Nos arról van szó, hogy egyszerűen már jobban szeretek írni és az álomvilágomban lebegni mint élni. Ez nem igazán tudom mitől lehet. Eléggé el vagyok szontyolodva mostanában és másra sem tudok gondolni csak a történetem folytatására. Ezzel kapcsolatban pedig annyi dolog jutott eszembe. És nem tudok dönteni. Szeretném, ha segítenétek nekem. Szeretnék ihletet meríteni belőletek, hogy hogyan is rakjam össze a dolgokat. Ezek ötlöttek az eszembe, mikor Brigi kommentjéhez válaszoltam.
Először is Jenson alakja a történetben. Ahogy mondtam, Jensnek más lesz innentől a szerepe. Tudjátok alapvetően ennek a történetnek az a lényege, hogy vannak olyan helyzetek amikor teljesen egyedül vagy és, hogy mindenki gonosz.. és csak magadra számíthatsz. Teljesen senkiben sem bízhatsz meg, még akkor sem ha ettől rettenetesen egyedül érzed magad. Itt jön képbe Deby és Nicole. Mi van akkor ha Tina bennük sem tud teljesen megbízni? Mi van akkor, ha ő már sohasem tud senkiben megbízni többé? Szörnyű belegondolni Tina helyzetébe, hogy milyen lehet úgy élni, hogy mindenki elárulta aki az életénél is fontosabb volt számára. Ahogy ebbe belegondolok. Talán.. én sem tudnék már megbízni senkiben. Még akkor sem ha tudom, hogy ők sokat segítettek nekem.
A jogos bosszú,ami viszont nem csak a bűnösöknek, hanem magának Tinának is szörnyen fáj. Szokták mondani, hogy édes bosszú.. De mi van ha ez a bosszú téged is tönkretesz? Mi van ha már annyira belefáradtál a fájdalomba, hogy már nincs erőd megbosszulni? Mi van akkor ha már nincs erőd igazságot tenni? Felhagynál a bosszúval? Inkább élnél úgy tovább, hogy tudod, hogy azok az emberek megölték a húgodat, és ráadásként még téged is tönkretettek, puszta unalomból? Ezek után lenne benned annyi jóindulat, hogy felhagyj a bosszúval? Hagynád, hogy a bűnösök úgy éljenek tovább, mintha mi sem történt volna?
A herceg.. Magam sem tudom, hogy jutott eszembe. Talán abból, hogy kellene valaki akivel hencegni tud Tina? Fogalmam sincs. A herceg talán egy olyan támpont lenneTinának aki mellett végre túlléphet a múlton? Vagy a herceg is csak arra vágyik, hogy ezt a gyönyörű nőt meghódítsa és végül eldobja, mert úgy érzi ő felsőbbrendű? Ha Tina újra elkezdene bízni.. mi garantálná, hogy nem küldenék padlóra újra? Mi garantálná, hogy nem teszik tönkre megint?
És mi van akkor ha Tina hiába áll bosszút? Mi van ha kiállja a keserves próbákat? Tönkretesz mindenkit, de ebben ő is tönkremegy? Mi van ha a bosszú őt jobban megviseli mint a bűnösöket? Mi van ha ő esik el ebben a csatában? Mi van ha belül gyengébb annál amit kimutat? Ha belül még mindig ugyanaz a gyenge naiv kislány, aki bízni akar mindenkiben aki újra feltétel nélkül szeretni akar? De mi van akkor, ha akármennyire is fáj, akár mennyire is tönkre teszi magát.. véghez viszi a tervét? Mert a lánya.. a lány aki Fernandotól van.. Mindig a húgára fogja emlékeztetni, és arra, hogy Fernando ölte meg.. Ráadásul még meg is gyalázta. Mi van akkor ha Tina az letét adja a bosszúért? Mi van ha Tina a végére tényleg az a jégkirálynő Lejla lesz akit senki és semmi sem tud felolvasztani? Mit fog tenni a jégkirálynő ha már elvégezte a dolgát? Mi fog vele történni ha már mindenkin bosszút állt és egyedül marad? A jégszívét feltudja valaha olvasztani valaki? Vagy a titok amiről még nemtud kemény karóként döfi szíven? Talán a jégkirálynő jégszíve ettől a karótól szilánkokra törik és végleg elpusztul.. A szilánkok talán mások szívébe is belefúródnak? Ha a jégkirálynő meghal.. azzal minden rendbe jön? Mi van ha a lánya később miatta akar bosszút állni?
Van ennek a történetnek egyáltalán vége? Be lehet ezt fejezni? Kérdezem én az író..
Ez a történet.. úgy született meg a fejemben, hogy hasonló dolgokat éltem át. Engem is elárultak. Tönkretettek. A szeretteimnek ártottak. Most felteszek egy nagyon fontos kérdést. Megéri ezt a történetet folytatnom? Az ára.. az, hogy teljesen átveszem Lejla jéghideg stílusát. Ezzel a történettel a saját életemet is befolyásolom, hisz felszakítom a régi sebeket, amiket oly nehézségek árán eltemettem.
De kérdezek még egyet. Van úgy siker, ha az ember nem szenved meg érte? Meggyőződésem, hogy nincs. Talán, hogy egyre jobb legyek, át kell élnem a múltamat. Talán ennek így kell lennie..
Szia!!!
VálaszTörlésNa most kezdtem ott, hogy ha neked fájdalmat okoz írni ezt a történetet, akkor semmiképp ne folytasd!! Nem pszichológusok vagyunk és kétlem, hogy tudnánk neked segíteni! Attól meg isten ments, hogy ilyen fiatalon "jégkirálynő" légy és senkiben ne tudj többet bízni!!
Én pontosan tudom, hogy milyen érzés az, ha azt hiszed, hogy senkire nem számíthatsz!! De hidd el, hogy van valaki, akire mégis igen! Én rengeteg ökörséget tudok csinálni és legszívesebben néhány tettem miatt ordítanék a mai napig és fáj ha eszembe jut, ezért nem is akarom őket sosem az eszembe juttatni. Ebből azt akartam kihozni, hogy ha nem érzed jól magad írás közben és fáj amit leírsz, akkor tényleg ne csináld, de semmiképp ne utáld az életet, mert lesz egyszer valaki akiért muszáj élni. Tudom, hogy ez baromi sablonosan hangzik, de tényleg így van!!! (ide nem fogom kiírni, de van okom rá, hogy ebben higgyek)
Na és most a történetről! Én már ha kell leírom ezerszer, hogy imádom ezt a történetet, de abban biztos lehetsz, hogy ha inkább kicseréled ezt a történetedet és helyette egy másikat kezdesz írni, én akkor is örömmel és nagy figyelemmel foglak követni!! És ha hozol egy másik történetet, akkor fogadj meg egy tanácsot. Írj egy olyan történetet, egy olyan lánnyal amilyen szeretnél lenni!! Képzeld bele magad egy teljesen más helyzetbe és írd le magad álmaid pasijával egy csodálatos helyen és még minden mást amit szeretnél!! Én úgy gondolom, hogy segít. Mert ott van pl az én szereplőm. Rengeteget hibázik, rengeteg dolgon megy keresztül, de a vége (talán nem mondok el nagy titkot) happy end lesz és egy olyan férfi lesz az oldalán, akit tényleg igazán szeret és az viszont szereti. És most ezzel megint csak azt akarom mondani, hogy az írásodban az szerepeljen, amit élvezel és ami szeretnél lenni!!
Hát nem tudom, hogy ez most mennyire lett kacifántos. Lehet, hogy egy cseppet sem érted, de csak azt akarom mondani, hogy bármit hozol én OLVASNI FOGLAK!! De elsősorban azt szeretném, hogy te teljesen RENDBEN legyél!!
És még valami. Én is jobban szeretem az álomvilágot, mint a valódi életet. Mert álmomban az lehetek és olyan amilyen én akarok. Tehát ha van valaki aki hiányzik, az melletted lehet. Ha valaki bántott az a végén elnyerheti méltó büntetését (ha nem is bosszúval, de elnyerheti) és ha van egy szerelmed vagy bárki/bármi más, az a tiéd lehet!!
A döntés csak rajtad áll, én olvasni foglak bármit írsz!! De tényleg csak azt szeretném, hogy te jól legyél, már amennyire ez lehetséges!!!
Időt is adunk neked bármennyit és nagyon remélem, hogy valamicskét tudtam segíteni (még ha kacifántos is amit írtam)
Sok, sok puszi!!!!
Jajj Brigi!
VálaszTörlésNagyon köszönöm minden egyes sorodat! Minden egyes tanácsodat! Igazából az az egy probléma van, hogy annyira imádom ezt a történetet, már teljesen hozzám nőtt. nem tudnám befejezni, bármennyire is fáj :) Még nem tudom mit fogok tenni.. tényleg döntésképtelen vagyok.. annyi minden jár a fejemben ezzel a történettel kapcsolatban. Igazából, ezt a történetet is úgy kezdtem el írni,hogy ákom világ ezt akarom ilyen pasival nem áldozatok nélküli de aránylag boldog élet, de végül mégis ez jött ki belőle.. gondoltam egyet és teljesen új folytatást választottam a történetnek. Talán le kell győznöm a fájdalmat, meg kell bírkóznom vele :\ Köszönöm Brigi a tanácsokat és a bíztatást. Tényleg iszoyatosan köszönöm
Puszi neked is :)
Szia!!
VálaszTörlésNagyon sajnálom, hogy ilyen dolgokat kellett átélned. Ha írás közben fájdalmat érzel, és rossz érzések fognak el, akkor ne folytasd, nem éri meg! Igazság szerint, mint Brigi írta nem vagyok pszichológus. Nem tudom, hogy mit kéne mondanom/írnom. Csak a saját véleményemet tudom elmondani.
Én azért írok, mert miközben a sorokat körmölöm a füzetembe, vagy éppen koptatom a billentyűzetet csupa jó érzés vesz hatalmába. Imádom, mert közben egy olyan emberré válhatok, aki szeretnék lenni, egy olyan világban, amiben szívesen élnék. Nevezhetném álomvilágnak is. Az életem részévé vált, és nem tellik el perc, hogy nem jutna az eszembe.
De ha neked ez felszakítja a régi sebeket, és olyan emberré tesz, amilyen nem szeretnél lenni, akkor ezzel csak magadnak ártasz.
Bár nem kommentálok neked túl régóta, és a történet részese is csak rövid ideje vagyok, de egyszerűen imádom, ahogyan írsz. Én bármit szívesen olvasok tőled, bármikor! Ha időt szeretnél gondolkodni, én várok rád!
Formálj meg egy olyan karaktert, egy olyan személyt, amilyen szeretnél lenni. Építs köré egy világot, ami a te birodalmad lesz! Amiben szárnyalhatsz, és boldog lehetsz! Kizárhatod a sokszor nyomasztó valóságot, ahol csak te létezel és a képzeleted!
Hidd el, hogy lesznek olyan emberek az életedben, akikért érdemes élni, akikre számíthatsz! De ehhez meg kell próbálnod bízni az emberekben!
Én tudom, hogy milyen az, ha csak bizalmatlanságot érzel. Szinte képtelen vagyok bárkiben is megbízni, de ahhoz, hogy egy jó, és boldog életed legyen, meg kell próbálnod bízni, hiszen csak akkor segíthet neked bárki, ha elmondod neki a problémáidat, ha megnyílsz neki! Hidd el, hogy nem mindenki rossz, hogy vannak emberek, akik számára fontos vagy, akik áldozatokat hoznának érted, akikben megbízhatsz!
Lesznek társak ezen a nagy úton! Csak egy picit próbálj meg bízni, és még véletlenül se váljál ,,jégkirálynővé"!
A döntés innentől a te kezedben van! Remélem, ha csak egy hangyányit is, de tudtam segíteni neked!!!
Ezer puszi!!
Én várok rád...
Szia!
VálaszTörlésÉn még soha se írtam neked, ennek egyszerű oka van. Tegnap este láttam egy oldalon a blogod, és csak a címe miatt kattintottam ide: "Döntésképtelen". Bevallom, először azt hittem, hogy a szokásos kevés időm van, nincs ihlet, stb sablonba fogok belefutni, de mégis kíváncsi voltam.
Úgy fogom neked leírni a véleményem, hogy ezen a bejegyzéseden kívül egyetlen egy részt olvastam el, a legutolsót. Azt is tudnod kell, hogy én most kötelességemnek érzem, hogy bármit is írjak neked. Én nem vagyok az olvasód, de azoknak, akik valaha is olvastak téged és eddig még soha nem írtak neked, itt lenne az alkalom. Segíteniük kellene azt az embert, akitől várják a történeteid.
Van az író és vannak az olvasók.Ha nem alakul ki köztük kapocs, akkor soha se fogják igazán érteni egymást. Ők nem értik, majd a leírtak mondanivalóját, az író pedig soha se fogja felfogni, miért nem reagálnak arra, amit ír. Sajnos, sok helyen hiányzik az olvasók támogatása.
Öröm az ürömben, hogy most olyan ember fog neked írni, aki leírt, és átélt hasonlót. Biztosan nem olvastál tőlem még semmit, így nem tudhatsz arról, hogy 1 éve kezdtem bele a Csábító Zsákmány történetbe és fél évig írtam. A főszereplő lányt megalázzák, amivel kapcsolatokat veszít el és azt tette, hogy olyan emberhez fordult, aki mindenek felett állt és vele együtt várta a megtorlást. Az első évadát még egyszerűen képes voltam megírni, hiszen kívülállóként kezeltem minden egyes szereplőt. A második viszont, már sokkalta érzelmesebb és fájdalmas lett. Belefolytam a történetbe azokban a hetekben, amikor írtam. Tudtam, hogy sokat szenvedett már, de még akartam, hogy az olvasó is éterezze ez mennyire is komoly és gondolkozzon ezen az egészen. Sokszor volt, hogy én magam voltam az a lány, de mégis ellentét volt köztünk. Ő tőle elvették, én pedig ellöktem magamtól bizonyos dolgokat. Amikor azt mondtam elég és befejezem, feltettem az utolsó részt és másnapra kiléptem abból a körből. Nehéz volt? Nem. Az írónak mindig bele kell épülni a mondatai közé,éreznie kell minden apró mozzanatát.
Az írtad, te megélted. Itt lenne az alkalom, hogy megírd talán életed leginkább élethűbb történetét. Azt is írtad, hogy szívedhez nőtt. Nehéz lesz eldobni magadtól. Ha valóban úgy érzed, hogy fájdalmas számodra és föléd kerekedik, akkor ne folytasd. DE, mivel ennyire érdekel téged, hogy még innen is segítséget vársz, akkor biztosan bánnád!
Átéltél hasonlót, elhiszem és együtt érzek veled. Ajánlok egy elképzelést, ami segíthet rajtad: A sors valamiért úgy hozta, hogy valamilyen formában ismét megéld ezt a helyzetet. Szerencsés vagy, hiszen a te történetedben, amit te alakítasz. A saját helyzetedben szerettél volna igazságot szolgáltatni? Itt megteheted! Én nem azt mondom, hogy magad legyél a főszereplő, egy percig se. Gondolj arra, hogy az a lány ugyanazt éli át, mint te és most itt vagy te, az író, aki mellette állhat. Segíthetsz neki igazságot tenni vagy rendbe jönni, anélkül, hogy magas bántsd. Nem mondom, hogy könnyű, de megoldás lehet.
Az élethűségre kell törekedned, ne gondolj filmekre vagy sorozatokra, amikben ez a téma megfordult. Én azt láttam az utolsó részben, hogy szinte már agresszív a lány és maga nehezíti meg az életét. Egy ilyen után a félelem örök, de új biztos pontok keletkeznek az életünkben, és nem alapozhatunk mindent a bosszúra.
Te magad fogod eldönteni, hogy folytatod-e vagy sem. Ha kínszenvedés ez neked, akkor dobd el magadtól, de akár egy terápia is lehet számodra, hogy el tud engedni a múltat.
Bocsánat az eszmékért, de lekellet írnom. Segítenek-e, azt nem tudom. Lehet nincs is mondanivalójuk, ez egyetlen ember véleménye, az enyém.
Remélem sikerül rendbe jönnöd! Kitartást a döntéseidhez!
Helena