Kettős Élet.. 3.rész - Még egy „dejóhogymegismerhetlek” puszit sem kapok??!

Kettős Élet..  3. rész - Még egy „dejóhogymegismerhetlek” puszit sem kapok??!

- Végre hazaértünk! – sóhajtottam. Becsaptam magam mögött a kocsi ajtaját, majd felcaflattam a lépcsőn egyenesen be a házba.

- Cari.. Mondanom kell valamit.. – szólalt meg Ali hirtelen.

- Mondd! – Letettem a táskámat a fogasra, majd a konyhába siettem, hogy egyek végre valamit. – Tony te éhes vagy? – kiabáltam.

- Várj már meg! – Loholt utánam Ali. – Fordulj ide és nézz szépen a szemembe.

- Hát persze! Csinálj valamit nekem is. Köszi Cari. – Kiabált le az emeletről Chris.

- Mondjad Ali gyorsan, mert éhen halok. – kezdtem el simogatni a lapos hasam.

- Hát az van.. Hogy.. Ma vacsora vendégeink lesznek.. – hajtotta le a fejét.

- Mi van? Ki a franc jön ide? Menni akartam Miamiba. És Tony is jönni akar. Ugye Tony? – fordultam az épp most leérkező férfi felé.

- Tessék? Hova akarok én menni? – nézett ránk furán, majd mit sem törődve velünk odament a hűtőhöz és kivett belőle egy sült csirkecombot.

- Mikor kérdezlek, akkor minimum helyeselj jóember! – dörmögtem. – Na, szóval ki jön ide? – néztem megint Alira.

- Miért ki jön ide? – jött mellénk Tony a csirkét majszolva.

- Ha hagynátok, hogy szóhoz jussak, talán elmondanám. Egyébként meg nem mész sehova! Dalokat kell írnod.. – könyvelte el.

- De anyuu.. – nyafogtam szemforgatások közepette. – Miért csinálod mindig úgy mintha az anyám lennél? Ha el akarok menni, akkor el fogok menni. És már csak azért is. – Makacskodtam. Én is odaléptem a hűtőhöz és kivettem két combot, majd bedobtam a mikroba.  – Na, ki is jön? – fordultam Ali felé.

- Sebastian. És az egyik barátja. – pirult el.

- De édes vagy mikor arról a kis bolháról beszélsz! – nevettem. – Én akkor is elmegyek! – jelentettem ki. – Tony jössz velem?

- Hát persze! Én ne mennék egy eszméletlenül kemény bulinak ígérkező útra? Hah.. – nevetett, majd odajött és adott egy pacsit. Mire én rákacsintottam.

- Ne csináljátok már ezt!! Ez.. Nekem.. nagyon fontos.. – nézett ránk kölyökkutya szemekkel.

- Nekem meg ez az út a nagyon fontos! És ne nézz így, mert nem tudok nemet mondani! Alii! Hallod? –futottam a tekintete elől. De ő kitartóan jött utánam.

- Cariii! Kérlek! Naaa..

- Ó.. A k*rva életbe! Legyen! De én nem főzök!.. – Szögeztem le.

- Majd együtt! – vigyorgott és ugrándozott a nappali közepén.

- Tony!! Akkor te sem maradhatsz ki belőle! – kacagtam, mikor megláttam a fejét. Mintha citromba harapott volna.

- Az egy dolog, hogy megfosztasz attól a lehetőségtől, hogy bulizzak egy oltári nagyot, de hogy még főznöm is kell.. Ez mindennek a teteje. Hagyjatok, ki ebből ti vagytok a nők. Én arra teremtettem, hogy lógassam a lábam és meccset nézzek. Egy jó whisky-vel a kezemben. – csinálta a balhét.

- Nyugi puhányborsószem királyfi. Csak kukta leszel. Most ezt megtesszük ennek a nőszemélynek, mert szeretjük. De utána senki ne merjen az utunkba állni, mert világkörüli bulizásra megyünk. – Öleltem meg Alit, majd hátba veregettem Christ.  

- Na így már jobban hangzik. – Bólogatott, mint azok a bólogatós kutyák, amiket a kocsi szélvédőjére raknak ki. Cuki volt.

- Van még egy kérdésem. Tőled! – Vettem 180fokos fordulatot és mutattam mindent tudóan Alira. – Valamit még elfelejtettél mondani. – Húztam fel a szemöldököm. Ő már tudta mire gondolok.

- 7re jönnek. – húzta össze magát egészen aprócskára.

- MICSODAAAA??? Fél 6 van. Ha most rögtön elkezdünk, főzni se leszünk kész addigra. Miért nem szóltál hamarabb? – akadtam ki teljesen.

- Nyugi hercegnő. Csak valami egyszerűt dobunk össze. És azért nem szóltam, mert dühös voltál. És olyankor nem érdemes veled tárgyalni. – nyugtatgatott.

- Na, ne húzzuk az időt! Kezdjük el! – csapta össze a kezét Tony. Majd megindult a konyha felé.

- Az előbb még kiakadtál a főzés miatt most meg te szólsz ránk? – szóltam utána.

- Jól hangzik az a földkörüli bulit. – vont vállat.

- Á, hogy innen fúj a szél. – nevettem. – Menjünk. – Sóhajtottam egy óriásit.

Gyorsan felvettünk egy egy kötényt és elkezdtünk főzni. Ali parancsolt mi pedig szorgos kukták lévén csináltuk, amit mond. Sütöttünk sült csirkét. Párolt zöldségeket. Két féle salátát. Meg krumpli pürét. Levesre már nem volt idő, így azt kihagytuk. Amúgy se vagyok valami leveses, úgyhogy nem bántam.

Háromnegyed 7 volt mire végeztünk. Gyorsan mindenki ment a saját szobájába átöltözni valami elegánsabba. Én még gyorsan le is zuhanyoztam. Tényleg gyors voltam 10perc alatt megvolt. Felkaptam az első rongyot, ami a gardróbomban a kezembe akadt. És már kész is voltam. A hajammal semmi gáz nem volt. Megfésültem és kiengedtem. Sminket nem akartam rakni. Jó ez így. Felkaptam a csizmát, amit a rucihoz vettem elő és lemeneteltem a lépcsőn, az étkezőbe. Ki gondolta volt? Ali meg Tony már ott volt és terítettek. Ekkor viszont csöngettek. Ali hirtelen elkezdte igazgatni a ruháját, a haját, majd megindult a bejárati ajtó felé.

-Gyorsan vágjatok mindent haptákba. Kérlek. – nézett vissza ránk gyorsan. Komolyan mondom, mint egy őrült tini az első randi előtt. Jajj.. Hajj..

Tonyval megcsináltuk az asztalt, mikor is hallottuk, hogy nagy nevetéssel jönnek befelé a vendégek. Ekkor viszont megpillantottam két égszínkék szempárt. Mind kettő gyönyörű volt és a hozzá tartozó test sem okozott csalódást.

- Seb, Kimi.. Ők itt a legjobb barátaim. Carina Rose és Chris Adams. - Mutatott ránk Ali. – Cari, Chris ők itt Sebastian Vettel és Kimi Raikkönen. – mutatta be a fiúkat is.

- Megtiszteltetés megismerni a világ egyik legsikeresebb énekesnőjét. – csókolt kezet Seb. Kimi pedig csak intett.

- Na nehogy már. Sejtettem, hogy az én drágalátos barátnőmnek, nem lehet csak ilyen ’jó kisfiú’ barátja. Hívjatok csak Carinak. Vagy Rinának tök mindegy. – mosolyogtam.

- Ezt megkaptad öcsi! – veregette vállba Kimi a kis szőkét. Annyira aranyos volt, ahogy nevetett. Eszméletlen volt. A lélegzetem is megállt egy pillanatra. Megengedtem magamnak pár kósza pillantást és végignéztem rajta. Ám ő rajta kapott. És tekintetünk összeláncolódott…