28.rész A sorsfordulás II.

Hellóka!

Nos.. Csalódott vagyok. Összesen két komit kaptam az előző részhez, ami elkeserített, mert életem legjobb részének éreztem. Nem tudom, mit gondoltok. Ez azért van, mert még nem értitek? Vagy azért mert nem tetszik ez az irány? Ezért szerettem volna a komikat, hogy ezt megtudjam. Minden esetre hoztam a kövi részt sok csúszással, mert meg kellett emésztenem ezt a nem tetszést. Ha az volt a gondotok, hogy nem értitek, remélem ez a rész megoldás lesz a problémákra. Ha viszont nem.. Akkor vége. Befejezem. Talán belekezdek egy újba, vagy végleg abbahagyom. Még nem tudom.

Nos, itt az új rész (lehet, hogy az utolsó). Jó olvasást. Puszi: Tina..

28.rész A sorsfordulás II.

***Tina szemszög***

Az a vágy, az a szenvedély.. azok az érzelmek, amik azon az éjszakán körbevettek meghatározták a további életem. Egész este együtt voltunk Fernandoval, majd a karjaiban aludtam el. De reggel.. megtörtént az amitől rettegtem. Mire felkeltem eltűnt. Nem tudtam mire vélni. Lefürödtem, majd lementem a szálloda elé. Anyám értem küldött egy kocsit, hogy ’haza’ vitessen. Dühös voltam. Nem értettem semmit. Ennyire nem voltam jó? Vagy talán ennyire kellettem neki? Kétlem. Ki fogom deríteni mi történt. Beszálltam a limóba ami várt. Mikor hazaértem, nagy robajjal kerestem valakit, aki majd magyarázatot ad a történtekre. Hiába. Teljesen egyedül voltam abban a nagy házban. Egyedül. Megint egyedül. Felmentem a ’szobámba’ lefeküdtem az ágyamra és sírva aludtam el.

Hajnalban keltem föl mivel elég éhes voltam. Lementem a konyhába ahol nagy meglepődésemre, Nana, sürgött forgott.

- Nanaa!! Atya úristen. Mit keresel te itt Miamiban? – Sírva rohantam hozzá és temettem arcom a vállába.

- Kislányom, ne sírj. Minden rendbe jön. Nyugodj meg. – A hangja olyat váltott ki belőlem, amit még eddig soha semmi és senki. Szomorúság és mégis vigasztalás. Tudtam, hogy nagy baj van, de nem tudtam megkérdezni, hogy mi, mert olyan szintű sírógörcs tört rám, amitől forgott velem a világ és hányingerem volt.

Nana, elkísért a mosdóba megmosta az arcom, majd feltámogatott a szobámba és lefektetett az ágyra. Vizes rongyot tett a fejemre, majd leült az ágy szélére. Mindig is kis törékeny asszony volt, de ott, akkor, mint egy kis bogár, eltörpült,a nagyvilágban. Az arca húsz évvel öregebbnek hatott. Kisírt szemek. Gondterheltség, sajnálat, mérhetetlen szomorúság. Az arca mindent elárult számomra.

- Fernando elhagyott igaz? – Mondtam nyugodt mégis recés hangon a sírástól. Meredtem magam elé, mint a zombik. A lelketlen, szívetlen, élettelen rongybabák.

- Nem erről van szó angyalom. Kincsem, tudod, hogy nekem nem lehetett gyereket. Viszont te.. Lányom helyett lányom vagy. Te vagy az én kis drágakövem. Eljöttem hozzád, hogy ezen túl veled éljek. Jöttem segíteni, mert az elkövetkezendő időszakot egyedül nem fogod kibírni. Nagyon fáj, hogy nekem kell elmondanom ezeket a dolgokat. De meg kell tennem. – Ekkor a tekintetem az arcára hullott. Láttam a könnyeket a szemében. Nagyon fájt őt így látnom, de nem volt erőm felülni és megölelni, magamhoz szorítani, hogy mondja, bátran én bármit kibírok. Ezért megfogtam a kezét és élettelenül megszorítottam. Vette a célzást. Letörölte a könnyeit, majd mélyen a szemembe nézve folytatta. – Nem Fernando az egyetlen, aki elhagyott és elárult. Kincsem, Fernando olyat tett, amit sohasem szabad megbocsájtanod neki. Azon az éjszakán, amikor jöttetek haza az ikertestvéreddel az iskolából történt valami, amitől az édesanyád megvédett téged. Ha ezt elmondom, meg fogod érteni miért volt olyan veled amilyen. Ott.. akkor… Nem az a két ember erőszakolta meg a húgodat. Hanem Ő.. Fernando Alonso Díaz. Édes anyádék kaptak egy levelet a rendőrségen, amiből kiderült, hogy ki szégyenítette meg Elizabeth-et, majd otthagyta egy árokban. A szülei elintézték a rendőrséget és sok pénzzel befogták a szüleid száját. Viszont édesanyád bosszút esküdött. Nem mondta el neked, hogy ő ölte meg Lizát, mert tudta, hogy te is belehalnál ebbe a fájdalomba, főleg hogy utána nagyon jóban lettetek. Először haragudott rád, hogy ennyire jóban lettél vele, de rájött, minél undokabb veled és minél jobban úgy tesz, mintha utálna annál jobban összemelegedtek. És ez kapóra jött neki a bosszú tervében. Tudta, hogy szerelmes volt Lizába és mivel te tetőtől talpig, kívül belül ugyan olyan voltál, mint ő, beléd is beléd szeret majd. Így is lett. Majd mikor már nagyon közel kerültetek egymáshoz, rávette Nikát és Lénát, hogy vegyenek rá, hogy költözz el velük Svájcba. Méghozzá úgy, hogy ne szólj egy szót se Fernandonak, ezzel elérve, hogy szenvedjen miattad. Az anyád miközben te semmit sem tudtál róluk hozzáment egy multimilliomoshoz. Ezzel megteremtve a bosszú anyagi hátterét. És ennek szentelve az életét. Ő küldte a bárba Adam-et, hogy vegyen fel modellnek. Ezzel hírnevet szereztél, sok pénzt és befolyást.  Azt a divatbemutatót is anyád szervezte ahol találkoztatok Fernandoval. Na és Jenson. Őt szánta neked édesanyád. Kapóra jött neki, hogy meg is tetszettetek egymásnak. A tőrt, amit anyád Fernandoba szúrt az eltűnéseddel, ezzel a lépéssel megforgatta benne. Viszont Ő feleségül vett egy híres spanyol énekesnőt. Anyád bedühödött, hogy mégis boldogan él nélküled ezért újra az útjába vetetett. Majd mikor beszélni akart veled, te önkénytelenül Miranda kezére játszva elutaztál Jensonnel. ’A tőr ismét sebet ejtett.’ Anyád utasítására Jenson felhívta Fernandot és elárulta hol vagytok. Tudták, hogyha meg tudod, hogy felesége van, nem fogod letagadni a levelet. Ezek után Miranda tudta, hogy szó nélkül bele fogsz egyezni abba, hogy elhozzanak ide. Míg te itt voltál két napot ő elment és beszélt Fernandoval. Azt mondta neki, hogy megbántad, amit mondtál ezért vele akarsz lenni. Találkoztatok és lefeküdtetek egymással. Reggel azért nem volt melletted, mert anyád felhívatta valakivel, hogy a felesége balesetet szenvedett. Persze ez nem volt igaz, viszont ő annyira rohant, hogy nem tudott tőled elbúcsúzni. Tegnap felhívott édesanyád, hogy bármit megtesz azért, hogy eljöjjek és veled legyek mindenhol. De mivel én a lányomként tekintek rád önszántamból eljöttem. Elmondta az egész történetet, majd megbízott, hogy mondjam el ezt neked, mert én vagyok az egyetlen, akit végighallgatnál. Sajnálom angyalom. – Ekkor újra elkezdett zokogni.

Egyszerűen nem tudtam mi történt velem. Sokkos állapotba kerültem. Azt hiszem megtébolyultam. Ezek hallatán szétvertem mindent, amit tudtam. Nem hittem el, hogy Marionett bábú voltam egész életemben.  Hogy végig zsinórokon rángattak. Nem tudtam mit tegyek. Sírtam, zokogtam, ordibáltam a hajamat téptem.

Nem tudtam megemészteni, hogy mindenki, akit eddig fontosnak tartottam az életemben hátba döfött. Akkor ott mérhetetlen szintű érzéketlenség vette át a helyét az addigi érzelmeimnek. A szívem darabokra hullott, majd megsemmisült. Minden érzelem, minden, ami addig azzá tett, ami, és aki voltam elpárolgott. Eltűnt. Kiölték belőlem az összes együttérzést, az összes szeretetet. Egyedül a fájdalom érzete maradt meg bennem. A testvérem, akit annyira szerettem. És az tette, akit világ életemben teljes szívemből szerettem. És azok segítettek neki akiket a testvéreimként szerettem és mindenben segítettem nekik.

Egy igazi érzéketlen hárpiává váltam. Azon a reggelen, bosszút esküdtem. Megígértem a testvérem emlékére megesküdtem, hogy mindenkin, aki valaha bántott vagy rosszat tett ellenem, eltiprom. Mindenkit tönkre teszek, aki az utamba mer állni.

- Ezért még drágán megfizet mindenki. Ti tettetek ilyenné. Vállaljátok a következményeket. – Ordibáltam magamból kikelve, nem is tudom mikor és azt sem hogy hol.

***3 hónap múlva***

- Nana! Szólj Mirandának! Beszélni akarok vele! – szóltam érzelemmentes hangon dadámhoz. Ő csak bólintott majd kiment.

Egy kórházban voltam. Ugyanis tényleg megőrültem. De a gyógyszerek hosszú kúra után rendbe tették az agyam. Az egészségem teljesen rendbe jött. Azon kívül, hogy teherbe estem attól, akit a világon a legjobban gyűlöltem. Az egyetlen dolog, amiért nem öltem meg magam akkor az a születendő gyermekem.

Az elmúlt három hónapból semmire sem emlékszem. Csak arra, fájdalomra és gyűlöletre. Nana elmesélte, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, mert megpróbáltam kárt tenni magamban. Azt is mesélte, hogy Jenson heteken át itt volt mellettem. Mondanom sem kell, hogy erre sem emlékszem. Viszont most, hogy visszatértem, csak a bosszúra és a gyermekemre tudtam gondolni.

A gondolatmenetemben a nyílódó kórterem ajtó zökkentett ki. Miranda volt az. Leült az ágyam mellé és megfogta a kezem. Én viszont kihúztam.

- Segítened kell! Te vagy az egyetlen, aki ugyan arra vágyik, mint én. Tönkre teszem őket. Segíts! – mondtam ijesztően hideg hangon és megtántoríthatatlan magabiztossággal.

- El fogod tiporni őket. Viszont ehhez nagyon sokat kell tanulnod.

- A gyerekemnek és a bosszúnak fogom szentelni az életem. – Fájdalom érződött a hangomban és persze megrendíthetetlen elhatározottság.

- Holnap végre kiengednek. El is kezdhetjük. – Ő mosolygott. Örült annak, hogy milyen lettem. Ő is meg fog fizetni. Az ő keze is benne volt abban, hogy ilyenné váljak.

Az elkövetkezendő években eltűntem a világ szeme elől. Csak a bosszúra és arra koncentráltam, hogy a gyermekem egészségesen szülessen meg. Mint megtudtam anyám a Forma1 urát Bernie Ecclestone-hoz ment hozzá. Ezzel elérhető közelségbe helyezve Fernandot, Lénát és Nikát. Ugyanis Léna időközben hozzáment az elvállt Fernandohoz, Nika pedig Sebastian Vettel barátnője lett. Ha tudnák, hogy mennyire leegyszerűsítették ezzel a dolgom. 6 hónap múlva megszültem a kislányom, Elizabeth-et. Azért adtam neki ezt a nevet, hogy mindig emlékeztessen arra, hogy mit tett az apja. Egy évvel ez után feleségül mentem Jensonhoz. Ugyanis ő volt az egyetlen férfi, akit nem utáltam. Nem szerettem, de nem is utáltam. Ő viszont szeretett engem és a lányomat is. A nevére vette Lizát és segített a tervemben. Abban a négy évben, míg otthon voltam Lizával, kitanultam az üzleti élet összes csínját binját. Anyám férjének segítségével pedig felvásároltam az egész Ferrari istállót, persze állnéven. A nevem Lejla Milton lett. Jenson a támogatásommal átigazolt a Ferrarihoz, Alonso csapattársaként. Felvettem anyám leánykori nevét. A külsőmet is teljesen megváltoztattam. Szülés után újra lefogytam. Sötétbarnára festettem a hajam. Elkezdtem színészetet tanulni, hogy ha szembe kerülök, az ellenségeimmel ne gyengüljenek el az arcvonásaim. Hogy semmi se tükröződjön az arcomon. Se fájdalom, se semmilyen érzelem. Én magam nem hittem, hogy gondot okozna szembenéznem velük, de anyám ragaszkodott mindehhez. Azt mondta ennél is jobban meg kell keményednem. Beleegyeztem. Hátrányomra nem válhat, érvel.

Elizabeth Button

Ma lett három éves a lányom. És ezt megünnepelvén, a Ferrari bemutatja az új csapattulajdonosát. Lejla Miltont, azaz engem. Végre eljött a bosszú ideje...

Felvettem a már napokkal ezelőtt kikészített ruhámat. A fenékig érő hajamat pedig leengedtem. Kentem magamra egy vörös rúzst és készen is álltam. Kezembe vettem a papírokat, amiket magammal kellett vinnem, majd lementem ahol már Jenson és a lányom várt.

- Édesem, neked most itthon kell maradnod Nanával jó? Maminak és Apának el kell intéznie valamit. Holnapra már itthon leszek, és egész nap játszunk. Rendben? – mosolyogtam lányomra.

- Persze mami! Szeretlek és siessetek haza. – Adott egy-egy puszit majd Jensonnel karöltve elindultam a Ferrari központjába.

Miranda Ecclestone

Bernie és Miranda már ott vártak ránk. Az igazat megvallva izgultam. Nem is kicsit.

- Jól vagy kicsim? – nézett rám félőn anyám. Nem tudtam miért aggódik jobban. Értem vagy azon, hogy suttyba vágom a bosszú tervét.

- Nyugi Anya, semmi sem állhat az utamba. – mondtam határozottan és elindultam a terem felé ahol az összes Ferraris szerelő, mérnök, különböző munkatársak, és azok családjaik vártak rám.

Elsőként Miranda és Bernie lépett be a gigantikus méretű terembe. Aztán mi következtünk. Felsétáltunk a kis pódiumra. Minden szem ránk szegeződött. És megláttam őket. Lénát, Nikát és Fernandot. Mindhárman engem bámultak. Ezért felszegett fejjel odaléptem a mikrofonhoz.

-Üdvözlök mindenkit! Lejla Milton vagyok. Én lennék ennek az egész kócerájnak az új tulajdonosa. Nem lesz túl sok változás. A cél, mint mindig, ezen túl is a győzelem. Egy cérnaszállal sem kevesebb. Mindenkitől maximális munkát várok el. Maximális teljesítménnyel. Aki nem teljesít, legyen az mérnök, szerelő, titkár, főnök, igazgató vagy akár pilóta, nem tartunk rá igényt. Nem vagyok hárpia, senki se gondolja, de a fő célom a Ferrari virágzása. Tehát aki jól teljesít semmi félnivalója nincs. Aki nem fogadja el az e túli szabályokat az most akár azonnal el is mehet. – Rámutattam az ajtóra. Vártam pár másodpercet, de senki sem állt fel így egy önelégült mosollyal folytattam. – Remek. Akkor jó szórakozást. Mindenkinek jó éjt vágyat a vacsorához.  

Visszasétáltam a pódium végében álló Jensonhoz. Megvártuk míg Bernie is mondd pár szót. Majd mind a négyen lesétáltunk az asztalunkhoz. Nagyon jól éreztem magam. Eddig minden sínen volt. 

Ám ekkor Fernando és Léna egymás kezét fogva odajött hozzánk.