42.rész..

Sziasztok!!

Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam már pénteken az új részt, de meglátogattam mamámat, egy faluban a civilizáció teljes hiányában. Nem volt net, így ma tudtam csak feltenni az új részt. Remélem tetszeni fog!!

Ezer puszi nektek! Monaco! Hajrá fiúk mára!!!

Tina…

42. rész

Csak feküdtem a hullámokon.. Feküdtem, lubickoltam, hancúroztam. Élveztem. Felhőtlenül boldog voltam. Úsztam ide, úsztam oda, nem volt semmi gondom.. Nem tudtam mi történt velem, de nem is érdekelt.. Nem tudtam hol vagyok és miért, de ez sem érdekelt. Egészen addig, míg meg nem hallottam pár ismerős hangot. Ahogy feküdtem a hullámokon, rájöttem valamire. Hallgatóztam, figyeltem, próbáltam artikulálni, kiabálni, sikítani, de nem ment. Nem bírtam megszólalni. Hirtelen a gyönyörű álomból rémálom lett. A gyönyörű kék égbolt beborult, ebből villámok alakjában négy kar nyúlt ki és egy puha szúrós földhöz szegezett. Rémületemben próbáltam kapálózni, kiabálni, mozogni, de nem ment. Be akartam fogni a fülem, de nem bírtam felemelni a karjaimat. Mintha két mázsás tömlő lett volna. Teljesen megbénultam. Már a szememet sem tudtam kinyitni. Csak feküdtem egyedül a sötétben, mozdulatlanul, hangtalanul. A kétségbeesett sírást hallgatva. Ami még rosszabb volt, mint a tehetetlenség.

E/3.

- Anyaaaaa!!! Anyaaa!!! – Zokogott kétségbeesetten anyját látva Elizabeth. – Mi van veled anyuciii???

- Virágom! Angyalom! Menjünk innen. Mindjárt jönnek a doktor bácsik és meggyógyítják anyát. – Nana megpróbált mindent, hogy a hangja ne tükrözze valódi érzelmeit, de tudta, hogy ez nem sikerült. Próbálta nyugtatgatni szegény párát, de ő sem volt jobb állapotban, mint a kislány. Imádta Tinát, az életét is neki adta volna, bármit megtett volna érte, még azok után is, ami történt a lánnyal, és ami után gyökeresen megváltozott a személyisége. Nem volt már kedves senkivel, csak a lányával, de ő, Nana mégis imádta. Tudta min ment keresztül és megértette a változását. Ebben a pillanatban, mikor látta a lányának tekintett nőt összeroncsolódva, eszméletlen állapotban, sürgősen ki kellett mennie a szobából, gyorsan a levegőre. Felkapta a kislányt és szaladt, nem érdekelte a fájó lába. Nem érdekelte semmi. Ahogy visszagondolt a látványra elkapta a hányinger.

Ahogy meghallotta Tina sikoltását, azonnal rohant a lépcsőhöz, de Liza gyorsabb volt nála. Amint belépett földbegyökerezett a lába. Látta Tina összezúzódott vékony testét, vérző arcát, élettelen végtagjait. És látta, ahogy a kislány ott gubbaszt az anyja mellett. Bömböl, őrjöng, sikoltozik, kétségbe esve tapogatja és puszilgatja édesanyja vörösen csillogó holtsápadt arcát. A jelenet Nana szívébe hatolt. Majd bele őrült a fájdalomba. Sikoltani akart, ő is kétségbe esve a lányt élesztgetni, de tudta, hogy gyorsan intézkedni kell. A nő élete múlhat ezen..

-Charles!!!! Azonnal!! Siess!! Mentőket! AZONNAL!!! – Ordított magából kikelve. Majd amint az említett megjelent, kiviharzott a szobából a kislánnyal.

Fél perc múlva csengettek, Nana azt hitte ilyen gyorsan ideért a mentő, de nem.

 Az ajtóban Kimi állt. Az arca dühöt és nemtörődömséget tükrözött.

-Nana! Hol van Lejla? Úgy hiszem elfelejtett hívni. Pedig vártam. – Morogta. Majd jobban végignézett az asszony arcán és hirtelen hideg verejték verte ki. Izzadt a tenyere, majdnem megfulladt, alig bírt megszólalni. Szörnyen rossz érzés kerítette hatalmába. – Mi történt? Történt valami Lejlával? Elizabeth-el? Nyögd már ki! – Fulladozott kétségbeesve, de Nana meg sem bírsz szólalni csak a könnyek folytak vörös szemeiből. Ekkor Kimi erőnek erejével arrébb lökte az útból a törékeny kicsi asszonyt és beviharzott a házba.

Nem tudtam mennyi idő telhetett el mióta csodás álmom rettenetté változott. Nem érzékeltem az idő múlását. Csak azt éreztem, hogy bármelyik pillanatban megfulladhatok. Semmi sem változott amióta az egy másodperc vagy tíz év eltelt, amennyit ott feküdtem letaglózva, kifeszítve. Egy különbség volt. A fájdalom. Eddig nem fájt semmim, de egy ideje egyre s egyre jobban tör fel az égető kín tüze. Mardossa a nyelőcsövem, a hallójáratom, a csontjaim, az ereim a végtagjaim. Nincsenek fokozatok. Hisz mikor már azt hiszem, ennél rosszabb nem lehet, még annál is erőteljesebb fájdalom hullám tör rám. Két képzeletbeli tűz formálta kéz szorította a nyakam nem engedte, hogy levegőt vegyek. Fulladoztam. Csöndben, hangtalanul. Hirtelen jeges szél söpört végig, és mint a villám úgy hasított belém a felismerés. Haldoklok. És nem érdekelt. Istenre bíztam a sorsom, aki már oly rég elhagyott. Ellazítottam megfeszült izmaim és nem küzdöttem tovább. Jöjjön, aminek jönnie kell. Átadtam magam a mardosó fájdalomnak. És végül elaludtam.

E/3.

Tíz nap telt el a szörnyű baleset óta. Kimi sosem volt társasági ember, de most még jobban elzárkózott mindenkitől. Lejla a világ legjobb magánklinikáján feküdt. Kómában. És ő minden idejét mellette töltötte. Nem érdekelték a kötelezettségei. Nem érdekelte semmi. Csak ült a nő mellett éjt nappallá téve. És beszélt hozzá. Olvasott neki. És végre valahára elmondta a legbelső érzelmeit. Az orvosok azt mondták a kómában lévő ember hallja, amit mondanak neki. Kimi nem hitt benne, de az élete árán sem hagyta volna egyedül Lejlát. Az orvosok bevallották, nem sok esélyt látnak a felgyógyulásra. Azt mondták, valószínűleg már sosem fog felébredni. De a férfi nem adta fel. Bízott a nő kivételes erejében, küzdőszellemében. Jól tudta, hogy Lejlának miken kellett átmennie és tudta azt is, hogyha mindez vele történt volna meg ő maga sem bírta volna ezt elviselni. De mikor már mindenki azt hitte, teljesen föladja a küzdelmet az életért, Lejla felállt. És mindenki fölé tornyosult. A sebei nagyon szépen gyógyultak. Viszont nagyon beütötte a fejét. És ha valami csoda folytán véletlenül mégis felébredne, nem hisznek benne, hogy újra teljes életet élhetne. De ő ezt nem fogadta el. Végre bevallotta magának, hogy szereti, ezt a kivételes erejű nőt. Végre bevallotta, hogy szerelmes. És nem akarta elveszíteni. Nem akart még egyszer csalódni ebben az érzelemben.

Ám volt még egy gondja. Be kellett adnia a válópert. Ez különösebben érzelmileg nem rázta meg, hisz sosem volt Jennivel igazi férj és feleség. Csak barátok voltak. Viszont bonyolult procedúrával járt a közös vagyon miatt. Tárgyalásról tárgyalásra. Viszont ő nem akart elmozdulni Lea mellől. Soha többet nem akarta magára hagyni. Küzdeni akart. És majd bele őrült a tehetetlenségbe.

Ő állt őrt. Ő vigyázott rá. Senkit sem engedett be hozzá, csak a lányát, Debórát és Nicole-t. Lejla anyját semmiképpen. Félt, hogy olyat tenne a lánnyal, amit örökre megbánna. Ugyanis az anyja belebetegedett, hogy nem tudja véghezvinni a tervét. De nem csak ez bántotta, hanem az is, hogy életében először közel került a lányához. És az igazat megvallva, kezdte érezni azt a feltétlen szeretetet, amit annak idején Elizabeth iránt érzett. Kezdte megérteni az anya-lánya feltétlen kapcsolatot. És most a másik lányát is elveszítheti.

De nem Miranda volt az egyetlen, aki belebetegedett Lejla balesetébe. 

A lánya Liza járt a legrosszabbul. A drága angyalnak mindig a mamája volt a legfontosabb. Ő volt az egyetlen akihez ragaszkodott. Mennyit és mennyit szenvedet ezért a kapcsolatért Lejla.. És most ez semmivé foszlik és csak még nagyobb fájdalmat okoz a kislánynak. Kimi saját lányaként szerette Lizit. És nagyon bántotta, hogy a kislány holt sápadt, nem eszek, nem játszik, nem csinál semmit amit ezelőtt az anyjával együtt csináltak. Tanúja volt annak, ahogy a kislány fogyott, és egyre csak sápadt. Ételt csak azzal tudtak beletukmálni, ha azt mondták neki, hogy az anyukája azt szeretné, hogy egyen, de ekkor sem evett többet egy kismadárnál.

Eközben Deby és Nicole intézkedtek, hogy a sajtóban ne jelenjen meg semmiféle hír. Legfontosabb teendőjüknek érezték, hogy dolgozzanak az ügyön miszerint Léna vállalatát (az ő nevére lett íratva hármójuk közül) tönkretegyék. Ahogy Lejla megkérte rá őket.

Mindenkinek rá kellett jönni, hogy a környezetükben Lejla volt a mozgató rugó. Ő irányított mindent. És most, hogy talán nem lesz, mindenki az utolsó kívánságait, vágyait akarta teljesíteni. Jenson elvállalta Lejla öccsét, hogy majd ő vigyáz rá. A kisfiúnak senki sem árulta el mi történt. Nem akarták, hogy az történjen ami Lizivel.

Jenson értesített pár embert a balesetről, akikről úgy gondolta, fontosak voltak Lejlának. Például a herceget és Sebastiant. Nicole-t kinevezték a Ferrari élére ideiglenes igazgatónak. Hisz Deby a modellcég mellett nem bírta még ezt is elvállalni.

Monoton csöndben teltek a napok.. 10.. 20.. 25.. nap. És csoda történt. Lejla mocorogni kezdett. Kimi azonnal megnyomta az orvos hívó gombot. És ekkor nagyon- nagyon lassan felnyílt Lejla szeme. Felé fordította a fejét. Értetlenség látszott az arcán. És kétségbeesés. És akkor nagyon, nagyon halkan, berozsdásodott hanggal olyat kérdezett, ami halálra rémisztette Kimit.

-Ki vagy te? – nyöszörögte..