30.rész

Sziasztook!

Hát el sem hiszem. Elérkezett a 30. rész. Mikor belekezdtem ebbe a történetbe, nem gondoltam volna, hogy megérem a 30. részt és, hogy ennyi mindenki olvasni fogja az oldalam. Sok blogom volt már, de egyik sem volt ennyire sikeres. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki eddig olvasta a blogom. Aki kommentelt és szavazgatott annak duplán köszönöm. Minden egyes dicsérő szó elmondhatatlanul jól esett. Simogatta a lelkem és szívem. Ugyanis szívből írtam nektek. Nagyon köszönök mindent! Remélem ez a rész is tetszeni fog! Mindenkinek jó olvasást hozzá.. <3

Csókcsók: Tinaa..

30. rész

***Léna szemszög***

- Hát nem értitek? Ez a nő, Tina! Jött kísérteni minket. Biztos dühös, hogy elvettél feleségül. – mondtam mosolyogva Fernek.

- Nem lehet ő.. Mindig is volt valaki, de egy szál semmibe ment el. Hogy lehetne ekkora befolyású úri nő? És a modora. Tina, mindig befolyásolható volt, naiv. És áldott jó szíve van. Pont ezért tudtuk eltitkolni előle, hogy te szereted Fernandot. Ő kedves volt, mindenkivel. Aranyos. Nem lehet ő.. – pityeredett el Nika mellettem.

- Ez a nő.. Jéghideg. Az egész világot utálja. Undok, és elviselhetetlenül magabiztos. Tina is gyönyörű volt, de ez a Lejla.. A külseje.. Eszméletlen, csodálatos. De ez a nő gyűlöl mindent és mindenkit. Ezért sem lehet ő.. Ahogy mondtad Nika, neki nagyon nagy szíve volt. - suttogta Fer.

- Ne legyetek már ilyen ostobák. Még mindig hiányzik nektek? Ha nem ő ez a Lejla vagy ki a csuda, akkor biztos meghalt. Tök egyedül ment el. Rajtunk kívül senkije sem volt. – Mondtam már dühösebben.

 Én vettem rá Nikát arra, hogy csapjuk be. Nagyon nehéz dolgom volt. Ő és Fer is nagyon szerették, vagyis még szeretik is Tinát. De én mindig is gyűlöltem. Fernandoval mi már régebb óta ismertük egymást, szerelmesek voltunk. De aztán megjelent Tina a gondjaival. Fernando pedig fokozatosan szarta le a fejem. Ezt meg akartam neki bocsájtani, de mikor Svájcban ő lett a legkeresettebb modell.. Minden, amit akartam, elvette. Fernandot, az álom munkám. És ráadásul úgy, hogy közben ő azt hitte milyen jól csinál mindent.

- Szerintem fogadjuk el az ajánlatát. Kizárt, hogy ő lenne, Tina ebben megegyezhetünk. De valljuk be amit ez a Lejla mondott a céggel kapcsolatban, az-az ő szempontjából nagyon is reális. Valahogy meg kell győződnie arról, hogy nem e lopják meg. – mondta nyugodtan Fer a szemembe nézve. Egyenesen nekem mondta, tudta, hogy Nikát nem kell meggyőznie.

- Rendben. Legyen. Én is úgy gondolom, hogy nem ő Tina, de azért akkor is fura nekem ez az orbitális hasonlóság. És a felénk mutatott undor és ridegség is szúrja a szemem. De lehet, hogy már paranoiás vagyok. – mondtam és a végén elmosolyodtam.

- Köszönöm szívem. – mondta Fernando és kaptam egy csókot. – Hívjuk fel, most rögtön.

***Lejla (Tina) szemszög***

- Csörög a telefonod. – mondta Deby.

- Én is hallom, csak nem találom ebben a fránya táskában. – morgolódtam.

- Add már ide. – Elvette a táskát a kezemből, belenyúlt és a kezembe nyomta a telefonom.

- Hello? Itt Lejla Milton.

- Üdvözlöm. Csak azért telefonálok, mert mégis úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk az ajánlatát. Majd hívom, ha megvan a társtulajdonos. – Szólt bele Fernando.

- Valóban? – nevettem egy óriásit.

- Igen. Majd értesítem. Visz hall.

- További szép napot.

Kinyomtam. Nevető görcs tört rám, hogy egy félóra alatt meggondolták magunkat.

- Mi van már? Én is hagy nevessek. – Nézett rám kölyökkutya szemekkel Debora.

- Már most meggondolták magukat. Annyi volt, hogy eljöttem érted a lakásodhoz. – nevettem tovább. Mérhetetlen boldogsággal töltött el, hogy ennyire nem tudnak nekem ellenállni.

- Az ökrök. Ha tudnák, hogy a vesztükbe futnak. – nevetett ő is velem.

- Deby, meg kell keresnetek őket. Mondd majd meg nekik, hogy hármójuk közül, egy embernek lehet a nevén a cég azon része, amelyet ők birtokolnak. A másik részt, amit mi fogunk birtokolni, az-az én nevemen lesz. Persze úgy, hogy ezt ők ne tudják. Tied a haszonélvezeti jog. Te irányítod. Nekem nem kell belőle pénz. Amit kerestek te megtarthatod. Mindenképpen rá kell venned őket, hogy 51% adjanak el neved, mert csak akkor léphet tovább a terv. Ez elengedhetetlen feltétel.

- Mégis miért? – értetlenkedett.

- Nem érted? Akkor többségi résztulajdonos leszek. Tehát bármit megtehetek a céggel.

- Mondjuk tönkre is teheted. – mosolygott cinkosan.

- Vagy bejuthatsz olyan helyekre, ahol a papírjaikat tartják. Egy szóval, bármit megtehetek velük.  – nevettem ördögien.

- De Lea.. – komorodott el. – Kit akarsz először tönkretenni?

- Lénát! – gyűlölettől izzott a hangom.

- Tudtam. De kérlek, mondd, hogy nem Fernando miatt. Rajta is bosszút kell állnod. Nem szabad szeretned. Ő ártott neked és testvérednek a legtöbbet. – suttogta a kemény szavakat.

- Tudom.. – Könnyesedett be a szemem. De időben észbe kaptam és még mielőtt kicsordulhatott volna kitöröltem a szememből.

- Lea. Te is ember vagy. Teljesen normális, ha néha sírsz. Ha ennyi ideig fojtod, magadba belebolondulsz megint. Ne tedd ezt magaddal. – az aggodalom sütött a hangjából. Valaki, végre aggódott értem. Mintha a jégszívem egy icikepicike szilánkja felolvadt volna.

- Debora, én nem lehetek gyenge. Revánsot kell rajtuk vennem. Mindenért bosszút fogok állni rajtuk. Nincs időm pityeregni. A számomra két legfontosabb emberért kell megbűnhődniük. A lányom és az ikertestvéremért. És persze magamért. Ők tettek ilyenné. Ha tudnád, hogy mennyire gyűlölöm őket, hogy nem tudok annyira közel kerülni a lányomhoz, mint kellene. Nem tudok, vele mindig kacagni. És ez a legszörnyűbb. Hisz tudom, milyen mikor az anyád csak van melletted, de nem tud veled nevetni. – megremegett az ajkam, ahogy visszagondoltam a múltra.

- Figyelj, el tudom képzelni, hogy mit érzel. Ezért vagyok itt veled. Ezért segítelek feltételek nélkül. Lejla. Rám mindig számíthatsz. Bármikor. – ahogy megölelt, tudtam ez hiányzott nekem. Debórából felszívom magam. Ő majd segít nekem. Ha ő velem van, nem érzem magam annyira elveszettnek.

- Debora.. Köszönöm. Most menjünk, mert a jégembernek jelenése van nálam, húh két óra múlva. – néztem az órámat.

- Miért jár mindig hozzád? – érdeklődött.

- Gondolom kajálni. Jenni nem csinál neki. Plusz szereti a vodkáimat. – kacsintottam.

- Tehát szeretők vagytok? – nevetett.

- Dehogy. Utáljuk egymást. – mosolyogtam.

- Akkor miért van az, hogy ha róla beszélsz, csillog a szemed? – érdeklődött mindent tudóan.

- Talán mert majdnem sírtam? – tetettem a hülyét.

- Szóval semmi közötök egymáshoz? – nézet rám gyanakvón.

- Max annyi, hogy mindketten bosszút akarunk állni Lénán. Hisz őt az esküvő napján hagyta el. Őt is az a szajha tette Jégemberré. Ő volt a mindene.

- Akkor miért vette el Jennit?

- Kiskoruk óta nagyon jó barátok voltak. Szeretik is egymást, de Kimi még mindig Lénát szereti. – komorodtam el.

- Nincs több kérdésem.

Az út további részében nem beszéltünk többet. Miamiban hazavittem Deborát majd hazafelé vettem az irányt.  

Mikor hazaértem senki sem volt otthon, persze a szolgálókon kívül. Éppen csakhogy levettem a cipőm, csöngettek. Nem tudtam ki lehet az. Kiminek még volt fél órája. Mivel ott álltam még az előtérben én nyitottam ajtót. Meglepődöttségemre mégis ő volt.

- Raikkönen. Ennyire nem tudsz élni nélkülem? – mosolyogtam az ajtófélfának támaszkodó finnre.

- KellyBell. Nincs otthon kaja. Én meg farkas éhes vagyok. – mondta majd anélkül, hogy beengedtem volna, besétált a házba.

- Nem vagyok Ke…- Kezdtem volna dühösen.

- Jól van.. Akkor Milton. Bánom is én. – mondta vállvonogatva.

- Nincs kajám. – undokoskodtam én is.

- Akkor mi az-az asztalon? – nézett csillogó szemekkel az étkező felé. És mint a zombik úgy ment a kaja után.

- Azaz enyém. – nevettem és megpróbáltam visszatartani az asztaltól. Olyan furcsa érzés volt Kimi közelében lenni. Mellette újra szívből tudtam nevetni. Olyankor mikor velem volt a régi önmagamra hajaztam. Kevesebb szívvel és kevesebb naivitással. De mégis kicsit olyan voltam, mint a kis hóbortos, állandóan mosolygós, vicces Tina.

- Te pedig az enyém. – mondta. Magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.

- Raikkönen. Inkább zabálj. – szakítottam meg a csókunkat, ami már kezdett elfajulni.

- De aztán nem menekülsz. – suttogta a fülembe vágytól rekedtes hangon.

- Egyél már. – pufogtam.

- Igenis hölgyem! – vágta magát hab tágba majd meg sem állt az asztalig.

- Én addig lefürdök. – Mondtam nagyot sóhajtva, ahogy felfelé meneteltem a lépcsőn.

Bedobtam a papírokat a dolgozószobába, majd a szobámban levetkőztem.

 Bementem a fürdőbe és engedtem magamra a forró vizet. Eszembe jutott, ahogy Fernando rám nézett. Ugyan az a csillogás volt, amit azon az éjszakán láttam a szemében. Összeszorult tőle a gyomrom. De nem szabad ilyenekre gondolnom. Csak a bosszú járhat a fejemben. Hiszen ő ölte meg a testvéremet. Ő az a szörnyeteg.. És még nekem volt bűntudatom hosszú éveken át. De naiv voltam..

 Nem sikerült befejeznem a gondolatmenetem, ugyanis valaki benyitott a fürdőbe. Ledobálta a ruháit és bemászott mellém a zuhanykabinba.

- Te eszetlen. Tele etted magad és most jössz hozzám? – mondtam flegmán.

- Mondtam, hogy nem menekülsz. – Kezdte el csókolgatni a nyakam. – Mi.. az.. oka.. annak.. hogy..  velem.. feltudsz .. oldódni.. mások előtt.. meg játszod.. a jégkirálynőt..? – kérdezte egy egy csók között.

- Mert te is ugyan olyan, vagy mint én. – Sóhajtottam. – Te is mindig ezt csinálod. – sóhajtottam még egyet majd egy hirtelen mozdulattal szembe fordultam vele és egyenesen jégkék szemeibe néztem.

- Engem tönkre tett az a boszorka. Téged meg Fernando. Egy cipőben járunk. Mindketten elvesztettük életünk legfontosabb személyeit. Talán pont ezért gyűlöljük egymást ennyire. És talán pont ezért kívánlak mindig ennyire. – ahogy ezeket elmondta szenvedélyesen megcsókolt, felkapott és lerakott az ágyra.

- Tudod a gyűlölet és a szerelem rokonok. – Mondtam kéjesen és magamra húztam.

Először csak csókolgatott. Mindenhol, ahol csak ért. Ismerte már a gyenge pontjaimat is. Tudta hol kell belém harapnia, hogy rögtön bevaduljak. Majd a legváratlanabb pillanatban belém hatolt. Áldottam az Istent hogy nincs itthon senki, ugyanis olyan sikoly szakadt ki belőlem, mint akkor azon az éjszakán.. Imádtam Kimi testét. Imádtam, hogy olyan vad, de mégis figyel rám. Ha valami bajunk volt, mindig így nyugodtunk le. Mikor elérkeztünk a végéhez mindketten ívbegörbült háttal mentünk el. Hirtelen fordított rajtunk és ledőltünk az ágyra. Én Kimi mellkasán pihegtem, míg ő simogatta a hajam.

- Kimi.. Minket csak a gyűlölet köt össze? – kérdeztem még mindig rajta fekve.

- Nem tudom Lea. De ha csak az, akkor mindig gyűlölni akarlak. – adott egy csókot.

- Hányóra? – kérdeztem semleges hangon.

- Jól tudod terelni a témát. Amúgy délután 5 van. – sóhajtott.

- Jajj Raikkönen. Tudod, hogy nem szeretek beszélni az érzelmeimről. Egyébként, lassan fel kellene öltöznünk. 6kor jön haza Jenson a lányommal.

- Megvárom őket. Szeretem Lizit. Játszani akarok vele egy kicsit. – mikor Elizabethről beszélt mindig olyan gyerekes volt. Visszament kis Kimibe. Annyira aranyos volt.

- Kimster.. Jennivel nem beszéltetek még a gyerekről? Látom a szemedben, hogy majd meg veszel egy kis tipegőért. – mondtam kedvesen.

- Tudod.. én Lénával képzeltem el a jövőm. Tőle szerettem volna gyerekeket.. Őt képzeltem el a gyerekeim anyjaként.  Most, hogy ő nincs, nem akarok gyereket. Hacsak te nem vagy hajlandó szülni nekem egyet. – csipkelődött.

- Miért pont én? Ezért Jenni a feleséged nem? – folytattam.

- Ő nem akar gyereket. Vigyázni akar az alakjára. – fintorgott.

- Én is szültem.. És még vékonyabb vagyok, mint azelőtt. – mutattam végig magamon, mikor végre lemásztam róla.

- Végre.. Kapok levegőt.. Jól van csak vicceltem. – nevetett. Én pedig megjutalmaztam egy extra csúnya nézéssel.

- Öltözz Raikkönen. Ha Lizi meglát, így többet nem akar majd veled papás mamást játszani. – nevetgéltem.

- Pedig jó apa lennék. – Jött mögém, magához húzott és megint a nyakamat csókolgatta.

- Nekem nem kell több gyerek, na. Minek néz mindenki? Fialós macskának? Hagyjatok már békén. – lettem mérges.

- Jenson megint felhozta a témát? – nézet rám meglepve.

- Igen. És neked is elmondom. Nincs rád se szükségem ott az ajtó és elmehetsz, ha csak a gyerekcsinálásra kellek. – mutattam az ajtóra majd bezárkóztam az előtt elővett ruháimmal a fürdőbe. – Menj másik fürdőbe zuhanyozni. – kiabáltam ki bentről.

Gyorsan letusoltam, majd magamra kaptam egy egyszerű csíkos toppot meg egy rövid farmert és leszáguldottam a konyhába, hogy én is egyek végre valamit. Mikor végre nekiláttam a kajálásnak, akkor vánszorgott le Kimi is.

- Bocsi.. – mondta lehajtott fejjel. – Nem akarlak téged is elveszíteni.

- Én sem Raikkönen. De akkor ne hozd fel ezt a témát állandóan. – mondtam ridegen.

- De látod.. – mutatott rám. – Most velem is olyan vagy.. Olyan, mint az ellenségeiddel.

- Bocs. A megszokás hatalma. – vontam meg a vállam egyszerűen. Majd ettem tovább.

- Megyek, leülök a nappaliba tévézni?! Jó? – kérdezte.

- Mióta kérsz te engedélyt ilyenekre? – néztem rá furán.

- Most óta. – vigyorgott egy erő teljeset. Majd választ nem várva bevágtatott az említett helyiségbe.

- Mi értelme megkérdezni, ha úgysem várja, meg hogy válaszoljak. – dörmögtem magamban miközben végeztem a kajálással.

Ekkor nyitódott az ajtó és végre hallottam a kislányom hangját.

- Mamiiii! – kiabált, amikor meglátott. Odafutott hozzám, én felkaptam és össze-vissza puszilgattam.

- Kicsikém. Hiányoztál már nagyon! – ölelgettem tovább. – És te is. - csókoltam meg Jensont.

- Örülök. – Mosolygott.

- Kimi bácsiii.. – kiabált a kezemben a kislányom mikor Kimi kidugta a fejét.

- Mióta van itt? – kérdezte komoran Jenson.

- Nem rég jött. Lizivel akart játszani. – Mosolyogtam a ’két’ gyerekre.. Eszem ágában sem volt elárulni neki, hogy Kimi a szeretőm.

- Mi a kaja? – kérdezte most már mosolyogva.

- Nézd meg. – mondtam egyszerűen, majd mentem és játszottam a lányommal és Kimivel.

Később Kimi hazament. Megjegyzem, egy utcányira lakik tőlünk. Mi pedig felmentünk és aludtunk.

- Beleegyeztek? – vettem fel izgatottan a telefont.

- Bele..- sikongott Deby a vonal túlsó végén.

- Jajj istenem el sem hiszem. – ujjongtam. – Végre végre.. – kacagtam.

- Egy istennő vagy Deby. – Mosolyogtam. – És persze Nicole is.

- Köszii.. Akkor ma megyünk és egyeztetünk a továbbiakban. Rendben?

- Persze. Még ma várom, hogy hívjanak. Aztán valamelyik nap megírjuk a szerződést. Utána pedig el leszek havazva. Megyek minden versenyre a Ferrarival. Kísértem Fernandot és Lénát. – kacagtam. Mostanában egyre többet nevetek. Lehet, azért mert minden ilyen jól alakul.

- Leteszem. Hívnak a másikon. Puszi.

Nem vártam, meg míg válaszol, mert megismertem a számot, aki a másikon hívott. Fernando.

- Hello. Lejla Milton. – szóltam bele hivatalosan, ahogy mindig.

- Itt Fernando Alonso. Elnézést a zavarásért, de azért hívom, mert megvan az új társtulajdonosunk. – Próbált magabiztos lenni, de pechére úgy ismertem, mint a tenyerem, tudtam, hogy gondterhelt.

- Köszönöm, hogy értesített. Szóval, akkor mikor írjuk meg a szerződést?

- Mindenképpen a héten. Jövő héten már utaznom kell Ausztráliába. Ott lesz az első futam.

- Igen tudom. Én is megyek. Rendben. Ma van Szerda. Legyen mondjuk Szombat. Találkozzunk a cég épületénél, Svájcban.

- Rendben.

- További szép napot. – Helyett további rosszat. Gondolkodtam.

Elegem volt már a képmutatásból. A pofájába akartam ordibálni, hogy mekkora egy utolsó mocskos féreg és hogy a felesége egy utolsó szajha.