy rövidke út után, megérkeztünk egy csodálatos étteremhez. Olyan helyre vitt, amilyenre számítottam. Fényűzés, csillogás, ragyogás.. Minden, ami szem szájnak ingere..

Egy kellemes vacsora után, felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha elmennénk valahova táncolni, bulizni? Én belementem. Már miért ne mentem volna? Már olyan régen voltam egy olyan igazi ereszd el a hajam partiban.

- Menjünk! – Adtam be a derekam.

- Szereted a pörgősebb helyeket? – kérdezte.

- Régebben szerettem..

- És most?

- Régen nem voltam ilyen helyeken. Lefoglal az üzlet. – Húztam el a számat.

- Akkor éppen itt az ideje, hogy bulizzunk egyet! – nevetett megint.

- Lehet, igazad van. Én meg sem kérdezem, hogy te szereted e a bulikat, mert a bulvár tele van a botrányaiddal. – Csúszott ki a számon.

- El ne higgy mindent, amit írnak. Fele sem igaz. – Mosolyogott még mindig. Látszólag nem hoztam zavarba ezzel a témával.

- Tudom milyen a média. – sóhajtottam egy óriásit.

Nem beszéltünk többet, mert odaértünk az egyik belvárosi discoba.

Elég nagy tömeg volt, így fel sem tűnt, hogy két híresség lépett be. Még a ruhám sem volt túl feltűnő.

- Iszunk valamit? – vetette fel az ötletet.

- Már, hogyne. Aztán táncoljunk. – lelkesedtem be.

Valahogy odataláltunk a bárhoz. Leültünk egy-egy székre.

- Mit kérsz? – kérdezte, miközben odahívta az egyik kiszolgálót.

- Vodkát. – Mosolyogtam angyalian.

- Belevaló csaj vagy. Ezt nagyon bírom. – kacsintott rám. – Két vodkát.

Belevaló? Hogy ez a herceg milyen tud lenni.. Mindenki azt hinné, hogy az udvariasság mintaképe. Ahhoz képest elég lenge tud lenni. De nem baj. Így talán még jobb!

Mikor megkaptuk az italainkat gyorsan meg is ittuk. Ő elnézést kért és megkereste a mosdót. Én meg ültem egyedül a pultnál. Ekkor megpillantottam egy pár ismerős arcot. Lewis és Fernando volt. Ott ültek a pult másik végében. Lewis támogatta Fernandot, hogy le ne essen a székről. Még nem vettek észre. És nem is akarom, hogy észrevegyenek. De Harry itt fog keresni. Nem mehetek el. De akkor mit csináljak? Ó az … verje meg!

Miért ront el mindent? Miért jelenik meg mindig? Miért nem hagy békén csak egy kicsit? Úgy szólt a terv, hogy én kísértem őt, és nem ő engem! Drága jó istenem. Mit tegyek? Megvan! Még alakíthatom a dolgokat a javamra. Odamegyek hozzájuk.

Lassan, kecsesen lépkedtem oda hozzájuk. Felrémlett bennem a régi Tina, aki a kifutókon rohangált és mindenki imádta. Úgy éreztem most magam.

- Sziasztok! – Köszöntem rájuk vidáman.

- Ó hello! Maga hogy-hogy itt? – nézett rám Lewis.

- Néha nekem is kell szórakoznom. Nem gondolják? – mosolyogtam.

Fer ekkor nézett fel rám. A szemében mintha az újra éledt reményt láttam volna felcsillanni. Aztán rögtön el is tűnt.

- Maga az? Mit keres itt? Követ engem? Nem rég zavart el.. Most miért van itt? – fájdalmas volt a hangja. Bele nyilallt a szívembe. A jég szívembe. Alig kaptam levegőt. Majdnem megfojtott ez az érzés. Most éreztem először, hogy nehezemre esik ridegen beszélni. Fáj minden szó.. Belül szétmart.

- Ha így folytatja, el kell, hogy küldjem. Holnap verseny van. Maga pedig pilóta. Menjen haza! Akármilyen jó pilóta is, de ha nem teszi meg, ki fogom rúgni. Már van másik tippem a helyére. – Néztem jelentőségteljesen Lewisra. Ő pedig értetlenül kapkodta a tekintetét köztem és Fer között.

- Mi folyik itt? – csattant a hangja annak a férfinek, akire pont nem számítottam.

- Mit keresel itt?