31. rész - Miért érzek így? Miért van ez? Segítsen valaki.. Nem bírom már sokáig…

Sziasztok!!

Mivel beteg vagyok/voltam..(Szerencsére már jobban vagyok.:) ) Ezért tengernyi időm volt itthon, ezért két nap alatt megírtam nektek egy részt. Annyira nem lett hosszú, mint az előző, de csak ennyi tellett tőlem:\ Remélem tetszeni fog és kapok pár komit! :$ Nagyon örülök akár 1-2 szónak is <3

Sokat segítenének a komik, mivel megint zátonyra futottam. Megint ihlet hiányban szenvedek. Mármint azt tudom, hogy a herceggel mit akarok, de utána passz. (eztmajdcsakavégénértitekmeg>.<) Kérleek segítsetek nekem. Tudnotok kell, ugyanis, hogy rám egy-egy komi nagy inspirációval hat.

Előre is köszönöm nektek! Jó olvasást!

Ezer csók: Tinaa..

31. rész

 Miért érzek így? Miért van ez? Segítsen valaki.. Nem bírom már sokáig…

Sötét volt és Jéghideg. Csak álltam egy helyben és rettegtem. Átfogtam két karommal a felsőtestem, hogy ne fázzak annyira. És talán.. hogy próbáljam védeni magam. Egyszer csak a lábaim felmondták a szolgálatot és térdre rogytam. De még mindig teljes erőmből szorítottam magam.  És akkor jöttek a képek. Körbe körbe forogtak körülöttem. És gúnyosan mutattak rám. Nevettek rajtam. Az ördögi kacajok fülsüketítőek voltak. Hirtelen elengedtem magam és két tenyeremet a füleimre nyomtam.

-NEEE!! Hagyjatok békén! – sírtam.. Üvöltöttem teljesen kikelve magamból. Ám a könnyeim nem folytak le az arcomon, hanem odafagytak.

- Nem menekülhetsz! Még jobban tönkre fogunk tenni! – kacarászott előttem Selena lebegő gúnnyal és kárörömmel teli arca.

- Mi mindenhol megtalálunk! Bárhová is futsz.. – Folytatta Nika amit Léna elkezdett. Ugyan azzal a kárörvendő arccal.

- Miért teszitek ezt velem? – sírtam tovább. – Ti vertetek át engem! Én mindent megtettem értetek! Ti meg tönkre tettetek. Ti változtattatok Jégkirálynővé. – mutattam sírva az arcomon megfagyott könnycseppekre.

- Mindent elértél ebben az életben, amit én akartam! Elvettél tőlem mindent!! – Ordított kikelve magából Léna lebegő hasonmása.

- Nem tettem semmi ilyesmit! – tápászkodtam fel remegve a padlóról. – De ti annál többet! Pokollá változtattatok az életem. Ti tettetek azzá, aki most vagyok. És ezért drágán megfizettek. – ordítottam.

- Lea, Lejla.. Lejla.. Kelj már fel az isten szerelmére. – rázott fel rémálmomból Jenson. – Végre.. – Sóhajtott egy óriásit.

Ahogy ránéztem, láttam a könnyeket a szemében. A sajátomban pedig éreztem.

- Tina.. 4 éve nem láttalak sírni.. Egyetlen könnycseppet sem láttam az óta a szemedben. Mondd el mit álmodtál.

- Én nem sírok! – jelentettem ki határozottan és kitöröltem a szememből azokat a valamiket.

Felálltam az ágyból és becsörtettem a fürdőbe. Megmostam az arcom hidegvízzel és a tükörbe néztem. Egy roncsot láttam. Egy nőt, aki szép, ugyan de a fénye megkopott. Az idő meggyötörte. Arcvonásai megkeményedtek. Egy tönkre tett nő nézett vissza rám a tükörből. El kell tüntetnem ezt a nőt. Azt mondják, a smink ápol és eltakar. Ebben az esetben igazat adtam ezeknek a szavaknak. Levettem a hálóingem, teleengedtem a kádat forró vízzel és beleültem. Fél óra ázás után egy szál törölközőben visszamentem a szobába. Jenson még mindig ugyanúgy ült ott az ágyon ahogy otthagytam.

- Nem fázol? – kérdezte aggódva.

- Nem! – vágtam rá egyszerűen. – Miért ülsz még mindig ott? Lassan indulnunk kellene. – Mondtam semleges hangon és odasétáltam a gardróbomhoz.

 - Tényleg jégkirálynő vált belőled. De figyelj! Csak magadat teszed tönkre. Ne csináld ezt végig. – kérlelt most már előttem állva.

- Te nem élted át azt, amit én.. Te nem mentél keresztül azon a sok szörnyű dolgon, amiken én.. Te nem tudod felfogni, milyen az, amikor a számodra legfontosabbak hátba szúrnak, és a vesztedet kívánják. Ne ítélkezz. Nem én akartam ilyen lenni. Én szerettem naiv és mosolygós kislány lenni, az akkori kis piti problémáimmal. – mondtam a szemébe nézve teljesen érzelemmentesen.

- Ahogy a szemedbe nézek.. Már nem látok semmi féle jóérzést. Nézem és nézem, de csak a rigedséget és a jéghideg gyűlöletet látom benne. Csak a bosszú éltet. Nem látok fényt, ahogy rád nézek. Egy sötét megkeseredett nőt látok. Néha úgy érzem, hogy nem is tudom ki vagy igazából. – csapott egyet a gardróbajtóra dühében és elkeseredettségében. – Mióta visszatértél és elkezdted a bosszúhadjáratodat, másból sem állsz csak a fájdalomból. Tudom, hogy még mindig szereted Fernandot. De ezzel csak magadnak ártasz. Belül felőröl téged az, hogy nem tudod összeegyeztetni az iránta érzett két érzelmed. Mert ő az, akit a világon mindennél jobban gyűlölsz és az is, akit a legigazabb szerelemmel szerettél. Eddig nem szóltam. Sosem kérdeztem. A lányodat is úgy szerettem mintha a sajátom lenne. Mindig láttam a szemedben a fájdalmat. De nem ennyit. Mostanában már szabályosan megijedek, ahogy a szemedbe nézek. Félek tőled. Félek attól, aki lettél, de még jobban félek attól, aki ezek után lesz belőled.  – mondta lesütött szemmel, összetörten.

- Jenson.. Tudtad jól, hogy egy lelkileg sérült embert veszel feleségül. Tudtad jól, hogy ki vagyok és mi áll mögöttem. Sajnálom, ha félsz tőlem.. de nem tudok visszaváltozni. Túl sokat szenvedtem ahhoz, hogy újra olyan legyek, mint régen. Nem megy. Nem akarok újra gyenge lenni. Nem akarom, újra kiszolgáltatni magam a gonosz embereknek, akik csak a vesztemet akarják és azt, figyelik, hogy mikor hibázom, mikor gyengülök el. Túl sok ellenségre tettem szert ahhoz. Azzal, hogy elhatároztam, hogy megszülöm a lányom és tovább élek, megpecsételtem a sorsom. Nem is értem miért beszélünk erről. Azt hittem te jól ismersz. De úgy látszik, mégsem eléggé. – újra felvettem a páncélom. Újra belebújtam a jégkirálynő állarcomba. – Ha félsz.. menj el.. Hiányozni, fogsz, de menj el..

Azzal elfordultam tőle.

 A kiválasztott ruháimmal a kezemben átmentem a lányom szobájába, megsimogattam az édesen alvó pofikáját és bementem az ő fürdőjébe.

smink

Felvettem a kiválasztott ruhát. Megcsináltam az elég vadra sikerült sminkem. Ami megjegyzem tetszett. Megfésültem a szögegyenes hajam, megcsináltam a frufrum és már kész is voltam.

Mikor visszamentem a Lizi szobájába, még mindig édesen aludt. Nyomtam az arcára két puszit, betakargattam és lementem a földszintre. Nana már sürgölődött a konyhában. Megbeszéltem vele, hogy figyeljen Lizire és szóljon, ha bármi van. Felkaptam a tegnap bepakolt bőröndöm és elindultam. Ám az ajtóban nem várt vendég fogadott.

- Raikkönen… Neked nem kéne már Ausztráliában lenned? – néztem rá meglepetten.

- De.. De összevesztem Jennivel és lekéstem azt a fránya gépet. Nem akarsz elvinni magaddal? – kérdezte morcosan.

- Hogy a francba késted le a saját magángépedet? – értetlenkedtem.

- Úgy, hogy nem magángéppel akartam menni, hanem a csapattal.. De lekéstem. – fújtatott.

- Ezért nem kell nyalni a csapatnak. – nevettem rajta, mire csak egy nagyon csúnya nézést kaptam ajándékba. – Gyere, menjünk Jégember.

Mikor odaértünk egyenesen a szállodába fuvaroztak a rám váró limóval. Mint kiderült, a Ferrari egy hotelbe szállt meg a Lotus-al. Nagyon nagy örömömre. A sofőr egyenesen a bejárattal szemben állt meg, ahol 4 debella testőr várt rám. Kinyitották az ajtót, kisegítettek, aztán pedig bekísértek és a közelembe se engedtek egy keselyűt se. Nem adok interjúkat. Hagyjanak békén. Majd a pályán kapnak 1-2-őt, de engem hagyjanak békén. A testőrök felkísértek a lakosztályomhoz, majd bementem és kipakoltam. Mikor végeztem felhívtam Deby-t, hogy elárulja, mikor jön.

- Debora. Itt vagyok Ausztráliában, ti mikor értek ide Nicole-al? Hagytam lent a recepción egy levelet miszerint kísérjenek fel hozzám, ha megérkeztek.

- Most érkeztünk meg. Amint kijutunk a pilótákat váró rajongók gyűrűéből, indulunk oda. Áuuu – kiabált keservesen a telefonba.

- Mi van már? – ijedtem meg.

- Valamelyik őrült szurkoló megdobott egy tollal. Látta, hogy nem pilóta vagyok és ez lett a jutalmam. – zsörtölődött.

- Jajj te szegény. – játszottam el, hogy sajnálom, de közben alig tudtam visszatartani a röhögésem.

- Ne nevess már ki. – háborgott, de halottam a hangján, hogy ő is nevet magán.

- Akkor én addig eszek valamit. Várlak titeket. Puszika.

- Szia, Jégkirálynőnk. Csókszi.

Azzal kinyomta.

Felhívtam a szobaszervizt, hogy hozzanak nekem sürgősen valami kaját. Még jó, hogy tényleg királynőként bánik velem mindenki, ennek köszönhetően 10percen belül kaptam egy egész hadseregre való kaját. Miután végeztem, csengettek, azt hittem a lányok azok ezért siettem ajtót nyitni, ám váratlan vendégek álltak az ajtómban. Bernie és egy fiatalember volt.

- Lejla. Hoztam hozzád valakit. Mióta volt a bejelentésed, azóta találkozni szeretne veled. – mosolygott rám kedvesen Bernie és bentebb tolta az ajtón az idegent.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetem kisasszony. – mosolygott a számomra (viszont a világnak nem) ismeretlen úriember és kezet csókolt.

- Harry Herceg.. Micsoda megtiszteltetés. – sápítoztam. – Lejla Milton vagyok, én is örvendek. – mosolyogtam rá végül.

- Nekem megtiszteltetés, hogy megismerhetek egy ilyen gyönyörű hölgyet. – Kaptam még egy kézcsókot.

- Nos, nekem sok dolgom van mennem, kell. Beszélgessetek csak. – intett Bernie és már el is tűnt.

- Minek köszönhetem ezt a látogatást? – érdeklődtem kedvesen, miután bentebb invitáltam a herceget.

- Szerettem volna önnel megismerkedni. És ha önnek nem okoz, gondot el szeretném vinni este vacsorázni. – mosolygott közvetlenül. – És mindenek előtt szeretném, ha tegeződnénk. Kérem, szólítson Harrynek.

- Köszönöm, Harry. Én pedig szeretném, ha Leának vagy Lejlának hívnál. Hogy is mondhatnék egy ilyen ajánlatra nemet? – mosolyogtam.

- Tudod, nem bírtam kivárni a Brit nagydíjat, hogy találkozhassak veled, ezért ideutaztam. Bernie már nagyon sok jót mesélt rólad.

- Valóban? Remélem, te pedig megengeded, hogy majd körbe vezesselek a Ferrari bokszában.

- Minden féleképpen. Viszont most mennem kell. El kell még intéznem pár dolgot. Mikor indulsz a pályára?

- Dél körül. A második szabad edzést már látni szeretném. – mosolyogtam.

- Akkor örülnék, ha velem tartanál, és együtt mennénk. – Láttam rajta, hogy oda van értem. Én pedig így első találkozásra szimpatikusnak véltem. Ez az ismeretség pedig még később jól is jöhet.

- Benne vagyok! Akkor lent a hallban találkozunk. Kb. mikor is?

- Dél előtt 10 perccel. Ha neked is jó. – aggodalmaskodott.

- Persze, nekem tökéletes. Örülök a találkozásnak. – kísértem ki az ajtóig.

- Én is, elmondhatatlanul. – vigyorgott megint. Majd kezet csókolt és elment.

Az Isten verje meg. Mit akar anyám? Miért állította rá a hercegre Berniet? Most agyalhatok azon, hogy mit vegyek fel este a vacsorához. Biztos nem valami gagyi helyre visz. Ahhh anyaa.. Őt is fel kell hívnom miután végre, megérkeznek Nicoleék is. Amint ezt gondoltam, már csöngettek is, én pedig szaladtam az ajtóhoz, remélve, hogy most már tényleg ők érkeztek meg.

- Na, végre!! – könnyebbültem meg mikor megláttam a lányokat az ajtóban. – Gyertek gyorsan, meg ne lásson senki titeket.

- Ja, én is azt mondom, hogy végre.. Még mindig fáj a fejem, ahol megdobtak azok az őrült rajongók. Nem is értem mit kerestek ott. A pilóták már régen a pályán körözgetnek. Na és miért pont britek.. Áh, nem is érdekel. – zsörtölődött Debora a fejét vakargatva.

- Brit rajongók voltak a reptéren? Atya úr isten! Akkor tudom, kit vártak, helyettetek. – nevettem fel hirtelen. Ők pedig elég furán néztek rám, nem értették miért nevetek. – Tudjátok ki járt nálam az imént? – nevettem tovább.

- Nem, de úgyis elmondod. – mondta vállvonogatva Nicole.

- Akkor már csak azért sem. – Húztam ki magam. – Mondjatok el mindent a céggel kapcso…

- Naa Lea mondjad. Kíváncsiak vagyunk. – Néztek rám kölyökkutya szemekkel. 
- Na, jó. - Adtam be a derekam nevetve. - Őfelsége Walesi Henrik Károly Albert Dávid herceg.- Mondtam komolyan, mintha be akarnám konferálni valami ünnepélyre. Az arcukon először az értetlenség, aztán a döbbenet. majd megint az értetlenség tükröződött. Nekem nevetnem kellett azokon az arckifejezéseken amiket vágtak.

- Kicsodaaa? – szólalt meg végre Nicole először. – Te viccelsz. – mondta fapofával, továbbra is hitetlenkedve.

- Dehogy viccelek. Tényleg itt volt és csak miattam jött ide. Elhívott vacsorázni este. – ahogy kimondtam, még a saját fülemnek is hihetetlen volt.

- Ne nevettess már. – mondta Deby is hitetlenkedve. Legyintett egyet a kezével és lehuppant a kanapéra.

- Most tényleg nem hisztek nekem? – hitetlenkedtem most én komolyan rájuk nézve.

- Hát Lea, te olyan gyönyörű vagy, hogy nem csodálkoznék rajta, hogyha egy herceg csak azért utazott volna el ide, hogy megismerhessen téged. De be kell vallanod, hogy tényleg elég furcsán hangzik. – mondta diplomatikusan Nicole.

- Nem fura ez. A nevelő apám a forma1 ura. A világ egyik leggazdagabb embere. Mindenki ismeri világ szerte. Már miért lenne fura, hogy a forma1 legnagyobb múltú istállójának tulajdonosával meg akar ismerkedni? Abból, amit olvastam róla, úgy tűnt, hogy szereti az autókat és a versenyeket. – húztam ki magam büszkén.

- Nem úgy értettem a furát. Hanem, hogy nem hiszem, hogy az autók miatt keresett meg téged. – Artikulált Nico, miközben eljátszotta Debyvel, hogy a herceg megbámulja a melleimet. Nicole elkezdte rázni magát, illegett billeget, Deby zsebre vágott kézzel lazán elsétált Nico mellett. Mikor viszont egymás melléérnek Nico megemelte a melleit, Deby pedig kikerekedett szemekkel és leesett állal botladozott tovább. Azt hittem bepisilek a röhögéstől.

- Ti hülyék vagytok, esküszöm. – Dőltem rá a kanapéra, de még mindig nem tudtam abba hagyni a nevetést.

- ÉS te pont ezért szeretsz minket. – Fújták kórusban a színjáték után nevetve.

- Meglehet. – Lélegeztem nagyokat, mikor végre abba tudtam hagyni a röhögést. – De kezdjük el megbeszélni a dolgokat, mert délben a herceggel megyek a pályára.

- Khm jó. – kuncogtak még egyet a hátam mögött.